Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-15 / 139. szám

1987. június 15-, hétfő o Önkéntes belügyi segítek értekezlete Diplomaátadás a Szarvasi Óvónőképző Intézetben Előkészületek az új tanévre Antos Klára szeghalmi növendék átveszi a vörös diplomát dr. Daróczy Erzsébettől dig 6300 körüli óvónőt ké­A Belügyminisztérium és szerveinek munkáját önkén­tesen segítők megyei érte­kezletét az elmúlt hét szom­batján Békéscsabán, a me­gyei rendőr-főkapitányság épületében tartották meg. Az önkéntes segítők mun­káját eddig két alkalommal értékelték, legutóbb 1981- ben. Most, június 13-án, az 1981 óta eltelt időszakot Mihalik György rendőr ez­redes, megyei főkapitány elemezte. „Az 1981 óta végzett mun­kánk értékelését, a reális mérleg elkészítését meg­könnyíti, hogy az elmúlt év­ben emlékeztünk meg az önkéntes segítői mozgalom jubileumi évfordulóiról: a kmb és önkéntes rendőri szolgálat 30., az önkéntes határőrmozgalom 35., és az önkéntes tűzoltóság 105. év­fordulójáról. Megyénkben az önkéntes segítők létszámában, a fog­— Földest Istvánná? Sport­napon van. Mindjárt kül­dünk érte egy gyereket — siet segítségemre Raffay Györgyné, aki kolléganője Földesinének a Kamuti Ál­talános Iskolában. Leülök a tanáriban, be­szélgetünk a készséges kol­léganővel, aki sok informá­cióval szolgál. Elmondja például, mennyire szeretik Földesinét, hogy milyen re­mek pedagógus. Ezt mind megállapíthatja róla, hiszen 30 éve már, hogy együtt dolgoznak. Aztán megsza­kad az információáradat, mert melegítőben, kissé fúj­tatva a sietségtől, megérke­zik, akire vártam. Erős kézszorítása határo­zott egyéniségre vall. Leül, lepakolja maga elé szatyra­it, csodálkozva néz rám, hogy mit is akarhatok tőle? Amikor elmondom, nehezen akar kötélnek állni. — Békésen érettségiztem — mondja —, majd 1957- ben képesítés nélkül kezd­lalkoztatás minőségében, munkájuk megbecsülésében az elmúlt hat év alatt je­lentős fejlődést értünk el. Ez a fokozatos javulás ked­vezően befolyásolja megyénk közrendjét, közbiztonságát, tűzbiztonsági, határőrize­ti helyzetének alakulását. A több mint 200 csoportba szer­vezett 2350 önkéntes rendőr ■ tevékenysége kiterjed az ál- ' lambiztonsági, népgazdasági, társadalmi tulajdonvédelmi, közbiztonsági, közlekedési, bűnüldözési, vasúti, vízi, lé­gi rendészeti, igazgatásren­dészeti és idegenrendészeti feladatok ellátására. Ugyancsak jelentős szere­pet vállal a 67 csoportban dolgozó 695 önkéntes határ­őr, a 64 önkéntes tűzoltó­egyesületben és 117 vállalati tűzoltóságnál foglalkoztatott több mint 4 ezer önkéntes tűzoltó, 400 ifjúgárdista, 1300 közlekedési úttörő, 770 úttörőgárda-tűzoltó, továb­tem el tanítani. Gyors egy­másutánban sikerült a taní­tónőképzőben különbözeti és képesítő vizsgát tennem. Az­tán a szegedi egyetemen a matematika-kémia szakon végeztem. Pár éve ez a két szak háztartási ismeretekkel bővült. Ha visszagondolok, én tu­lajdonképpen mindig peda­gógus akartam lenni. Az ál­talános iskolában is tanítot­tam a gyengébb képességű társaimat, a középiskolában pedig még kereseti forrásom is volt az oktatás. Visszatekintve az elmúlt 30 esztendőre, azt gondolom, hogy ez a pálya még min­dig tartogat élményt szá­momra. Hittel vallom, hogy ha még egyszer választásra kényszerülnék, ismét peda­gógus lennék. Érdekes, csak pedagógusi életem 20. éve után döbbentem rá arra, hogy milyen felelősségteljes és nehéz a mi munkánk. Férjemmel itt, Kamuton ismerkedtünk meg. Ö is pe­bá 550 mezőőr, halőr, vad­őr, gátőr és környezetvédel­mi őr. Összességében megállapít­ható, hogy Belügyminiszté­rium munkájának önkéntes segítői II. országos értekez­lete (1981) óta eltelt időben tovább fejlődött megyénk­ben az önkéntes rendőri, határőri, és tűzoltói szerve­zet. Megyénkben a további eredményes munka feltéte­lei adottak, illetve megte­remthetők. önkéntes segítő­ink munkáját a rendőri, ha­tárőrizeti, tűzvédelmi, össz- belügyi feladatok szerves, nélkülözhetetlen részének te­kintjük, s e szolgálatnak a további korszerűsítésére is gondolunk.” A beszédet követően az önkéntes segítők legkivá­lóbbjainak különböző kitün­tetéseket, elismeréseket ad­tak át. dagógus. Együtt tanítunk, amióta végeztem. Fiaim vi­szont nem folytatták szüleik hivatását, ők mindketten mezőgazdászok. — Beszélne a 30 év elis­meréseiről? — Nem szívesen! Igazán azt érzem, és nem az írás kedvéért mondom; rajtam kívül sok ezren- vannak, akik legalább ilyen jól, vagy még jobban végzik a mun­kájukat ... Így tehát Raffaynét fagga­tom tovább, beszéljen ő a kolléganő kitüntetéseiről: — Talán nem fogom tud­ni mind felsorolni. Ilonka kiváló csapatvezető, meg­kapta az Úttörő Érdemér­met, a Kiváló Társadalmi kitüntetést, a Vöröskeresztes Munkáért ezüst fokozatot, kapott harmincszoros véradó­érdemérmet. Tulajdonosa a Munka Érdemrend bronz fokozatának. S most leg­utóbb, a pedagógusnap tisz­teletére Köpeczi Béla műve­lődési minisztertől a Parla­mentben vehette át a Kivá­ló Pedagógus kitüntetést. B. V. Az eddigi gyakorlattól el­térően, szombaton, június 13- án nem egy-, hanem kétme- netes diplomaátadó ünnepi tanácsülést rendezett a Szarvasi Óvónőképző Inté­zet. Külön a levelező tago­zaton végzett növendékek részére délelőtt 9 óra 30-kor csendült fel a Himnusz. Szakács Mihályné dr., az in­tézet igazgatóhelyettese ér­tékelte a 173 államvizsgát tett óvónő tanulmányi ered­ményét, magatartását, a pá­lyához nélkülözhetetlen hi­vatástudatát. Megemlékezett arról, hogy a levelező tago­zaton két évvel ezelőtt beis­kolázottak közül senki sem morzsolódott le! Tanulmá­nyi eredményükön nem ér­zett a munka melletti tanu­lás, tehát valamennyien jól felkészültek. Ezt követően dr. Daróczy Erzsébet igazga­tó meleg kézszorítással adta át a diplomát valamennyi hallgatónak. A Vajda Péter Művelődési Központ, ahol a diplomaát­adó ünnepi tanácsülést ren­dezték, ezután kiürült, hogy 10 óra 30-kor a nappali ta­gozaton végzett 122 óvónő és hozzátartozói töltsék meg a széksorokat. Az intézeti tanácsülésen részt vett Szeljük György, az SZMT titkára, Vámos László, a Békés Megyei Ta­nács osztályvezetője, dr. Szűcs Alajosné, a Békés Me­gyei Pedagógusszakszervezet titkára és dr. Sonkoly János, az MSZMP Szarvasi Városi Bizottságának titkára. Bertalan Erika új diplo­más Juhász Gyula Munkás- gyermekhimnusz című köl­teményét mondta el, majd dr. Búzás László igazgatóhe­lyettes megnyitó szavai után dr. Daróczy Erzsébet igazga­tó köszöntötte ^z új diplo­másokat. Értékelte az inté­zetben folyó tanulmányi munkát, elmondta, a nappali tagozatosok is jól megfelel­tek a magas követelmények­nek. Intézeti átlagban jó­rendűnek számít a ma kiosz­tott diploma. Ezek között nagy értékű Antos Kláráé, Hegyi Mónikáé és Magyar Máriáé, ök hárman vörös diplomát szereztek tanulmá­nyaik befejeztével. Ugyan­ekkor adták át Zsáky István tanárnak a képzésben nyúj­tott kiemelkedő teljesítmé­nyéért az ünnepi tanácsülés által alapított intézeti em­lékérmet. A Szarvasi Óvónőképző In­tézetben folyó tanulmányi munka értékét a nemzetisé­gi tagozatok — szlovák, ro­mán — mellett növelik azok a speciális kollégiumok is, melyek feljogosítják az in­nen kikerülő óvónőket báb­játékok szervezésére, okta­tására, egészségnevelésre, né­pi gyermektánc tanítására, korrekciós nevelésre, a logo­pédiai gyakorlat folytatásá­ra, a közlekedési ismeretek terjesztésére és a tanítói pá­lya elkezdésére. Szarvasról tehát évről évre jól felké­szült szakembereket kap a vidék óvodahálózata. Itt ed­peztek Békés, Csongrád, Szolnok, Heves és Pest me­gye részére. A következő tanévben már országra szóló beiskolázási jogosítványt ka­pott a szarvasi óvónőképzés. Eddig ötszázan jelentkeztek felvételire, akik közül 130-at a nappali és ugyancsak 130 hallgatót a levelező tagozat­ra vesznek fel. Békésből szép számmal jelentkeztek, a megye ki is használja ezt a képzési lehetőséget, hiszen a most végzett, diplomát ka­pott nappali tagozatosak kö­zül ötvenen Békés megyei­ek. Az új diplomások nevében Novák Magdolna és Lele Im- réné mondott köszönetét, majd a gyakorlóóvoda gye­rekei búcsúztak. Ezután Bliznákné Dudás Julianna intézeti adjunktus vezetésé­vel az új diplomások ének­kara vidám dalokkal bú­csúztatta a Szarvason eltöl­tött két év részeseit. Az ünnepélyes intézeti tanács­ülés a Szózattal ért véget. Kép, szöveg: D. K. P. F. A kiváló pedagógusnő Vonalban voltunk Kamuton Közlekedés • Egészségügy • Környezetvédelem • Községszeretet Az immár hagyományosnak tekinthető, kéthetenként jelentkező telefonos szolgáltató tevékenységünk, a Vo­nalban vagyunk, többnyire vagy egy-egy kérdéscsoportot, vagy valamely település aktuális problémáit igyekszik felvillantani a nagyobb nyilvánosság előtt, megkérdezve a téma illetékeseit. Így történt ez az elmúlt hétfőn is, amikor Kamuton vártuk az érdeklődő olvasóink kérdé­seit. Délután 2-től este 6 óráig volt hívható a 41-114-es telefonszám, melyen a Kamuti Községi Tanács épületé­ben a Népújság munkatársa a helyi tanácselnökkel együtt fogadta a hívásokat. A magántelefonok még ugyan ritkák a községben, így néhányan személyesen kerestek fel bennünket kérdéseikkel, javaslataikkal. Ezek közül gyűjtöttünk most csokorba néhányat. Földesi Istvánná, a közsé­gi általános iskola tanára arra kért választ, hogy Mu- ronyban miért nem várja meg az autóbusz a Békés­csabáról Budapest felé tartó vonatot az állomáson. Ugyanis így az ezzel a vo­nattal érkezők nem tud­nak eljutni Kamuira. Példa­ként említette meg, hogy egy gyulai osztálykiránduláskor kénytelen volt a békéscsabai vasútállomásról a helyi já­ratú busszal a Hunyadi tér­re utazni a gyerekekkel és onnan folytathatták útjukat a mezőmegyer—murony— ka­muti járattal. Ha viszont ez a járat megvárná a vonatot — hiszen csupán néhány percről lenne szó —, akkor egyszerűbben utazhattak volna — egyszeri átszállás­sal — Gyulától Muronyig. Az iskolai kirándulásokon kívül ez a megoldás való­színűleg kedvező lenne azok­nak a kamuti lakosoknak is, akik a megye déli részébe látogatnak, s a békéscsabai állomáson atszállhatnának a Budapest felé induló vonat­ra — vélekedik Földesi Ist­vánná. Ugyancsak a közlekedéssel kapcsolatban egyik telefoná­lónk azt tette szóvá, hogy a 16.35-kor Békéscsabáról in­duló és Kamút érintésével Mezőberénybe érkező, az­után az előbbi útvonalon Békéscsabára visszatérő au­tóbuszjárat vasárnaponként miért nem közlekedik? Mun­kaszüneti napokon tehát csak Békésen keresztül le­het eljutni Kamutról a me­gyeszékhelyre. A válaszokat dr. Horváth Ferenctől, a Körös Volán igazgatóhelyettesétől kaptuk meg. Az autóbuszjáratok útvo­nalain, így a kamutin is, fo­lyamatos utasszámlálást folytat a Volán. Ennek alap­ján a felmerülő igényekhez képest alakítják ki a menet­rendet. Körültekintő felmé­rések előzték meg a napok­ban megjelent új menetren­det is. A vizsgálódás során bebizonyosodott, hogy a megkérdőjelezett járatok ese­tében egyszerűen nem volt igény arra, hogy az autó­busz megvárja a Budapest felé tartó vonatot, illetve hogy vasárnaponként jelen­tős számú utas szeretne Bé­késcsabára eljutni. Egyéb­ként abban az esetben, ha az iskola kellő időben előre jelzi, akkor a kirándulások alkalmával az ilyen irányú igényeket a Volán készség­gel figyelembe veszi, és az autóbusz megvárja majd a diáksereget. * * * Kovács József Békéscsabá­ról telefonált, hogy a Két- egyházi út környékén a Dé- gáz és az ATI-tanpálya előtt annyira elhatalmasodott a gaz, hogy szinte alig lehet a gyalogjárdán közlekedni. Hozzátette még, hogy a ma­gánházak előtt általában rend van a utcán, de a vállalatok, intézmények tel­kei előtti járdaszakaszok miért lehetnek büntetlenül gondozatlanok? Választ a Békéscsabai Vá­rosi Tanács műszaki osztá­lyától kaptunk. A zöldterü­letek fenntartásáról szóló 6/1984. (XII. 19.) számú ta­nácsi rendelet 2. paragrafu­sának 5. bekezdése a kö­vetkező : „Az intézmények, vállalatok, szövetkezetek és egyéb szervek kötelesek az ingatlanuk határvonalától 30 méterig, de legfeljebb az út széléig a közterület szak­szerű gondozását elvégezni.” A továbbiakban a műszaki osztályon elmondták még, hogy a közterület-felügye­lőknek is feladatuk ilyen esetben felszólítani az ingat­lantulajdonost, vagy ha ez nem elegendő, akkor bírsá­got kiszabni. * * * Különös esettel keresett meg bennünket Szlaukó Já­nos helyi lakos. Mint el­mondta, május 31-én éppen a háztáji kerti munkából hazafelé tartott személygép­kocsijával, amikor egy ki­sebb, bámészkodó tömegre lett figyelmes. Hamarosan megtudta, hogy • egyik falu­belijét kerékpár-baleset ér­te, emiatt gyors orvosi se­gítségre szorult az illető. Szlaukó János azonnal gép­kocsijába ültette a sérültet és a békési városi rendelő- intézet ügyeletére szállította. Az ügyeletes orvos elvégezte a szükséges teendőket, de a sérültet további ellátás mi­att a kórházba küldte. Szlau­kó a sérült további szállítá­sát is elvállalta, csupán az volt a kérése, hogy a ren­delőből telefonon felhívhas­sa Békésen élő lányát, hogy hozzon neki pénzt, mivel az autóban már fogytán volt a benzin. Resteilte magát, hogy a szakadozott, piszkos kerti ruhában végigmenjen vasárnap délután Békés fő­utcáján. Az ügyeletes orvos a telefont azonban nem en­gedélyezte ... Az üggyel kapcsolatban az alábbi levelet kapta szer­kesztőségünk: „Köszönetét mondok Szlaukó Jánosnak az 1987. május 31-én tanúsított hu­mánus magatartásáért, ami­kor is a sérültet saját gép­kocsiján a békési ügyeletre, majd pedig a békéscsabai kórházba szállította. A sé­rült továbbszállításával kap­csolatban felmerült problé­mák kivizsgálását az érde­keltek és az illetékes szak­értő bevonásával megkezd­tem. Ismételten megköszö­nöm az önzetlen segítséget, amelyre minden állampolgá­runk részéről a továbbiakban is köszönettel számítunk. Dr. Szabó István, Békés város főorvosa.” * * * Szabó István a Kamuti Béke Tsz-ből telefonált. A község környezetvédelme ér­dekében azt tette szóvá, hogy a település több részén ék­telenkednek hatalmas kuko- ricaszárkúpok és más szálas takarmányok, amiket gazdá­ik a tél folyamán nem etet­tek fel az állatokkal. A ma már felhasználhatatlanná vált takarmányok esztétikai­lag is csúnyán hatnak a kel­lemesen zöld környezetben és nagyon alkalmasak a kü­lönböző áttelelő rovaroknak. Amíg ilyen szeméttelepeknek tűnő szérűskertek vannak, addig értelmetlennek lát­szik a vegyszeres védekezés is a kártevők ellen, hiszen az előbb említett helyeken háborítatlanul szaporodhat­nak tovább. Valamikor ren­delet írta elő, hogy a fel nem használt takarmányt május 15-ig meg kell sem­misíteni. Mi a helyzet ma? Benkő András, a kamuti tanács elnöke a kérdésre a következőket válaszolta: — Valóban tarthatatlan a jelenlegi helyzet. Hiszen rá­adásul ezek a „takarmá­nyok” gyakran nem is a magáningatlanok területén vannak, hanem közterületen, az utak mentén és a kiserdő szélében. Az állattartók nagy része azzal védekezik, hogy az udvarukon nem tudják elhelyezni azt a nagy meny- nyiségű takarmányt, ame­lyet a télre felkészülve gyűj­tenek össze. A helyi terme­lőszövetkezettel egyetértés­ben ezért a téesz fóliatelepe és a kiserdő közötti részen jelöltünk kF területet az ál­lattenyésztők szálas takar­mányainak. A mostani álla­pot megszüntetésére felszó­lításokat küldtünk az érin­tetteknek, hogy legkésőbb augusztus 31-ig vagy szállít­sák takarmányaikat az újon­nan kijelölt tárolóhelyre, vagy semmisítsék azt meg. Ezt követően az illegálisan tárolt takarmányt a téesz a saját trágyatelepén bekom­posztálja. * * * Hajdú István nyugdíjas mint a község hű lokálpat­riótája keresett fel bennün­ket. Régóta nevezetes és elég nagy községnek tartja Kamutot ahhoz, hogy ne csak utcái legyenek a tele­pülésnek, hanem legyen leg­alább egy útja is. A közsé­gen átvezető bekötőút ko­rábban már megkapta az „út” rangot, s most ismét utca lett. Ezt tartja sérel­mesnek és visszafejlődésnek Hajdú István. Mint megtudtuk, a telepü­lések útvonalainak elneve­zése a helyi tanácsülés ha­táskörébe tartozik. Van ugyan megfogalmazás arra vonatkozóan, hogy mit ne­vezhetünk sornak, utcának, útnak, térnek. A kamuti fő­utca megfelel akár az utca, akár az út feltételeinek. A lakosság kérése alapján te­hát nincs akadálya annak, hogy az utca elnevezésből út legyen Kamuton. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom