Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-30 / 152. szám

1987. június 30., kedd o II gyomaendrődi tűpróba Osztrák cég nyerte az információ-rendszer kialakítására kiirt pályázatot Semmi okunk, hogy elverjük a port a Gyomaendrődi Kö­tőipari Szövetkezeten, pedig szólhatnánk arról, elmaraszta­lóan is, mert ami itt történt egy évvel ezelőtt, majdnem „sírba” vitte a kollektívát. Persze könnyelműség lenne most mindent azok nyakába varrni, akik az okozott bajban — hi­szen részesei voltak — nyúlpasszust váltottak, és magára hagyták a szövetkezetei. De nem ment el mindenki. Voltak — és ők jelentették a többséget —, akik a helyükön marad­tak, sőt az elmenők helyébe léptek és vállalták a mulasz­tás pótlását, időt, energiát nem kímélve a szövetkezeti ne­hézségek leküzdésére mozgósítottak. Közben olyasmire jöt­tek rá, hogy a régi szakmai vezetés a tű és teve analóg próbájára készült. Bizonyára többen emlé­keznek arra, amit ez a fo­galom fed: könnyebb a te­vének a tű fokán átjutni, mint... Ez ennél a szövet­kezetnél azt jelentette, hogy irgalmatlan régi kötőgépeik­hez annyi tűt rendeltek a tőkés országokból, melyekkel a következő 60 évben sem szenvednek hiányt. És itt jön az előző gondolat másik fele, imigyen, tehát köny- nyebb a tevének ..., mint Kiszely Lajosnak, a szövet­kezet elnökének és a hátra­maradt kollektívának a baj­ból, a veszteséges gazdálko­dásból kivezetni a szövetke­zetét. Akik elmentek, nem gon­dolták, hogy ezért a szövet­kezetért az OKISZ, az Ipari Szövetkezetek Országos Szö­vetsége, a Kiszöv, a megyei szövetség, a Magyar Nem­zeti Bank és mások egy em­berként állnak ki. Kereken 24 millió forintot adtak köl­csön a nehéz anyagi helyzet áthidalására, szűk egyéves időtartamra, ök, mármint a hitelezők fantáziát láttak a kölcsön kihelyezésében. Bíz­tak Kiszely Lajosban, és az egész szövetkezetben, hogy kilábolnak a hullámvölgy­ből. Most utólag már könnyű okosnak lenni, de az anyagi segítség egy kicsit arra is ment, hogy a különben rendkívül jó emberi tulaj­donságokkal megáldott el­nök vezetési módszerén vál­toztasson, jobban a piac igényeihez irányítsa a ter­melést. Azután nyisson is egy kicsit a szövetkezeti de­mokrácia felé. — Az az őszinte igazság, hogy túl nagy szabadságot engedtem a körülöttem dol­gozóknak. Ebből parttalan demokrácia született, az ön­állóságot pedig vezetőtársa­im a szövetkezet helyzetétől elvonatkoztatva értelmezték, gyakorolták. Nagy volt a gubanc, szokták mondani — folytatta Kiszely Lajos —, és ismét beigazolódott, hogy az okozott kárnak nincs gazdá­ja. De nem is akarok én semmiféle megjegyzést tenni azokra, akik elhagyták a szövetkezetét, örültem vol­na, ha vállalják velem együtt a dolgok rendezését. Nem így történt. Most talán hálás is lehetek a sorsnak, mert a második vonalból előlépett vezetés megmutat­ta felkészültségét, felelősség- érzetét, tenniakarását. A párt városi jogú nagy­községi bizottságán ezekben a hónapokban a szokásosnál jobban figyelték, elemezték a kötőipari szövetkezetben folyó munkát. Sóczó Ottó titkár szerint Kiszely Lajos és munkatársai a gazdasági megújuláshoz intézkedési tervet készítettek, melyet a szövetkezet tagjaival, dolgo­zóival minden eddiginél po- litikusabban beszéltek meg. A konkrét feladatok gyakor­lati megvalósításához meg­jelölték a felelősöket. Szakái József titkár a nyolc hónap­pal ezelőtt készített intézke­dési terv állandó aktualizá­lását segítő szövetkezeti in­tézkedések lényegét hangsú­lyozta a végrehajtó bizott­ság legutóbbi ülésén, ahol az év első öt hónapjában bekövetkezett változásokról számoltatták be a szövetke­zet vezetését. A teljes szö­vetkezeti munkát a piac igényei alá rendelték. Az új­szerű gondolkodás soha nem látott eredményekhez veze­tett. A korábbinál kevesebb géppel, kevesebb dolgozóval tsak májusban 30 százalék­kal többet termeltek, mint a múlt év azonos hónapjában. Mit tanúsít ez? Azt, hogy a dolgozók és mindenki meg­értette: a gazdasági nehéz­ségeken csak jól végzett munkával, a piac igényéhez igazított termeléssel tudnak, lehetséges úrrá lenniük. Ter­mékeik szovjet és amerikai piacokra kerültek, ahol fenntartás nélkül fogadták a gyomai árut, mert kiváló a minősége. Ma is csodálkozva állok a bajba sodort és a termékei­vel most konjunktúrát élő szövetkezet sorsa előtt. Ké­telkedem az egy évvel ez­előtt tornyosuló anyagi gon­dok hallatán, mivel ezek, mint a mesében, megoldód­tak egy picinyke erőfeszítés­sel. Abban viszont nem ké­telkedem, hogy a szövetke­zet ebben a válságos hely­zetben irigylésre méltóan ta­lált magáré, mert olyan pia­con ragadt meg, amelyikre a termelőegységek általában és konkrétan vágynak. Ho­gyan lehetséges ez? Egyszer­re két irányba mozdult meg minden és ez a két irány nagyon is egyívűvé vált. Az első félévi eredmények még nem ismeretesek. De tény, hogy 1987 első felében a gazdasági nehézségek át­hidalására kapott központi támogatás minden forintját visszafizették. A termelés­ben és az értékesítésben te­hát valaminek történnie kellett! Történt is, hiszen az ózdi telepen a kesztyűkötő gépeket nem is olyan nehe­zen, mint azt tavaly jelez­ték, ismét üzembe helyez­ték, és Özd ontotta a kötött csecsemőholmit exportra. Tavaly ezek a gépek álltak, javíthatatlan műszaki hibá­ra hivatkoztak az illetéke­sek. És azt mondják egye­sek, hogy ma nincsenek cso­dák! Ez az ózdi példa is azt mutatja, hogy rengeteg itt a tartalék, csak olyan ve­zetőkre, dolgozókat mozgósí­tó vezetői munkamódszerre van szükség, amelyben ezek a tartalékok feltáródnak, és áruvá formálódnak. Ma Gyomaendrődön már nemcsak a szövetkezet na­pi gondjaival törődnek, ha­nem a jövővel is. Az 1988. évi termelőkapacitásukból 50 millió forint értékű áru­ra már érvényes szerződésük van. Jelenleg további 20-30 millió forint értékű áru ter­meléséről tárgyalásodat foly­tatnak. Mindezeket tudomá­sul vette a pártbizottság, de mert folyamatosan figyelni kívánja a változásokat olyan döntést hozott, hogv augusztusban a szövetkezet párt- és gazdasági vezetése az addig végzett munkáról tájékoztassa a testületet, no­vemberben pedig a szövet­kezet egész évi tevékenysé­gét elemezzék különös te­kintettel a gazdálkodás ered­ményességére, a jövő évi termelési feladatok előkészí­tésére. Érthető ez az igény. Sok változás történt a szö­vetkezetben, a párt vb, de minden gyomaendrődi em­ber csak akkor lehet ismét nyugodt, ha itt valóban rendben mennek a dolgok, s nem következik be az, amit a sok tűvel és a szövetkezet elhagyásával egyesek remél- * tek. Dupsi Károly Lapszemle Válasszunk magunknak... ... tudom, csillaggal illik befejezni a mondatot, de egy amerikai érdekeltségű számítástechnikai szaklap esetében az ember megen­gedhet magának némi ang- licizmust, s folytathatjuk a címet „star”-ral is. A „Star” a számítógépek világában egy nyomtató márkanév, s máris ott vagyunk a Compu- terworld—Számítástechni­ka 1987. június 27-i számá­nak egyik legérdekesebb té­májánál: „Hogyan válasz- szűk ki magunknak a lehető legrosszabb nyomtatót?” Az angliai szakpublicista, Alan Solomon, úgy kezdi cikkét, mintha ismerné a magyar viszonyokat: „Ko­runk irodájában az ember teljesítményét azon mérik le, mennyi papírt termel.” S bár iróniája kifogyhatat­lan, azért a kellemes cseve­gésből mégiscsak világossá válik számunkra, hogy mi mindent kell figyelembe venni a nyomtató kiválasztá­sánál, s talán a cikk elolva­sása után sikerül elkerülni a világ legrosszabb nyom­tatóját. A számítástechnikai szak­lap legfrissebb száma kínál más választást is. A nyom­tatóktól visszalépve a szá­mítógépek irányába, telje­sen logikus, hogy azok kö­zött a programok között kell választani, amelyek a ki­nyomtatásra váró szöveget előkészítik. Hat, vezető he­lyen álló cég szövegszerkesz­tő programcsomagjairól tárgyilagos felsorolása bizo­nyára megkönnyíti a válasz­tást. S ha ez nem elég, választ­hatunk magunknak lézerle­mezes lexikont is. Több mint háromezerre tehető a nyilvánosan lekérdezhető adatbázisok száma a vilá­gon, s egyre-másra jelennek meg ezek lézerlemezes vál­tozatai. Van olyan, amely­ből megtudhatjuk, ki kicso­da, van bibliográfia, zenei adattár, napilapok éves tartalomjegyzéke, de -yan számítógépes programtár is. A CW—SZT ezúttal mint­egy két tucat ilyen lézerle­mezen terjesztett adatbázis­ról árulja el a legfontosabb tudnivalókat, s ezen belül az árat is. Az összehasonlításokat kedvelő böngészők még ez­után se tegyék le a lapot, van még táblázat. Anglia, NSZK, Franciaország, az Egyesült Államok és Japán számítógépes piacáról tu­dunk meg egy s mást az utóbbi három év adatainak összehasonlításából. S ha már ennyire szaba­don választhat e témákban az olvasó, illik elfogadni, hogy a tavaszi BNV számí­tástechnikai kínálatinak bemutatásánál a szerkesztők válogattak. Persze, még itt is marad bő tere az olvasói szűrésnek, hiszen a 32 ol­dalas lapból kilencen sora­koznak a rövid vásári hírek. Választhatunk magunknak robotot, IBM-számítógépet, vagy éppen — ha a Számaik Mikrosztár—32 megamini számítógépére gondolunk — akár aprócsillagot is. Versenytárgyalás az Orosházi Mezőgépnél Érdekes meghívást kap­tunk a minap az Orosházi Mezőgép Vállalattól. ' Az 1984 óta önállóan gazdálko­dó, jelentős tőkés exportot termelő orosházi vállalat to­vább kívánja terjeszteni a vezető információs rend­szert. Pályázatot írtak ki e program megvalósítására, amelyre három külföldi cég, az NSZK-beli Wégener, az osztrák Sót és a belga So- bemap jelentkezett. Az orosháziak a világban­ki program keretében kí­vánják megvalósítani a fej­lesztéseket. A megbeszélésen részt vettek a Világbank szerkezetátalakítási prog­ramirodájának illetékesei is, dr. Novotny György iroda­vezető és Jakabos Csaba munkatárs. Eljött személye­sen is az egyik pályázó vál­lalat, az osztrák Sót képvi­selője, Werner Albeseder úr. A Szenzor Szervezői Válla­lat részéről Radványi De­zső és Szakács Kálmán mun­katársak voltak jelen a bí­rálatnál. Szabó Ferenc, az Orosházi Mezőgép igazgatója beveze­tőjében arról szólt: azért van szükség a technikailag elmaradott géppark megújí­tására, hogy a nemzetközi versenyben ne maradjanak le. A népgazdasági elvárá­soknak megfelelően a válla­lat évről évre növeli nem rubelelszámolású exportját. Mindez lehetőséget nyújtott az orosháziaknak tőkés ex- portbővítő-pályázat kereté­ben jelentős állami alapjut­tatás és kedvezményes bank­hitel felvételére. A termelés bővülésével, a termékválaszték sokféleségé­vel együtt egyre inkább fel­színre kerültek azok a gon­dok. amelyek egy korszerű vezetői információs rendszer szükségességét helyezték elő­térbe. Ezért kapcsolódott be a Mezőgép a Világbank ál­tal támogatott ipari szerke­zetátalakítási programon belül a mezőgazdasági gép­gyártás szerkezetátalakító programjába. Olyan vállala­ti információs és irányítási rendszert kell kialakítani, amely a vezetés minden szintjén képes olyan infor­mációkkal szolgálni, ame­lyek segítségével időben hozhatók meg a döntések. A bevezető után Sitkeiné Matuss Katalin gazdasági igazgatóhelyettes irányításá­val, aki a határozó bizottság elnöki tisztét töltötte be. megkezdődött a munka. Ivanics János, az értékelő bizottság elnöke elmondotta, hogy két lépcsőben vizsgál­ják meg a benyújtott pályá­zatokat. A szakmai, tartalmi feladatok megoldása 80%-al. míg az árajánlat 20" „-kai esik a latba. Az öttagú bi­zottság megkezdte az érté­kelést. Néhány perc alatt el­készült az összesítés, amely­ből kiderült, hogy az oszt­rák Sót 81,8 pontot, míg a belga Sobemap 78,2 pontot kapott. így e két szervező cég közül választották ki az alkalmasabbat, annak alap­ján. hogy milyen árajánla­tot adott az orosháziaknak. Izgalmas pillanatok követ­keztek. Felbontották az ár­ajánlatokat tartalmazó borí­tékokat. Tételesen ismertet­ték az egyes munkafolyama­tok költségeit. Az osztrák Sót cég mintegy 100 ezer dolláros árajánlattal állt elő. szemben a belga vállalkozó fél 125 ezer dolláros ajánla­tával. Az osztrák cég azt is megjelölte, hogy a hazai Szenzor Szervező Vállalat vállalkozik a programok ki­dolgozásának egy részére. Az összesítés után megszü­letett az eredmény, mely szerint az osztrák Sót nyer­te a nemzetközi versenytár­gyalást. Szabó Ferenc igazgató és az osztrák cég képviselője kézfogásával tulajdonképpen szentesítette a megegyezést. Elkészültek a különböző jegyzőkönyvek és megálla­pították a szerződéskötési tárgyalás időpontját is. Sok szó esik napjainkban az ipari szerkezetátalakítás szükségességéről. Az Oroshá­zi Mezőgép Vállalat, mely­nek kukoricabetakarító adaptereiket ismerik a vi­lágban Spanyolországtól az NSZK-n át egészen az arab világig, felismerte, hogy csak úgy tud versenyben marad­ni a nemzetközi hírű cégek­kel, ha mindent megtesz a technológiák és a számító- gépes programok kialakítá­sáért. Mostani vállalkozásuk része annak a* folyamatnak, amely három évvel ezelőtt az önállóvá váláskor meg­indult. Bíznak abban, hogy a jö­vő év végére elkészülő ve­zetői információs rendszer hozzájárulhat a még jobb eredményekhez, a tőkés ex­port fokozásához. A népgaz­daság jelenlegi helyzetében jól tudják, nincs más vá­lasztásuk, hiszen ha várnak, lemaradnak. Aki pedig le­marad, az csak óriási erőfe­szítések árán tudja magát felküzdeni ismét a legjobbak közé. (Verasztó) i Hogyan védekezzünk az uborkaperonoszpéra ellen? Az utóbbi három évben visszatérően komoly termés­veszteségeket okoz a kóroko­zó a hajtatott és szántóföldi állományokban. A megye te­rületén szántóföldi állomá­nyokban az elmúlt héten észleltük első tüneteinek megjelenését. Tünetei: a le­velek színén az erek által határolt 3—5 mm-es sárgás­zöld foltok jelennek meg, majd élénksárgák lesznek, sokszor az egész levelet be­borítják. Nedves körülmé­nyek között a levél fonákán szürkésbarna bevonat látha­tó, tartósan párás környezet­ben szürkés-fekete dús ki- yerődés alakul ki. Szárazabb viszonyok kö­zött a levélfoltok kiverődés nélkül beszáradnak. A be­tegség gyors lefolyású, a tü­netek megjelenésétől egy­két hét múlva a levelek el­halnak, képes az egész lom­bozat elpusztítására, ezzel 100 százalékos termésveszte- séget okozva. A kórokozó hőoptimuma 15—22 C-fok, tartósan 30 C- fok felett nem alakul ki fer­tőzés. A növény kelés után bármikor fertőződhet. A hő­mérséklet mellett a fertőzés döntő feltétele a víz jelenlé­te (eső, öntözés, de bőséges harmat is elegendő). Töre­kedni kell a szellős, nem sűrű állományok kialakítá­sára a tartósan párás, ned­ves viszonyok elkerülése miatt. Jelenleg az időjárási vi­szonyok 'kedvezőek a kóro­kozó járványszerű fellépésé­hez, ezért a védekezéseket haladéktalanul el kell vé­gezni és pár naponként meg kell ismételni. Eső után 24 órán belül védekezni kell. Törekedni kell a tökéletes permetléborítás elérésére, különösen a levélfonákon. Mivel járványveszély áll fenn, elsősorban a sziszte- mikus készítmények haszná­latát (Ridomil plus, Ridomil Zineb, Mikai, Curzate) ja­vasoljuk. Egy-egy védeke­zésre közben használjunk rézkészítményeket (Rézoxi- klorid 50 WP, Bordói por). Az erősen fertőzött levelek eltávolításával és megsem­misítésével a továbbfertőzés lehetőségét nagymértékben csökkenthetjük. Békés Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás, Tatár József csop.-vez. A 650 négyzetméteres tárolószín átalakításával a nagygépek javítására • is alkalmas szer­viz- és kovácsműhely épül a Geiendási Munkácsy Tsz mezőgazdasági géptelepén. A 4—5 millió forintos átalakítás eredményeként a traktorosok téli foglalkoztatását már ebben az épületben kívánja megoldani a termelőszövetkezet Fotó: Bacsa András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom