Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-29 / 151. szám
1987. június 29., hétfő o Szarvas Még több lakó- és utcabizottság kellene Nem könnyű feladatra vállalkozna az a tanácsi vezető, illetve HNF-tisztségviselő, akit felkérnének arra, hogy a nem létező, vagy gyengén működő lakó- és utcabizottságokról (a továbbiakban: lakóbizottság) kellene számot adnia valamelyik testületi ülésen. Pedig ezen kis létszámú csoportok jogait és kötelességeit külön rendelet tartalmazza. Annak ellenére, hogy ahol beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, vagyis jól képviselték a központi és helyi érdekeket (így például megerősítették a tanács és népfront tömegkapcsolatait, aktívan részt vettek a társadalmi munkák szervezésében, és így tovább) ott is — a növekvő feladatok miatt — szükségessé vjilik tevékenységük továbbfejlesztése, választási és irányítási rendjüknek, módszereiknek megújítása, közéleti szerepük növelése — olvashatjuk a körzeti népfrontbizottságokról szóló kézikönyvben. A prókátor Félingje amatőr-előadás a megyei könyvtárban A prókátor és Vilmos, a rőfös: Csipke Sándor és Szuromi László Fotó: Gál Edlt Nincs statisztikai kimutatásunk arról, hol és mennyi lakóbizottság szerveződött eddig Békés megyében. Munkájukat sok helyen csendben végzik, s talán ezért sem kerülhettek az érdeklődés homlokterébe. Felkeltette figyelmünket viszont az a meghívó, amelyet a szarvasi HNF-elnökség küldött, ugyanis pontosan ilyen téma szerepel napirenden. Pakainé dr. Szabó Éva, a városi tanács vb-tit- kára részletesen tájékoztatta a testületet arról, hogyan dolgoznak ezek a közösségek a lakóterületen. Amint jelezte, Szarvason 1974-ben választották meg a lakóbizottságokat, amelyek akkoriban már nem láttak el „hatósági” feladatokat. Tömegmozgalmi elemeket is magukba foglaló teendőik közé tartozott a lakosokkal való kapcsolattartás, a társadalmi együttélés szabályainak érvényesítése, a tanácstagok segítése, valamint a társadalmi munkák szervezése. A lakóbizottságok új- jáválasztására négy év múlva került sor, ám azután hosszú időszak úgy telt el, hogy szerepük, tevékenységük megtárgyalását sem tanácsi, sem népfrontüléseken nem tűzték napirendre. Számbavételükről a végrehajtó bizottság és a HNF városi elnöksége csak a múlt évben döntött. Ez azzal magyarázható, hogy 1985-ben csökkent a tanácstagi választókörzetek száma, megváltozott a területi beosztásuk, továbbá több újonnan épült társasház lakói igenyelték az ilyen* csoportok létrehozását. A tanács tavaly szeptemberben szükségesnek látta — a központi irányelvek figyelembevételével — az 1974. évi rendelet módosítását. A felmérések alapján 43 utcabizottság és 35 lakóbizottság megalakítására volt lehetőség a városban; bel- és külterületeken egyaránt. Általában három-öt tagúak ezek a testületek, és még két póttag is választható az ott lakó állampolgárok közül. A helyi érdekekre való tekintettel mód nyílt arra, hogy sor kerüljön e bizottságok szervezetével, működési területével, s a lakók döntése szerint a létszámmal kapcsolatos változtatásra. Az ősszel tartott tanácstagi beszámolókkal egy időben újjáválasztották a lakóbizottságokat, ami nem járt „elfogadható eredménnyel”. Ugyanis a 34 választókerületben mindössze csak 42 közösség jött létre. Ezek elnökeinek májusban a tanács és a HNF-vezetők tájékoztatót ' tartottak, majd átadták az igazolványokat részükre. ' A vb-titkár a lakóbizottságok feladataira vonatkozóan kiemelte, hogy teljességre kell törekedni a jövőben ; vagyis szorgalmazni kell, hogy ezeket a csoportokat minden egyes tanácstagi választókerületben alakítsák meg. A minél szélesebb körben megfogalmazott vélemények, javaslatok ugyanis jobban elősegíthetik a megalapozott testületi döntéseket. A tanácstagok és a lakóbizottságok együttműködésében célszerű kiküszöbölni a formalitásokat, s e helyett kapjon nagyobb hangsúlyt a tartalommal megtöltött kölcsönös információcsere. Ugyanakkor a lakosság gyors és pontos tájékoztatását segítené elő ez az olajozottabban, azaz hatékonyabban működő kapcsolatrendszer. Erősítésre szorul a lakóbizottságoknak a HNF testületéiben való közreműködése. A vb-titkár ezért is indítványozta, hogy jöjjön létre egy városi vezetőség, amelynek tagjait a körzeti bizottságok területi beosztása alapján az ott működő lakóbizottságok delegálnák. A tájékoztató őszinteségét támasztotta alá a következő megállapítás: „A lakóbizottsági tagság mozgásteret, cselekvési lehetőséget adhatna a póttanácstagoknak is, kiknek helyét, szerepét ma még csak keressük.” Majd egy zárójeles megjegyzés következik, s ez azt közli, hogy sajnos a városban eddig csak három póttanácstag kapott megbízatást az eddig megválasztott lakóbizottságokban. E közösségek tudvalévőén a közéletre nevelés fontos színterei lehetnek. Itt jut eszembe: a HNF legutóbbi kongresszusán az egyik felszólaló azt nehezményezte, hogy tanácstagi beszámolókra, a népfront körzeti tanácskozásaira, nagyobb közösségeket érintő fórumokra csak kevés „panellakó” fiatalt lehet mozgósítani. Indokolt tehát az ifjú nemzedékekhez tartozó közéleti tisztségviselők segítése, teendőik ellátására való felkészítése. Tény: a kellően megalapozott, s á lakosság valamennyi rétegéből származó vélemények nélkülözhetetlenek például a város- politikával (településfejlesztéssel) összefüggő célok nrv ghatározásában, a feladatok végrehajtásában. Ha most arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy van-e értelmük a lakóbizottságoknak, a fent leírtak alapján egyértelmű lenne a felelet: igen! Bukovinszky István Megint nem lehet kihagyni a szójátékot! A békéscsabai Gyopár Klubban működő Féling Színpad erre a nyárra egy XV. század végi renaissance komédiát porolt le és állított sajátságos hangulatú színpadára. Ebből az élményből a megyei könyvtár csodálatos adottságokkal rendelkező zárt udvarán hétfőn és kedden este részesülhettek azok, akik belépőt váltottak. Méltatlanul kevesen voltak... A szűk másfél órás játékidőt kívánó Pathelin Péter prókátor című, három felvonásra tagolható komédiáról nem sokat lehet (kell) elmondani. Némi túlzással úgy is mondhatnók, hogy a tabarin-i recept szerint „főtt” vígjáték ez: itt és most minden hájjal megkent főhős (a címszereplő), há- zsártos és igazságos (realista gondolkodású?) feleség, s megannyi naiv, buta és bármikor átejthető, pénzsóvár mellékszereplők. S ha ezek az alakok kellő meseszöveget kapnak, abból máris készen van egy olyan massza, amelyen nevet, de legalábbis mosolyog a nagyérdemű. Akkor, fél évezreddel ezelőtt, bizonyosan. S mi több: egy kicsit még ma is. De ez már elsősorban az előadásnak köszönhető... Jó, nagyon jó és igazi közösséggé érett színjátszó együttes a Féling Színpad. Amíg tavaly a Clizia-bemu- tatón láthattunk olyan szereplőket is, akiket bármelyik kőszínház szívesen fogadna társulatába (egy-két taggal azóta ez így is történt!), addig a mostaniról aligha lehet ilyet elmondani. Egységes a kép, amit az előadáson láthatunk; a szereplők között azonban nincs olyan, aki szembetűnően kiugrót nyújt. De hiszen az amatőrszínjátszás ekkor jó, ettől nagyszerű. No és attól is, ha mi a nézők megérez- zük azt a színpadról átsu- gárzó erőt, amely a játszók játékba vetett hitéből, öröméből fakad. Ami mentes minden manirtól és kényszertől, híján van a hivatásosság sokszor érezhető izzadságszagának. Aminek végeredményeképpen élmény végignézni egy produkciót. Szerényen egyszerű és jelzésszerű díszletek között (Penyaska László munkája) láthattuk az olaszos ízű, bár franciás komédiát. A címszerepben Csipke Sándor replikázott és komédiázott, pörgött és villogott: ha száz pontot ér az egész, ebből hatvan biztosan az övé. De mert amatőrcsoportról van szó, ezért is nőtt fel hozzá a többi játszó, elsősorban a cserfes feleség szerepében Buga Ildikó, továbbá a kitűnő jelmezbe is bújtatott Szuromi László (a rőfös) és a két epizódszerepet alakító Mohai Pál és Lénárd Imre. A rendező most is Stein- voender József volt, aki a tőle megszokott blazírtság- gal, mindent természetes egyszerűségében hagyva állította-engedte színpadra, ezt a pergő, verses formájú színjátékot. Az amatőrszín- játszó-mozgalomban mágusnak tartják; most is tódított egyet a róla kialakult „mítoszon”. Az ő titka — és maradjon is az —, hogyan lett ennyire őszinte és sal- lagmentes, az eredetihez hűséggel ragaszkodó, mégis korszerű ez az előadás. Persze, sokan most mondhatják: nem láttuk, mert nem figyeltünk fel a hirdetésre. Amatőrökről van szó, amelynek értelmezése ismét csak nemes lehet. Hiszen a Féling Színpad meghívásra bárhol és jószerével bármikor előadja Pathelin Péter prókátor néha kacagtató, és mindenképpen elgondolkodtató, vérbő komédiáját. Csak meg kell hívni őket.. . (nemesi) Napközisek a honfoglalás korának bűvöletében A békéscsabai napközis tábor június 22-én nyitotta meg kapuit a közel két évtizede épült KISZ-tábor területén. Az általános iskolás korú gyerekek számára szervezett szabadidő-központ az idén 240 gyereket számlált az induláskor. — Ez a létszám egyelőre kisebb a vártnál, de az elkövetkezendő turnusokban, és főleg agusztus elején jelentős létszámemelkedésre számítunk — mondja dr. Kovács Lászióné, a tábor vezetője. — A gyerekek közül néhányan vidékről érkeztek: például Telekgerendásról, Csorvásról, számukra bentlakásos elhelyezést tudunk biztosítani. Mivel ez a tábor lehetőséget nyújt az úttörő- csapatok, általános iskolák cserekapcsolatainak ápolására is, így jelenleg 68 budapesti vendég gyerek táborozik itt. A tanulók többsége alsós korosztályú — elsőstől negyedik osztályig —, de akad jó néhány felsős gyermek is, közöttük olyanok, akik a nyilvántartás szerint valamennyi tanév vakációs időszakát, júniustól augusztusig, ebben a táborban töltötték. Ám nemcsak budapesti vendégekkel találkozunk itt, a napközis táborral egy időben nyílt meg az Előre SC serdülő-sportiskola 25 főt számláló edzőtábora, a kézilabda-szakosztály edzőjének, Ancsin Mihálynénak a vezetésével. Bár a két tábor programja egymástól független, mégis sok gyermek számára hozhat új ismeretségeket, barátságokat ez a nyár eleji találkozás. A tábor augusztus 20-ig tart, kéthetes turnusokra felosztva. Egy-egy turnus ideje alatt tíz rajban tevékenykednek a gyerekek. Minden raj élén rajvezető tanárok állnak, akik önkéntesen vállalták ezt a nyári többletmunkát. Közöttük nem kevés az olyan nevelő, aki évek óta szívesen tér vissza. A jelenlegi tíz pedagógus munkáját három bedolgozó és sok-sok főiskolai hallgató segíti. A főiskolások a debreceni tanítóképzőből, annak békéscsabai kihelyezett tagozatáról és a szegedi tanárképzőből érkeznek elsősorban. A nevelők munkáját segítik a középiskolások is, akik nyári gyakorlatukat töltik a táborban, örvendetes, hogy sem a szakképzett nevelők, sem a fiatalabb korúak munkájának az anyagi elismerése nem marad el. Sajnálatos azonban, hogy a tábor tárgyi feltételeinek megteremtésére, a felújításra engedélyezett összeg jóval kevesebb, mint ameny- nyire szükség lenne. Igaz, tavaly óta felújították a villamosvezetékeket, javult- a közvilágítás, az ebédlő is szebb lett, a nyári foglalkoztatót körülfalazták, és folyamatban van a WC-k, mosdók kibővítése is. Bár ez jórészt a 611-es és a 635-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjainak köszönhető, akik több mint százezer forint értékű munkát végeztek ingyen a tábor számára. Megoldatlan azonban a tábor területén elterülő erdő rendezésének kérdése. A fák — főleg az északi oldalon — igen közel állnak az épületekhez, így gátolják a napfény bejutását. Régi tapasztalat. hogy a nyirkos szobák miatt gyakori a torokgyulladásos és egyéb megfázásos megbetegedés a gyerekek között. Beavatkozást vár az elhanyagolt aljnövényzet, javítást az alpesi ház, amelyet az állandó árnyék miatt benőtt a moha; az alakulótér töredezett bitumenje, az erdőben kanyargó utak szilárd burkolattal való ellátása is jó lenne. Szerencsére azonban ezek a hiányosságok nem befolyásolják a tábor gazdag programkínálatát. Délelőttönként a honfoglaláskori foglalkozásokat felelevenítő szakkörök nemcsak érdekes, szórakoztató elfoglaltságot nyújtanak a táborozóknak, hanem hasznos ismereteket is. Működnek itt agyagozással, bőrözéssel, halászattal, pákászattal, szövés-fonással, tarsolylemez-készítéssel, nemezeléssel munkálkodó szakkörök. Mindezek mellett filmesztétikai és néptáncklubot is nyitnak az érdeklődő gyerekeknek. A délutáni foglalkozásokon már a József Attila Általános Iskola lakásnapközi otthonában levő gyermekek is részt vesznek. A délutáni programok szervezésében nagynn sok intézmény segíti a tábort. A tűzoltók gyakorlati bemutatót tartanak, a rendőrség kerékpáros ügyességi versenyt szervez,az MHSZ videofilmek vetítését vállalta, a megyei könyvtár pedig zenés előadásokat rendez. A táborlakók hetenként egyszer moziba látogatnak és strandra mennek, s minden turnus idején kirándulásokat szerveznek autóbusszal Ópusztaszerre, és Vésztő- Mágorra. A szakkörökhöz szükséges anyagokkal is jól ellátták a város üzemei a tábort. S hogy mégsem elegendő a tábornak nyújtott segítség, azt dr. Kovács Lászlóné fogalmazta meg: — A programok megvalósításában csak az eső jelenthet némi akadályt. A nyári foglalkoztatót a szakmunkástanulók körbefalazták, így az eső ellen lényegesen jobban véd, mint korábban, de a mindössze 70 szék és néhány pad kevés a 300-ra duzzadt gyereksereg számára. Ha rossz idő van, nem tudjuk leültetni őket. Bizony elkelne még egy kis segítség, szívesen fogadnánk a vállalatok, intézmények padlásán heverő, kiselejtezett székeket, padokat. Órámra pillantok, délután két óra van. Percenként érkező, gyerekeiket kereső szülők szakítják meg beszélgetésünket. A gyerekek elindultak a délutáni foglalkozásra, amely négy óráig tart. Már az első napon látszik, hogy szívesen vesznek részt a közös programokon, hiszen többen is az élményeket ígérő, tábori délutánt választották a hazafelé invitáló szülői kéz helyett. — Ez nem kis gondot jelent a számunkra — sóhajt a táborvezető —, ahogyan az sem, hogy 30 itt táborozó gyerekért még mindig elfelejtették befizetni a napközis díjat... A békéscsabai napközis tábor nem kevés gonddal kezdte íneg munkáját, amiről szerencsére a honfoglalás korában .kalandozó gyerekek mit sem sejtenek. Magyar .Mária Üj vizesblokk készül a szakmunkástanulók segítségével Fotó: Kovács ErzséDet
