Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-22 / 119. szám

WSTj^jnájus^Zjjpéntek o 200 éves a magyar állatorvosképzés Apa és lánya Könnyed csevegés dr. Czike Lászlóval és dr. Czike Judittal Le sem tagadhatnák egy­mást. Nem csak azért, mert mindketten sudár, szálegye­nes termetűek, de a gondol­kodásmódjuk is hasonló, szakmájuk pedig azonos. Ál­latorvosok. Dr. Czike László immár nyugdíjas, a lánya, dr. Czike Judit pályája pe­dig éppen a „felszálló ág­ban” van. — Nem csak Jutka ‘lá­nyom lett állatorvos a csa­ládban, hanem őseim közt is harmadíziglen követni tu­dom ezt a hivatást — mond­ja dr. Czike László. — Be­cses kincseim közt őrzöm dédapám 1847-ben keltezett, német nyelvű mesterlevelét, amely öt gyógykovácsnak minősítette. Nagyapám 1870- ben szerzett állatorvosi ok­levelet. Henger alakú tartóból sze­degetjük elő a töredezett ok­mányt, amely tanúsítja, hogy tulajdonosa „ ... kitűnő is­mereteit bebizonyította, ő te­hát a Magyar Királyi Állat­orvosi Intézetnek legfelsőbb- leg adott fölhatalmazvány folytán képes állatorvosnak nyilváníttatik, miszerint Ma­gyarországban, Horváth-, Tóth- és Erdélyországban áz állatgyógyászatot egész ter­jedelmében bármely háziál­latokon szabadon gyakorol­hassa, állatorvosi állomások­ra versenyezhessen, s jogér­vényes állatoryosi bizonyít­ványokat adhasson ki. Mi részben ő mindig utasításra letett esküjéhez lesz köteles magát tartani.” — Az én diplomám bi­zony nem ilyen archaikus nyelvezetű — mondja dr. Czike Judit. — Édesapám munkája hatással lehetett rám, mert mindig sebész akartam lenni. Ha sérves malacot hoztak műteni, ott tébláboltam körülötte. — Utoljára akkor dolgoz­tunk együtt, amikor Jutka egyetemi hallgató korában nálam volt gyakorlaton — veszi át a szót az édesapja. — Mondhatom, keserves he- rélések voltak. Persze, nem Jutkának volt szenvedés. — A malacoknak? — Dehogy! Az emberek­nek, akik az állatokat fog­ták. A lányom ugyanis bal­kezes és neki minden for­dítva esik kézre. Jót mosolygunk az elmúlt histórián. Kellemes májusi délelőttön dr. Czike László gyomai otthonában beszél­getünk. Felélednek az egye­temi éveik, szó esik világhí­res professzorról, aki a nagy­papának évfolyamtársa volt, az apát már tanította, a leg­újabb nemzedéknek pedig tantárgy. — Édesapám is állatorvos volt — mondja Laci bácsi. — Már. gimnazista korom­Neuralgikus pont Szarvason a hét nagyüzem közül az egyikben — ahol nem is kis mennyiségben termeltek sertéshúst — úgy döntöttek, abbahagyják a sertéstenyésztést és a -hiz­lalást. Ennek következtében 7 ezerrel csökken a nagy­üzemekből a sertéskibo­csátás. De a kisgazdaságok sem gondolkoznak másként. Ezekben még szembetűnőbb a sertéstartás iránti érdek­telenség. Ezek a megfigyelé­sek tavaly ősz óta tapasztal­hatók, a tények megállí­tásához Szarvason nem érez­nek elegendő erőt. Tehát nem helyi, valamilyen ki­agyalt problémáról van szó, mint ahogyan erről má­jus 20-án az MSZMP váro­si vb is tájékozódott. Ez a testület a múlt év második felében szakembe­reket kért fel annak meg­vizsgálására; hogyan lehet­ne helyi intézkedések foga­natosításával megfordítani a kedvezőtlen irányba tartó állománycsökkenést és -hiz­lalást. A munkabizottság igen alapos és sokrétű elem­zést végzett. A szarvasi üze­mek és kisgazdaságok ter­melésében beállt változást nemcsak önmaguk korábbi teljesítményéhez, hanem a megyei átlaghoz és az or­szágos eredmények tükré­ben is megmérték. Sajnos a szarvasiak számára semmi­lyen hízelgő adatot nem mondhatunk. Az erőteljes létszámcsökkenés mellett a fajlagos mutatók tekinteté­ben is a megyei átlagok alá szorultak. Az elhullás — malac és hízó korban — itt igen magas. Viszonylag sok az úgynevezett techno­lógiai selejt: 107 tonna éven­te! A tény észállomány mi­nősége nem kielégítő, az el­helyezésről, a szakember- és a szakmunkásállományról nem is beszélve. Az ágazat mélyponton van/ várja a termelési kedv fellendítésére irányuló magasabb intézke­déseket. És itt, ennél a gondolat­nál álljunk meg egy pilla­natra. A párt városi végre­hajtó bizottsága egyáltalán nem osztotta a várakozás ál­láspontját. ' „Nézzük meg, hogy saját munkánk színvo­nalának emelésével lehet-e javítani a gazdaságosságon? Jobb minőségű tenyészanyag beszerzésével lehet-e növel­ni a genetikai értéket? A takarmányellátás minőségé­nek és mennyiségének javí­tásával csökkenthető-e az egy kiló élősúlyra jutó ta­karmányköltség? A gondo­zói munka színvonalának emelésével a felnevelés vesz­teségei csökken thetők-e?” Ezeket a kérdéseket foly­tathatnánk tovább, mint ahogyan a végrehajtó bi­zottság is vizsgálta a körül­ményeket, melyek végén olyan véleményt alakított ki, hogy a sertéstartó nagy­üzemek párttagságával a so­ron következő taggyűléseken beszéljék meg a területen szerzett tapasztalatokat. Nézzék meg, hogy saját ha­táskörben mit lehetne tenni az ágazat jövőjéért, a ter­melés korábft színvonalának visszaállításáért. Itt-ott már határozott lé­pésekről beszélnek. A Dó­zsa Tsz a szakosított sertés­telep felújítására készül. Ki­cserélik az elavult technoló­giát, és talán még a fajtá­ban is váltanak. Ez a kez­deményezés túlnő a téesz telepén, hiszen a háztáji gazdaságokban folyó sertés- tenyésztés is ezzel egy idő­ben újul majd meg. A Dó­zsa Tsz tehát kézbe veszi a sertéstenyésztést, -hizlalást, a nagyüzem mellé integrál­ja a háztájit. De miért csak a Dózsa Tsz lép ebbe az irányba? Azért, mert ebben a szövetkezetben úgy tart­ják, hogy a mezőgazdaság­nak első rangú feladata az ban jártam vele a betegek­hez, mondtam, keltsen fel éj­szaka is. Amikor a pályát kezdtem, szinte minden má­sodik éjjel felköltöttek. Jár­művem se volt, sokszor gya­logoltam nyolc kilométereket Békésről Ludadra, amikor nehéz elléshez hívtak. Télen meg szánnal jöttek értem, subába bújtam és irány a pusztaság. — Nekem már nincsenek ilyen élményeim — mondja Jutka. — Békéscsabán, a mesterséges termékenyítőál­lomáson volt az első munka­helyem, és bár el se mozdul­tam onnan immár 14 esz­tendeje, mégis, a különböző átszervezések miatt, már vagy a negyedik céghez tar­tozom. Most a szaporodás­biológiai ágazat megbízott vezetője vagyok. Üzemekbe járunk ki, ahol állomány- vizsgálatokat tartunk, szak­tanácsokat adunk. — Lassan másfél évtizede tehát, hogy figyelemmel kí­sérheti a megye állatállo­mányát. Milyen új fajták ho­nosodtak meg időközben? — A szarvasmarhák közt a feketetarka kereszteződé­sek miatt a tejtermelő faj­ták lettek népszerűek. Bár a húsexportnál még mindig keresett cikk a magyartar­ka, mégis olyan kevés van belőle, hogy lassan úgy kell óvni ezt a fajtát a kipusz­tulástól, mint a hortobágyi szürke gulyát. — No, a magyar szürke marháról nekem is van tör­ténetem — veszi át a szót a családfő. — Ludadon volt egy uradalom, annak volt szürke magyar gulyája, ame­lyet 1945 után szétosztottak az emberek közt. Jött a ta­vaszi lépfene elleni oltás ideje. Egy kiserdőben, négy fa között csináltak kalodát, oda terelték a szilaj jószá­gokat. Hanem volt köztük egy, amelyhez amikor hoz­záértem a tűvel, megrázta magát, széttört mindent, és irány, neki a mocsárnak! Négy hét múlva tudták meg­fogni az emberek. Változtak az idők, változ­tak a betegségek. A családi okmányok közt őrzik a nagy­papa „szakállatorvosi” bizo­nyítványát, amely kimond­ja, hogy „ ... ő a marhavész felismerése és az ellenük szükséges intézkedések meg­tétele közül kellő tapasztala­tokkal és jártassággal ellá­tott állatorvosnak tekinthe­tő.” Magyarországon 1881- ben völt utoljára keleti mar­havész . .. Laci bácsi is kivette a ré­szét sok „nagy csatából”. — A háború után igen el­terjedt volt a lovak közt a takonykor. Ez az emberre is halálos betegség az egyik évfolyamtársamat is hamar a sírba vitte. Komisz dolog volt az ellene való védeke­zés. A száj- és körömfájás járványokról nem is beszél­ve! — Számomra békésebb fel­adatok maradtak — mondja Jutka. — Bár a vállalati gazdálkodás buktatói néha hasonlítanák a csatatér küz­delmeire. Azon kell igyekez­nünk, hogy jövedelmezően dolgozzunk, pontosan, minél jobb hatásfokkal. Nem köny- nyű. Régi történetek elevened­nek. — Megváltoztak az embe­rek is — sóhajt Laci bá­csi. — Nem hogy vizitbe nem jönnek el a fiatalok, de néha még nem is köszönnek az embernek. Pedig volna mit köszön­ni. Andódy Tibor élelmiszer-termelés a jelen­legi körülmények között is. De menjünk tovább: a megyében ez az ágazat hoz­za a nagyüzemek nyeresé­gének tekintélyes részét. Ha Szarvason nem így lenne, akkor itt elsősorban a ká­rosan ható szubjektív té­nyezőkben is kellene keres­ni a bajok forrását. Itt ugyanis elég jól érzékelhető, hogy ebből az ágazatból ko­rábban szép jövedelmeket csapoltak le, miközben nem törődtek a telepeken folyó termelés korszerűsítésével, az-ágazatban dolgozók anya­gi érdekeltségének üzemi át­laghoz mért biztosításával. De az is kétségtelen — hang­zott el a tájékoztató során —, hogy a termeltető válla­latok nem súlyuknak meg­felelően kezelték a sertés- tenyésztést és -hizlalást. A kétoldalú partneri kapcso­latok egyoldalúvá zsugorod­tak, és már olyasmiért is bírálták a termelőket, ami­ről ők azután igazán semmit sem tehetnek. A tenyészál- lomány heterogénné vált, az utóbbi időben kihelyezett kocákkal együtt. Most tehát közös erőfeszí­tésekre lenne szükség a ter­melés helyi lehetőségeinek kihasználására. A párt vb a politikai célok szolgálatára azzal vállalta fel a mozgó­sítást, hogy az érdekelt alap­szervezetekben külön-külön megvizsgálták a munka job­bításának helyi lehetőségeit. De ez nem elegendő! — hangzott el Szarvason. Eh­hez társulnia kellene olyan intézkedéseknek is, melye­ket nem Szarvason, hanem a termeltetőnél,, illetve ma­gasabb szinten fogalmaznak meg a termelő védelmére és megbecsülésére. D. K. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat FELVÉTELRE KERES: — felsőfokú vagy középfokú végzettséggel rendelkező, vezérléstechnikában jártas elektromos szakembert, — hidraulikai, pneumatikái ügyintézői beosztásba szakirányú főiskolai ' vagy középfokú végzettséggel rendelkező szakembert, valamint: — anyagbeszerzőt, — érintésvédelmi előadót, — anyagkönyvelőt, — kontírozó könyvelőt, — adatrögzítőt, — általános adminisztrátort, — gyakorlott gépírót. Jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán. Békéscsaba, Szigligeti u. 6. A Szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet ÉLELMEZÉS-VEZETŐI ÁLLÁST HIRDET azonnali betöltésre. Érdeklődni: az intézet igazgatójánál. FIGYELEM! Vállaljuk a 6011 és 612S margarétatárcsás Írógépek tarkapacitas­BÖVITÉSÉT 5600,— Ft-ért garanciával. Kazettatöltés ugyanitt! Irodagép-elektronikai Kisszövetkezet, Békéscsaba. Szarvasi út 11. Telefon: 25-800. Képek a BHV-röl A Lada Samara hátulnézetben ... Az Ikarus BNV nagydíjjal kitüntetett autóbusza, mellyel remélhetőleg rövidesen a hazai utakon is találkozhatunk Világszerte népszerű kocsi a 190-es típusú dízel „kis” Mer­cedes ... és a motorja felülnézetben A szovjet személygépkocsi-ipar újdonsága a kis fogyasztású Zaporozsec, amely szinte semmiben sem hasonlít zajos elődjéhez Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom