Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

1987. június 24., szerda o Élelmiszerek a górcső alatt Javult a baromfihús és a tejtermékek minősége Megyénkben Békéscsabán működik az állategészség­ügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás, ahol az élelmisze­rek minőségét öí mérnök és nyolc laboráns vizsgálja. Feladatuk közé tartozik, im­már 20 éve, a sugárszeny- nyezettség mérése, amely az elmúlt évben a figyelem kö­zéppontjába került. Ma már évente 2300 ilyen mintát vesznie, különösen az ex­portra kerülő termékekből. Tapasztalataik szerint a megyénkben előállított élel­miszerek minősége 1983-ig romlott, majd csökkent a kifogásolási arány. A kü­lönböző szektorokban eltérő a műszaki-technológiai szín­vonal. Mindenekelőtt a mi­nisztériumi vállalatok a fo­kozódó export miatt korsze­rűsítették a termelést, ez jótékonyan befolyásolja a minőséget js. Lazaságok leg­inkább ott fordulnak elő, ahol nem tartják meg az élelmiszertörvény előírásait, és elégtelen a belső minő­ségellenőrzés. Javult a baromfihús, a sör, a száraztészta, a tej és tejtermékek minősége. Ér­dekes, hogy 1985-ben a meg­vizsgált sörök 28,6 százalé­kát kifogásolták, ez az arány tavaly alig haladta meg a 7 százalékot. Ugyan­ez a helyzet a száraztészták esetében, hiszen egy év alatt számottevő javulás kö­vetkezett be. Romlott a ter­mékek minősége a gabona-, a konzerv-, a sütőiparban. A szakemberek szerint a fe­gyelmezetlen munka miatt romlik a minőség, a válla­latok, szövetkezetek ösz­tönzőrendszere sem a leg­jobb. Ugyanakkor az el­avult gépek, technológiák befolyásolják a minőséget. Konkrétabban szemügyre véve az élelmiszereket, el­mondhatjuk, hogy az előhű­tött csirke évek óta jó mi­nőségű. A baromfihúsból készült felvágottak válasz­tékbővítő szerepet töltenek be, minőségük változó. A gyártás kezdetén jó, majd közepes minősítést kaptak, később ismét jobb lett a minőség. N- hűtőipari ter­mékekkel évek óta nincs baj. Különösen jó vélemény alakult ki a gyorsfagyasz­tott gyümölcs- és tésztaké­szítményekről. Sajnos, nem mondható el mindez a kon­zervipari termékekről. El­sősorban a savanyított ká­poszta ízét, zamatét kifogá­solták a szakemberek, ame­lyet az áfészek üzemei gyár­tottak. örvendetes viszont, hogy szinte valamennyi ter­mékcsoportban javult az üdítőitalok minősége. A naponta megvásárolt és elfogyasztott cikkek közül a húsipari termékek közepes színvonalúak. Ez a megálla­pítás főleg a felvágottakra vonatkozik, de a hurka és a kenőmájas minősége is romlott az utóbbi időben. Ennek az az oka, hogy nem megfelelő alapanyagot hasz­nálnak fel. Megyénkben 1984-től fokozatosan javul az ilyen termékek minősé­ge. Ebben az évben minden üzemben hatékonyabbá tet­ték a belső minőségellenőr­zést, de még mindig sok a tennivaló. A tejipari termékek vizs­gálatánál kiderült: összessé­gében nincs gond, de nőtt az érzékszervi hibák száma. Előfordul savanyú tej, mor- zsalékos vaj, penészes sajt. A megyénkben gyártott ke­nyér és péksütemények mi­nősége csak közepes, az iparágak közül itt van a legmagasabb kifogásolási arány. A leggyakoribb hiba, hogy alacsony a kenyér sav­foka, kicsi a térfogata. Baj van a technológiai fegye­lemmel is. Nem tartják meg a sütési és a kovászérlelési időt. Természetesen a hibás termékek gyártóival szem­ben fellépnek. Tavaly pél­dául összesen 114 esetben alkalmaztak valamilyen szankciót. Közöttük volt fi­gyelmeztetés, javaslat fe­gyelmi eljárásra, szabály­sértési és helyszíni bírság. (seres)-Hajdú Kárslyné vegyészmérnök a liszt és a sütőipari ter­mékek minőségét ellenőrzi Fotó: Gál Edit Megkezdődött a Vili. békéscsabai nemzetközi bábfesztivál (Folytatás az 1. oldalról) vészét nyelvén szólva for­máljuk gondolataikat, sze­mélyiségüket. A közvetlen, egyszerű, vi­lágos szavú megnyitó után a békéscsabai KPVDSZ Nap­sugár bábegyüttese nyitotta meg a nemzetközi bábfeszti­vál előadásainak sorát. A napsugarasok Lenkefi Kon­rad rendezésében Marék Ve­ronika A csúnya kislány cí­mű bábjátékát játszották, majd utánuk a zalaegerszegi Bajazzó bábegyüttes Petro- lay Margit A harcias kis­egér, Benedek Elek A nyu­lacska harangocskái és az Évszakok című játékokkal következtek. Harmadiknak a biatorbágyi Prospero báb­csoport következett, és az Andersen meséből Mezei András által írt A rendít­hetetlen ólomkatona című árnyjátékkal ragadtatták tapsra a megnyitó közönsé­gét. Este 6 órakor került sor a városi tanács dísztermében arra a baráti találkozóra, amelyen Sasala János ta­nácselnök a VIII. békéscsa­bai nemzetközi bábfesztivál­ra érkezett együttesek veze­tőit. a nemzetközi zsűri tag­jait és a meghívott vendége­ket fogadta. Este az iskola­centrumban fesztiválbálat rendeztek. Ma, szerdán délelőtt 9 órától az ifjúsági és úttörő­ház előtti ligetben a bábké­szítés titkaiba avatják be a gyerekeket, 10 órakor szak­mai vita kezdődik a városi tanács dísztermében, ugyan­csak 10 órakor az ifjúsági és úttörőházban a kecskemé­ti Ciróka bábegyüttes ad műsort az érdeklődő gyere­keknek. Délután 2 órakor folytatódnak a fesztiválbe­mutatók a színházban, este 8 órakor a Rábai úttörő-nép- táncegyüttes ad műsort az iskolacentrumban, ahol fél 11 órai kezdettel „éjszakai klubbemutatót” rendeznek a kecskeméti Ciróka és a franciaországi Brakabrik Théátre közreműködésével. (s. c.) Jelenet a napsugarasok bábelőadásából A zalaegerszegi Bajazzó bábegyüttes a paraván mögött. Fotó: GáL Edit Egy ballagás képei Messzi városban jártam egy általános iskolai ballagáson. Ügy van az valóban, hogy messziről jött ember azt mond (ír), amit akar. Annál inkább leírom hát, amit már régóta szándékozom, az iskolai ünnepélyekről. Ha sokadiknak ír­nék most kifogásoló megjegyzéseket, az lehetne igazolás, de intés is egyben a mindig ugyanazt nyekergő újságírói verkli ellenében. Különben nem is kell, hogy panaszt soroljak: elég. ha közelmúltbeli emlékfoszlányaimat idézem vissza. Tollal rajzolt, hőségtől és indulat hevétől foszló tablók, írott képek meséljenek hát önmagukról, egy _ ballagásról, amely azért nem az Óperenciás tengeren túl volt. . . Első kép. A belvárosi és a külvárosi közötti határesetnek számító alma mater folyosóin, a ballagás kezdési időpontjá­ban vérbeli nagyszüneti állapotok fogadnak. Mintha egy mozgó Breughel-kép jelenetébe csöppentem volna bele, s decibellel már alig kifejezhető zajszint zenéjébe. Az apraja eleresztve visít, az egyenruhás ballagok közül többen ta­nácstalanul rohangálnak. Tanári, vagy más rendszabályozó elemnek nyoma sincs. Eszembe jutnak a szebb idők, amikor még (legalább) szólt valami zene ilyenkor és olyan szelíd, és meghatott tudott lenni mindenki . . . Második kép. Le az udvarra! Itt lesz az ünnepség. Jóságos platánok kínálják árnyukat. Az iskola pedig az udvart és va­lamennyi ülőhelyet. Csak a betonplacc egyik oldalára kerül­ték oda a négyszemélyes, szét- és lenyitható ülőkés-támlás padok. A túloldalon csak egy sort látni belőlük. A többi — vagy százhúsz ember ülőhelye — egy rakáson hever a tér leghangsúlyosabb pontján, középen. Harmadik kép. Gyűlik a nép az udvaron. Az ügyesebb je idejében lecsap az ülőhelyekre, foglalja az övéinek. Ám za­varuk nőni kezd, mert idős, fájós lábú emberek köröznek egyre, szerencsét vagy könyörületet remélve. A helyzet egy­re áttekinthetetlenebb és kilátástalanabb . . . Negyedik kép. Megtörténik a varázslat. Két tetterős férfi, az ünneplőre való tekintet nélkül megragad egy padot, szét­nyitják és viszik — maguknak. Mintha jelre vártak volna, egymás után jönnek az újabb vállalkozók, megváltani álló szolgaságukat. Jut is hely — a darwini elv szerint — az erő­sebbnek és az életrevalóbbnak. Ötödik kép. Az iskola ablakaiban már látni a virágpama- tos hullámzó „emberke-százlábút". A bokrétalombok közül kikandikál egy-egy fejecske és a zajtenger tetején elúszik a ballagó ének, mint a szivárványos olaj a vízen. Hatodik kép. Valaki az előtérben álló mikrofonon át ért­hetetlen instrukciókat ad, hogy ki hova álljon és mit hagy­janak szabadon... Természetesen, mindenki marad! Hetedik kép. Sokára leérkeznek a ballagok, kissé elnyűt- ten, a rajtuk kevéssel túlöltözött fiatal tanár nénivel az élen. Fél körben állnak fel, háttal a tömegnek. Nyolcadik (közel)kép. „Díszemelvény". Két tanulóasztal, pirossal letakarva. Néhány széken a vezetőség. A többi tanár arctalanul a tömegben. Nem túl szemléletes a „felállás”, nem látjuk, ki búcsúzik kitől. .. Kilencedik kép. Kiderül, hogy nem is az járt jól, aki ülő­helyet foglalt (el). Amint a lemezjátszó „elénekelte” a Him­nuszt, „hátulról, előre fuss!" — a közönség beszivárog-tódul a ballagok félköre mögé. Immár ülve nem lehet semmit se látni. . . Tizedik kép. Az ünnepély. Ady-vers. Föl-földobott kő — szegény gyermek, véletlenül sem hibáz rá egyetlen értelmi hangsúlyra sem. Nyilván ő se tudja, miért épp ezt a. verset kell neki itt mondania. Búcsúzik az igazgatóhelyettes bácsi. Intelmek, tanácsok, szólamok, közhelyek — egy óra tíz perc­ben. A csúcsot — egy óra 48 percet — a szomszéd iskolában állították fel. Ugyan mire emlékszik bárki is hol .ap belő­le?! A zászlóátadás, a legjobban a mezcserére emlékeztet. A Szózat alatt már rötyög néhány ebadta . . . Tizenegyedik (emlék)kép(sor). A hőség délibábos emlék­sorokat kápráztat elő: mennyi, emberesen végigállt ünnep­ség — és mire emlékszünk belőlük. El nem ájulási és el nem röhögési szoborgyakorlatok ... Próbák viselkedésből, úgyne­vezett komolyságból. De emlékszem igazi nagy meghatott­ságokra, valóban az ünnepélyességtől elérzékenyült szülőkre is . .. Tizenkettedik kép. Az egyik tanár — ügyesen rámozdulva a Szózat utolsó, csendben elszálló akkordjára — a mikrofon­hoz ugrik és belekiáltja, hogy még lehet jönni a tankönyve­kért . . . * * * Hűlő főm hűltével, eszem ágában sincs az iskolákat ócsá­rolni! Teszik azt elegen. Csupán annak dolgában szeretnék szólni, hogy a kényszeredetté merevedett és kiüresedett for- malitású ceremóniáktól meg kellene már váltani az egyéb; ként is megviselt pedagógustársadalmat. A sorok reform és kísérlet közepette miért ne lehetne öt­letbörzét, pályázatot hirdetni mai, természetes, emberhez szóló ünnepélyes formák, „szertartásmódok” kidolgozására. Mert ez a látott — sajnos tipikus — kép sok-sok fáradtságot és közönyt áraszt magából. Az ilyen ballagásokat, tanévzá­rókat és -nyitókat éppen az jellemzi, amit gyermekeinkben kifogásolni szoktunk .. . Ebből kellene kiindulni... Pleskonics András Tanácsülés Szarvason Tegnap délután ülést tar­tott Szarvas Város Tanácsa. A tanácstagok megtárgyalták a komplex környezetvédelem feladatait meghatározó 84-es határozat végrehajtását, va­lamint a város építőipará­nak és lakásépítésének hely­zetét. A tanácsülés megis­merte a művelődési és sport- bizottság munkájáról ké­szült beszámolót is. Ezután a gyermekélelme­zés helyzetét vitatták meg a tanácstagok Koszti Pál osz­tályvezető előterjesztésében. Mint az írásbeli beszámoló­ból kiderült, feszültségek kö­zött, konfliktusokkal és je­lentős többletkiadással oldja meg a tanács a gyermekélel­mezést. Az ágazati konyhák túlzsúfoltak, s emiatt 208 gyermek étkezés iránti ké­relmét kellett elutasítani a múlt évben. A tervek között szerepel a Rákóczi utcai konyha korszerűsítése. En­nek révén a jelenlegi 800 adagos kapacitás 200 adag­gal bővülne, s ez jelentős költségmegtakarítást ered­ményezne. 1989-től az Arany- szarvas szezonális jellegének tervezett megszüntetésével ugyancsak növelni tudnák az ebédet kérők étkezési le­hetőségeit. Műanyaghulladék-megsemmisítő berendezés A nagy tömegben keletke­ző poliészterhulladékok kör­nyezetkímélő megsemmisíté­séhez fejlesztett ki korszerű berendezést a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat, a Budaplast Műanyagipari Vállalattal és a Flextherm PJT-vel közösen. Az országban évente több száz tonnányi műanyag hul­ladék elhelyezése okoz gon­dot; a műanyagokba épített, erősítésre szolgáló üvegszá­lak és a műanyag szétválasz­tására szintén nem volt ed­dig megfelelő műszaki meg­oldás. Az új megsemmisítő berendezés fűtésre felhasz­nálható meleg vizet termel, a tüzelés illóanyagait speciá­lis utóégetővei ártalmatlanít­ja, a visszamaradó üvegszá­lak pedig alkalmasak az új­rahasznosításra. A prototí­pus-berendezés elkészült és sikeresen, használják a Buda­plast egyik • vidéki telephe­lyén. Több hazai vállalat már érdeklődött a műanyag­hulladék-megsemmisítő mű­ködésének tapasztalatairól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom