Békés Megyei Népújság, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. június 13., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában A Vég- névelem alapja valószínűleg a vég főnévből származtatható Végh családnév lehetett. A helységnév -egyháza utótagját a nagyszámú -egyháza elemű településnév analógiájára alkották meg. Végegyházát 1986. január 1-én 2010-en lakták. Fotó: Gál Edit „Nyomozás” egy régvolt széptevő után... Egy hajdani „lovag” levele a múlt századi Szarvasról Szilágyi György író és költő — akinek „Hányás vagy?” című verse egy korosztály fájdalmas vallomásának tekinthető — néhány évvel ezelőtt egy rádióelőadásában szólt arról, hogy szenvedélyesen kutatja a magyar múlt hétköznapjainak kallódó emlékeit, így régi irományokat, képeket is. Gyűjteménye egyik értékes darabjaként említette egy — szerinte bizonyára fővárosi — „arszlán” levelét Szarvasról, az 1860-as évekből. Kérésemre, elküldte nekem a levél xeroxmásolatát, sőt ahhoz is hozzájárult, hogy alkalom- adtán publikálhassam azt. íme, néhány részlet a levélből: „Szarvas, Nov. 11. 1868. Kedves Lajos! — Ma kaptam meg leveledet, ím itt a válasz. ... Vasárnap nagy szerencsétlenség ért, halljad csak elbeszélem. Egy háznál sok kisasszony gyűlt össze, tudod milyen vagyok, szeretem a szépeket, s az előtte levő ház egyik fedeles színének tetejére felmásztam, s onnan gusztáltam őket kényelmesen. Hanem társaim megirigylették boldogságomat s ki gereblével, ki piszkaiéval nekemestek s mindenáron leakartak húzni. Én természetesen, hogy el ne érjenek mindig feljebb feljebb hatoltam, de hosszú instr.-uk még a szín gerin- czéig is felért s a lábamra akaszták s kezdtek lefelé húzni, én kétségbe esve kiabáltam, a kisasszonyok pedig, a kik a lármára kijöttek ~ éktelenül nevettek ... Vége az lett, hogy én kimerülve a sok küzdelemben, aléltan hömpülyögtem le a magasságból s egy fa csomóra estem. Most minden tagom fáj. Megbüntetett Ámor kíváncsiságomért. írd meg van-e már szeretőd? ... Az enyém egyik szőke, másik barna, egyiknek olyan szeme van, mint az Isten ege, a másiknak olyan, mint a csillagtalan téli éj ... Tégy te is ilyenekre szert. Isten veled. Csókol hű barátod: Dezső lovag.” A naivul érdekes levélen érdemes elgondolkodni. Borítékja, sajnos nem maradt meg, tehát a címzett és a levélíró személyét csak találgathatjuk. Az írás szövege szerintem mutat valami „arszlán”-ra. Alighanem egy 16—17 éves ifjú ember írhatta azt hasonló korú barátjának, hiszen idősebb, a tekintélyére valamit is adó fiatalember nemigen mászott volna fel a fedeles szín tetejére, hogy onnét „gusztálja” a lányokat, ő is, akárcsak az őt lehuzigáló társai, diákok lehettek. A szőke és barna „szeretői”-ről írott mondatok — mint az aláírás „lovag” jelzője is — kamaszmentalitást és költészeti utánérzést sejtetnek. Bizonyosra veszem, hogy a levélíró az akkori Szarvasi Főiskola — amely az ország távolabbi helyeiről is számos növendéket vonzott — tanulója volt. A „nyomozásira további támpont volt a Dezső keresztnév. Az említett főiskola 1860-as éveiben kiadott értesítőiben egyetlen Dezső keresztnevű tanulóra leltem: Kemény Dezső, a Pest megyei Maglódról 1864 őszén iratkozott a szarvasi iskolába. Ha ő a keresett személy, akkor a levél írásakor —, 1868. november 11-én —ötödik osztályos volt. (Az idő tájt igencsak 11-12 éves korban kerültek gimnáziumba a diákgyerekek, tehát ötödik osztályosként ő is lehetett már 16 év körüli. * * * Vessünk egy pillantást az akkori Szarvasra, milyen is lehetett az, a levél megírása idején? Lakossága — melynek nagy része szlovák volt — az előző száz évben rohamosan gyarapodott, s már ekkor meghaladta a 20 000 főt. Maga a városka szerény külsejű volt, még a Körös is vadul kanyargott váltakozó medrében. 120 évvel ezelőtti vendégdiákunk ma talán csak az Ótemplomról, az egyik megmaradt Bolza- kastélyról és a régi Tesse- dik-iskola épületéről ismerne rá diákkora helyszínére. Szebb földszintes magánház is kevés, de még kövezett út sem volt akkor. Éjszakánként lámpa is csak a községháza előtt égett, és „kifogástalan egyénekből” kiállított, ún. felelős őrök vigyázták a közbiztonságot. Az utcák szabályozása azonban már befejezéséhez közeledett. — A Deák-párti báró Podmaniczky Frigyes volt akkor Szarvas népszerű országgyűlési képviselője, akit éppen néhány héttel a „lovagunk” levele utáni időben fáklyás zenével fogadtak Szarvason. A városka kultúrcentru- mának a főiskola számított, Tatay István igazgatása alatt. Kemény Dezső osztályfőnöke a tudós Mihálfi József volt, aki a magyar és a német nyelv mellett földrajzra és történelemre« is tanította osztályát. És milyen nagy nevű tanárok működtek itt akkor is. Koren István (Petőfi szeretett aszódi tanára), Sarlay János ( a szabadság- harc egykori hőse), és a fiatal Benka Gyula .. . A tanulóifjúság azonban — a magánszállások („diákkamrák”) lakói — akkortájt sem a magas röptű tudományos gondolatokat vitatták meg egymás közti leveleikben ... De hát így is van ez rendjén: juventus ventus. Dr. P. B. A főiskola egykor Gál Edit képriportja
