Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-16 / 140. szám
1987. június 16., kedd Megkezdődtek a magyar-kínai hivatalos tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) szentelve a reformfolyamat kölcsönösen hasznosítható tapasztalatainak. Mint Csao Ce-jang elmondta: az immár nyolc éve tartó, a mezőgazdaságot és az ipart egyaránt átfogó reformok jelentős eredményeket hoztak a kínai gazdaságban: az össztermelés értéke kétszeresére növekedett, s ezzel párhuzamosan jelentősen emelkedett — a vidéki lakosság körében megduplázódott, s a városokban is csaknem kétszeresére nőtt — az életszínvonal. Ugyanakkor a gazdaság harmonikus fejlődésében. feszültséget okozott az utóbbi évek túlfűtött beruházáspolitikája; ezért a gazdaság korábbi 18 százalékos növekedési ütemét 8-9 százalékra mérsékelték. A kétoldalú kontaktusok alakulását értékelve mindkét részről megelégedéssel állapították meg, hogy a politikai, a gazdasági és a tudományos kapcsolatokat az élet szinte minden területén egyezmények szabályozzák. Az együttműködés a munkaterveknek megfelelően eredményesen fejlődik. Ehhez jelentősen hozzájárulnak a magyar és kínai politikusok, szakemberek, társadalmi és tömegszervezeti aktivisták rendszeres találkozói. Az egymás gyakorlatának, a szocialista építés feladatainak megismerésére kölcsönös az érdeklődés. Ez közvetlenül hozzájárul a kapcsolatok fejlesztéséhez is. A plenáris találkozón előtérbe kerültek a gazdasági kapcsolatok erősítésének kérdései. Ezzel összefüggésben emlékeztettek arra, hogy az 1980-as évek első felében igen jelentősen növekedett a két ország kereskedelmi forgalma: az 1982-es százmillió svájci frank értékű összforgalommal szemben 1986-ra már 747 milliós kölcsönös szállításokat terveztek. A dinamikus növekedés azonban az utóbbi időszakban megtorpant. Ezzel kapcsolatban mindkét fél állást foglalt a gazdasági kapcsolatok élénkítése mellett, hangsúlyozva, hogy még korántsem merültek ki a lehetőségek. . Egyetértettek abban, hogy szükséges az együttműködést gátló okok feltárása, az érdekek hatékonyabb egyeztetése, s a kereskedelmi forgalom növelésére új termékekkel is bővíteni kell az árucserét. A továbblépés fontos előfeltétele — a hagyományos formák mellett — az együttműködés mechanizmusának korszerűsítése, amihez jó alapot biztosít a két ország gazdaságirányítási rendszerének több hasonló vonása. A kor követelményeihez igazodó mechanizmus a többi között magába foglalja olyan új együttműködési formák alkalmazását — így például közös vállalatok létrehozását, a termelési kooperáció elmélyítését, a közös fellépést harmadik piacokon, a bankközi kapcsolatok kiépítését —, amelyek egyúttal a kétoldalú kontaktusokban is jelentős stabilizáló szerepet töltenek be, s a jövőben is fontos formái lehetnek a fejlődésnek. A kereskedelmi kamarák is hozzájárulhatnak az együttműködés elmélyítéséhez, és a piacfeltáró munkában is sok tartalék van még. A kínai fél készségét fejezte ki, hogy az elkövetkezendő időszakban növekedjék Magyarország részesedése a távol-keleti ország külkereskedelmében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn délután a Központi Bizottság székházában megbeszélést folytatott Csao Ce-janggal, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkárával. A találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet fontosabb kérdéseiről, áttekintették a két ország fejlődésének tapasztalatait, a két párt előtt álló tennivalókat, valamint megvitatták a párt- és államközi kapcsolatok elmélyítésének időszerű feladatait. Kádár János és Csao Ce- jang egyaránt hangsúlyozta annak fontosságát, hogy folytatni kell a gazdaságirányítás rendszerének reformja kérdésében a két ország között kialakult 'együttműködést. Csao Ce-jang a nap folyamán koszorút helyezett el a magyar hősök emlékművén a Hősök terén. • Este az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács díszvacsorát adott a magas rangú kínai vendég tiszteletére a Parlamentben. Kádár János és Csao Ce- jang pohárköszöntőt mondott. Tartalmi — formai változások a Pravdánál Űj szerkesztési felfogásban készült a Pravda, az SZKP KB központi napilapjának hétfői száma: az első oldaláról hiányzott a hagyományos vezércikk, a központi helyet az olvasói levelek, reagálások foglalták el. A tartalmi-formai változtatások része, hogy új rovatok indultak, több lett a rövi- debb anyag, a képriport — így jobban tördelhető, s olvasói szemmel áttekinthetőbb a lap —, s nem utolsósorban bővült a sportesemények összefoglalójának biztosított hely, s még karikatúrák, művészi rajz is található a lapban. „Arra törekedtünk, hogy a lapszám anyagait az Önök kívánságainak megfelelően állítsuk össze — hangsúlyozzák a Pravda szerkesztői az olvasókhoz fordulva, s arra kérik őket: írják meg értékeléseiket, észrevételeiket, mi tetszett és mi nem, mely rovatokat érdemes folytatni, mit szeretnének látni a következő számokban. A Pravda olvasóihoz intézett üzenetben a szerkesztők utalnak arra, hogy jobban szeretnék hasznosítani a nyolc oldalnyi „hasznos felületet” a hétfői számokban, s természetesen a többi lapszámban is. A kérdést éppen az olvasók vetették fel észrevételeikben — írja a Pravda, s példákat idéz: egyesek azt mondják, hogy túl ridegek az anyagok, mások azzal elégedetlenek, hogy — szerintük — kevés az érdekes cikk. Vannak, akik a hivatalos közleményeket sokallják, s akadnak olyanok is, akik az egyes publikációk hosszú terjedelmére panaszkodnak. nEH3EHCKA$j TIPABZ ^'úJSZói[f h KOLESZTERIN A Journal of American Medical Associationban közölt tanulmányok egyike ismét azt bizonyítja, hogy a koleszterinszint és az élettartam között szoros összefüggés van. 32 éven át végzett kísérletek és felmérések alapján amerikai tudósok megállapították, hogy a koleszterinszint csökkenése fordított arányban áll az életévekével. Az 50 év alatti egyének esetében a koleszterinszint csökkentése 10 milligrammal az elhalálozási arányszám 5 százalékos visszaszorításával jár, mi több, 9 százalékkal csökken a szívbetegségek miatti elhalálozás. KOLUMBUSZ HÁZA A portugál Madeira szigetcsoport hatóságai bejelentették, hogy most építik újjá Kolumbusz Kristóf Porto Santó-i házát. Mint ismeretes, a híres tengeri utazó 10 évet élt Portugáliában, mielőtt Amerikába utazott volna. Ebből a 10 évből néhány esztendőt a Madeira-szigeteken és Porto Santóban töltött. Kolumbusz házának újjáépítése, valamint az, hogy Funchalban 1992-ben egy róla elnevezett teret avatnak fel, része azoknak az akcióknak, amelyeket Amerika felfedezésének 500. évfordulóján rendeznek. GYERMEKEABLÄS A brazil Americana városban 3,2 millió dollár váltságdíjat követeltek egy kétéves kislány elrablói. A gyermeket fegyveres támadók hurcolták el édesanyjától, betörve a család otthonába. Apja, egy tehetős üzletember, már eltávozott hazulról, amikor a fegyveresek megjelentek. A brazil rendőrség rajtaütött az elrabolt kislány fogvatartóin, az akció során két emberrabló meghalt, kettőt pedig letartóztattak. A kislány épségben vészelte át á fogságot és a kiszabadulást. Út a csúcs felé „Mi, egyszerű amerikaiak bízunk önökben” — kezdte Mihail Gorbacsovhoz címzett levelét Fred Shipole amerikai pedagógus, a Connecticut állambeli Watertown lakója. A Pravda levelezési rovata közölte az átlag-amerikai hangulatváltozásáról tanúskodó sorokat, s ez egyben jelzi is azt az új légkört, ami örvendetes módon kezd kialakulni a világpolitikában. Az elmúlt évtized feszültségei, olykor-olykor válságai után úgy tetszik, végre új csúcsok felé indult el a világpolitikát alapvetően meghatározó két nagyhatalom. A genfi, majd a reyk- javíki csúcstalálkozó még csak nevében volt legfelsőbb szintű. Igaz ez akkor is, ha a nyolc hónappal ezelőtt Iz- land fővárosában lezajlott megbeszélések kevés híján eredményt hoztak. A múlt héten ismét csak Reykjavík- ban megtartott NATO-kül- ügyminiszteri tanácskozás során az atlanti szövetség áldását adta az amerikai tárgyalási pozíciókra, s ezzel lehetővé vált, hogy azokat Washington hivatalosan is előterjessze a genfi megbeszéléseken. Reagan elnök ugyan csak ma hajnali televíziós beszédében szólt részletesen az amerikai küldöttségnek adandó utasításokról, de a Fehér Ház előre kiszivárogtatta azokat. Amerika és szövetségesei beleegyeznek a „kettős nullamegoldásba , vagyis abba, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok eltávolítsák Európából közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakétáikat. Az első szovjet reagálásokból kitűnik, hogy Moszkvában megelégedéssel fogadják a döntést, amelyet nem titkoltan a Kreml által jó ideje folytatott józan, kompromisszumokat kereső külpolitika eredményének könyvelnek el. A teljes siker azonban még mindig nincs biztosítva, mivel a NATO és a Varsói Szerződés, Washington és Moszkva álláspontjai között megmaradt a különbség annak a hetvenkét darab Pershing—1 A típusú rakétának az ügyében, ami a Bundeswehr tulajdonában van ugyan — de amerikai robbanófejekkel ellátva. A szovjet álláspont szerint a rakéták maradhatnak — csak a robbanófejeket kell eltávolítani, hiszen azok kétségkívül amerikai tulajdonúak, s a körvonalazódó megegyezés a szovjet és amerikai eszközök egész skálájára vonatkozna. „Hiszem, hogy erőfeszítéseik nyomán újraéledhetnek azok a remények és álmok, amelyeket sokan már elte- metettnek hittek” — fejezte be levelét a bevezetőben is idézett amerikai pedagógus. Valóban: ha a politikai jóakarat megvan a megegyezéshez, meg lehet találni a megoldást a Pershing—1 rakéták ügyében is. És egy őszi csúcstalálkozón az lenne az igazi „csúcs”, ha végre aláírnák a háború utáni világpolitika egyik legfontosabb okmányát, megtennék az első lépést a teljes leszereléshez vezető meredek ösvényen. Horváth Gábor fl pusztuló gyöngyszem A száz apró szigetecskére épült Velencét súlyos veszély fenyegeti. A Canal grande mentén elterülő házak és a többi kisebb- nagyobb csatorna lassan, de biztosan emészti a várost. A tenger pusztító ereje, a légszeny- nyeződés, valamint a turisták is veszélyeztetik. Húsz év telt el a katasztrofális árvíz óta, de csak 1984-ben hoztak létre nemzetközi konzorciumot, amely kidolgozta a város megmentését szolgáló tervet. A konzorcium 187 millió, az olasz kormány pedig mintegy 900 millió dollárt hagyott jóvá. A légszennyeződésért a közeli ipari központ a felelős. Az olaj- finomítóból évente 50 000 tonna kénsav kerül a levegőbe. Az sem mellékes, hogy a várost 15 000 galamb piszkítja. Köztudomású, hogy a kedves szárnyasok a templomokon és a Szent Márk téren tanyáznak a legszívesebben. Az elmúlt években a nyári hónapokban 80 000 látogatót jegyeztek, ami meghaladja a város lakosainak létszámát. Milyen katasztrófát jelentenek a XIII. századbeli mozaikokra a kíváncsiskodó emberek, akik naponta végighaladnak rajtuk a templomokban, az csak akkor képzelhető el, ha arra a májusi napra gondolunk, amikor a várost 150 000 turista kereste fel. Ez kiváltotta a városi vezetőség rosz- szallását. A polgármester a város megóvása érdekében javasolta a látogatók napi létszámának 50 000 főre való csökkentését. (Tanjug) Kínai útijegyzetek I. Nagy fal és nyitás A kelet-európai körúton tartózkodó Csao Ce-jang ezekben a napokban hazánk vendége. Ebből az alkalomból közöljük a pozsonyi Gj Szóban a közelmúltban megjelent kínai riportsorozatot, mely bepillantást nyújt a gazdasági és társadalmi reform útját járó szocialista ország életébe. Nem lehet meghatottság nélkül taposni a Nagy Fal köveit. Múltban, nagyságban, hírnévben talán csak az egyiptomi piramisok állíthatók e hatezer kilométer hosz- szú erődítményrendszer mellé, amelynek kiépítését még az i. e. V. században, a Csou-dinasztia idején kezdték meg. Csakhogy a 6-7 méter magas, 5-6 méter széles, bástyákkal meg-megsza- kított végtelen- fal — legalábbis itt, Peking közelében, Pataiingnál, de azt hiszem, másutt is — meredek hegyoldalakra kaptat fel. Néha már olyan szögben, hogy az erős emelkedő sem elegendő — ilyenkor a fal tetején vezető úton lépcsősor következik, méghozzá izom- fárasztóan magas lépcsőkkel. Egyszóval nemcsak megostromolni lehetett nehéz ezt a falrendszert, amely Kínát északról, a barbároktól védte, a külső világtól elzárta, hanem még haladni • sem könnyű rajta. „MEGMÁSZTAM A NAGY FALAT” De lehetséges, hogy ez csak a magamfajta elké- nyelmesedett, középkorú európainak, meg a természetesen itt is nagy számban fellelhető koros amerikai turistahölgyeknek esik nehezükre, nem is szólva arról a meglehetősen testes nyugatnémet úrról, aki percenként kapja le itt vásárolt, ellen- zős, ötágú csillaggal ellátott, vörösgárdista sapkáját és törölgeti az izzadságot húsos arcáról, homlokáról. A Pe- kingből és Kína más vidékeiről érkezett fiatalok valósággal száguldoznak fel és le a lépcsőkön, közben fagylaltot nyalogatnak, sűrűn fényképezik egymást, vagy éppenséggel ügyet sem vetve a tömegre, kéz a kézben anda- lognak a két és fél ezer esztendős „műtárgy” gerincén. A fiúkról egykettőre lekerül a nyakkendő — ha egyáltalán volt rajtuk —, a lányoknak nehezebb: a magas sarkú cipő ugyanis nem túlságosan alkalmas a Nagy Falon való sétára, ám mezítláb sem boldogulnak. A hazai és külföldi látogatók közül máris sokan felhúzták a negyed órája vásárolt Megmásztam a Nagy Falat feliratú pólóinget, amelyet a képeslapok, helyi ajándék- tárgyak és a kóla mellett ugyanolyan természetességgel árusítanak az autóbuszparkoló körüli bódékban, pavilonokban, mint ahogyan azt, mondjuk a londoni Tower, vagy az amerikai Niagara vízesés közelében teszik a hasonló souvenirokkal. Szinte jelképesnek érzem, hogy éppen itt, a hajdani elés bezárkózás szimbólumának számító Nagy Falon látom a kínai turisták áradata közepette ezt a töméntelen külföldi látogatót. Igaz, a nyolc esztendeje meghirdetett külföld felé nyitás, a nyitottság politikája elsősorban gazdasági orientációt jelent, s a külföldi tőke bevonását vegyes vállalatokba, japán, amerikai és szovjet technika vásárlását és átvételét, évről évre sok ezer kínai diák kiküldetését az Egyesült Államok egyetemeire, külföldi professzorok meghívását a hazai főiskolákra, az angol nyelv széles körű oktatását, népszerűsítését a tévében, sőt, bizonyos értelemben a külpolitikai irányvonalét is ... Mégis, a négy- és ötcsillagos szállodák megnyitása a kínai városokban, a növekvő számú külföldi látogató gyűlölettől és hajbókolástól egyaránt mentes fogadása tucatnyi városban, tartományban — ez is elárul egyet és mást a mai Kínáról. És természetesen az is, hogy a déli és az északnyugati tartományok lakosságának Czintén módja van arra, hogy tavaszi szabadsága idején turistaként elutazzék a fővárosba, felkeresse a képekről, filmekből, tévéből oly jól ismert Tienanmen teret, ahol 1949-ben Mao Ce- tung bejelentette a Kínai Népköztársaság kikiáltását, hogy ellátogasson a császárok hajdani téli és nyári palotáiba is, az Ég Templomába, az Illatos hegyre, a gyönyörű parkokba. Mindezeken a helyeken elképzelhetetlen tömeg hullámzik, a látogató már-már fizikai valóságban érzékeli, hogy több mint egymilliárd lakosú ország fővárosában jár. A lakosság számának növekedését egyébként gazdasági és másfajta intézkedésekkel, erélyes nevelőmunkával igyekeznek visz- szafogni. Az egy család — egy gyermek gyakorlatát azonban eddig nem sikerült teljesen valóra váltani. Az 1974-ben meghirdetett családtervezési program azt irányozta elő, hogy 2000-re a lakosság száma ne haladja meg az 1 milliárd, 200 milliót. Ma már valószínű, hogy a következő évtized végére1 ennél jóval többen lesznek. SOK EMBER — SOK TERMÉK Azt hiszem, az átlagos életkor növekedésén, a csecsemőhalandóság jelentős csökkenésén és más demográfiai tényezőkön kívül ebben nem kis szerepe van annak is, hogy az évtized elejére, a reformok bevezetése óta ismét viszonylag gyorsan emelkedik az életszínvonal Kínában. Néhány esztendeje jelentkezik ugyan az infláció, mindamellett a bérek, jövedelmek egyelőre gyorsabban nőnek, mint az árak. A gabonatermelés lépést tart a lakosság számának emelkedésével (az idén egyébként ismét rekordtermést várnak): mindenkinek jut rizs, étolaj, zöldség, s — ha jóval kisebb mértékben is — hal és hús szintén. Kínai tartózkodásom második napján végigjártam a pekingi „főutca”, a Vangfu- csing üzleteit, s megfordultam a sanghaji áruházakban, a kantoni piacon, benéztem egy járási székhely árudáiba is. Meg merem kockáztatni, hogy legfeljebb három-négy olyan szocialista országot ismerek, ahol akár élelmiszerből, akár iparcikkből nagyobb lenne az áru- választék, mint Kínában. Tévedés ne essék: a bérek, s különösen a parasztok túlnyomó többségének jövedelme alacsonyabb — sokkal alacsonyabb! —, mint pl. Csehszlovákiában vagy Magyarországon, tehát a kirakatokban látható cipők, ruhák, japán gyártmányú vagy japán licenc alapján készült kínai fényképezőgépek, órák, számító- és mosógépek sokkal kevesebb ember számára és sokkal ritkábban elérhetők, mint a közepesen fejlett országokban. Mindamellett tény, hogy kaphatók és hogy hiánycikknek ma Kínában a japán gyártmányú motorkerékpár és színes televízió számít. A négy csatornán műsort sugárzó pekingi televízió rámenős, mondhatnám, amerikai ízű reklámjai a többi között mosogatógépet, ventillátort, sampont, bútort kínálnak a nagyközönségnek. A kép persze nagyon ellentmondásos. Például Pe- kingben, vagy a világ második legnépesebb városában, Sanghajban, ahol állítólag négy-öt négyzetméter lakóterület jut egy lakosra, az emberek jelentős része ma is a szűk sikátorok kétségbe- ejtően lepusztult viskóiban él, nem ritkán ijesztő hul- lámlemez-tákolmányokban. A tévéantenna azonban többnyire még ezeken is megtalálható. Emellett százával, ezrével láthatók 20-40 emeletes, az utóbbi években épült, építészetileg tetszetős, valóban korszerű toronyházak is. Kantonban talán még inkább, mint Pekingben vagy Sanghajban. (Folytatjuk) Kulcsár István
