Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-19 / 143. szám
1987. június 19., péntek Szlovák ol Lipták Erzsinek fülig ér a szája. Mozdul minden tagja, hogy társával „táncba” induljon. Dzsesszbalettet mutatnak be Paulovics Zsuzsával. Pattog a muzsika, a két kislány mindent elfelejt, csak a ritmusra figyelnek .. . A teremben körben ülnek a többiek: fiúk, lányok. A zene ütemére mozog kezük, lábuk, ahogy utánozzák — öntudatlanul — a terem közepén táncoló kis kislányt. A breznói úttörőház hangos a „mieinktől”. Hogy magyarok, azt csak mi tudjuk, akik meglátogatni jöttünk őket, pontosabban részt venni a 10 napos olvasótábor zárásán. Pecsenya Edit táborvezető tanárnő tájékoztat — akiről a krónikás azt hitte, hogy diáklány és az olvasótábor egyik résztvevője! Segítségére van István Mária, Pribojszki Judit és Han- kóczi Márta, akik szintén letagadhatnák, hogy végzett tanárok. Olyan fiatalok. Az esti előadás próbája után a gyerekek körbe ülnek. Kedvesek, szolgálatkészek . . . Felelnek sorjában, ahogy kérdezem őket. Varga György Telekgerendásról jött Ahogy a többieket, őt is szlovák családnál helyezték el. Azt mondja gyönyörű lakásban, kedves emberek között töltötte a tíz napot. — Sokat tanultam ám, tetszik tudni, de azért a szótárt is elő-elő kellett vennem. Jó lenne máskor is eljönni . .. Szabó Erzsébet Kétsop- ronyból indult Breznóba; 13 éves és szeretné majd a szlovák gimnáziumot elvégezni. — Nekem már nem volt szükségem szótárra. A vendégfogadó néni és bácsi türelmes volt velem, egész jól megértettük egymást. Vittek kirándulni és együtt látogattuk meg az ő családjukat is ... Hajnóczi Judit Békéscsabáról való. A szlovák gimnázium első osztályát végezte. — Hatan jöttünk a gimnáziumból. Nyolc éve tanulom a nyelvet és nem is volt szükségem szótárra. Pedig anyámék nem beszélik otthon a szlovákot. Az itteni családban olyan szívélyesen fogadtak, mintha legalábbis ga, hogy az egymás mellé helyezett alkotások egyedisége feloldódik, s egymáshoz való viszonyuk kezd fontossá válni. Kovács Tamás Vilmos a kiszolgáltatottságot, a bizonytalanságot érzékelteti drámai szituációkat teremtve emberalakjaival. Tóth Ernő a korántsem zavartalan idill állapotát tárja elénk szürreális felfogású, különös lényeket, különc egyéniségeket felvonultató képein. Az előbbi alkotó a festői színhatások eszközeivel teremti meg képei hangulatát, az utóbbi a grafika lehetőségeivel helyez nagyobb hangsúlyt piktúrája fejlesztésére. Mindkettőjükre jellemző a groteszk hangvétel: a riasztóan torz, rút, vagy általában félelmet keltő vonás elegyedik a kedves, bájos kicsinyességgel. A káosz érzéséből azonban felvillantanak valami reményt, így a segítség nélkül maradt ember életérzése nem csupán kifejezést nyer, hanem biztatást is kap. Közös bennük, hogy figyelnek a tradíciókra és az új törekvésekre, a festészet maradandó értékeire és a progresszív kísérletekre. Témafelvetésük, formanyelvük egyénenként eltérő, de azonos bennük, hogy a valóságot úgy akarják ábrázolni, hogy abba a valóságon túli (intellektuális, pszichikai, lá- tomásos stb.) elemeket is beolvasztják. A bemutatott művek és az új kiállítóterem feltétlenül érdemes a megtekintésre. A fenti idézet a Képcsarnok dicséretére szolgáljon, mert volt bátorságuk a megszokottól eltérő kiállítást rendezni két fiatal művész számára. A tárlat június 28-ig tekinthető meg. (Képünk Tóth Ernő Éjszakai capriccio I. című festményének reprodukciója.) Cs. Tóth János Csabai festő a Csontváry Teremben Mottó: „Sohasem az a baj, ha másként gondolkodunk valamiről — az a baj, ha nem gondolkodunk elég eredetien. Egyedül a koncepció színvonalára kell tekintettel lenni, de attól nem riadhatunk vissza, ha valamely felfogás szokatlan.” Kovács Tamás Vilmos és Tóth Ernő annak a fiatal generációnak a tagjai, akiknek a főiskoláról való kirajzása egybeesett a hetvenes évek végének hazai képző- művészeti stílusváltozásával. Műveiken így teljes végezettségében tanulmányozható a Kondor Béla utáni — az ő elveire, grafikai eredményeire alapozó — művészetfelfogás polgárjogosultsága. A két alkotó gyorsan teremtett magának egyéni világot, de munkabírásukról, művészi elkötelezettségükről is híresek. Ök azok az alkotók, akik egyéni, festői, grafikai nyelvezetük kialakítása után sem nyugodtak meg a siker oly fontos — de időnként elandalító — eredményeiben, hanem folytonos töprengéssel, kutatással továbbhaladnak következetes útjukon. Energiájukat, munkakedvüket mutatja a főváros Csontváry Termében nyílt közös kiállításuk. Némi herce-hurca előzte meg az újjáalakított — igazán impozáns és a célnak minden szempontból megfelelő — helyiség elnevezését. Né- hányan „Képszalon” elnevezésű meghívót kaptak, de végül maradt a bemutatóterem megnevezés: ki-ki döntse el, melyik a számára odaillő szó. Számomra az előbbi. A múlt héten nyílt kiállítás a társművészetek számára is fórumot jelentett: szép számú közönség előtt a budapesti Haydn vonóstrió előadása teremtett ihletett hangulatot a művek befogadásához. A tárlat művészi színvonala méltó a terem megnyitásának aktusához. A Képcsarnok kiállítótermében zömében a könnyen érthető, sokak számára befogadható művek jelennek meg. Az érzelmekkel dúsított táj, a kellemesen megélt pillanatok emléke, a finoman, tartózkodóan fűszerezett modern-' ség, a konfliktusmentes jelenségek felé fordulás, a látvány, vagy a gondolatok szépségének keresése a programadó festői feladat, örvendetes, hogy ez alkalommal a művészeknek nem kellett megalkudniuk: a minőséget tarthatták csak szem előtt. Vannak korok, amikor nem lehetséges totális művészet. A művészileg elérhető teljesség ilyenkor a hiány felmutatásában található meg. A hiány elsősorban az emberi kapcsolatok természetességében jelentkezik: a két alkotó kérdésfelvetései ezt bizonyítják. Akárhogy is akarom kikerülni az ilyenkor szokásos — „mi a közös?” — kérdést, nem megy. A közös kiállítások sajátossávasótábor Breznóban a rokonuk lennék. Elvittek kirándulni és bármit kiejtettem a számon, már meg is vették. Később vigyáznom kellett, nehogy előttük kívánjak meg valamit. A vendéglátó bácsi sárkányrepülő. Gondoltam, megkérem, hogy én is kipróbálhassam. Aztán amikor elmesélte, hogy milyen sok baleset történt mostanában, hamar lemondtam róla ... Lapusni Natália a békéscsabai szlovák gimnázium harmadik osztályát végezte. Négyes tanuló. — Tizenegy éve tanulom a nyelvel. Lehet, hogy túlzás, de úgy érzem, majdnem mindent megértek. Azért könnyebb nekem, mert a szüleim is beszélik a szlovákot. Attól függetlenül, hogy azt hittem, jól értem és beszélem a nyelvet, nagyon sokat jelentett, hogy családoknál voltunk, akik véletlenül sem tudtak magyarul. így aztán sok-sok olyan szót is megtanultam, ami nem használatos az otthoni, mindennapi beszédben. Szilágyi Nóra, a szarvasi általános iskola 6. osztályos tanulója. Részt vett egy országos olvasóversenyen, ahol csapatban a legjobbak voltak. így került Breznóba. — Én még az óvodában kezdtem a szlovákot tanulni. Az anyukám beszéli a nyelvet, apu nem. Hoztam magammal szótárt, de csak keveset kellett használnom. * * * A Békéscsabai Városi Tanácsnak is szívügye ez a tábor. Tőlük telhetőén mindent megtesznek, hogy a lehető legjobban sikerüljön. S hogy ez közös érdek, kiderült abból, amit a breznói városi tanács elnöke: Vladimir Strmen záróbeszédében elmondott: szeretné, ha ez a jó kapcsolat Brezno és Békéscsaba között a jövőben is megmaradna! A búcsúestre közel 150 vendég jött el, hogy meghallgassák. megnézzék a Magyarországról jött gyerekek műsorát. Ott volt szinte valamennyi breznói szülő, akik 10 napra vendégül látták a mi gyerekeinket. A műsorban bábjáték és vers, szlovák tánc és mandolinszóló szerepelt. Nagy sikert arattak a lányok-fiúk. A műsor után kérdeztem meg az egyik vendéglátót, mi a véleménye arról, hogy családoknál helyezik el a gyerekeket? Kilvády Stefan: — Könynyen megtaláltuk a kapcsolatot azzal a kislánnyal, aki nálunk volt. Ahogy megérkezett, már tudtuk, hogy nem lesz vele probléma. Ügy viselkedett, mintha sokadszor járt volriá nálunk. Ha volt valami szó, amit a kislány rosszul mondott, igyekeztünk úgy kijavítani, hogy nehogy elvegyük a kedvét a további beszélgetéstől. Tudja, remek dolog, hogy a magyar gyerekeket családoknál helyezik el. Hiszen nekünk össze kell tartanunk, különösen a szomszéd népeknek. Ivan Halama, a breznói ifjúsági ház igazgatója: — Az a megállapításom, hogy ez a tábor sikerült a legjobban. Valószínű azzal magyarázható, hogy az évek során kialakult a megfelelő program. Az itteni családok sok mindent megtudnak Magyarországról, a magyar gyerekek viszont azt láthatták, hogyan élnek itt az emberek, milyenek a mi körülményeink . . . Ami a jövőt illeti, úgy gondolom, hogy a táborokkal egy időben jó lenne, ha Breznóban kiállítást szerveznének, Magyarországot bernutatva. Azt tapasztaltam, hogy ez a 10 nap nagyon- nagyon sokat jelentett a szlovák nyelv jobb elsajátításában. A gyerekekért tenni nem energiaveszteség, ha^ nem befektetés. Kép, szöveg: Béla Vali „SZÍT Közművelődési Intézet” Jól jött a Medosz-pályázaton nyert kétmillió forint „SZÁT Közművelődési Intézet” — olvasom a frissen festett tábla feltűnően szép nagybetűit Szarvason, a Szabadság út 30. szám alatt levő irodaház lépcsőházában. — Parancsoljon beljebb fáradni, ez az emelet teljesen hozzánk tartozik — invitál barátságosan Roszik György, a Szarvasi Állami Tangazdaság szb-titkára. — A kis folyosót üzemorvosi rendelővé alakítottuk át, a hosszúfolyosó valamennyi helyisége a közművelődést szolgálja. Kezdjük mindjárt jobbra, az 1. számú játékteremmel. Bevallom, a látvány egy pillanatra lenyűgözött. Szemeim elsősorban a gyönyörű bútorokat, függönyöket, szőnyegeket és egyéb lakberendezési tárgyakat vették észre. A színek harmóniája, a bútorok formagazdagsága jó ízlésre vall. A magas- támlájú, faragott székek farészéhez jól illik a mohazöld plüss kárpit. Hasonló anyagból készültek a sötétítőfüggönyök és a falikárpitok. A nehézbársony sötétítőhöz pille könnyű csipke- függönyt szereltek. Amikor alaposan „kibámészkodtam" magam, akkor vettem észre a teremben a két színes-tv-t, a két Commodore 64 számítógépet a hozzájuk tartozó programozóval, a két videót a videó-kamerával, a biliárd- és a rexasztalt. A könyvtárban háromezer kötet várja az olvasót, és 23-féle napilap, képes folyóirat. Olyan lapokat forgathatnak itt a vendégek többek között mint az ötlet, az Interpressz, Ez a divat, a Nők Lapja és sok más olyan sajtóterméket, melyeket a kis keresetű emberek saját zsebből nem vásárolnának meg. A kistanácskozóban az ovális asztalhoz 12 „dühös", vagy nem dühös ember telepedhet. Az előadó nagyteremben 150-en foglalhatnak helyet. A tágas videoterem után következik a büfé, melynek pazar berendezése bárhol megállná a helyét. Megfigyeltem: a különböző helyiségekben a bútorkárpit barna-, alma- és mohazöld plüss. Egyszerűen gyönyörű! — Május elsején nyílt meg közművelődési intézetünk — mondja Vári László, a gazdaság közművelődési előadója. — A feleségemmel ketten látjuk el itt a tennivalókat. Hetenként háromszor tartunk nyitva délután öt órától. Az érdeklődés máris óriási. A gyermekek már két órakor jöhetnek, akik játékosan szeretnének megismerkedni a számítógépekkel. A nyári tapasztalatokat hasznosítjuk majd a hosszú téli hónapokban. Any- nyit máris mondhatok, sűríteni kell a nyitva tartási időt. Minden hétfőn közművelődési, közoktatási témájú videofilmeket vetítünk. Dolgozóink egy-egy vendéget hozhatnak magukkal. Az előadó nagyteremben rendezünk egyebek között ismeretterjesztő előadásokat, filmeket vetítünk, itt tartjuk a gyermekek névadó ünnepségét, a KISZ-fiatalok, a szocialista brigádok, a nyugdíjasok, a nőbizottság tagjai és mások adhatnak itt egymásnak randevút. A videó- teremben változatos témájú vetítéseket garantálunk. Egyébként a videofelszere- lésünk már eddig is sok jó „szolgálatot” tett. Felvettük egyebek között az élüzem avatóünnepség gazdag programját, a Kákán megrendezett ifjúsági nap eseményeit, megörökítjük a névadó ünnepségek ceremóniáját, a sportolóink szerepléseit —, hogy csak néhány témát említsek a sok közül. Csereüdültetési programunk keretében Siófokra csehszlovák vendégeket várunk, Csopakra pedig NDK- belieket. A baráti találkozók legfontosabb epizódjait ugyancsak megörökítjük. Szeretnénk a gazdaság dolgozóinak élet- és munkakörülményeit bemutatni és számos dolgot filmre venni. A büfében töményt nem tartunk, de sört, bort egy-egy pohárral kulturált körülmények között elfogyaszthat a kedves vendég. Bolti áron szolgáljuk ki, nem nyereség- vágyból. Szeretnénk, ha mindenki maximálisan jól érezné magát nálunk. — Mibe került az intézet kialakítása, berendezése? — Négy és fél millió forintba. — Honnan volt rá pénzük? — Két milliót nyertünk á Medosz-pályázaton. A Me- dosz szívesen áldoz anyagiakat olyan üzemek támogatására, ahol' komolyan veszik a közművelődést. Írásban kellett beküldeni, hogyan akarjuk felhasználni a pénzt, mi a programunk az elkövetkező években, és vál- lalje-e a gazdaság a másik két milliót. Hát mi vállaltuk. sőt amint a mellékelt ábra mutatja, meg is tetéztük. — Hogy sikerült ennyi szép terméket beszerezni? — A bútorokat Mohácson készíttettük, a plüss anyagért bejártuk az országot, felkerestük a gyárat is, hogy egységes legyen. A belső berendezés az Arbocoop Gmk dolgozóinak munkáját dicséri. Igen sok társadalmi munkát végzett a munkás kollektíva, hogy saját magunk által kitűzött határidőre, saját kivitelezésben minden megvalósuljon. örülünk, hogy sikerült, és szeretettel várjuk a vendégeket. Ary Róza Békéscsabai Városi Tanács Költségvetési Építőipari Üzem, Békéscsaba, Kétegyházi u. 1. Üzemünk azonnali belépéssel felvesz — ács — bádogos — kőműves — festő — központifűtés-szerelő — építőgép-szerelő szakmunkásokat, valamint gépész végzettségű felmérötechnikust és építőanyag-ismerettel rendi tudó adminisztrátort. Jelentkezés a személyzeti vezetőnél.
