Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

1987. május 14., csütörtök Befejeződött a KB-titkári tanácskozás Szerdán Bukarestben befejeződött a szocialista országok kommunista és munkáspártjai szervezési kérdésekkel fog­lalkozó titkárainak tanácskozása. Az ülésről sajtóközlemény jelenik meg. Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára szerdán fogadta a tanácskozáson részt vett küldöttségek ve­zetőit, köztük Horváth Istvánt, az MSZMP KB titkárát. Moszkva és Párizs Bányász Rezső varsói tárgyalásai Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke május 11. és 13. között hivatalos lá­togatást tett Varsóban. Megbeszélést folytatott a magyar— lengyel sajtókapcsolatok továbbfejlesztéséről Jerzy Urban- nal, a lengyel kormány sajtószóvivőjével. Sajtókonferencia keretében találkozott vezető lengyel publicistákkal és a te­levízió szerkesztőivel. Mihail Gorbacsov látogatása riEH3EHCKAfl *áíBBnA 'ífese e ""—MmyarSióz Egyenletes színvonalúnak, hullámhegyektől vagy hul­lámvölgyektől mentesnek alig nevezhető a Szovjetuni­ót és Franciaországot össze­kötő, kiterjedt történelmi gyökerekkel rendelkező, és napjainkban is rendkívül szerteágazó kapcsolatrend­szer, egy dolog azonban bi­zonyos: a kétoldalú viszony napi állásától, az időnként esetleg felszínre kerülő né­zetkülönbségektől függetle­nül a Párizs és Moszkva kö^ zötti dialógus hagyományo­san jelentős tényezője kon­tinensünk politikai összké­pének. Érthető tehát az a közfi­gyelem, amely a francia­szovjet csúcsdiplomácia újabb állomását, Jacques Chirac miniszterelnök most kezdődő látogatását meg­előzte. A . megfigyelők rá­mutattak, hogy az elmúlt időben több szempontból hűvösebbé vált a két ország viszonya, nemegyszer ellent­mondásokat szül a sajátos párizsi „társbérlet” (vagyis a kormányfő és a szocialista párti Mitterrand államfő esetenkénti szembekerülése), és kedvezőtlen hatással jár­tak a Párizsban hangozta­tott „kémvádak” is. A vé­leménykülönbségek azonban — mutatott rá a látogatás előestéjén például az APN hírügynökség kommentárja — semmit nem változtatnak a rendszeres, magas szintű találkozók fontosságán, azon a felelősségen, amely az eu­rópai és világpolitikai prob­lémák ügyében a két or­szágra hárul. Ilyen kiemelt kérdés (vár­hatóan a mostani moszkvai csúcs napirendjén is ez sze­repel majd az első helyen) a fegyverzetkorlátozás és le­szerelés. Közismert, hogy e téren — lévén Franciaország maga is atomhatalom — Pá­rizs állásfoglalása befolyá­solhatja a közép-hatótávol­ságú nukleáris eszközök fel­számolásáról folyó megbe­széléseket épúgy, mint az atomkísérletek betiltására tett szovjet kezdeményezé­sek kilátásait. Emlékezetes az is, hogy a moszkvai ja­vaslatok számos vonatkozás­ban figyelembe vették a francia (és a brit) atomütő­erőre vonatkozó nyugati el­képzeléseket. Joggal nehez­ményezik tehát a szovjet fő­városban, hogy mindeddig" nem érkezett hasonlóan konstruktív jellegű válasz a szembenálló tárgyalóféltől. Chirac tárgyalásain nyil­vánvalóan e témát is meg­különböztetett figyelemben részesítik. Hogy csupán a vélemények kifejtésére avagy azok közeledésére le­het-e számítani, az jórészt a francia kormányfő „diplo­máciai csomagjának" tartal­mától függ. Szegő Gábor Kazahsztánban Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára május II—13-án látogatást tett a bajkonuri űrrepülőtéren és a kazahsztáni Leninszk vá­rosában. Látogatása során Mihail Gorbacsov többször találko­zott és beszélgetett tudósok­kal, munkásokkal, műszaki szakemberekkel és a város lakóival. Az SZKP KB főtitkára a bajkonuri űrközpontban megtekintette a szovjet űr­hajók indítására szolgáló berendezéseket. Méltatta a bajkonuri dolgozó kollektí­vák munkájának honvédel­mi jelentőségét is. Az űrre­pülőtéren jelenleg új, uni­verzális rakétahordozó fel­bocsátásának előkészületei folynak. Az új eszközzel föld körüli pályára állíthatók lesznek különféle űrhajók, nagyméretű, tudományos és népgazdasági célokat szol­gáló űrberendezések, köztük Kínai katonák és tűzoltók ez­rei küzdenek a Hejlungcsiang tartományban a múlt hét szer­dája óta tomboló hatalmas er­dőtűz eloltásán. A korábbi biztató Jelentések­kel ellentétben a Kínai Népköz- társaság történetében legnagyobb méretű erdőtüzet nem sikerült megfékezni, s a tűz több terü­az állandó űrállomásokhoz kapcsolható modulok is. A laboratóriumok, kísérle­ti létesítmények és indítóál­lások mellett épült fel az űrrepülőtér adminisztratív központja, Leninszk város. A találkozókon Mihail Gorba­csov nagy figyelmet fordí­tott az űrrepülőtér dolgozói­nak életkörülményeire, meg­tekintette Leninszk több közintézményét és elbeszél­getett a lakosokkal. Szóba került, hogy a leninszkiek meglehetősen zord éghajlati viszonyok között élnek és dolgoznak, ezért az életkö­rülmények kérdései itt külö­nösen fontosak. A városban eddig is sokat tettek a la­kosság igényeinek kielégíté­séért, dé még sok tennivaló van. Mihail Gorbacsov a le- ninszki művelődési palotá­ban gyűlésen találkozott az űrrepülőtér és a város dol­gozóival. Ezen az SZKP KB főtitkára beszédet mondott. leien és számos irányban to­vább terjed. Immár több mint 420 000 hektárnyi területet érint, és több települést közvetlenül veszélyeztet. Szerdai jelentés szerint eddig 168 ember vesztette életét és kö­rülbelül háromszázan sérültek meg. HAMIS PÉNZ Egy rutinellenőrzés során a tokiói rendőrség nagy meglepetésére nagy mennyi­ségű hamis jenre bukkant egy műhelyben. Az elkob­zott pénz értéke 3,6 milliárd jen (23,3 millió dollár volt). A műhely főnöke elismerte mind a hamisítást, mind pedig azt, hogy 1,7 milliár- dot már „el is költött”. Ké­sőbb az is kiderült, hogy az illető egy hamisítóhálózat tagja. SZARKOFÁG Kínai régészek Bishan tartományban egy barlang­ban 2000 éves szarkofágot fedeztek fel, amelynek fe­delén érdekes rajzok látha­tók. így a szarkofág készítő­je bevéste Fu Xi és Xu Wa istenségek képét, akiket az emberi faj megteremtőinek számítottak. Az oldalfala­kon táncosok, akrobaták és énekesek figurái vehetők ki. ZABSZEM Amerikai orvosok egy cso­portja arra a következtetés­re jutott, hogy az eltorzult sejtek (zabszem alakot vesz­nek fel) korai kiderítése le­hetővé teszi számos beteg­ség megelőzését. Ezek közül a leggyakrabban előforduló a vérszegénység, ami töb­bek között azzal magyaráz­ható, hogy a vörös vérsej­tek alakja eltorzul. A zab­szem alakú sejtek akadá­lyozzák a vérkeringést. A betegség ellen penicillin adagolásával lehet felvenni I a harcot. LAVINA Óriási, mintegy 600 m hosszú, 500 m széles és 10 m magas hóréteg zuhant alá Salzburg közelében az Ut- tendorf Pinzgau hegységben. Csuszamlása közben kilenc sízőt betemetett, akik közül kettő életét veszette, kettő súlyosan megsérült, ötnek sikerült egyedül kievickél- nie a hóréteg alól. LLOYD—STATISZTIKA A Nemzetközi Tengerésze­ti Szervezet (OMI) jelenté­se szerint, amely a Lloyd biztosító társaság statiszti­kájára hivatkozik, az el­múlt esztendőben az utóbbi másfél évtizedet számítva a legkisebb volt a tankhajók­kal történt balesetek szá­ma és aránya. A több mint 5000 tonnás hajók 1,83 szá­zaléka szenvedett balesetet, miközben az utóbbi 15 év átlaga 2,20 százalék. OSTROMÁLLAPOT A kelet-franciaországi Lancon-de-Provence falu egy idő óta valóságos ost­romállapotban él. Az ag- resszorok, amilyen szokatla­nok, olyan kitartóak. Több ezer százlábú támadásáról van ugyanis szó. Mindmáig nem tudták kideríteni, hogy ezeket az élőlényeket mi vonzotta éppen az illető helységbe, de az világos, hogy nem hajlandók fel­hagyni megszerzett állásaik­kal. A falu már 100 ezer frankot költött a hívatlan vendégek kiebrudalására, nem sok eredménnyel. Még mindig tombol az erdőtűz Kínában F1NANC1ALT1MES-ban olvastuk Középkor a mai Nagy-Britanniában? Az alábbi londoni cikk bepillantást nyújt a Lordok Házába, a brit parlament két kamarájának egyikébe. Bár jogköre bizonyos fokig korlátozott, ez a ház továbbra is olyan befolyásos szerv, amely ben a nem választott — örökösödés és kinevezés útján oda jutott — pairek (a főrendi ház tagjai) hozzák meg döntéseiket olyan légkörben, amely a középkorra emlékeztet. A west minsteri Lordok Háza, amelynek tagjait senki sem választja és amely senkinek sem tartozik számadással, hírhedtté vált a mai Nagy-Britanniában, amely parlamenti demokráciájával dicsekszik. Természetesen a lordok is elvesztették ko­rábbi jogkörüket. A felsőház szavazhat a kormány törvényjavaslata ellen, de nincs joga „eltemetni” azt. Ezen felül a lordok legfeljebb halogathatják a törvény parlamenti jóvá­hagyását. A Lordok Háza, amely vagyonos vagy kiterjedt politikai és kereskedelmi kap­csolatokkal rendelkező személyeket tömörít magába, mégis megőrzi befolyását és helyzetét a hatalom legmagasabb fokán. A mai konzervatív kor­mány nem ritkán nehézsé­gekbe ütközik a Lordok Há­zában, amely — amint a mi­niszterek panaszolják — gyakran „megmutatja kar­mait”. Paradox helyzet, hogy éppen e kamara anti­demokratikus lényege állí­totta e testületet a kor­mányellenes ellenzék első soraiba. Kevés lord leköte­lezettje a kormány elnöké­nek, mások viszont ahhoz a nemzedékhez tartoznak, amely nem ért egyet a mai vezetés hangnemével. Az a tény, hogy a lordokat nem hívhatják vissza a parla­mentből sem a választók, sem politikai pártjuk, na­gyobb cselekvési szabadsá­got biztosít számukra, mint az alsóház tagjai számára, s ez lehetővé teszi pártközi szövetségek létrejöttét is, ami az alsóházban elképzel- hétetlen. AZ ALKALMAZKODÁS MŰVÉSZETE Még elképzelhetetlenebb magának a Lordok Házának a létezése, azé az intézmé­nyé, amelyben több mint 1100 személynek feudális bárói címe és rangja van, és sok esetben privilégiumait át­ruházhatja gyermekeire. E testületben a résztvevők anélkül, hogy megválaszta­nák őket, részt vesznek a törvények kidolgozásában. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy már számos kísérlet történt a Lordok Házának felszámolá­sára, beleértve Cromwell be­avatkozását is, aki feloszlat­ta és így megszegte ígéretét arra, hogy tiszteletben tartja a pairek jogait. A történel­mi irattárak arról tanúskod­nak, hogy a restauráció után a lordok a szokott időben gyülekeztek helyeiken anél­kül, hogy összehívták volna őket, sőt, hálaima nélkül, mintha csak a szokásos par­lamenti szünet után lenné­nek. A körülményekhez való alkalmazkodás művészete megnyilvánul azoknak a re­formoknak az idején is, amelyeket a liberális ‘ kor­mány az 1906—1915-ös években hajtott végre. Her­bert Henry Askquith és Da­vid Lloyd George lényege­sen korlátozta a Lordok Házának jogkörét annak a törvénynek az elfogadásával, amely 1911-ben a lordokat megfosztotta eddigi vétójo­guktól az alsóházból érkező törvényjavaslatokkal szem­ben. Mindkét miniszterelnök azonban teljes kudarcot val­lott annak a kísérletnek a során, hogy keresztülvigye e törvény bevezető részét, amely a parlament máso­dik választható házának lét­rehozásával fenyegetett. E kamara jellegét nem változ­tatta meg az az engedmény sem, amelyet a konzervatív kormány a közvéleménynek tett 1958-ban — a pair cím­nek életfogytiglan tartó be­vezetése és az, hogy e cím nem örökölhető. A lordok hamarosan asszimilálták a beáramlott új vért, s kije­lentették, hogy készek a képviselőház új tagjait ké­pességeik és nem rangjuk szerint megítélni, és folytat­ták előző életmódjukat. A pair cím egyik neves tulaj­donosa ezzel összefüggésben kijelentette: „Mihelyt az ember a Lordok Házába ke­rült, mindenkivel egyenlővé válik. Helyzete — mint a legidősebb fiúé — nem bír semmilyen jelentőséggel”. És így a Lordok Háza már nyolc évszázada fennáll. Elvesztette ugyan vétójogát, de még mindig joga van mó­dosításokat eszközölni az előterjesztett törvényjavas­latokban. Emellett az, ami a házban történik, ma a te­levízió nézői legszélesebb körének szeme láttára fo­lyik. A televízió vezető munkatársai számára a Lor­dok Házából sugárzott mű­sorok csak gyenge vigaszt jelentenek, mert kezdetben azt remélték, hogy a ka­merákat az alsóházban fog­ják elhelyezni. Az excentri­kus képviselők azonban el­utasították ezt a lehetőséget, míg a tiszteletre méltó pai­rek időközben rájöttek, hogy ez bizonyos előnyökkel jár­hat számukra. A sajtó kép­viselői számára egyébként (még a múlt században) a Lordok Házában néhány év­vel korábban létesítettek karzatot, mint az alsóház­ban. KÖZÉPKORI SZERTARTÁSOK De sajnos még a legjobb televíziós felvételek is csak gyenge mentséget jelentenek a Lordok Házának a létezé­sére. Ugyanis inkább a pai­rek állandó vonzódását de­monstrálják a középkorhoz, mintsem azt, hogy létezésük nélkülözhetetlen a modern állam irányítási rendszeré­ben. Az egyik ilyen példa az új ülésszak megnyitása. Az arany trónuson ülő ki­rálynő és a parókás, régi­módi öltözetű lordok pad­jaikon ülve éles ellentétben állnak az alsóház tagjaival, akik az ajtókban csoporto­sulnak. Olyan pillanat ez, amikor az egyébként józa­nul gondolkodó emberek maskarába öltöznek, és a te­levízió kamerái előtt a feu­dális bárók öltözetében pó­zolnak. Még furcsábban hat a ház új tagjai bemutatásá­nak procedúrája. A bemu­tatás résztvevői háromszögű kalapot és aranysújtásos ka­bátot viselnek. Rendkívül furcsán hat a méltóságteljes lordkancellár is (a Lordok Házának elnöke), aki feke­te, aranyhímzésű mentét és rövid térdnadrágot visel, s a termen át egy kis kere­kes asztalkát tol maga előtt, hogy így tudomásul adja, néhány percre megszűnik a parlament szóvivője lenni, és kormányminiszterként lép fel. Mindez gazdagon dí­szített viktoriánus teremben játszódik le, ahol középkori bárók — a Magna Charta szerzői — arcképei tekinte­nek le egy nagy zsámolyra, amely középen, a trón előtt áll. Ez jelképezi a gyapjút tartalmazó zsákot, mert az ország gazdasága valaha a juhoktól függött (a hagyo­mányoknak megfelelően ezen a „gyapjúzsákon” ül mindmáig a lordkancellár). A PAIR ClM ÁRUCIKK IS A valóságban a Lordok Házának középkori légköre jelentős mértékben csalás. Csak hét pair vezeti le szár­mazását a XIII. századtól, további 55 ősei címüket a XIV. század vége előtt nyer­ték el. A lordok túlnyomó többsége — 732 — pedig csak 1900 után nyerte el a megtisztelő címet. A pairek elszaporodása súlyos ellen­vetéseket váltott ki, főként azután, hogy kiderült: Llyod George kormánya az első világháború után ke­reskedett a pair címekkel. 1979-től 1985-ig 11 üzletem­bert neveztek ki pairnek, olyanokat, akiknek a válla­latai az uralkodó konzerva­tív párt alapjaira 1,9 milli­árd fontot áldoztak (a pair címet egyébként az uralkodó ítéli oda a kormányfő ja­vaslatára). A televízió nem tudja ér­zékeltetni nézőivel a Lordok "Házának sajátos légkörét. A legélénkebb tetszésnyilvání­tás, amely hallható, valami­féle mormogáshoz hasonló, ami azt hivatott kifejezni, hogy a lordok melyik szó­noknak adnak szót, ha a ház két tagja nem tud megálla­podni abban, melyikük szó­laljon fel elsőként. A Ljordok Háza a régi ba­rátok közötti kapcsolatok szabályaihoz igazodik, ma­gába tömöríti a címüket örökölt paireket, az egyházi lordokat, egykor szakszerve­zeti vezetőket, a londoni Ci­ty fejeseit, neves egyetemi szakembereket, és ami a legfontosabb, az alsóház volt tagjait is. A kormány a Lordok Há­zában nem szenvedett ve­reséget, mivel ott a pártok egyike sem rendelkezik ab­szolút többséggel. Nehéz pontos adatokat feltüntetni, mert számos pair látogatja az üléseket, mások viszont csak igen rendszertelenül vesznek részt rajtuk. Egé­szében véve azonban a ház tagjainak mintegy 45 száza­léka támogatja a konzerva­tív kormányt, 25 százalékuk az ellenzéki pártokat, és a többiek „függetlennek” tart­ják magukat, tehát az egyik, de a másik csoport javára is szavazhatnak. Ez azt jelen­ti, hogy a „függetlenek” és az ellenzék szövetsége a kor­mánynak vereséget okozhat, főként ha néhány elégedet­len konzervatív képviselő is támogatja őket. A Lordok Házában évente átlagosan tíz törvényjavaslat „nem megy át” a benyújtott húsz közül. A jelenlegi kormány a Lordok Házában az igen je­lentős törvényjavaslatok egész sorában vereséget szenvedett, főként hat nagy­város, közöttük London vá­rosi tanácsának feloszlatása kérdésében (ezeket a mun­káspártiak irányítják — A szerk.). VETERÁNOK ÉS „TEJFELES SZÁJŰAK” A ház átka az, hogy tag­jai idősek. A pairek közül legalább hatan éltek már az első világháború idején, be­leértve a 92 éves Harold Macmillant, a konzervatív párt volt miniszterelnökét. A neves munkáspártiak kö­zött egy tucatra tehető a 70 évesnél idősebbek szá­ma. A ház reformjának kér­déseiben továbbra sincs egyetértés. A munkáspárti­ak egyre csak a Lordok Há­zának a felszámolásával fe­nyegetőznek. A konzervatí­vok viszont csak bizonyos korlátozásokra hajlandók. Mindenesetre jelenleg, kü­lönösen a konzervatív kor­mány uralma alatt kevéssé valószínű, hogy státusának bármilyen módosítására sor kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom