Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
19S7. június 20., szombat II vonalban Madrid, Szabadka, Magdeburg, Pics és... Vendégeink lesznek a bábfesztiválon Június 23-án, kedden délután rendezik meg Békéscsabán a Jókai Színházban a VIII. békéscsabai nemzetközi bábfesztivál megnyitó ünnepségét. Az ötnapos seregszemlén részt vesz a hazai bábcsoportok színe-java mellett több külföldi együttes is. Hogyan készülnek a békéscsabai bemutatóra? Mit várnak az idei fesztiváltól? — többek között e kérdésekre kerestünk választ telefon- interjúnkban. * * * A kecskeméti Katona József Színház Ciróka bábszínházának vezetője, Kovács Géza arról beszél, együttese nem először jön Békéscsabára, sőt. . . — Az összes eddigi fesztiválon ott voltunk, s bár én csak két éve vezetem az együttest, annyit tudok, fellépéseink mindig nagy vitát váltottak ki. — Ezúttal mit mutatnak be? — Tamási Áron Szegény ördög című művét, valamint a szakmai programban egy vásári játékot, Arany János Pázmány lovagját. Mindkettőre nagy izgalommal készülünk, hiszen ez az első komolyabb megmérettetésünk, mióta a kecskeméti Katona József Színház bábtagozatává lettünk. — Már bizonyára ismeri az idei fesztivál programját. Melyik eseményre készül leginkább? — Természetesen a külföldi csoportok fellépése érdekel legjobban, hiszen a hazai bábcsoportok tevékenységét többé-kevésbé ismerem ... Egyébként szívesen vállalkozunk mi magunk is gyermekfoglalkozások vezetésére, sárkány-, hangszerkészítésre ... Sőt, ha lehetőségünk nyílna rá, Gyulán is szívesen bemutatnánk vásári játékunkat. . . * * * A nyíregyházi Mesekert bábszínház művészeti vezetőjét, Bárdi Margitot több emlék, barátság fűzi Békéscsabához. Nem csoda, hisz egy kivétellel minden fesztiválon részt vett... — Különösen az 1974-ben megrendezett emlékezetes számomra. A „Mese a királyról, aki elveszítette a koronáját” című darabbal ott debütáltam, mint rendező. A szakma Békéscsabán ismert meg. — Most mivel készülnek? — A nyíregyházi gyerekközönség nagy tetszéssel fogadta a Hupikék Péter című színdarab bábfeldolgozását, a Kék kutya történeiét. Remélem, a szakma is tetszéssel fogadja majd. Lázasan próbálunk, mindent videóra veszünk, úgy köny- nyebb a hibákat észrevenni. Nem szeretnénk szégyent vallani, hiszen ahogy a résztvevőket elnézem, igen erős mezőny jön össze. Felelősség és megtiszteltetés egy ilyen^ fesztiválon részt venni. * * * A Játékszínben nagy sikerrel játszották Csukás István „Ágacska” című színdarabját, melyet most a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita bábszínháza mutat be előszűri!) a békéscsabai közönségnek. Az együttes Jászai- díjas művészeti vezetője Kós Lajos: — Két játéknem, báb és élőbáb kombinációjáról van szó, mellyel — reméljük — ezúttal is meglepetést szerzünk a szakmának. Mindig nagy odaadással készülünk a fesztiválra, hiszen amellett, hogy bemutatkozási lehetőség, sok újításnak is tanúi lehetünk. — Az idei résztvevőkről mi a véleménye? — Sikerült csaknem minden jelentős magyar bábszín házat, bábegyüttest meghívni. Ráadásul a külföldiek is jelesek, biztos, hogy emlékezetes fesztivál lesz ez az idei. * * * A magdeburgi Városi Bábszínház (Städtisches Puppentheater) igazgatóját, Elke Schneidert lehetetlen a nyári hetekben telefonon elérni, kérésünkre titkárnője mutatja be az együttest: — Magdeburgban 1958-ban alakult a bábszínház, s ma már az NDK egyik legnépszerűbb és legjelentősebb bábegyüttese. Körülbelül 270 előadást tartunk évente, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Repertoárunkban német és külföldi szerzők művei szerepelnek, mintegy 200 mű összesen. Nemcsak színházban lépünk fel, hanem szabadtéri rendezvényeken is, vagy például a nyári színházi játékok keretében a színház udvarán. Több hazai és nemzetközi fesztiválon szerepeltünk már szép sikerrel, jelentős díjak birtokosai vagyunk. Ludwig Streda „Csilla- gocska” című bábjátékát visszük Békéscsabára. A darab zeneszerzője Stefan Tö- pelmann, rendezője Elke Schneider, aki helyett mindezeket elmondhattam. * * * — A madridi Deliciosa Ro- yala Marionetas nagyon fiatal társulat — kezdi mesélni egy készséges hang, félig spanyolul, félig angolul, miután a technika jóvoltából több téves hívás, több illetéktelen magánlakás után végre valaki olyannal akadunk össze, aki tud valamit a madridi bábosokról, s arról, hogy hamarosan Magyarországra készülnek. — Hat éve alakult a társulat. Tagjai korábban is színházban dolgoztak, de nem bábszínházban. Spanyolország több városában léptek már fel, de Magyar- országon még nem jártak. Maguk rendezik az előadásokat, s foglalkoznak bábkészítéssel és -oktatással is. Művészeti vezetőjük Manuel Roman Saralegui, akit — úgy tűnik — most hiába kerestek telefonon. A békéscsabai fesztivál közönsége a „Herkules hőstettei” című bábjátékot láthatja a spanyol bábszínház előadásában június 24-én. * * * Az 1934-ben alapított szabadkai bábszínház a gyermekszínházon belül működik. A nagy hagyományú jugoszláviai gyermekszínház titkárával. Kocsis Imrével sikerült telefonon néhány szót váltani. — Mit várnak a nemzetközi bábfesztiváltól? — Elsősorban azt, hogy bővíteni tudjuk együttműködésünket más bábszínházakkal és alkalmunk legyen betekinteni műhelytitkaikba. A fesztivál tulajdonképpen hasznos tapasztalatcsere-lehetőség minden résztvevő számára. Mi nem panaszkodhatunk, mert a szakmai együttmunkálkodás lehetőségét már megteremtettük a lengyel Gulliver Állami Bábszínházzal, de van kapcsolatunk romániai és bulgáriai bábszínházakkal is. Legutóbb pedig az egyik darabunkat vendégként egy bécsi rendező állította színpadra. — Hivatásos színház a szabadkai? — Igen és kétnyelvű. Magyar és szerbhorvát nyelven játszunk, és tekintve, hogy gyermekszínház vagyunk, nemcsak bábelőadásokat rendezünk, hanem meseelőadásokat is. — Milyen utakat követnek a bábjátszásban? — A hagyományos darabokat is igyekszünk új felfogásban, stílusban interpretálni. De ezt majd tapasztalhatják békéscsabai fellépésünkkor. N. Á. — N. K. — B. S. E. II Pécsi Balett Gyulára készül Három premier július 10-én Eck Imre beállítja a Mandarin egyik jelenetét Fotó: Proksza László Három táncművet mutat be a Pécsi Balett az idén Gyulán: az évad utolsó napjaiban nagy tempóban folynak a próbák Pécsett. Eck Imre és társulata évek óta törzsvendég a Gyulai Várszínházban. Most is a hely szellemének kijáró megkülönböztetett figyelemmel készülnek a gyulai szereplésre. A „hely szelleméről” ezt mondja Eck Imre: — Nagyon szeretek Gyulán dolgozni, mert minden együtt van, ami a színház lényege: gondolat, ügyszeretet, lelkesedés, tehetséges csapat és jó közönség, hangulatos színhelyek — az egész Gyula a művészetek lázában ég ekkor. így olyan produkciókat csinálhatunk és láthatunk, amelyek fontos dolgokat mondanak el a világról. Ráadásul erre az időre az ország színházi emberei összegyűlnek itt, és ez olyan közeg, amely szinte megtermékenyíti az embert és feltölti a következő időkre. — Sík-Ferenccel való ismeretsége, együttmunkálko- dása régebbi keletű ... — Síkkel még akkoriból ismerjük egymást, amikor táncos volt az Állami Népi Együttesnél, később együtt voltunk szerkesztőbizottsági tagok a Táncművészet című lapnál. Amikor Pécsett élt, sokat dolgoztunk együtt: például a Háry Jánost, a Táncpestist, a Kékszakállút csináltuk és még sok mást. Kicsit rosszul is esett, hogy elment. De ha egy évben egyszer találkozunk, ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk. — Mi a közös a színházról való gondolkodásukban? — Sík igen összetett ember, igen sokrétű affinitása van a mai világ dolgaihoz. Én is a máról és a mának szeretnék beszélni minden produkciómmal. Darabelemzésünk, képi látásunk hasonló. Azt mondta egyszer valaki tréfásan: neki kellene már koreografálni és nekem rendezni. A Pécsi Balett három premierje közül kettő eredeti bemutató lesz: mindkettővel a hatvanas évek nagy sikerű szimfonikus balettjeihez tér vissza Eck Imre. Az első A törött küzdelem címet viseli és Petrovics Emil Fuvolaversenyére készült, a szereplők Uhrik Dóra és hat férfi. A második címe A virágos repülés, zenéjét — a Klarinétversenyt — Veress Sándor szerezte, a Bartók utáni nagy zeneszerző-nemzedék Svájcban élő tagja, ő írta a tavalyi gyulai A csodafurulya zenéjét is. A táncot Hajzer Gábor és öt nő adja elő. Nagy érdeklődés előzi meg A csodálatos mandarin bemutatóját, hiszen az 1965-ös pécsi Mandarin a Pécsi Balett fénykorában született. Eck Imre pályáján is fontos állomás volt — nemcsak koreografálta a balettet, hanem a címszerepet táncolta is. Eck Imre várta a kérdést, amelyet nemcsak a színházi előzetest készítő újságíró, hanem minden néző is feltesz: miben különbözik a mai Mandarin a huszonkét évvel ezelőttitől, miről szólt a Mandarin akkor és miről szól ma? — Ez olyan mű, amelyben újra és újra meg kell fogalmazni, hogyan változik a világ és benne az ember: többek között ezért is álma és próbája minden koreográfusnak. Amikor én ezt a hatvanas években megcsináltam, Bartók Béla halálának évfordulójára, a Lengyel Menyhért-féle ősszöveghez alkalmazkodtam szinte betűhíven. Most Bartók zenéjének szelleméhez akarok ragaszkodni. Akkoriban arról szólt a világ, hogy az értékeket meg kell őriznünk, és hogy büszkéknek kell lennünk ezekre az értékekre. Ma már szinte anyanyelvűnk, természetes közegünk ez a nyelv — amit Bartókról tudunk, az már a vérünkké kellett hogy váljon. Akkor a három csavargónak az volt a célja: szerezzék meg a pénzt és használják ki a nőt. A mai csavargók — négyen vannak különben — nem a pénzért ölnek, hanem a kegyetlenkedés gyönyörűségéért. — Külsőségekben is megfogalmazódik a maiság? — Igen: Csík György teljesen mai ruhákat tervezett. — Nem hivatásos baletttáncos, hanem amatőr néptáncos, a Baranya együttes tagja táncolja a mandarint: Bognár József. Miért? — Amikor először dolgoztam együtt Bognár Józseffel — aki egyébként A fából faragott királyfiban is szerepelt — bizony, ez nagy esemény volt, ritkaságszámba ment. Mára megszokottá vált: a néptánc ma Magyar- országon olyan magas szinten van, hogy — különösen a legjobbak — profi szinten dolgoznak, és minden nehézség nélkül beilleszthetők a hivatásos együttesbe. A mandarin, akibe a lány beleszeret, itt egy erdélyi magyar paraszt — a figura és a tánc nyelve nem mond tehát ellent egymásnak. A Csodálatos mandarin szereposztása: A lány: Szűcs Ágnes, Az öreg: Eck Imre. A fiatal: Libor Vaculik (Pozsony), A mandarin: Bognár József, A csavargók: Gombosi László, Hajzer Gábor, Lovas Pál és Váradi M. István. Bemutató: július 10. Gárdonyi Tamás MOZI Rock Hiúban A néző ugyebár azért vált mozijegyet, hogy a nagyfilmet tekintse meg. A közhelyszerű alapigazság ebben az esetben mégsem érvényes. A csak 16 éven felülieknek ajánlott színes brazil film ugyanis nem ér annyit, hogy elpazaroljunk rá valamivel több mint egy órát; az eheti Magyar Filmhíradó és a Bokszmérkőzés című szovjet gyurmafilm annál inkább megérdemli a figyelmünket. A híradóban régen látott tömörséggel és egyszerűséggel egy ipari technológiát mutatnak be: a szegedi Medi- kémia elnevezésű üzem a szomszédos szeméttelep biogázát megcsapolva csökkenti energiaköltségeit. Az egész annyira szellemes és egyszerű, hogy egy magamfajta műszaki ügyekben kevéssé járatosnak is tátva marad a szája. A tízperces szovjet gyurmafilm fergeteges humorral karikírozza ki az ökölvívómérkőzések fonákságait; mindezt káprázatos animációs bravúrral megoldva. Persze, ezt a két kísérőműsort csak azok láthatják, akik ezen a héten váltanak jegyet a Rock Rióban című filmre. A jövő, az azt követő héten már más lesz a hozzávaló. Biztos vagyok abban, hogy a nagyfilmnél unalmasabbat és silányabbat aligha tudnak eléilleszteni... Lael Rodriguez saját forgatókönyve alapján rendezte ezt a kis sikertörténetecskét, látszólag hollywoodi recept szerint. Aki például látta a Flashdance című zenés filmet, vagy mondjuk a Break első és második részét, annak is visszacsengenek a sztorik. De lehetne tovább, már-már vég nélkül folytatni a sort. Olyan filmek címét említve, amelyekben legalább valami jó, élvezhető volt. Mert a Rock Rióban címűben valahogy semmi nem jött össze. Ha amatőrfilm lenne, egy területi szemlére sem juthatna be, márcsak a műszaki-technikai hiányosságai miatt sem. Rosszak a vágások, harmat- gyenge az operatőri munka, dilettáns a meg- és bevilá- gítás... No jó, mondhatni erre, egy zenés filmnél a néző aligha figyeli a filmtechnikai bakikat. Csak hát ez a rock annyira amatőr, amivel ma már egy falusi kocsmai zenekar sem tudná szórakozásra bírni félig részeg közönségét. Akkor legalább a főszereplő — akinek értelemszerűen nőnek és fiatalnak kell lennie — olyan, hogy szépsége megdobogtassa a férfinézők szívét. A Be- te-t alakító Debora Bloch vigyorgása, Chyrano-i orra és egész megjelenése valahogy nem ilyen érzéseket vált ki belőlünk. Még akkor sem, amikor ruha nélkül illeg-bil- leg a kóválygó kamera előtt. .. A tartalmi ellentmondásokról már ne is szóljunk. Elképesztő naivságok kerültek logikátlan sorba egymás után fűzve. A narkomániát és a biszexualitást dicsőítő képsorok pedig óhatatlanul is kikényszerítik belőlünk a kérdést: kinek állt érdekében megvásárolni ezt a brazil fércművet? S ha már megvásároltuk, miért kell bemutatni, levetíteni? (nemesi)
