Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

1987. június 3. szerda o Munkásarcok Húsz éve hajnalban ébred A békéscsabai postán dol­gozik immáron csaknem ne­gyed százada Gajdács And­rás. A Rózsa Ferenc Gimná­ziumban érettségizett, majd 1963. április 6-án lépett be a postához. — Akkor felvételit kellett tenni annak, aki a postához került. írásbeli feladatokat oldottunk meg, sikerült a vizsga, így kerültem a pos­tához. Először egyesített fel­vételes lettem, majd a pénz­tárhoz kerültem. Később ki­osztó, rovatoló, majd távirat­indító lettem. A katonaság után vissza­tért Gajdács András a pos­tához, és 1967-ben lett a hír­laposztály dolgozója. Két hó­napig remitendás volt, majd kiosztónak nevezték ki. Az egyik legérdekesebb munka a hírlaposok között az övé. Arról, hogyan telik el egy napja, így vall: — Reggel 3 órakor kelek. Mivel több mint 8 kilomé­terre lakok a postától, ezért van szükség a korai ébresz­tőre. Háromnegyed négyre kell beérkezni, ekkorra ál­talában megjön az újság. Át­vesszük a kötegeket és té­telesen megszámoljuk, öt ki­segítő kiosztó kollégámmal. Előfordul, hogy valamely lap hiányzik, ezeket mindig fel­írjuk. Reggel hatra jönnek a kézbesítők, nekik is átad­juk a lapokat, majd a pavi­lonoknak készítjük ki sorban a csomagokat. Kitöltjük a K-6-os nyomtatványt, amely­ben összeg szerint és darab­szám szerint vezetjük az egyes kiadványokat. — Napilapból naponta hány érkezik a békéscsabai postára? — A legnagyobb példány­szám a Népújságé, több mint 16 ezer érkezik hozzánk. Népszabadságból 3200-at, Népsportból 2700-at, Népsza­vából 1400-at kapunk. A másik két napilap, a Ma­gyar Hírlap és a Magyar Nemzet példányszáma nem éri el az 500-at. — Általában a hét máso­dik felében, csütörtökön és pénteken érkeznek meg a hetilapok, folyóiratok. Ho­gyan bírják a megerőltető munkát? — Valóban csütörtökön és pénteken reggelente igen nagy a forgalmunk. Különö­sen akkor nehéz a dolgunk, ha valamelyik lap elúszik és csak később érkezik meg. A legtöbb színes újságnál a be­vezetett papírkorlátozás mi­att most csökkent a pél­dányszám. így a Képes 7- nél, az Üj Tükörnél, a Nők Lapjánál és a Képes Üjság- nál érezhető a visszaesés. Egyébként csaknem 10 ezer Rádió-Tévé Üjságot, mint­egy 7 ezer Nők Lapját, 3700 Képes Újságot, 2200 Magyar Ifjúságot és 1400 Magyarországot kap a me­gyeszékhely hetente. — Megfordult-e a fejében, hogy itt hagyja a postát? — Érdekes és fárasztó a mi tevékenységünk, s koráb­ban az anyagi megbecsülés se volt ilyen jó, mint nap­jainkban. Ezért úgy hat, hét évvel ezelőtt itt akartam hagyni a postát, de „nem jött be" az új munkahely ajánlata, így aztán itt ma­radtam. Most 47 éves va­gyok, nincs szándékomban elmenni a nyugdíjig. — Sok újsággal találkozik a munka során, melyeket ol­vassa szívesen a kiosztó? — Ha a szabad időm en­gedi, átlapozom a megyeit és a Népsportot. Szeretek rejt­vényt fejteni, a Fülest szíve­sen forgatom, be is küldöm a megfejtéseket, de eddig még nem volt szerencsém. — Reggel négytől 12 óráig dolgozik. Mivel tölti legszí­vesebben a szabad idejét? — Fényesen az anyóso- mékkal együtt lakunk, van egy kertünk. Bőven akad tennivaló délutánonként. A hobbim a barkácsolás, szinte mindenhez értek a villany- szereléstől a faragásig, a gépkocsi ja vitásig. Gajdács Andrásról még azt is megtudtuk: a nyugodt csa­ládi háttér biztosítja azt, hogy munkahelyén jól helyt tud állni. Felesége 25 éve dolgozik a Csaba Szőnyeg- szövőnél, míg a most 18. évé­ben járó fia a BHG csabai gyárában dolgozik. A fiú szeretné letenni az érettsé­git. Munkatársai szeretik, erről meggyőződhettünk a munka­helyén. Amíg a beszélgetést folytattuk, jó néhányan meg­szólították, tréfálkoztak vele, hiszen eddig még nem jelent meg újságcikk róla. Jól érzi magát a postánál. A tíztagú Valentyina Tyereskova szo­cialista brigád, amelynek tagja, az elmúlt évi munká­ja alapján elnyerte az aranykoszorús címet. Verasztó Lajos Fotó: Fazekas Ferenc Az újvidéki Magyar üó -ban olvastuk Kés helyett tű Dr. Svetislav Kolaric zombori állatorvos, mezőgazdasági szak­ember már tíz éve tanulmányoz­za annak lehetőségét, hogyan lehetne növelni a sertések hús­hozamát. Munkatársaival, dr. Vladimir Pantic professzorral, valamint dr. Nestor Sijacki pro­fesszorral együtt annak kikí­sérletezésén dolgozott, hogy a kanokat nem heréjük ki, hanem az ivarmirigyek működését más úton, oltóanyag segítségével sorvasztják el. A kísérletezésnek már a kez­det kezdetén megvoltak az első eredményei, azok a sertések, amelyeket kés helyett tűvel ivartalanítottak, gyorsabban gyarapodtak. Időközben bekap­csolódott a munkába néhány belgrádi és újvidéki szakintézet, a két város mezőgazdasági ka­rának szakembercsoportja, de segítette a kísérletezéseket a Zombori Mezőgazdasági Kombi­nát, az Aleksa Santic-i vágó­híd, a brckói és a becsei te- nyésztelep és sokan mások is. Amikor szabadalmaztatni sze­rették volna a találmányt, a Galenika közreműködésével ki­derült, hogy Jugoszláviában nem használhatók a hormonok ilyen célokra, ezért külföldön próbáltak szerencsét. A minap érkezett meg Zom- borba a. hír, hogy Hágában el­fogadták dr. Svetislav Kolaric- nak és a vele együtt dolgozó két szakembernek a találmá­nyát és PANS néven forgal­mazható is, mivel pedig több tudományos kísérletet is foly­tattak külföldön, így az USA, Nyugat-Németország, a Szovjet­unió, Csehszlovákia, Magyaror­szág és Ausztria élvez előjogot a használatban. Többször is volt alkalmunk beszélgetni dr. Svetislav Kola- rictyal, akit munkatársai tréfá­san a sonkakészítés tudománya doktorának neveznek. A követ­kezőket mondta el találmányá­ról : — Ha kés helyett tűt haszná­lunk, akjtor több húsa van a sertésnek, vastagabb a sonkája és kevesebb a szalonna. Az ál­latnak jobb az étvágya, többet eszik, és 20 nappal előbb eléri a kívánt súlyt, mint máskülön­ben. Reméljük, hogy a tízéves munka, a fáradozás meghozza a gyümölcsét — mondja dr. Sve­tislav Kolaric. T. L. Senki sem mondott nemet! Ganz-transzformátorok Kínába és Pakisztánba A Transelektro Külkeres­kedelmi Vállalat üzletkötői­nek hosszú évek óta első ízben sikerült szerződést kötni nagy teljesítményű Ganz-transzformátorok ex­portjára. A pekingi China National Machinery Export- Import Corp. céggel aláírt megállapodás alapján há­rom, egyenként 120 mega- voltamper teljesítményű transzformátort szerelnek fel Kínában a magyar szak­emberek, mintegy 2,6 millió svájci frank értékben. A Ganz Villamossági Művek transzformátorait a jövő év végéig kell üzembe állítani a pekingi és tiencsini elekt­romos művekben. A Transelektro ugyancsak transzformátor exportjára kötött szerződést a Pakisz­táni Víz- és Energiaügyi Hatósággal (WAPDA) egy­millió dollár értékben. A 20 26 megavoltamperes traszformátorokból tízet szállít a magyar ipar a jö­vő év közepéig partnerének. A Szarvasi Dózsa Tsz-ben a tagság egyértelmű helyes­lésével találkozott az a ve­zetőségi javaslat, mely sze­rint ettől az évtől kezdve a szövetkezeti tagok alacsony nyugdíját havonta rendsze­resen háromezer forintra ki­egészítik. A közgyűlésen Ko­vács Péter tsz-elnök azzal indokolta a javaslatot — mivel ebben a tagságnak kellett állást foglalnia —, hogy az utóbbi években már szép nyugdíjjal mentek el az aktív dolgozók sorából a nők 55, a férfiak pedig 60 éves korban, de az a nem­zedék, amely megalapozta a tsz-t, igen szűkös anyagiak közepette él, hiszen jóval háromezer forint alatti ha­vi nyugdíjat kap. Igen átfogó, mindenre ki­terjedő felmérést készítettek a 348 nyugdíjas életkörül­ményéről. Megállapították, hogy 60 százalékuk nyugdí­ja nem éri el a háromezer forintot. Ahhoz, hogy min­den nyugdíjas egv-egy hó­napban legalább ekkora összeggel rendelkezzen, éves szinten a szövetkezeti erő­forrásokból egymillió forint­ra lenne szülfség. Ezt az összeget a nyereség adózott részéből lehet csak kiszakí­tani, vagyis a nyugdíj-kiegé­szítésnek a közterheit az ak­tív dolgozói állománynak kell viselnie. Egyetlen fel­szólaló sem kérdezte, mér­legelte: mennyiről van szó. Amikor szavazásra bocsátot­ták a javaslatot, senki sem mondott nemet. Mindenki helyeselte az öregekről való gondoskodást. Próbáltam a milliós nagy­ságrendű döntés háttérébe tekinteni. Az emberi önzet­lenség ellentétes párját ke­restem. Tetten akartam ér­ni az emberek bensőjében feszülő indulatokat, azért, mert a szövetkezet vezeté­se felvállalt egy olyan ügyet, mellyel az aktív keresők zsebéből az öregek zsebébe tesz egymilliót. Akikkel szót váltottam erről a na­gyon is emberséges intéz­kedésről, elmondták: a Szarvasi Dózsa Tsz 1986-ban Békés megye közös gazda­ságai közül a legmagasabb egy tagra eső jövedelmet érte el. Tehát volt és van alapja a hozott határozat­nak. Bár egyik-másik aktív dolgozónak jól jött volna a nyugdíjasok támogatására fordított összeg, de ők is felülkerekedtek esetleges önzésükön: ha ők akkor nem kezdenek el közösen gazdálkodni, akkor ma va­jon hol lennénk? Sokszor és sokat nélkülöztek még úgy is mint szövetkezetiek. Most, amikor egyenesben van a szekér, nem nézhe­tünk el a fejük felett. Valójában egyenesben van a szekér Szarvason? A termelésben elért számok szerint igen, egyenesben van a szekér. Bizonyítja ezt: az aktív dolgozók fele 35 éven aluli korosztályhoz tar­tozik. A Dózsa Tsz-ben ta­valy egv tagra átlagosan 24 ezer kiló gabonatermés ju­tott. Húsból 6728 kiló az egy tagra jutó teljesítmény. Tej­ből ugyanez a szám: 8806 li­ter. Az állattenyésztés nagy­ságrendjére jellemző, hogy az alaptevékenység 76 szá­zalékát adja. Ebben az év­ben itt egymilliárd forint értékű termelésre számíta­nak. Idei beruházásaik meg­haladják a 100 millió fo­rintot. Olyan új vállalkozá­sokba kezdenek, melyeket a tagság megtakarított pénzé­nek mobilizálásával szer­veznek. A gazdálkodás vár­ható hasznából, 37 millió fo­rint nyereségből — erre 66 egyetemet, főiskolát végzett ember ügyel — vállalták fel a legnagyobb embersé­get tanúsító tettet: az idő­sek, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők rendszeres tá­mogatását. D. K. «««««<«<<««««« Oz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ női segédmunkásokat Munkát vállaló dolgozóknak magas színvonalú szociális ellátást biztosítunk: — üzemi étkeztetés- igény szerint gyermekük részére óvodai elhelyezés — vidéki dolgozók részére saját gépjárműveinkkel munkásszállítás. Munkaidőbeosztás: egy műszak. Munkaidőkezdések: főtelepen: 5.30 és 7.30 órakor, konzervüzemben: 7 órakor. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza. Október 6. u. 8. Telefon: 46/125-ös mellék. V s s s s s V s s s s s s s V s ! s s H S V s s s s s s * \ s * »»»»»»»»»»»»» Nem a 179 nemzetgazdaság fog hozzánk alkalmazkodni Beszélgetés Bognár József akadémikussal A magyar gazdaság sohasem függetlenítheti magát a vi­lággazdaságtól, s bár a hetvenes években már uralkodónak számított az a nézet, hogy a válságok, áringadozások nem gyűrűzhetnek be egy szocialista gazdaságba — ma már ezt senki nem merné kijelenteni. Bognár József akadémikus, a Világgazdaságkutató Intézet igazgatója már 1974-ben megír­ta a Világgazdasági korszakváltás című könyvében, hogy a szocialista gazdaságot is át kell programozni. S az idő a re­formpolitikust igazolta. — A hetvenes évek elején nem fogadták meg az ön taná­csait, de azóta azért bölcsebbek lettünk, s talán jobban fi­gyelünk a tudósokra ... — Néhány területen ma is előre lát, biztonsággal tud „jó­solni" a tudomány, de még mindig nem mondhatjuk, hogy a gyakorlatban ezt elismerik, elfogadják, sőt alkalmazzák is. — ön viszont az „ad hoc”, valamint a terv- és költségve­tési bizottság vezetője, s a kormányzat elvárja a tanácsait. — Természetesen, s ahogy már azt több interjúban el­mondtam, a hetvenes évek közepén egy fölöttébb megtiszte­lő külföldi megbízatást mondtam le, hogy részt vehessek az új gazdasági mechanizmus megteremtésében. Ma is megte­szem, ami tőlem telik. Mert a reform ugyan lassulhat, sőt stagnálhat is, ahogy az meg is történt a hetvenes években, de feladni nem lehet, mert akkor jövendő egzisztenciánkat adjuk fel. — Milyen programot javasolt az „ad hoc" bizottság a kor­mánynak, s abból eddig mi valósult meg? — Jelentésünk lényege az volt, hogy a gazdaság problé­máit csak offenzív szellemben lehet megszüntetni, tehát nem importkorlátozással, hanem az export növelésével. Javasol­tuk egy exportösztönzési rendszer kidolgozását, amely nem­csak a késztermékekre, tehát a buszra, izzólámpára terjed ki, hanem a „bedolgozó", a részegységeket gyártó üzemekre is. A megfelelő ösztönzés hiánya esetén ugyanis még mindig egyszerűbb a szocialista vagy a hazai piacra termelni. Túl nagy az elvonás is, a nyereséges vállalat sem képes folyama­tosan beruházni. És még az exportáló vállalatok sem élvez­nek előnyt az importnál, így aztán gyakran megtörténik, hogy anyag, alkatrész híján az export is meghiúsul. Leg­alább a deviza egy részének a vállalatnál kellene maradnia. A kormány ígérte, fontolóra veszi a tanácsunkat, s remé­lem. hogy így lesz. — ön új stratégiát javasolt a magyar mezőgazdaságnak is. — Nincs más lehetőség. Az eddigi sikeres exportstratégia, a gabonára és az állati termékekre felépített gazdaság ideje lejárt. Hozzávetőleg 40 százalékkal estek 1975 óta az árak a világpiacon, s ez mostanában aligha változik. A korábbi nagy gabonaimportőrök, mint a Szovjetunió, India és Kína egyre inkább önellátók lesznek. A két ázsiai ország már ön­ellátó, és tavaly már a Szovjetunióban is 210 millió tonna gabona termett, így egyre kevesebbet fog importálni. A fej­lett ipari országokban pedig már nem emelkedik a fogyasz­tás, sőt így is túltáplálkozásra panaszkodnak. Az általunk termesztett nagy hozamú búzafajtákat a nyugati piacokon már nem is tudjuk eladni, helyette talán — a terület egy részén — magas sikértartalmút kéne vetni. Az afrikai és la­tin-amerikai országokba lehetne exportálni, de ott meg nincs vásárlóerő. Nekünk kellene tehát alkalmazkodnunk, például a fejlett országok táplálkozási kultúrájához felzárkózni, bú­zacsírát, kukoricapelyhet (corn Hakes) és más effélét gyár­tani. A háztáji gazdaságokban a vegyszermentes vagy más néven biotermelésnek nevezett eljárást is megkísérelhetnénk kisebb területen, hiszen az így termelt árunak jó ára van a világpiacon. A vetőmagtermelésre is többet kellene áldozni, kelendő a világpiacon. Az élőállat-exportnak ugyancsak meg vannak számlálva a napjai, azt is elmaradottnak tar­tom, hogy darabolva szállítjuk ki a húst. Specialitásokat kell kitalálni, ahogy azt már egy-két húskombinát próbálja. A baromfinak is van jövője, sőt amire eddig nem nagyon számítottunk, az USA-ban sem egyeduralkodó már a mar­hahús. kezdik a fehérhúsokat előnyben részesíteni. — Az ön által említett változások felérnek egy reformmal, a mostani nehéz időkben, amikor a gazdaság egyensúlya is veszélyben van, jut-e erre idő, energia? Sokan megkérdője­leznék az aktualitását is. — A legrosszabb válasz, ha ölbe tett kézzel ülünk és vá­runk. hogy majd a világ változik meg. Hát nem. Aligha fog 179 nemzeti gazdaság hozzánk alkalmazkodni. És igenis most kell lépni, amikor baj van. Most ugyanis sokkal jobban lát­szik. hogy erre szükség van, mint amikor éppen jól mennek a dolgok. A krízist nem lehet nem tudomásul venni és ha mindig „eltoljuk", megpróbáljuk valahogy „túlélni”, akkor úgy járunk, mint a hetvenes években. Űjabb esztendőket ve­szítünk, és még jobban lemaradunk a fejlett országoktól. Tu­dományosan megalapozott gazdaságpolitikát kell követni, ami hosszabb távra szól. Ha a stratégia akadályozza a fejlődést, akkor a stratégiát meg kell változtatni, egyszerűen nincs más lehetőség. — A nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy ön az idegenforga­lomnak is komoly szerepet szánna egy hosszú távú straté­giában . . . — Feltétlenül. Egy Magyarország méretű kis ország kép­telen áruszállítással fedezni importját. A különbségeket leg­inkább idegenforgalommal, szolgáltatásokkal lehet csökken­teni vagy megszüntetni. Ausztriát mintaállamnak tekintik ebben a kategóriában, s valóban jól működik a gazdasága. Mégis importjának csak 70 százalékát, képes áruexporttal fe­dezni. A többit viszont behozza idegenforgalma. Mi az utób­bi esztendőkben felfuttattuk idegenforgalmunkat, és mégis mindössze áruimportunk 7 százalékát fedezi, holott ezt köny- nyedén megduplázhatnánk. A 300 millió dollár helyett akár 600-700 millió dollárnyi bevételünk is lehetne. Ezen a téren ugyanis sokkal versenyképesebbek vagyunk, mint a motor- gyártásban vagy a híradástechnikában. És akkor még nem szóltam tranzitszerepünkről, hiszen Európa közepén fekszik Magyarország. Jelentős bevételekre lehetne ebből szert tenni, de erre senki sem figyel. Sőt ami­kor a tranzitbevételek visszaestek, akkor egy szállítási szak­ember boldogan bejelentette, hogy idén nem lesz csúcsfor­galom, mert kevesebb a tranzitszerelvény. Két házzal odébb pedig lehet, hogy csak a legnagyobb keservek árán tudták összeszedni azokat a dollárokat, amelyekre a létfontosságú árukra, alkatrészekre, vagy éppen egy pénzügyi művelet fi­nanszírozásához szükség van. Dalia László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom