Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
NÉPÚJSÁG 1987. június 13., szombat Befejezte látogatását a penzai kereskedelmi delegáció Tegnap befejezte Békés megyei látogatását a Penza megyei kereskedelmi delegáció. Testvérmegyénk küldöttei kedd óta ismerkedtek Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Szeghalom, Gyomaendrőd és Mezőberény kereskedelmi ellátásával, a kereskedelmi vállalatok, az áfészek tevékenységével. Péntek délután a delegáció vezetőjével, Vlagyimir Fjodorovics Zsirnov- val (képünkön), a Penza megyei pártbizottság kereskedelmi és szolgáltató osztályának instruktorával beszélgettünk a négy nap tapasztalatairól. — Ügy hiszem, ez alatt a rövid idő alatt a lehetőségekhez képest nagyon széles körűen megismertük az állami és a szövetkezeti kereskedelmet s egy számunkra ugyancsak nagyon fontos területet, a közétkeztetést. Nagyon tetszett, ahogy magyar barátaink a boltokban az árut bemutatják. A kirakatok és az üzletek polcai látA Magyar Vöröskereszt barlangi, hegyi és vízi mentőket tömörítő különleges segélyszolgálata országos munkabizottságának ülését rendezték pénteken Szanazugban, ahol évek óta kitünően működik a vízi mentő- és segélyszolgálat. A pénteki esemény egyszersmind tapasztalat- csere is volt az ország minden részéről érkezett segélyszolgálati irányítással foglalkozó szakemberek, önkéntesek számára. A tán valóban kedve támad az embernek vásárolni. Nagyon praktikus az élelmiszer ABC-ben, hogy ilyen sok az előre csomagolt áru. Meggyőző az üdítőital-választék. Kiemelésre érdemes a bébiételek választéka is. S még valami: az eladók udvariasak, segítőkészek, gyorsak. — Nem tart attól, hogy a véleménye túlzottan diplolapasztalatcsere fontosságát mindennél tömörebben jelzik a <ta- tisztikai adatok: a Békés megyeiek 25 tagú segélyszolgálatának tagjai az általuk felügyelt 11 kilométeres partszakaszon — a Fekete-, a Fehér- és a Kettős- Körös mentén — tavaly több száz alkalommal működtek közre sikeresen: fuldoklók, úszni nem tudók kimentésével, a hivatásos mentők időbeni értesítésével, kisebb-nagyobb, vízben, vízparton szerzett sérüléseknél matikusnak tűnhet? Önök küldöttségként kicsit „védetten” nézhettek körbe. — Nem, nem. A kötött programok után körbenéztünk egyszerű turistaként, s csak azt mondhatom, a kereskedelemben tevékenykedő magyar szakemberek értik a dolgukat. Mindent figyeltünk, szeretnénk minden okos ötletet hasznosítani. Tetszett például az a sok gyorsbüfé is, amit a városokban és a gyulai Várfürdőben láttunk. Utóbbiak remekül szolgálják az üdülők kényelmét, akárcsak a SZOT-üdülő, ahol kiválóan megszervezett az étkeztetés. Vlagyimir Fjodorovics Zsirnov befejezésül a következőket mondta: — Július 1-től a Szovjetunióban a kereskedelem nyereségérdekeltté válik. Ezért különösen érdekelt minket a jövedelemérdekelt formák mindegyike, s az elmúlt napokban sikerült ezekkel is megismerkedni. Szovjet vendégeink ma hagyják el Békés megyét, útközben Kecskemét és a főváros piacaival ismerkednek, majd vasárnap visszautaznak a Szovjetunióba. u. t. Fotó: Kovács Erzsébet nyújtott szakszerű elsősegéllyel. A fürdőző emberek felelőtlenségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a pénteki tanácskozás alkalmával rendezett motorcsónakos terepjárás alkalmával is találtak a vízi mentők a még mindig erősen megáradt és hideg folyóban tilosban lubicko- lót. A tapasztalatcserét, tanácskozást kiegészítő bemutatón a Vöröskereszt Békés megyei szervezete és néhány más szerv által is patronált, fönntartott segélynyújtó szolgálat tagjai a gyors folyású vizekből történő mentés néhány speciális fogását is bemutatták. Zöldségkivitel A Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalat június közepe táján mind nagyobb tételekben indítja az export- szállítmányokat a külföldi megrendelőknek. A szokásoshoz képest az érés két- három hetes késésben van, ez a zöldség- és gyümölcs- félék forgalmazásánál is lemérhető. Máskor ilyentájt már lényegesen több áru hagyta el az országot. Az idén azonban, a késedelmes érés miatt még nem is szállítottak például szamócát és málnát, holott tavaly ilyentájt már javában tartott a szezon. A szállítások * azonban most már folyamatosan növekszenek. Az NSZK-ba viszonylag nagy mennyiségű fehér spárgát adtak el, e zöldségféle iránt az utóbbi években megnőtt az érdeklődés, és ennek tesz eleget — mezőgazdasági partnereivel együtt — a Hungarofruct. Zöldpaprikából a szentesi körzetből érkezik most a legtöbb, a szállítmányokból jut exportra is. Hetente mintegy száz tonnát indítanak, ám a következő hetekben ennél lényegesen több hagyja majd el az országot. A vállalatnál arra számítanak, hogy az idén 2500—3000 tonna zöldpaprikát adnak el külföldön. A gyümölcsök közül az egres szezonja tart, több száz tonnát értékesítettek, mindenekelőtt az NSZK-ban és a Benelux államokban kapós ez a gyümölcs. A jövő héten 200 tonna egrest küldenek a Szovjetunióba, ez lesz az első alkalom, hogy ide nem vasúti kocsikkal, hanem hűtőkamionokkal utazik az áru. Bemutató a vízi mentésről Ötven íve lörlént Emlékezés a gyopárosi kommunisták letartóztatásának évfordulójára A Viharsarokban az 1930-as években több baloldali mozgalom működött. A kommunisták egy új, egy jobb világ létrejöttéért küzdöttek. Fél évszázaddal ezelőtt. 1937. június 13-án, vasárnap reggel illegális találkozóra gyülekeztek a kommunisták Gyopároson. Az egyik besúgó révén a csendőrök a helyszínre érkeztek, és letartóztatták, büntető eljárás alá vonták az összegyűlteket. Az összejött kommunistákat megbilincselve, láncra fűzve kísérték a csendőrök Orosháza főutcáján, nagy feltűnést keltve a lakosság körében. A csendőrségnek és a nyomozó hatóságoknak ezután néhány nap alatt sikerült lecsapni a viharsarki illegális mozgalom legtöbb szervezetére. Büntető eljárás több mint 140 gyanúsított ellen indult, közülük 39-et előzetes letartóztatásba helyeztek. A nyomozás során sokakat kegyetlenül megkínoztak, egyeseket egész életükre nyomorékká tettek, a hírhedt 7-es szobában. A Népszava 1937. július 1-i számában a következőket írja: „Orosházán három héttel ezelőtt összefogtak vagy száz embert. A százból néhányat már szabadlábra helyeztek. Körülbelül 25-en vannak .akiket véresre vertek.” A cikk tudósít még arról is, hogy három szociáldemokrata országgyűlési képviselő azzal a kéréssel fordult a . belügyminiszterhez, hogy azonnal vizsgálja ki az ügy fejleményeit. Kik voltak, mit tettek azok a kommunisták, akiket letartóztattak? Milyen tapasztalatai vannak a vallatásokról az események egykori résztvevőjének, az orosházi dr. Végi Józsefnek. — Jómagam nem vettem részt ezen a gyopárosi találkozón. Gádorosi, szarvasi, szentetornyai, békéscsabai elvtársak gyülekeztek ott június 13-án. Estefele értesültem a történtekről. Hamar felderítették a ‘csendőrök, hogy kik a kommunisták Orosházán. Engem is előállítottak .három napig voltam bent. Az egyik csendőr megjegyezte, amikor bekísértek: „De korán ide került, fiam.” Akkor 24 esztendős voltam. A mellettem lévő cellában volt a szarvasi Szvák András. Arra emlékszem, hogy őt nagyon megverték, különösen a talpát, nem is tudott lábra állni. Bármennyire is megkínozták, nem volt hajlandó elmondani semmit. Hogy kik jöttek össze a találkozóra? És mit tettek ezek az elvtársak? — kérdezi szinte önmagától dr. Vági József, majd így folytatja: — Ezek a kommunisták az Orosházán és környékén élő munkások, szegényparasztok osztályának, haladó értelmiségi .rétegének azon tagjai voltak, akik az osztályöntudatra ébredés során eljutottak annak felismeréséhez, hogy az akkori Magyarországon, a 3 millió koldus országában fennálló jog- fosztottságot, elnyomást, kizsákmányolást, szegénységet, nyomort megszüntetni csak a földbirtokosok, a kapitalisták hatalmának megdöntésével, a társadalmi rend megváltoztatásával lehet. Az elítéltek a szabadság- vesztés letöltése után is hűek maradtak a kommunista eszmékhez. Jelentős része volt az illegális kommunista mozgalomnak abban, hogy a felszabadulás utáni napokban 'Orosházán és környékén, Békéscsabán, Szarvason, Gádoroson volt olyan politikai csoport, amely kezdeményezte a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének megalakítását, a társadalmi élet megindítását. A munkásosztály hatalmának kivívása után a kommunisták által vezetett tömegek folytatták a szocializmus alapjainak lerakását. Az illegális mozgalom tagjai vezetői beosztásban, vagy egyszerű kétkezi dolgozóként derekasan kivették részüket az ország építéséből, önzetlen, példás magatartást tanúsítottak. Szűcs Jenő a Nemzet és történelem című könyvében a következőket írja: „A történelem »célja-« nem a jelen igazolásában, hanem az ide vezető út ismerete révén a jelen jobb megismerésében áll.” Ügy vélem, ezért kell a ma élő generációnak is alaposan ismerni nemzetünk múltját, a felszabadulás utáni történelmet. Ma már az egykori gyopárosi események résztvevői közül csak 14-en élnek. Bo- csur Imre orosházi, Soós Béla orosházi, Németh József orosházi, Szőke Lajosné orosházi, Sinkó Sándor orosházi, dr. Vági József orosházi, Bába István gádorosi, Badár Bálint gádorosi. Szűcs József gádorosi, Bénián József gádorosi, Tóth Ferenc gádorosi, Sinkovicz Mihály nagyszénási, jelenleg Békéscsabán élő, valamint Bors László Budapesten, Kónya Lajos Budapesten élő vete-. ránok. Az MSZMP városi bizottsága. a KISZ városi bizottsága megemlékezett az 1937. évi kommunistaletartóztatások 50. évfordulójáról. Elhelyezték a kegyelet és a hála virágait az emlékoszlopnál a párt-, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. A gyopárosi letartóztatásoknak nemcsak Békés megyei, hanem annál jelentősebb kihatása is volt. Az egész Tiszántúl kommunista mozgalmának képviselői vettek részt az akkori eseményekben. Az egykori illegális kommunisták harca nem volt hiábavaló. Néhány év múltán, 1945-ben felszabadult az ország, megkezdődött az ország újjáépítése. A felszabadulás utáni évtizedekben jelentős szerepet vállaltak azok, akik tanúi, részesei voltak az illegális mozgalomnak. A ma élők akkor tesznek eleget kötelességüknek, ha méltóképpen ünnepük meg az évfordulót, s az elődök nyomdokain haladva járulnak hozzá szocialista társadalmunk építéséhez. Verasztó Lajos II megye szállítási feladatai Tegnap délelőtt a megyei tanács vb-termében tartotta meg ülését a Békés Megyei Szállítási Bizottság. Az értekezleten — ahol Aracz- ki János, a megyei tanács általános elnökhelyettese, a bizottság elnöke is jelen volt — megtárgyalták az idei megyei zöldség-, gyümölcsszállítási feladatokat. Elsőként Vidó Lajos, a Békéscsabai Konzervgyár szállítási osztályvezetője számolt be az üzem ez évi elképzeléseiről. Az elmúlt évhez képest 9 százalékos szállításnövekedést irányoztak elő, mivel azonban a paradicsom jelentős része megyén belül terem meg, így a távolsági fuvarok csökkentek. A Csabai Húsker Vállalat szállítási feladatairól Bálint Gézáné szállítási osztályvezető adott tájékoztatást. — A zöldség, gyümölcs, burgonya szállításához 23 darab tehergépkocsink áll rendelkezésre. Ezzel a gép- járműparkkal oldjuk meg a bolti és a közületi áruszállítást a megye területén, és esetenként a távolsági szállítási feladatokat is. Egy másik élelmiszeripari nagyüzem, a Békéscsabai Hűtőház szállítási programjairól Bánfi Rudolf szállításvezető szólt. A zöldségfélék közül a zöldborsó, zöldbab, sárgarépa, zeller és paszti- nák ömlesztve érkeznek majd a gyártási programnak megfelelően. A borsóvetés és -betakarítás számítógépes szervezése folytán a nyersanyag beszállítása egyenletes és előre tudható. így a gépkocsik várakozási ideje minimálisra csökkenthető. Ezt követően dr. Horváth Ferenc, a Körös Volán igazgatóhelyettese beszélt arról, hogy milyen meghatározó szerepe van az egységrakományos szállítási, rakodási és tárolási technológiáknak a korszerű szállításban és a fejlett forgalomszervezési módszerek kialakításában. Befejezésül Molnár Lajos, a Békéscsabai Agroker igazgatója és Hrabovszki Pál, az Autóker-üzletház vezetője szólt a szállítóeszközökhöz és rakodógépekhez szükséges alkatrészellátás idei lehetőségeiről és problémáiról. B. A. Dőlt betűvel A mellény Nem irigylem mostanság a hírlapárusokat. Egyre-más- ra nemet kell mondaniuk képes hetilapra áhító vásárlóiknak. Az ok közismert, maga a kormányszóvivő nyilatkozott róla a közelmúltban, épp egy képes hetilap hasábjain: nincs elegendő papír. Annak pedig az a közvetlen oka, hogy deviza sincs elég, amiből finom papírt lehetne vásárolni. Magyarán mondva, az utóbbi években megszokott, de sajnos igaz magyarázat — az ország teherbíróképessége, a külkereskedelmi egyensúly romlása, a tőkés országokba irányuló export csökkenése — utolérte a lapkiadást, tágabban a kulturális életet is. A megoldás elég kézenfekvőnek tűnik. Akinek nem jut lap a pavilonokban, nosza fizessen rá elő, mert ott — legalábbis egyelőre — nincs papírhiány. Csak hát azért ez sem ilyen egyszerű, mert a megrendelt példányok egy részét — o lapok különleges mérete és az összehajtoga- tást nehezen viselő minősége miatt — a lelkiismeretes kézbesítő nincs hova tegye. Miért, miért nem, nálunk a levelesládák zöme — amint nevében is benne van — levélméretre szabványosított. Vagyis, ha egy jól működő rendszerben egy láncszem megszakad, akkor az egész rendszerben zavar keletkezik. Erről egy, a lapkészítéssel is összefüggő nagyberuházás története jut eszembe. A végtermékgyártás korszerűsítésére új gyárat építettek. A legfejlettebb technikát telepítették a csarnokokba, a gyártásban pedig a legmodernebb technológiát alkalmazták. Aztán várták a kiváló minőségű végterméket, mely — pénz az ablakban — akár a legfinnyásabb külföldi vásárló igényeinek is megfelelhetne. De nem felelt meg, s így a várakozás hiábavalónak bizonyult. A gond „mindössze" annyi volt, hogy továbbra is a régi, vagyis a gyenge, rosszul előkészített „nyersanyagból" dolgoztak. A fejlesztést tehát az alapoknál kellett volna kezdeni. De térjünk vissza a képes hetilapokhoz. Már csak azért is, mert ott most tényleg az alapoknál kezdik, ha nem is a fejlesztést, de a vizsgálódást. Megpróbálnak tisztán látni a magyar lapkiadás mintegy 1700 újságból, folyóiratból álló dzsumbujában. Kísérletet tesznek arra, hogy eldöntsék — nagyon tisztességes módon, az olvasókra bízva a választást —, hogy mire van szükség, és mire nincs. Igaz, ehhez valóságos piaci viszonyokat kell teremteni. Vagyis lassan-lassan lefejteni a kiadványokról is — a magyar lapkiadásban sajnos általános — támogatásokat. Hogy ne fordulhasson elő például olyan eset, hogy az egyébként igen népszerű képes hetilapunk minden egyes példányához — azért, hogy megjelenhessen — közel tíz forintot kell hozzátennie a kiadónak (vagy az államnak?). A társadalompolitikai szempontból fontos, a napi informáltságot szolgáló sajtótermékek támogatásán aligha csodálkozik bárki is, de ami azon túl van ... Közöttük nem kevés olyan, ami partikuláris érdekek vagy presztízsokok miatt jelenik meg, sokszor nagy-nagy ráfizetéssel, vagy eladatlan példányaival a MÉH-et gazdagítva. Racionálisabb és hatékonyabb működésre törekvő gazdaságunkban ez hosszabb távon aligha engedhető meg. Itt is, mint az élet minden területén, értékén kell kezelnünk a dolgokat! Az utóbbi hónapokban a magyar gazdaság helyzetével és jövőjével foglalkozók előszeretettel idézgetik a Deák Ferencnek tulajdonított mondást: „A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni.” A haza bölcse által emlegetett mellényt — nincs mese — a lapkiadás és -terjesztés szervezetén is újra ki kell gombolni, s természetesen majd jól be is gombolni.
