Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-19 / 116. szám
A 1987. május 19., kedd Vállalati vélemények fl jövedelemszabályozásról Hárman a GTE-rál „Hz eredményesség szervezés kérdése” Vj sorozatot indítunk útjára. Az időpont nem egészen véletlen. Hiszen éppen most, amikor a magyar népgazdaság komoly gondokkal küzd, van kulcsszerepe a műszaki fejlesztésnek, s mindazoknak a társadalmi szervezeteknek, amelyek a műszaki értelmiséget összefogják, tehetségüket, alkotóképességüket kiaknázzák. A műszaki értelmiséget — szakterületek szerint — magukhoz vonzó tudományos egyesületek több évtizedes múltra tekinthetnek vissza az országban és megyénkben is. S hogy szerepük megnőtt, azt az egyesületeket összefogó MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) társadalmi rangra emelése is bizonyítja. Megyénkben 19 műszaki, tudományos egyesület működik, s hogy a bemutatást éppen a Gépipari Tudományos Egyesület Békés Megyei Szervezetével kezdjük, azt a GTE eredményessége indokolja. Az elmúlt 28 év alatt taglétszámuk az alapító 43-ról 840-re növekedett, alaposan megszaporodtak városi és üzemi csoportjai, ahogyan szakosztályai is. No és az sem megvetendő, hogy kiemelkedően gazdaságos tevékenységet folytatnak. De erről már szóljon az egyesület titkára, Volent György, aki egyben az alapítótagok egyike is. Sokszor beszélünk manapság a gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztéséről. Sajtóban, televízióban, rádióban folyik a vita a várhatóan jövő év elején bevezetendő új jövedelemszabályozásról, amely a vállalatok és gazdálkodó egységek adórendszerét is érinti majd. A vállalati jövedelemszabályozás és az adórendszer továbbfejlesztése jelenleg a döntéselőkészítés szakaszában van. Hogyan vélekednek a tervezetről az érintettek? Mit várnak az új szabályozóktól a vállalatok? A változások várható hatásairól kérdeztük négy megyebeli gazdálkodó egység szakembereit. Bacsa Zoltán, a Gyoma- endrődi Győzelem Tsz főkönyvelője: — Talán korai még erről az egyelőre kiforratlan tervezetről véleményt mondani. A tájékoztatási eszközök jóvoltából már eddig sokféle — néha egymásnak ellentmondó — információt olvastam, hallottam. Mivel konkrét számadatokat még nem tudok, így elég nehéz a jövőt kiszámítani. Egy biztos: a népgazdaság jelenlegi helyzetét látva, a vállalatok terhei nem fognak csökkenni. Immáron negyedik esztendeje — elsősorban az aszály miatt — igen gyenge eredményeket könyvelhetünk el a szövetkezetnél. Már 17 éve vagyok a szakmában, de ilyen "nehéz helyzetben még nem voltunk. Túlontúl sok jót nem várok az új vállalati jövedelemszabályozástól, nem hiszem, hogy a mi helyzetünkben ez 180 fokos fordulatot hozhatna . . . Hőgyes Endréné, az Uni- verzál Kereskedelmi Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese: — Mit várok az új vállalati jövedelemszabályozástól?! Azt, hogy a jó vállalatokat segítse, a rosszul gazdálkodókat pedig visz- szaszoritsa. Várom, hogy az új bankrendszer megfelelően működve hitelezési formáival jobban segítse a vállalatokat. Várom továbbá, hogy a jövő év elejével esedékes változással, az új mérlegrendelettel csökkenjen a papírmunka, a bürokrácia. Nem várom viszont azt, hogy a hozzáadott értékadó bevezetésével csökkenjen a nyereség. Bár tudom, hogy növekedni sem fog. Egyébként sok ellentmondásos információ jelent már meg eddig a lapokban és a tévében. Néhány hónappal ezelőtt még azt nyilatkozta egy illetékes, hogy a jelenlegi 40 százalékos nyereségadót 15 százalékkal mérséklik, de aztán a minap azt hallom, hogy már csak 10 százalékkal tudják csökkenteni. Egyelőre tehát még mi is csak sötétben tapogatózunk ... Dr. Megyeri Zsolt, a Békéscsabai Állami Gazdaság közgazdasági igazgatóhelyettese: — Egyelőre ■ nehéz még határozott véleményt mondani a tervezetről. A személyi jövedelemadó bevezetésével tudtommal nem csökkenhet a dolgozók jövedelme, ezért a béreket emelni kell. Ez viszont újabb terheket ró majd gazdaságunkra. Az SZTK- hozzájárulást hiába csökkentik 33 százalékról 30 százalékra, a megnövelt bérek 30 százaléka így is több lesz, mint a korábbi 33 százalék. A hozzáadott értékadó számadatait még nem ismerjük, de véleményem szerint nem fogja számottevően mérsékelni a vállalatok terheit. A vállalati nyereség megadóztatásának mértékét még nem tudom. Lehetséges, hogy szűkülni fog az érdekeltségi alap, s akkor kevesebb fejlesztési alap áll majd a gazdálkodó egységek rendelkezésére. Mindenesetre az új vállalati jövedelemszabályozás hatékonyságát majd a gyakorlat dönti el... Dr. Ancsin György, a Békéscsabai Konzervgyár főkönyvelője: — Egyetértünk azzal, hogy a vállalati jövedelemszabályozásnak az egységes eszközfinanszírozás elvére kell épülnie. Tehát a fejlesztési pénzeszközök elkülönítése megszűnik. Helyesnek tartjuk a vagyonérdekeltség szorgalmazását is, azt, hogy a vállalatok a tiszta eredmény elérésében legyenek érdekeltek. Ez növelheti majd a vállalati vagyont. A konzervipari exportárak miatt a mi gyárunk is jelentős állami támogatást — évi 500 millió forint — kap. Nem tudjuk, hogy miként fog alakulni a jövőben a vállalatok támogatási rendszere, ugyanis nekünk erre a támogatásra továbbra is szükségünk lenne. Mindenesetre bízunk abban, hogy az új szabályozási rendszer egyértelműbb és rugalmasabb lesz majd a korábbi„Sokra vagyunk képesek” — Az elmúlt évtizedek alatt egyesületünk felépítésében, működésében is nagy változásokon ment keresztül. Tagjaink nyolcvan százalékát a városi, helyi csoportok fogják össze, akik gazdasági összekötőkön keresztül tartják a közvetlen kapcsolatot a megyei szervezet vezetésével.. A helyi csoportok létrejöttével kétségtelen, valamelyest gyengítettük a kilenc szakosztály munkáját, amelyeknek változatlanul a tudományos tevékenység a fő feladatuk. Munkánkban éppen ezért az önálló kezdeményezőkészségnek van nagy szerepe. — Amivel nagy baj nem lehet, ha a megyei szervezet tavalyi bevétele ennyire kiemelkedő volt... — Kétségtelen, sokra vagyunk képesek. Lezárt bevételünk meghaladta tavaly a hárommilliót. Ez azért is fontos, mert a jelenleg elfogadott irányelvek alapján az egyéni és jogi tagdíjak ötven százaléka, valamint az egyesületi rezsi és az eredmény húsz százaléka visszaáramlik a megyei szervezetekhez. Ez kedvező változás a korábbiakhoz képest. Előzetes számításaink szerint az egyesületünknek több mint 250 ezer forintot hoz a konyhára. Ahhoz pedig, hogy tudományos, oktatási feladatainkat színvonalasan láthassuk el, kell megfelelő anyagi bázis is. Állandó és szakmai bizottságaink tudományos rendezvényeket szerveznek, s az elmúlt évben 12 tanulmányutat valósítottunk meg. Tavaly mi szerveztük meg a központi szakosztály közreműködésével a szép sikert hozó I. országos tűzvédelmi szemináriumot Gyulán, az idén szeptemberben pedig a II. országos épületszigetelési szeminárium gazdái leszünk. E rendezvények, a tudományos hasznon túl, a szakembereknek jó ismerkedési lehetőséget adnak, no és bevétellel is járnak. Régi és igen fontos tevékenységi területe egyesületünknek az oktatás és a megbízásos munkák végzése. De erről szóljanak inkább az oktatási és a tudományos bizottság titkárai. Több mint tízezer ember Óvári Mihály, a GTE megyei szervezetének oktatási bizottságában tevékenykedik mint titkár, főfoglalkozását tekintve pedig a békéscsabai Mezőgép termelési főmérnöke. Minden mondatából kiderül a beszélgetés folyamán — amelynek csak nagyon kivonatolt változatát van módunk közreadni —, hogy szívvel, lélekkel végzi társadalmi feladatát. — A GTE tevékenysége tulajdonképpen az oktatásra épült. Az egyesületet ez az igény hozta létre. A kollektivizálás során a mezőgazdaságból az iparba áramló munkaerőt kellett átképezni, ehhez pedig nem volt meg az oktatási háttér. Ezt vállalta fel a műszaki értelmiség társadalmi munkában. Képeztünk tanfolyami keretben betanított munkásokat, sőbb a speciális tanfolyami képzés és továbbképzés. Ez utóbbiak zöme most is folyik. Végeztünk mi felsőfokú bizonyítványt adó képzést is, és egyetemi, főiskolai előkészítőre is vállalkoztunk. Ehhez létrehoztuk az egyesületen belül az oktatási bizottságot, amely magához szívta az oktatásszervezéshez értőket, akik megszervezték — szaktechnikusokból, mérnökökből, közgazdászokból — a tanári kart. Ma 60-65 fős, igen lelkes kollektívával dolgozunk. — Az oktatási bizottság 1960-ban kezdte meg munkáját, s azóta minden kedden együtt vannak, végzik szervezőmunkájúkat. Hogyan sikerül a fiatal műszakiakat bekapcsolni ebbe a főként társadalmi tevékenységbeT — Nagyon nehéz, és az ismert okok miatt nem is lehet elmarasztalni őket — mondja Óvári Mihály megértőn. — Pedig ma már fizetünk is, de 60—100 forintos óradíjjal nem lehetünk túl vonzóak a számukra ... — Mit vállalt fel ez a lelkes oktatói gárda? — Nem kevesebbet, mint a megye műszaki haladásának a nyomon követését és fejlesztését. Pedig munkánkat nehfezítette az is, hogy az ipartelepítéskor megyénkbe nem a legkorszerűbb technika került. Ezért vállaltuk fel a szakmai képzés mellett a pótlólagos korszerűsítésre való igény kialakítását is. Mi természetesen csak addig végzünk egy-egy szakmában képzést, míg nem teremtődik meg annak iskolarendszerű formája. Magyarán : hiánypótlást végzünk. Viszont az alapoktól kezdve fontosnak tartottuk, hogy országos érvényű vizsgabizonyítványt kapjanak a hallgatóink. Ezt az Ipari Szakmai Továbbképző Intézettel kialakított jó kapcsolatainknak köszönhetjük. De szoros munkakapcsolatban állunk az ország műszaki egyetemeivel is, bár egyre csökken a „külföldi” előadóink száma. A szakmai színvonalra nagyon ügyelve, fennállásunk óta több mint tízezer embert képeztünk ki. S mindezt úgy, hogy technika háza híján béreltük a helyiségeket. — A jelen legnagyobb gondja? — A munkaidőalap védelmének sokfajta értelmezése s az oktatásra fordított vállalati költségek megnyirbálása. Öt évnél is — Volent György a megbízásos munkákról szólva a következő gondolatokat fejtette ki: „Azonkívül, hogy a szakmán belül pluszjövedelemre lehet szert tenni általa, komoly szerepe van a fejlődésre és fejlesztésre ösztönzésben.’’ Igaz ez? — fordulunk a tudományos bizottság titkárához, Sióréti Csabához, aki „mellesleg” a Gyulai Vízgépészeti Vállalat főmunkatársa több diplomával, s emellett 1977 óta a GTE-ben titkárkodik is. — Természetesen igaz. Példa rá egy mostani vállalásunk, amit külső szakemberek igénybevételével végzünk a Gyulai Húskombinátnak. Tanulmánytervet készítünk egy energiagazdálkodási információs mérő- rendszer kialakításához. Ezzel öt energiafajtának a rendszeres, számítógépes figyelemmel kísérése válik lehetővé. Ehhez pedig alapos felkészültség, a legújabb ismeretek felhasználása kell, no és gazdaságos is. — Régebben nem lehetett úgynevezett pénzügyi tevékenységgel járó, közhasznú műszaki tevékenységet folytatni az egyesületeknek. — Igen, korábban társadalmi munkában végeztük, díjazása jutalom jellegű volt. Mióta a MTESZ tagegyesületei egyben gazdálkodó szervek is, van lehetőségünk az általános árképzés szabályai szerint dolgozni. — Mi a tudományos bizottság feladata? — Kezdetben újításokkal kapcsolatos szaktanácsadást folytattunk, tippeket adtunk, mit, hol lehet a környéken elkészíteni, ha felmerült egy műszaki,- technológiai probléma. Aztán az igények megszaporodtak, és a teljesítéssel kapcsolatos követelmények is, ;tehát az általunk nyújtott segítséget már úgy vélték, nem illik társadalmi munkaként elfogadni, így kialakult a megbízások formája és köre. De részt veszünk tudományos konferenciák szervezésében is, és együttműködünk az oktatási bizottsággal tematikai ajánlások révén. Feladatunk — lépést tartva a tudományok fejlődésével — a mechatronikai szemlélet terjesztése is. Hiszen ma már a gépészet nem választható el az elektronikától. A jövendő technikai fejlődéshez — úgy vélem — továbbra is vállalnunk kell az emberanyag felkészítését. — Milyen feladatokat vállalnak megbízásként? — Amit egy vállalat a saját erejéből nem tud megtenni. Mi ugyanis kialakítottunk ennek érdekében egy kellő hozzáértéssel, szakmai felkészültséggel bíró gárdát. S ha egy feladatot mi sem vagyunk képesek megoldani, fordulhatunk az országos szervezetünkhöz. Ez pedig több szempontból is hasznos. Részint, m«-t a megbízónak nem kell utánajárni, ki tudja elvégezni a munkát, másrészt a meghívott szakemberek révén — az együttmunkálkodás alatt — sok hasznos ismeretre tehetünk szert. — Min múlik az eredményességük? — Az eredményesség szervezés kérdése. A GTE kör- nyezetérzékeny, és nem sajnálja a fáradságot a hézagok felderítésére. Végzünk környezetvédelmi méréseket — zajmérés, klímamérés —, munkavédelmi tényezőket mérünk és elemzőnk. Amit jó is, ha egy független szervezet végez. — Milyennek ítéli a megye gépipari szakembergárdájának a felkészültségét? — Első közelítésben: olyan színvonalúnak, amilyen a megye ipara, tehát átlagosnak. Sajnos, itt kevés a szervezett továbbképzésben részt vevő műszaki képzettségű szakember. A műszaki tudás szinten tartásához pedig nem elég az önképzés. A mérnöki tudás megújításához ma már öt évnél is kevesebb idő szükséges. Nem elég már az egyszer keservesen megszerzett tudás. Szükség van a továbbképzésekre, amelyeknek viszont a megyében nincs meg a szükséges forrása. Mi ebben próbálunk tenni. B. Sajti Emese nál.... H. E. FIGYELEM. ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy karbantartási munkák miatt áramszünetet tartunk Békéscsabán, a Franklin u.—Báthory u.—Pongrácz u.—Sziklai u.— Franklin u.—Könyves u.—Tompa u.—Szegfű u.—Rózsa F. u.—Szamuely utca által határolt területen, kivétel a Kolozsvári és könyves u. Tompa, Batsányi utca közötti szakasza, továbbá a Csorvási úti dissous-telep felől táplált hálózat melletti tanyákban, 1987. május 20-án, 6.00—16.00 óráig. A Szegfű u.—Rózsa F. u.—Szamuely u.—Bercsényi u. —Nagy. S. u.—Kereki út—Wagner u.—Orosházi út— Vasvári P. u—Jambrik u.—Hargita sor—Orosházi út —Táncsics u.—Mikes u.—Bessenyei u.—Tompa u. által határolt területen, a Hargita sori lakótelepen, a Kenderföldek területén és a Fiumei, Lajta és Gyár u. Kereki út felől táplált hálózatán, valamint a Reviczki, Mikszáth, Táncsics, Bessenyei. Jósika, Könyves, Kolozsvári u. Tompa utca felől táplált hálózatán. Áramszünet lesz továbbá a Székely M. és Bokányi D. utcák Orosházi út felől táplált hálózatán. 1987. május 20-án, 6.00—9.00 óráig. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni. Démász Békéscsabai üzemigazgatósága majd folytattunk szakmunkásképzést, középfokú kép•7<£ct ic P5 knvptfp kpkevesebb... A Békéscsabai Forgácsolószerszám-ipari Vállalatnál is szükség van a korszerű tudásra, például a képen látható számítógépes megmunkálóközponthoz, amelyen Kovács László technikus dolgozik Fotó: Gát Edit
