Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
NÉPÚJSÁG 1987. május L, péntek o SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nynmában Szentetomya Királyi lakóhelyek a középkori Magyarországon A település nevének Szenté- előtagja személynévből keletkezett magyar névadással. Ennek alapja a magyar szent szó lehetett. A -tornya névelem a bástya, erődítmény jelentésű torony szó birtokos személyraggal ellátott formájával hozható ösz- szefüggésbe. Szentetornya már a török hódítás előtt lakott puszta volt, de később, a hódoltság alatt elpusztult. Csak a múlt század közepén települt újjá, akkor még Szabad-Szent- Tornya néven. Erről és a Szabad- névelemről Pesty Frigyes helységnévgyűjtésében a következőket olvashatjuk : A Békés megyei földmunkásság kiegyezés utáni küzdelmei között kiemelkedő szerep jutott a fel-fellángoló békeharcoknak, közöttük is az. aratás idején lejátszódott sztrájkoknak. Békés megyében 1891-ben kezdődtek, később pedig 1897-ben és főként 1906-ban érték el a csúcspontot. 1896-ban Pogány István, jeles független szocialista vezér, kubikus révén jutott el a „szocialista” irányzat a szeghalmi járásba — így Füzesgyarmatra is. A faluban 1891 májusában ugyan már volt némi „mozgolódás”, de fazt Reiszig kormánybiztos leszerelte, utasította az elöljáróságot, hogy az aratás idején keményen lépjenek fel az esetleges bérkövetelések ellen. Ezt a község elöljárói hűen teljesítették is, Szeghalmon pedig Pogány István letartóztatásával bírták szerződéskötésre kényszeríteni az aratómunkásokat. A napszámosok különösen Gyarmaton, Vésztőn és Körösla- dányban tartózkodtak a szerződések kötésétől, a rabszolgatörvényt „zúgolódva” fogadták, ettől „... a rájuk vonatkozó előnyös intézkedések előtérbe állítása sem térítette eh őket” — írta jelentésében a főszolgabíró (Békés megyei Levéltár Békés vármegye főisp. biz. 49/ 1893. levele). 1897. február 14—16-án tartották meg Cegléden az első földmunkáskongresszust. E^en esemény hatására bontakozott ki a szervezkedés végleg e tájon, Füzesgyarmaton 1897. március 15-én alakult meg a Füzesgyarma„Sz. (Szabad í— a szerk.) Szenttornya község .. . 1060 magyar holdon települt 1846- ik évben egy 141 főből álló társaság által, kik azon területeit Mombach birtokos- tál vagy Szenttornyai Com- posesortól (társbirtokostól — a szerk.) minden úri jogokkal örök áron megvásárolván — úgy házakat építettek és rendes községet alakítottak —, ezért neveztette meg magát Szabad Szenttornya községnek (hogy úri jogokkal bir) és az egész Szenttornya pusztának községe lett —, bírája, elöljárója.” ti Földmívelő és Munkás- egylet, elnöke Makai Mihály, a munkásmozgalom előharcosa lett, jegyzője pedig Kopányi Lajos. [Ekkor mintegy 400-500 „szocialista” volt a községben. 1897. május 1-én tömegdemonstrációt akartak szervezni, mégpedig úgy, hogy a füzesgyarmati és a körösla- dányi szocialisták is bevonulnak, illetve bevonultak volna Szeghalomra. Ezt nem engedélyezték, viszont így is megünnepelték ezt ía napot. A községben — tudomásom szerint — ez volt az első ilyen megmozdulás. E napon az egyik szocialista vezető; Eke András házára vörös lobogót tűztek ki, de ezt a csendőrség elkobozta. 1807. szeptember 8—10. között megrendezték Cegléden a II. földmunkáskongresszust. Céljuk volt a magyarországi Független Szocialista Párt megalapítása. Pártprogramjuk a föld tulajdonviszonyának megváltoztatását sürgette. A követelésekben nagyon lényeges szerepet kapott a parasztok földéhsége. Füzesgyarmatról Makai Mihály és Eke András képviseltette magát a kongresszuson. 1898-ban már komoly bérmozgalmak jönnek létre a járásban. Az aratási szerződést csak hosszas huzavona után irögzítették írásban. A munkásság egységes fellépésének következtében Füzesgyarmaton először négy agrárszocialistát juttattak a községi képviselőtestületbe. 1902. április 28-án megalakult a községben Mezőfi pártja. A Mezőfi-féle újjászervezett SZDP tevékenyséA múlt század végén (1891) Szentetornyának 3216 lakosa volt, s a korabeli lexikonok már két helyi gőzmalom létezéséről is hírt adnak. A település 1946. óta közigazgatásilag Orosházához tartozik. Szentetornyán (ill. Puszta- szentetornyán) született többek között Justh Zsigmond (1863. február 16-án) író, Vitális István (1871. március 14-én) akadémikus, geológus, több szénmező felkutatója és Orovecz István (1925. április 20-án) vezérőrnagy, politikus. ge iránt megnőtt az érdeklődés — a párt első vidéki, erős szervezetei közé tartozik a füzesgyarmati. A parasztmozgalmak az ösztönösségtől egészen a politikai tudatosság legmagasabb formájáig, az önálló parasztpártig vezetnek el. Az agrárszocialista mozgalmak önépítkező, szövetséges nélküli mozgalmak voltak. Hiába ragadták meg a történeti igényeknek megfelelően a polgári demokratikus forradalom befejezésének programját. az nem tudott realizálódni, mert a XX. század elején már a parasztság ereje önmagában kevés ahhoz, hogy a burzsoáziával összefogott minden rendű és rangú reakcióval szemben, különösen pedig a feudális maradványok fő képviselőjével, a nagybirtokos osztállyal szemben eredményesen harcoljon. Az agrárszocialista mozgalmak tragédiája az volt, hogy a jól induló munkás-paraszt szövetség nem tudott kibontakozni. A szülőhely, szülőföld történetének megismerése, az itt élt elődök sorsának, harcainak, szokásainak, a munkásmozgalmi hagyományoknak felderítése, kutatása, e kincseink, értékeink megóvása szent kötelességünk. Mi, a füzesgyarmati lokál- patrióták, a Sárréti Múzeum Baráti Kör helyi csoportjának tagjai büszkeséggel és tisztelettel emlékezünk a Füzesgyarmati Földmívelő- és Munkásegylet (1897. március 15. megalapításának 90. évfordulójára lés arra a május elsejére, amikor először tűzték ki a vörös lobogót. Borbiró Lajos Hol laktak a magyar királyok? Mindenki rávágja: Budán. Ez kétségtelenül igaz. Ma is ott magasodik a budai Várhegyen a hajdani királyi palota, a kőből rakott bizonyíték. Ám uralkodóink nem mindig és nem csak Budán tartották székhelyüket. Az idők folyamán több állandó lakhelyük volt, s ez időnként az ország fővárosának számított. Az első királyi székhelyet és állandó királyi lakóhelyet valószínűleg még Géza fejedelem építtette Esztergomban. A hagyomány szerint itt született I. (Szent) István, aki uralkodása alatt bővíttette, csinosíttatta lakóhelyét. A királyi hatalom árnyékában Esztergom gazdag várossá izmosodott. Bár az ország első főpapja is itt lakott, az érsek hatalma a korai századokban nem nyomta rá hatalmának bélyegét a városi polgárság gazdasági-társadalmi viszonyaira, már csak azért sem, mert az esztergomi érsek birtokai részben a Duna bal partján feküdtek. Közben a várból pompás ■királyi palotát varázsolt az Árpád házi uralkodók egyik legkiválóbbika, III. Béla (1172—1196). Esztergom anyagi kultúrája, virágzó kereskedelme, -az állami és egyházi hatalom egybeesése nemcsak a gazdasági és politikai életnek, de a magyar műveltségnek is mesz- szesugárzó központjává tette a várost. Az itt, a palota újjáépítésével induló hazai gótika a románkori Magyar- ország építőművészetére gyakorolt nagy hatást. Mielőtt azonban III. Béla átalakíttatta volna az esztergomi palotát, másutt is tartottak fenn királyaink állandó lakóhelyet. Például I. Béla (1060—1063) a Dunakanyar legszebb helyén, Dö- mösön lakott legszívesebben, s rövid uralkodása alatt ez volt az ország székhelye. Itt is halt meg, amikor főembereivel tanácskozván rászakadt a trónterem meny- nyezete. A dömösi királyi palotában, majd a dömösi prépostság falai között (alapította Álmos herceg 1107- ben) máskor is laktak magyar királyok vagy itt őriztetett néhány királyi herceget valamelyik uralmon levő, trónját féltő király. Kálmán (1095—1116) Álmost és annak fiát, a későbbi II. (Vak) Bélát, Dömösön vakít- tatta meg. Sajnos, sem a királyi palotából, sem a monostorból romoknál egyéb nem maradt. Esztergom 250 éven át tartó felfelé ívelését aztán egyik napról a másikra törte derékba a tatár, amikor 1241—42 telén elfoglalta a várost, és lakóit utolsó szálig leölte. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tengerpartról visszatérő IV. Biéla (1235— 1270) új székhelyet keresett s talált Budán, ahol a Várhegyen új fővárost építtetett a királyi udvar s az állam- igazgatás központja számára. 1249 körül, miután végérvényesen átadta az esztergomi érseknek a III. Béla által építtetett esztergomi palotát, IV. Béla udvartartásával együtt beköltözött a budai várpalotába, mely azóta is hazánk központja, fővárosa. Amint azonban a történelemből tudjuk, megszakításokkal. S itt nem csupán a másfél százados török megszállásra gondolunk. Miután az Árpád-ház III. Endrével (1290—1301) fiágon kihalt, megindult a versengés a leányági örökösök között a koronáért. Ebből végül az Anjou-házbeli Károly Róbert (I. Károly, Róbert Károly) került ki győztesen, akit háromszor is megkoronáztak (1301, 1309 és 1310), aki elsősorban a délvidéki urakra és nemességre támaszkodott. Ezért nem a budai várba költözött be, hanem új király palotát építtetett magának Temesvárott. Az építkezést már 1307-ben elkezdték, s a király harmadszori koronázása után hamarosan beköltözhetett. Károly Róbert és udvara 1323 júniusáig lakott új palotában, amely a leírások tanúsága szerint szép és méltó volt a magyar királyhoz. Temesvárott tartották azt az országgyűlést 1323- ban, amelyen törvény született az első, állandó, hivatalos értékcsökkenésmentes pénzünk, a flórenci (firenzei) mintára vert forint bevezetéséről. Később I. (Nagy) Lajos (1342—1382), majd Zsigrfiond (1396—1437) is szívesen időzött a temesvári •palotában, amelyet azonban az 1443. évi nagy földrengés összedöntött. Miután az Anjou-király hatalma megszilárdult, elhatározta, hogy beköltözik az ország földrajzi központjának inkább tekinthető helyre, mégpedig Visegrádra. Ezért már 1320 körül felújíttatta a fellegvárat, és tövében, a Duna partján palotát építtetett, amely 1323- ban elkészült. Ez időtől Károly Róbert haláláig Viseg- 1 rád a királyi székhely és egyben az ország fővárosa. Bár Nagy Lajos uralkodása alatt Buda, mint királyi székhely újra előtérbe kerül, a visegrádi palotát ő is csinosíttatja, mint később veje, Zsigmond. A palota azonban Mátyás (1458—1490) uralkodása alatt éri el építészeti, művészeti szempontból teljes gazdagságát. Ö is szívesen, lakott Visegrádon, azonban inkább a kikapcsolódását szolgálta, s amolyan nyári palotának tekintette. A visegrádihoz hasonló feladatot töltött be Mátyás életében a tatai várkastély, amely Bonfini szerint a király kedvenc pihenőhelye volt. Később II. Ulászló (1490 — 1516) is szívesen lakott Tatán, s ezért 1510-ben az országgyűlést is itt tartották, amely fontos nemzetközi témát vitatván meg, az elnök- ! lő érsek-prímás széke körül a német császár, a francia, lengyel, cseh királyságok, a pápa és számtalan fejedelemség követei foglaltak helyet. Királyaink a középkorban más városokban, várakban és palotákban is laktak hosz- szabb-rövidebb ideig — hogy a királynék várpalotáiról ne is beszéljünk —, most csupán a legfontosabbakról szóltunk. dr. Csonkaréti Károly A budai vár A tatai vár Fotó: Fazekas Ferenc 1897. május elsején kitűzték a vörös zászlót Kilencven éve alakult meg a Füzesgyarmati Földmívelő és Munkásegylet
