Békés Megyei Népújság, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

i\ei Fejlesztések az álésznél Javuló áruellátás Vésztőn JM7^2ná»isI4;;_MÜtörtök A szakszervezet és a A vésztői Körösmenti Afész hat községben, Bihar- ugrán, Körösújfaluban, Kö- rösnagyharsányban, Okány- ban, Vésztőn és Zsadányban vesz részt a lakosság ellátá­sában. Mintegy 16-17 ezer ember él ezekben a közsé­gekben, a Körösmenti Áfész- nek közülük 4700-an tagjai. — Hátrányos helyzetű ez a térség, a kistelepüléseken jórészt idős emberek élnek — kezdi a beszélgetést Szili Zoltán, a Körösmenti Áfész fiatal elnöke. Az alapellá­tást biztosítanunk kell, s ezen bizony nem sok hasz­nunk van. Vizsgáljuk meg, milyen eredményeket produkált ta­valy az áfész, s mit tervez­nek erre az évre Az árbevétel 407 millió forint volt 1986-ban, az idén 423 milliót terveztek. A for­galom összetétele a követ­kezőképpen alakult: mintegy 300 millió forintot tett ki a kiskereskedelmi árbevétel, 70 millióval részesedett a ven­déglátó ágazat, 14 millió fo­rint értékű árut vásároltak fel a lakosságtól és 18 mil­lió forintot tett ki az ipari és szállítási tevékenység. A Körösmenti Áfész nyeresé­ge 1986-ban 12 millió 236 ezer forint volt. Az idén egy­millióval kívánják növelni a jövedelmet, a cél 13,5 mil­liós nyereség elérése. A korábbi esztendőkben nem sok gondot fordítottak a régi épületek felújítására, a kereskedelmi egységek bő­vítésére Vésztőn és a kör­nyező településeken. Ezzel az örökséggel kell most meg­birkóznia az új elnöknek, aki 1985 őszén vette át a szövetkezet vezetését. — Rendkívül magas lét­számmal dolgozott az áfész, mintegy ötszázan voltunk akkoriban. Jelenleg 350-en vagyunk. Sajnos a megye áfészei közül nálunk a leg­alacsonyabb a bérszínvonal. Tavaly átlagosan alig több mint 50 ezer forintot kere­sett egy dolgozó. Az idén, amennyiben sikerül teljesí­tenünk a tervet, mintegy 10 százalékos béremelésre szá­míthatunk. Sajnos, nagy hát­rányt jelent, hogy magas a saját vagyon aránya, 70 mil­lió forint körüli, s mindez a hatékonysági mutatókat alaposan lerontja. — A kormány kiemelt fel­adatnak tartja az elmaradott térségek fejlesztését, a la­kosság helybeli foglalkozta­tását. Az áfész milyen el­képzelésekkel kíván hozzá­járulni a program sikeré­hez? — Úgy érzem, lesz haszna az elmaradott térségek la­kóinak ebből a fejlesztési programból. A mi működési területünk is ebbe a kategó­riába tartozik, ezért a szű­kös anyagi lehetőségek mel­lett megpróbálunk előrelép­ni. Biharugrán egy meleg­konyhás egységet szeretnénk kialakítani. Az Okányban működő faüzemünk szerepet vállal a helyi foglalkoztatás­ból. Mintegy negyvenötén dolgoznak itt. Nyereségesen termel ez az üzem. Többek között szerszámnyelet gyár­tunk. Az igények az eddigi­nél több termék előállítására is meglennének, ám nagyon drágák a faipari gépek. — Vésztőn jelenleg hány kiskereskedelmi és vendég­látóipari egység működik. Tervezik-e a hálózat bővíté­sét? — A településen 19 kiske­reskedelmi egységünk és nyolc vendéglátóüzletünk működik. Az alapellátás fej­lesztése a feladatunk. A kö­zelmúltban nyitott a Kunság Füszért egy ABC-áruházat, de mi is szeretnénk fejlesz­teni. Bővítjük az önkiszol­gáló boltunkat mintegy 240 négyzetméterrel. Ez a felújí­tás 5 millióba kerül, s vár­hatóan május végén, június elején adjuk át az új egysé­get. A kivitelező a nagyköz­ségi tanács költségvetési üzeme. Jövőre szeretnénk el­kezdeni Vésztő északi ré­szén az új 300 négyzetméte­res ABC-áruház építését. Ezt a megyei tanács, a helyi tanács és a Mészöv hathatós támogatásával kívánjuk lét­rehozni. A VII. ötéves terv vége felé a Mészöv prog­ramjának megfelelően a tü- zép-telep rekonstrukcióját kívánjuk megkezdeni. Jelenleg a település köz- étkeztetésében is nagy szere­pet vállalunk. A korszerű Monostor étteremben és más egységeknél naponta 800 fő­nek biztosítjuk a közétkez­tetést. őszintén meg kell mondani, ez a tevékenység veszteséges. A vendéglátás­nál is tervezünk fejlesztést, szeretnénk a Monostor étte­rem mellett egy 50-60 négy­zetméteres presszót létesíte­ni. Várhatóan jövőre szanál­ni kell az elhanyagolt Pi­pacs presszót, ezt pótolná az új, korszerű vendéglátóipari egység. — A kistermelés támoga­tásában milyen szerepet vál­lal magára az áfész? Hány szakcsoport működik a Kö­rösmenti Áfésznél? — Vésztőn méhészszakcso­port és nyúltenyésztő szak­csoportunk működik, Bihar­ugrán tojástermelő és -kel­tető-szakcsoport van. Sajnos elég gyenge a felvásárlási tevékenységünk. A zöldség-, gyümölcsellátásban is gon­dok mutatkoznak, nincs zöld­ségboltunk. A most átadás­ra kerülő új, bővített üzle­tünkben bevezetjük a zöld­ségforgalmazást. Nagy ha­gyománya van az uborkater­mesztésnek, a Békéscsabai Konzervgyárral állunk kap­csolatban. Szeretnénk előre­lépni a sertésfelvásárlásban is. A vésztői Körösmenti Áfész igyekszik megfelelni a követelményeknek. Legfon­tosabb feladatunk a lakosság alapellátásának biztosítása. A régi épületekben található üzletek, kereskedelmi egysé­gek felújítása azonban nem megy máról holnapra. A VII. ötéves tervben fokoza­tosan, saját erőből javítják az ellátás színvonalát. Sokak számára — akik ta­lán maguk is sürgetve kö­vetelték egy racionálisabb foglalkoztatáspolitika alkal­mazását — talán csak most válik érthetővé, hogy miért is olyan nehéz társadalmi feladvány nemcsak szavak­ban, de tettekben is össze­egyeztetni a teljes körű, ám egyben hatékony foglalkoz­tatást. Azzal elvben termé­szetesen mindenki egyetért, hogy csak olyan termelést folytassunk, amely eladha­tó, jól értékesíthető termé­keket, árukat eredményez. Azzal is, hogy termékeink előállításához minél keve­sebb alapanyagot, energiát és munkát, költséget és bért használjunk fel. De amikor ez az elv a legvalóságosabb valósággá kezd válni, akkor döbbenünk rá, hogy milyen nehéz ezt keresztülvinni a mindennapok gyakorlatában. Most ezeknek a minden­napoknak konfliktusoktól korántsem mentes gazdasági és emberi történetét írjuk. Szinte az egész ország köz­véleményét osztotta meg pél­dául a Rába kontra Rába televíziós riport-dokumen­tumműsor, amikor a győriek megszüntették egy budapesti részleg munkáját, mert az a vállalat nagy, egész mérle­gén veszteségesnek mutatko­zott. Érvek és indulatok csaptak össze, valós és vélt sérelmek fogalmazódtak a nyilvánosságnak szánva, az elé tárva a helyzet minden bonyolultságát. Mert a helyzet valóban bonyolult. Nem arról van szó, hogy egy vegytisztán la­boratóriumi körülmények közt lefolytatható kísérlet­ben, egyik helyről a másik­ra kell áramoltatni olyan erőket, amelyek majd új he­lyükön jobban fejthetik ki várt és kívánatos hatásukat. Munkahelyekről, gyárakról, vállalatokról, dolgozók ez­reiről, tíz- és százezreiről van szó. Családok sorsáról, és természetesen az ország sorsáról, gazdasági jelenéről és még inkább jövőjéről van szó. Hogyan vagyunk képe­sek megoldani az előttünk álló feladatot, amely gazda­sági talponmaradásunk egyik kulcskérdése? Hogyan tud­juk kiszabadítani a munka­erőt és a tőkét — de fogal­mazzunk szebben, az alkotó munkást, fizikait és szelle­mit egyaránt — egy, a ha­gyományok szerkezetébe rög­zült termelési struktúrából Korszerűsítették a konzervdoboz­gyártást Korszerűsíti termékeinek csomagolását a Budapesti Konzervgyár. Az üzemben már korábban berendezked­tek a dobozok fémpalástjai­nak sorozatgyártására, ám a fedélrészeket változatlanul félautomata gépeken állítot­ták elő. A korszerűsítési program keretében most megkezdték az üzemszerű termelést két új, nagy telje­sítményű fedélgyártó géppel, amelyekkel kisebb munka­erőigénnyel kétszer annyit gyártanak belőlük. Az üzem mintegy 200 mil­lió forintot költött a kor­szerűsítésre, az összeg felét hitelből teremtették elő. A műszakonként 250 ezer fe­delet gyártó gépek üzembe állítása azt is jelenti, hogy a fém konzervdobozok for- rasztásos zárása helyett át­térhettek a korszerűbb he- gesztéses eljárásra. A gyárban új 700 négyzet- méteres göngyölegraktárat is kialakítottak, amelyben az előre gyártott dobozokat tá­rolhatják, folyamatosabbá téve a csomagolóanyag-ellá­tást. és áttelepíteni a jól, gazda­ságosan, jövedelmezően mű­ködő régiókba? A kérdésnek gazdaság- és társadalompolitikai vetületei egyaránt vannak. Gazdasági­lag nem csupán a vesztesé­ges ágazatok visszaszorítása, leépítése vagy éppen át­strukturálása jelent komoly erőfeszítéseket. Legalább ennyire vagy ennél még sok­kal fontosabb feladat az, hogy legyen hová is átmen­teni erőinket, azaz meg kell erősíteni, helyenként terem­teni azokat a lehetőségeket, vállalatokat, munkahelyeket, amelyek munkájukkal, ter­melésükkel és termékeikkel előrehaladásunk garanciáit jelentik. Társadalompolitikailag leg­nagyobb veszélyt a létszám- leépítések hordozzák ma­gukban. A veszteséges vál­lalatok összébbhúzódása, nem egy esetben felszámolása, de maga a termelés jobb szer­vezése, a hatékonyság javu­lása is azzal jár, hogy szük­ségszerűen kevesebb munka­erőre van szükség egy-egy területen. Nem véletlen, hogy ezekkel a kérdésekkel a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége is fog­lalkozott. Hiszen a mai fo­lyamatok közepette az em­berek minden eddiginél job­ban igénylik, hogy olyan szociálpolitikai védőháló biz­tosítsa őket, amely a nagy gazdasági átalakulás köze­pette képes megvédeni a családokat a súlyos egyéni megrázkódtatásoktól. Amint az ország nagy erő­próba előtt áll gazdaságának modernizálásában, a szak- szervezetek is épp ily nehéz feladatok előtt állnak. Az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt kap az érdekkép­viselet, az érdekvédelem. Ahol eddig netán formális­nak tartották a testületi munkát, a demokratikus fó­rumok működését, ott ha­mar rá kell döbbenni, a mai helyzetben ez nem engedhe­tő meg. A Rába kontra Rá­ba műsorban szereplő dol­gozók egyik rendszeresen visszatérő mondandója az volt, hogy ők addig, amíg meg nem született az elbo­csátásról szóló döntés, min­dig azt hallották, hogy a rá­juk bízott terveket tökélete­sen teljesítették. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk például a SZOT elnökségének a szakszerve­zeti feladatokkal kapcsolatos leépítések határozatát, amely a felszá­molásokkal és a létszám- leépítésekkel kapcsolatos mozgalmi tevékenységre vo­natkozik, nagyon fontos moz­zanat, hogy a szakszervezeti alapszervezetek figyelmét nyomatékosan felhívja, „hogy a gazdasági vezetéstől kö­vetkezetesen és rendszere­sen kérjenek tájékoztatást a vállalat gazdasági, pénzügyi helyzetéről, a gondokról és azok okairól”. A szakszerve­zetnek ugyanis pontosan kell tájékozódnia és pontosan tá­jékoztatni tagjait arról, hogy mi van, és arról is, hogy mi várható. Szintén a SZOT elnöksége fogalmazta meg azt is, hogy a mozgalom helyi tisztségvi­selői „követeljék meg, hogy a gazdasági vezetés a mun­kahelyi demokrácia fórumai segítségével időben és pon­tosan tájékoztassa a dolgo­zókat a gazdálkodás hely­zetéről-, a szükséges intézke­désekről, a döntésekről”.' k Ezek a megfogalmazási módok is jól érzékeltetik, a megváltozott körülmények között változnia kell a szak-« szervezeti magatartásnak, munkamódszernek is. A szakszervezeti mozgalom úgy reagált a változásokra, hogy maga is érzi, a nehéz hely­zetben a tagság többet vár tőle. A SZOT vezetői több­ször és nyomatékosan hang­súlyozták, átfogó, komplex programmal lehet csak a gazdaság szerkezetében tör­ténő változásokat kezelni. Ennek a programnak tar­talmaznia kell azokat a tö­rekvéseket, hogy felszaba­duló dolgozók, alkalmazot­tak lehetőleg az adott ré­gióban találják meg számí­tásukat. Tartalmaznia kell gazdaságosan működtethető munkahelyek létrehozását is, s a jelenlegi helyzetben szo­rosan kapcsolódnia kell a munkaerő-közvetítés rend­szere mellett egy hatásosan tevékenykedő átképzési szisztémához is. A lényeg világos és egyér­telmű. A lehető legembersé­gesebben kell végrehajtani a gazdaságilag elkerülhetet­len létszámleépítéseket, -át­irányításokat. Megszépíti a valóságot, aki azt állítja, hogy könnyű teendő ez. Ne­héz — gyakran igen nehéz — feladat marad a jövőben is, de vállalni kell. Nincs más választásunk. V. L. Pápai András minősített hegesztő az orosházi Kazépnél az energiatakarékosság céljait szol­gáló tápvíz-előmelegítőt készíti • Fotó: Sz6ke Margit Szigethy András ÉRTESÍTÉS T. FOGYASZTÓK! A II/D. vízműtelep bekapcsolása előtti hálózatmosatás és fertőtlenítési munkák miatt GYOMAENDRÖD területén 1987. május 11—31-ig esetenként víznyomáscsökkenések várhatók. Erre az időtartamra a nagyközségi tanács I. fokú vízkorlátozást rendelt el. Ennek alapján tilos a hálózati víz felhasználása: — kertek öntözésére — gépjárművek mosására — utak tisztítására. Kérjük fogyasztóink megértését. Békés Megyei Víz- és Csatornamű-vállalat Gyomaendrődi Üzemmérnöksége A GANZ-MÄVAG BÉKÉSI GYÁRA, Békés, Vésztői u. 1/1. Békéscsabai Műszaki Fejlesztési Iroda felvételre keres gépész-üzemmérnöki, vagy gépészmérnöki végzettséggel önálló munkakörbe munkatársat. Részletes felvilágosítás: a 26-611-es, vagy a 41-833-as telefonszámon. Személyesen: Békéscsaba, Tanácsköztársaság út 44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom