Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

1987. május 21., csütörtök o NDK-beli újságíró megyénkben Többen vettek, mint eladtak Antikvár-napok Gyulán Május 20-án, tegnap két­napos látogatásra megyénk­be érkezett Hein Müller, a Német Szocialista Egység­párt Űj út című lapja párt­élet rovatának vezetője. A vendéget a megyei pártbi­zottság székházában dr. Lo­vász Matild, a megyei párt- bizottság titkára fogadta. Kollégánk délután szerkesz­tőségünket kereste fel, ahol Tegnap ülést tartott az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület megvitatta a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának állásfoglalás-terveze­tét a gazdasági-társadalmi Az evangélikus templom­ban május 18-án rendezett hangverseny műsorát Hän­del: B-dúr orgonaversenye (op. 7. No. 1.) nyitotta meg Nagy Csaba előadásában. Nagy gondot fordított a szí­nes regisztrálásra, s ez nagyban emelte a verseny­mű és a kísérő zenekar kontrasztálását. Kitűnő tech­nikai adottságai feledtették az orgona természetéből adódó akusztikus késéseket. Kiss András hegedűművészt jól ismerjük. A Békéscsabai szimfonikus zenekarral foly­tatott instruktiv tevékenysé­ge szépen kamatozott. A ze­nekar ízlésesen kísérte Mo­zart Adagio c. művét. Első hallásra is megfogja a hall­a lap munkájával ismerke­dett. Ezt követően a Béköt- be látogatott, majd az MSZMP Oktatási Igazgató­ságának vezető munkatár­saival találkozott. Hein Müller ma gyulai progra­mon vesz részt, melynek so­rán a város politikai, gazda­sági, kulturális életével is­merkedik. kibontakozás cselekvési programjáról. Az Okisz el­nöksége kialakította állás- foglalását a tervezett prog­rammal kapcsolatban, és úgy határozott, hogy javaslatait eljuttatja az MSZMP Köz­ponti Bizottságához. gatót az a varázslatosan szép hang, mely hegedűjéből árad, énekel. Rossini gyors tételei mindig elérik a kellő hatást. A következő mű Mo­zart D-dúr hegedűversenye volt (K. 218), melyet Mozart salzburgi periódusában írt 19 éves korában vonósokra, 2 oboára, 2 kürtre. Kiss András játéka itt teljesedett ki igazán. A zenekar maximális fi­gyelemmel kísérte a szólis­tát. Ebben Sugár Miklós karnagynak kiemelkedő sze­rep jutott, s ezt az est fo­lyamán mindvégig meg is tartotta. Zárószámként We­ber: Oberon nyitánya hang­zott el. Dr. Sárhelyi Jenő A Mogyoróssy Könyvtár üveges vitrinjében, egy szí­nes plakátról kerek szemű fülesbagoly, a bölcsesség ma­dara tekint barátságosan az utcai járókelőkre. Tudtunkra adja, hogy három napra an­tikvárium nyílik a könyvtár kölcsönzőtermébén. Nem nehéz megtalálnom a „vásár” helyét: egy sa­rokban nagyobb a nyüzsgés, mint másutt. Kis asztalka mögött középkorú, szakállas férfi ül, vele szemben né- gyen-öten állnak. Mindenki könyveket szorongat a kezé­ben: az is, aki elad, az is, aki vesz ... Az ideiglenes gyulai antikvárius, Monosto­ri Dezső, a szegedi antikvá­rium boltvezetője, készsége­sen informál: — Gyulával szinkronban Orosházán is tartunk antik­vár-napokat—kezdi a tájé­koztatást, miközben villám­gyorsan átnézi a könyveket, és fejben kiszámítja, kinek mennyit kell fizetnie. Mint­egy jó félóráig lehettem ott, azalatt — örvendetesen — senki sem adott el, minden­ki csak vett. — Igen ez. így van: sok­kal többen vettek, mint el­adtak — mondja elégedetten Monostori Dezső —, sőt szép számmal akadtak olya­nok is, akik az eladott köny­vek árát azonnal levásárol­ták, tulajdonképpen cserél­tek. Csinos fiatalasszony pa­kolja le szerzeményeit az asztalra: Németh László drámáit, meg egy lexikon vastagságú magyar—latin szótárt mondhat a magáé­nak, egyéb könyvekkel együtt. — Ha könyvek közé kerü­lök, nem tudok ellenállni, pe­dig csak nézelődni akartam — mondja bűnbánó mosoly- lyal, és az előbbiek igazolá­sára egy százas mellé nagy halom aprópénzt önt ki. Az antikvárius megértő nyuga­lommal válogatja a nagyját, s a hölgy a végén még visz- sza is kap — kilenc forin­tot. .. Néhány percig ketten ma­radunk. — Mondja, nem sok egy kicsit kilencvenkét forint azért a szótárért? — Egyáltalán nem... rö­videsen megjelenik egy újabb kiadás, prognózisom szerint minimum kétszáz forintért. Sietek befejezni a beszél­getést, mert újabb érdeklő­dők tűnnek fel. — Mit keresnek legin­kább? — Főleg szépirodalmat, igen népszerűek a „Panorá- ma”-könyvek és a szótárak is: az angol, a német és újabban a francia, meg a latin. „A legélőbb holt nyelv” — teszem hozzá gondolatban, a paradoxont... Miközben a vevőkkel fog­lalkozik, pakol is: „Múlik a vásár”. — Azt mondta nekem a beszélgetés elején, hogy töb­ben vettek, mint... , — Így igaz: negyvenen hoztak, száztízen vittek, mintegy hatszáz kötet köny­vet. S ez, két héttel az ün­nepi könyvhét előtt, jó kö­zepes vásárnak mondható ... Ternyák Ferenc Ülést tartott az OKISZ elnöksége Hangverseny Békéscsabán Társadalmi munka a zsadányi óvodáért Tegnap délelőtt a zsadá­nyi óvoda* vezető óvónője, Pántya Imréné bensőséges ünnepségen köszönte meg munkatársai és hetven óvo­dás nevében azt a társadal­mi munkát, amellyel a fa­lu lakossága, a helybeli, il­letve a környező termelő egységek járultak hozzá az elmúlt hónapokban az óvo­da korszerűsítéséhez. Erről a munkáról, az óvoda életében igen jelentős, több mint 55 ezer forint értékű segítség­ről a vezető óvónők többek között a következőket mond­ta: — Az elmúlt év szeptem­berében évnyitó értekezle­tünkön fogalmazódott meg, hogy az óvoda konyháját halaszthatatlanul fel kell újítani, mert tarthatatlan körülmények között műkö­dik. Az óvoda felújítási ke­retéből még a szükséges anyagokat, berendezéseket sem vásárolhattuk volna meg, ezért elhatároztuk, hogy a szülői munkaközös­ség támogatásával társadal­mi munka segítségével hoz­zuk rendbe a konyhát. Az elhatározást tettek követték és legnagyobb örömünkre, előre nem várt támogatást kaptunk, amelyet a gazdál­kodó egységek képviselői­nek, illetve a zsadányiaknak ezúton is szeretnénk meg­köszönni. Az külön öröm számunkra, hogy bebizo­nyosodott, nálunk is lehet a társadalmi összefogásra épí­teni, ha olyan célt jelölünk ki, amivel Vhlóban egyetér­tenek az emberek. A társadalmi munkáról pontos kimutatás készült, amelyből kiderült, hogy hány órát fordítottak a folyóvíz bevezetésére, a meleg vizes bojler és a mosogatószek­rény felszerelésére, az ajtók, ablakok cseréjére, a padló- burkolat lerakására, a lam­béria feltételére, a világítás korszerűsítésére, az 1,2 mé­ter széles járda építésére, vagy a szánkózódomb föld­munkálataira, az udvari játékok balesetmentesítésé­re. A Magyar—Lengyel Barát­ság Tsz 9 ezer forinttal, a Hidasháti ÁG zsadányi ke­rülete 8 ezerrel, a tanács építőbrigádja 2300, az általá­nos iskola úttörőcsapata 3 ezer forinttal, a helyi KISZ- alapszervezet 1500-zal, a gyöngyösi szénbányák pedig 1800 forinttal járult hozzá az építkezéshez. Szűcs Józsefné és Szilágyi György, a szülői munkakö­zösség képviselői a társadal­mi munkáról az alábbiakat mondták: — Felemelő érzés volt, amikor az első hívó szóra jöttek a szülők, hét végeken, vagy hétköznapon. Volt olyan is, akinek még óvodás korú gyermeke sincs, mégis vállalt munkát. Olyanra is volt példa, hogy valaki napszámost fogadott maga helyett, mert nem tu­dott jönni, egy másik falu- belink pedig sört és üdítőt küldött a társadalmi mun­kásoknak. Végül Pántya Imrénét ar­ról kérdeztük, hogy lesz-e folytatása a társadalmi mun­kának. Elmondta, hogy a nyári ebédlőre ugyancsak ráférne a korszerűsítés. Amikor az óvodának lesz annyi pénze, hogy a szüksé­ges anyagokat megvásárol­ják, akkor újra szeretnék a lakosság és az üzemek segít­ségét kérni. L. S. „Szeretem, ó, a fa-népet” Ezt a kedves verset Mónikától tanultuk: „Nincs nekem kedvenc virágom Melyik szebb,.nem prédikálom. Mind szeretem, mind csodálom, Tavasszal mind alig várom. Szeretem én a fákat, Amennyit csak szemem láthat,- Szeretem, ó, a fa-népet A fák is oly szépek. Nem mások ők, nézz csak rájuk, Égig érő zöld virágok!” „Bácsi kérem, ne tessék a fűre állni!” A férfi morco­sán néz végig a kicsiken, de azért odébbáll autójával az óvodaudvaron frissen vetett pázsit széléről. Bizony, a zsendülő fű, a most vetett, ültetett többi növénnyel együtt komoly „közügy” itt a békéscsabai Kölcsey utcai óvodában. Nyugalmas zöld sziget a városközpontban ez az intézmény, amely az idei évtől környezet- és termé­szetvédelmi módszertani óvoda.'De hogy ez mit je­lent közelebbről, arról majd később, most ugyanis kirán­dulásra indulunk a középső és nagycsoportosokkal. Az autóbusz meg-sem áll a szabadkígyósi kastélypar­kig. Madárkoncert fogad, körben a rengeteg harsogó zöld, közötte a fehér és a húspiros virágú gesztenyék, vérmogyorók, amott meg egy tulipánfa! — Olyan, mintha gyertyák lennének rajta! — lelkese­dik az egyik kislány a gesz­tenyefa láttán. A kiadós sétaút közben meg-megáll a csivitelő kis csapat, hiszen egyik csoda a másikat éri, s a harkálytól a lapulevélig, a régvolt gró­foktól az óriás platánig — mely egyik alacsony ágán szinte elénk térdepel — mindent meg kell beszélni. Aztán tágas tisztásra telep­szünk, épp szemben a kas­téllyal. Előkerül az uzsonna, édesség, sütemény. — Tessék venni! — kínál Juhász Karcsi. — Ma van a születésnapja Karcsinak! — árulja el „Föntről az igazi!” Krett Györgyné, Katika óvó­nő. — És hányadik? Karcsi leteszi a fűre a süteményesdobozt, széttárt ujjaival úgy mutatja, hogy kerek öt esztendős ezen a napon, május 20-án. Amíg játszik a gyerekse­reg, Péter Józsefné vezető­helyettessel egy plédre te­lepszünk, és arról beszélge­tünk, hogy a gyerekek az óvodáskorban á legfogéko­nyabbak a szóra, a jó pél­dára. Ebben az időszakban kell tehát a leglelkiismere­tesebben nevelni-tanítani őket arra, hogy becsüljék, óvják, okosan használják a természet kincseit. — örülünk, hogy a mi óvodánkra esett a választás, tehát hogy módszertanos óvoda lettünk. Eddig is igye­keztünk megragadni minden alkalmat, hogy a növények, a természet szeretetére ta­nítsuk a gyerekeket. Az óvo­dai nevelési programban ele­ve szerepelnek környezetis­mereti foglalkozások, de ezen túl is rengeteget tehet az ember. — Például? — Van egy kis gyakorló­kertünk, magokat vetünk, szamócát ültetünk, az idén tavasszal füvesítettük az ud­vart. Együtt figyeljük, hogy nőnek a növények, s a gye­rekek hihetetlen fegyelem­mel vigyáznak, nehogy leta­possák. De ezek a dolgok, azt hiszem, amúgy is benne vannak az emberben, a szü­lő, ha okosan tanítja a gye­rekét, szép szóval, jó pél­dával ránevelni. A közelben Móriczné Gre­gor Éva óvónő guggol a nagycsoportosok karéjában. Épp Ágit kérdezi: — Miért vagyunk ma itt? — Ma van a fák, madarak napja! — A madarak és fák nap­ja, te nagyokos! — javítja ki Ágit egy cserfes fiú. — És miért nem szabad nagyon zajosan játszani, fo­cizni? — Mert elijednek a ma­darak, a harkály, pedig az gyógyítja a fákat — felelik kórusban. S hogy az miért baj, Árpád fejti ki nagy ko­molyan: — Megbetegszik a fa, ha a kukacot nem eszi meg a harkály, és akkor kipusztul a fa. — A felnőttek vigyáznak a virágokra, fákra, növények­re, a tisztaságra? — kíván­csiskodunk közbe. Kicsit ta­nácstalanul néznek össze, aztán bólogatnak. — A lakótelepen is? — fűzi tovább a szót az óvónő, mire egy fekete szemű kis­fiú: — Hát, eldobálják a sze­metet, mert biztos nem ta­lálják a kukát... Tóth Ibolya „Olyan, mintha gyertyák lennének!” Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom