Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
1987. április 25., szombat NÉPÚJSÁG MOZI Csók, anyu Valóságos csatatér a domboldalra ragasztott, félig kész családi ház, a Kalmár család háza, feltehetően Budán valahol. Olyan helyen, ahol az ügyes (és főleg üzleties érzékű) telekfelosztás (és -eladás) jóval több házhelyet szabdal ki egy darabból, mint azt az egymás mellett élés helyes arányai diktálnák, de hát a haszon ez, ha a lakók bele is látnak egymás tányérjába és ágyába, az már az ő bajuk (vagy örömük.) Nos, egy ilyen be- vakolatlan, de azért lakható kétemeletes ingatlanban laknak hőseink, itt élik (látszólag) precízen megszervezett családi életüket, melynek fő attrakciója a mágneses üzenőtábla, mint családi „Fórum Romanum”. Erre a táblára mindent ki lehet (kell!) írni, amit más családokban, ahol még kevésbé rohanós az élettempó, szóban közölnek egymással, netán megbeszélnek. De hát ezek a mi hőseink kutyafuttából találkoznak, reggel például (szigorú rend szerint) ébresztik egymást, és készítik a reggeliket, majd rohannak munkahelyeikre, a kis Peti gyereket kivéve, aki már három hete nem megy iskolába, és úgy tűnik, ez senkinek sem tűnik fel... Rózsa János rendező az utóbbi időkben egyre többet hallat magáról, és ezzel a mostani filmjével, a Csók anyu-val annyi várakozás és viszály után, megteremtette az utóbbi évek első, sikeres magyar közönségfilmjét. Persze, nem szabad elvetni a sulykot a „közönségfilm” kitüntető címmel, mert az is feltehető, hogy Magyarországon mégsem lesz közönségfilm a Csók, anyu, külföldön pedig, (ha megvásárolják), nem biztos, hogy megértik- érzik sajátosan magyar at-. moszféráját. Mert attól remek film a Rózsa Jánosé, hogy a filmíróval, Vámos Miklóssal együtt tökéletes szeletét adják annak, ami ma a „levegőben van”. Legalábbis abban a témakörben, amit közelítenek. Ki tagadná, hogy a családi élet nem központi probléma? Hogy jó vagy zilált, éppenséggel tarthatatlan volta a résztvevők lelkiállapotát, munkáját, egész életét befolyásolja? Ki tagadná, hogy a Kalmár család abszolút felületessége, sok kis és nagy csalása, sőt: öncsalása, egész agyonszervezett szétesettsége nem jellemző? Közben a Csók, anyu — vígjáték. Közben a Csók, anyu (ha onnan nézem, ahonnan ezek a filmhősök már áldozatoknak látszanak, mert azok is) tragikus film, de mondhatnám tragikomikusnak is, mert szomorú sivárságuk, kommunikációképtelenségük komikus szörnyűség egyben. Ritka, hogy egy magyar filmről ennyi jó elmondható. Minden eddigi hiányérzetünk látszik megváltódnia Csók, anyu-val, mely példát adott, így kell, és (nocsak!) ilyet is tudunk. Látva újabb- keletű filmszörnyszülöttein- ket (Banánhéjkeringő és társai) a Csók, anyu visszaadja a reményt: lesz magyar film. Illetve már itt is van egy, amelyben Udvaros Dorottya és Koltai Róbert parádés alakítása felejthetetlen. Negyvenöt utáni házaink legszebbike Idősek klubja Békéscsabán Az új, békéscsabai idősek klubja Jaminának tájékozódási pontot adott. Ahogyan régente egy templom vagy egy különleges szépségű, funkciójú, esetleg nagyságú épület. Ez a ház nem túl nagy. Funkciójának fontosságán viszont nem lehet vitatkozni. Tiszteld az idősebbeket, tanítják az ősi írások, hogy hosszú életű legyél a földön. Alapeszme. Meglehetősen reménytvesztett az a társadalom, amely képtelen gondoskodni időseiről. Ha azonban ilyen otthont tudunk teremteni az érdemeseknek, akkor számtalan bajaink között megnyugszunk egy kicsit. Az ilyen jelképes erejű tett erőt ad. S mivel hazánk lakosságának több mint ötödéről van szó, egy ilyen épület igenis legyen szép, legyen méltó a tisztelethez. Az idősek klubjának tervezője, Békefalvi András a múlt évben „elvitte” az Év lakóháza pályázat első díját. Olyasmibe lehelt életet, amit évtizedek óta halottnak hittünk: a szlovák házba. Most újra a szlovák ház motívumaihoz nyúlt vissza. Elgondolását több tényező is indokolta. E környék valaha tele volt podsztyenkás szlovák házakkal. Az ide járó idős embereknek ez a háztípus cseppet sem idegen. De legalább ennyire fontos az a szempont, hogy amennyiben sikerül megőrizni a Békés megyei szlovák építészet formavilágát, akkor településeinknek ez is egyéni arcot adhat. Régi házat újnak „eladni”? De hiszen ez csalás! Még akkor is, ha ezt az építész hagyománytiszteletből teszi. Ha Békefalvi András szolgaian alkalmazná a régi elemeket, akkor e múltat építené. Hogy ez mennyire kínos lenne, arra hadd ne hozzak művészettörténeti vagy társadalmi hasonlatot, inkább afféle fantasztikus élettanit. Képzeljük el, hogy ölelünk — nemünktől és ösztöneinktől függően — egy gyönyörű nőt vagy férfit, s a feledhetetlen órák után kiderül, szerelmünk tárgya elmúlt 120 éves, csak *épp valószerűtlenül jól tartja magát. Békefalvi András nem kelti azt az illúziót, hogy házait száz éve emelték. S nem azért, mert ablakai mai sorozattermékek — ettől a kényszertől még nem lenne mai, csak szakszerűtlenül felújított régi ház. Más elemek vallanak a XX. század második feléről. Az épület két oldalán a paraszt-barokk oromfal elé modernebb, de egyszerűbb ívű oromfalat is állít. A körbefutó podsz- tyenkák oszlopai maiak. A támpillérek visszatérő ferde vonala sorozatgyártásról beszél. A főbejáratnál csúcsosodó beton előtető is modern mozzanat. Napjainkról vall az ereszdeszkázat is, s az alacsony kerítés sem „történhetne” a korábbi korok- bafi. A fedett udvari bejáró végképp nem kíván minket becsapni, csak gondolatában régi, formájában leegyszerűsített. Az épület legarchai- kusabb díszítménye a vakolathímzés is leegyszerűsödött, s ez a mai vakolathímzés keretezi a másik barokk formát, a rozettát is. A tervező könnyed eleganciával lett úrrá egy veszélyen: ez a háztípus ugyanis nem létezett mint középület. Néhány elem ismétlésével a megszokott méretek bántó növelése nélkül éri el Békefalvi András középülethatását. Az építészek manapság félnek a színektől. Minden ház fehér, csak a faburkolat és a cserép ad annak ellentónust. Békefalvi András e téren is szakított az óvatos megszokással. Bevetette a szlovák házak elfelejtett kékjét. Látszólag e kék színnel nincs többről szó, mint valaminek a felelevenítéséről. Látszólag. Valójában először érzek reményt az épületekből kiseprűzött színek rehabilitálására. (Mert nem csúnya ez a sok fehér ház, sőt, de a helytelen színezéssel legkevésbé a generálfehér veheti fel a harcot. A rossz színezésnek csak a jó színezés adhat méltó példát.) Amit még meg kell említsünk a felszabadulás után megyénkben emelt épületek talán legszebbikéről: szinte nincs kitalálatlan pontja. Még egy kerítés vonalvezetésével is eljátszik a tervező. Bájosak a kék csillagos hófogók. A drótüvegek itt-ott színes fényt szűrnek az épület belsejébe. Hosszan folytathatnám még... Van önöknek néhány órájuk egy városi kirándulásra? Akkor kerekedjenek fel, és nézzék meg az Orosházi úti idősek klubját! A jövő század egyik műemlékét látják maguk előtt. Ungár Tamás Fotó: Kovács Erzsébet Én is jártam Isonzónál Díszbemutató és közönségtalálkozó Békéscsabán A megyénkben élő filmbarátokat nemigen kényeztetik el azzal, hogy egy-egy új alkotás díszbemutatójára invitálják. Ezért is a szokásosnál jelentősebb ünnepnek számít az a rendezvény, amelyet a Békés Megyei Moziüzemi Vállalat a HNF városi bizottságával és a városi tanács művelődési osztályával közösen rendez április 29-én, szerdán a békéscsabai Szabadság moziban. A népek közötti béke és barátság elnevezésű akció keretében a XIX. magyar játékfilmszemle fesztiváldíjas alkotásának, az Én is jártam Isonzónál című filmnek a díszbemutatóját tartják meg 18 órától. Gulyás Gyula és Gulyás János új alkotása a második része annak a filmtrilógiának, amely a magyar veteránok első világháborús emlékeit dolgozza fel. A magyar történelemtudomány számára sem egyértelmű még az első világégés történéseinek megítélése. Ez az egyik — alapvető — oka annak, hogy már a film forgatása közben is a közérdeklődés homlokterébe került. „Szerettünk volna szá- motvetni az utánunk már elevenen soha fel nem idézhető közvetlen múltunkkal. Apáink nemzedékével, kik kamaszfővel katonáskodták végig Európát, Przemysltől a Piavéig” — nyilatkozta filmjéről a rendező testvérpár. Az 1982 és 1986 között forgatott film békéscsabai díszelőadására meghívták azokat a megyénkben élő veteránokat is, akik részesei voltak az emberöltővel ezelőtti eseményeknek. A vetítést követően a nézők találkozhatnak a film alkotóival. (N. L.) Jelenet az Én is jártam Isonzónál című új magyar dokumentumfilmből (MOKÉJP — MTI-fOtó) Bejártam a világot Paul lllmásy fotói A világ egyik legjobb fotósa. Sajtófotói és művészképei egyaránt bejárták a világot. Csak úgy, mint ő maga, aki világkörüli utazásokat tett-tesz — felkérésre és hivatásból —, az UNESCO, az ENSZ, a WHO megbízásából készít riportképeket. Paul Almásy azaz Almásy Pál budapesti kiállításának is ezt a címet adta: Bejártam a világot. S a Budapest Kiállítóterem emeletén berendezett tárlaton valóban jelen van szinte az egész világ. Saját megjegyzése szeNdebele (sic!) rint „munkásságom végső összegzésben korunk átfogó képét adja”. A sajtófotó és a fotóművész Almásy személyében szerencsésen ötvöződik. A világot objektívjével igazán objektiven adja vissza, de nem hiányzik képeiből az esztétika sem. Valamennyi fotója ember- centrikus, nemcsak úgy, hogy szinte nincs is olyan felvétele, amelynek ne az ember lenne a főszereplője, de úgy is. hogy az emberi lét szépsége, fájdalma, felemelő és izgalmas pillanatai szólalnak meg képein. Elgondolkoztatóak, magukkal ragadók a világ szenvedéseiről szóló fotók. Sokat mondanak az emberi kizsákmányolást, elnyomást felidéző képek. De vannak derűs, irónikus színei is, amelyek ugyanolpan magukkal ragadók, mint a tragikus felvételek. A nyolcvanegyedik évében járó mester Budapestről indult, s külföldi tanulmányok után 1938-ban telepedett le Franciaországban. Innen indult, mint sajtófotós, a háború utáni Európa országaiba — helyzetfelmérésre. Járt az indokínai fronton, tanulmányozta Dél-AfNyalóka rikában a faji problémákat. Létrehozta Togó fotóarchívumát. S annyi távoli célpont után 1970—71-ben fotó tanulmányúton járt Magyar- országon és a környező országokban. Kapcsolata hazájával nem szakadt meg. Almásy Pál, a fáradhatatlan fotós szívesen oktatja az ifjabb nemzedéket. Tanít Budapesten, a Bálint György Újságíró Iskolán és a Nemzetközi Újságíró Szervezet Iskolájában. Nagyszerű kézikönyvet szerkesztett Képírás, sajtófotó címmel oktatási- célokra. 1980-ban megszervezte magyar fotósok franciaországi kiállítását. Paul Almásyt kiállításának megnyitásán a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki művészeti munkásságáért. K. M. flz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat felvételre keres:- gépkocsivezetőket (D—E kategória)- gépjármüszerelö szakmunkásokat — női segédmunkásokat — lakatosokat Érdeklődni: részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. Orosháza, Október 6. u. 8. Telefon: 46/125-ös mellék. Sass Ervin
