Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-27 / 98. szám
o 1987. április 27., hétfő nimm* SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang flz ellenőr is Válasz Dupsi Károly „Hogyan?” című április 6-án hétfőn a Lapszélen megjelent cikkére. Felháborodással olvastam az ellenőröket és az ellenőrzési munkát bemutató cikkét. Az ellenőri tevékenységet egyoldalúan túlzásokba bocsátkozva, mint valami kártékony cselekedetet mutatja be, ami ellen védeni kell a gazdálkodókat. Kifejezései, melyek szerint munkánk „más embereken való lovaglás”, vagy hogy „az ellenőrzés dolgozóinak többsége felkészületlen”, enyhén szólva sértőek. Kollégáim és jó magam, munkánkat hivatásnak tekintjük. Nem könnyű hivaember tás, ha az állandóan változó munkakörülményekre gondolunk. Nehezíti még, hogy meg kell ismernünk az adott gazdálkodó valameny- nyi sajátosságát, mely mindenütt más és más. Naprakész jogszabályismeretet — valamennyi ágazatra — állandó tárgyalókészséget, tárgyalóképességet feltételez. Célunk nem az emberek idegronccsá tétele, hanem a gazdasági események tárgyilagos, reális megítélése. A szabályszerűségben tapasztalható hiányosságok feltárása mellett, egyre nagyobb hangsúlyt kap munkánkban a gazdálkodás eredményességére ható tényezők, tartalékok bemutatása, a jövedelemtermelő képesség fokozásának lehetőségeire való rá- mutatás. Munkánkért nem várjuk el, hogy szeressenek bennünket az ellenőrzöttek. Tapasztalatunk szerint azonban kölcsönös tisztelet és megbecsülés van általában az ellenőrök és ellenőrzöttek között. Dupsi Károly cikkének nem tudjuk mi volt a célja. Egyedi, elvétve előforduló eseményről csak konkrétan célszerű beszélni, megnevezve az ellenőrzési szervet és az ellenőrzött egységet, ahol előfordult a túlkapás. A homályos általánosságban történő fogalmazás jogtalanul sérti a munkájukat lelkiismeretesen, korrekt módon végző revizorok széles táborát. Garai Andrásné főrevizor, PM Ellenőrzési Főigazgatóságának Békés Megyei Igazgatósága' Kedves Garai Andrásné! önnél bizonyára maradt egy példány szerkesztőségünkhöz küldött leveléből. Kérem ellenőrizze, változtatás nélkül adtuk-e közre? Nem másítottunk meg semmit, minden úgy van, ahogyan leírta. Levelére válaszolva előre bocsátjuk, hogy felháborodásával egyetértünk. Azért írtunk erről a „tabu” témáról, mert a gyakorlati élet általánosságaiban kezd elviselhetetlenné válni egyes ellenőrök, revizorok, a hatóságok képében tevékenykedők munkájában megnyilvánuló rideg, embertelen, emberhez nem méltó, politikailag nem minősíthető magatartás. Sajnáljuk, hogy ön, mint főrevizor felvállalta a Lapszélben közölt írással a szembehelyezkedést. Nem az önök szervezetéről szóltunk. Keresztmetszetet szerettünk volna adni arról, ami napjaink ellenőrzési munkájából hiányzik. Adataink vannak arra, hogy egyes revizorok, ellenőrök hogyan és milyen módon vadásznak vezetőkre az általuk szervezett gazdasági munkában. Ezeket nem hozhatjuk nyilvánosságra, mert a sajtótörvény az újságírót titoktartásra kötelezi az információt adó személyt illetően. De a jelenséget az újságnak tükröznie kell, ezért fogalmaztunk a Lapszélben is általánosságokban, közérthetően. örülünk annak, hogy az önök szervezetének munkájában egyre nagyobb hangsúlyt kap a gazdálkodás eredményességére ható tényezők, tartalékok bemutatása, a jövedelemtermelő képesség fokozásának lehetőségeire való rámutatás, és kivételes eljárássá a pénzbüntetés kiszabása. Szívesen adnánk közre az ilyen tapasztalataikat, okulásul másoknak, hogy az ellenőrzésnek ilyen példái is vannak. Ugyanis azon az úton, amelyen járunk, az összetartozás szálait kellene rendezni elsősorban, mert ez visz egyértelműen előre. Dupsi Károly Leltár szombaton Fiam, aki jelenleg sorkatonai szolgálatot teljesít, feleségével vásárolt az áfész gyulai bútorboltjában március 13-án egy franciaágyat. Megtetszett nekik egy kisméretű ülőgarnitúra, melynek ára 17 200 forint volt. Az eladó érdeklődésükre közölte, hogy van belőle több, sőt, másodosztályú is, aminek az ára kevesebb, s mivel fiatal házasok, pénztárcájuknak is jobban megfelel. Másnap reggel elmentünk, hogy megvegyük az ülőgarnitúrát, az üzlet zárva, a bejárati kapun felirattal: „Leltározunk”. Hétfőn telefonon hívtam a gyulai áfész áruforgalmi osztályát, ahol közölték, hogy a bolt árváltozás miatt leltározott szombaton, mire én megemlítettem, hogy ez az üzlet minden hétfőn szünnapos, akkor pedig miért kell szombaton árváltozás miatt leltározni. Annyit még, hogy Gyulán összesen két bútorbolt van, az Uni verzál szombaton zárva, de hétfőn nyitva, míg az áfész-bútorbolt nyitva tartása szerint szombaton nyitva, de hétfőn zárva. Ami a levélírásra késztetett: miért kell szombati napon ár- változtatás miatt leltározni, ha hétfőn úgyis zárva van az üzlet? Ez nem a vásárlók megkárosítása ? Varga Györgyné, Gyula * * * A panaszos levelet a Gyula és Vidéke Áfészhez továbbítottuk, ahonnan a következő válasz érkezett: „A 100-as számú Márka bútorboltunk szerződéses egységvezetője nem járt el körültekintően, amikor a hétfői szünnap helyett a szombati napon leltározott. Mulasztást követett el abban is, hogy nem jelentette, nyitva tartást szeretne módosítani. Meghallgatásakor elmondta, hogy az üzlet magas készlete miatt nem látta biztosítva a keddi nyitást, ezért kezdte el már szombaton az árváltoztató leltárt. Az egység vezetőjét — kötelességének elmulasztása miatt — szigorú figyelmeztetésben részesítettem, remélve, hogy az elkövetkezendő időben hasonló kellemetlen eset nem fordul elő." * * * Hlgondolkodtató, hogy miután az egység vezetője „nem járt el körültekintően, amikor a hétfői szünnap helyett egy szombati napon leltározott” — ezt a vevő zsebe bánja. Végeredményben tehát levélírónkat bizony megkárosították! Ismét megjelentek a vandálok Az ember az utcán nap mint nap találkozik olyan jelenséggel, ami szűkebb környezetünk levegőjét, tisztaságát, lakhelyünk nyugalmát, a pihenés lehetőségét durván sérti. Látszik, hogy a lakosság többáége védi és szépíti környezetét, az utcát igyekszik tisztán tartani, parkosítani. A városi tanács a közterületek, parkok fenntartására évente több százezer forintot költ. Az emberek e nagy többsége felháborodással nézi, hogy néhányan, olykor egész családok is vandál módon tiporják a parkokat, virágágyásokat, tönkreteszik a közműveket. Példa erre a Szarvasi út is. Kérjük városunk lakóit, védjük meg környezetünket, ne nézzük el a vandálok rombolását, s az illetékesek, ha kell, a törvény szigorával lépjenek fel, büntessenek, közösítsük ki a vandálokat! B. J.t Békés Véradás Csanádapácán Községünkben április 7-én véradást szervezett a tanács és a Széchenyi Termelőszövetkezet. Az emberek áldozatkészségét, a jó ügy iránti buzgalmát jelzi, hogy több mint százan — egészen pontosan 115-en — jelentkeztek önkéntes segítségnyújtásra. összesen 46 liter vér gyűlt ezen a véradónapon. A rendezők ebéden látták vendégül a véradókat,, akiket dr. Rucz László főorvos köszöntött. Tóthné Fodor Ilona, Csanádapáca A Mezökovácsháza és Vidéke Áfész FELVÉTELRE KERES: — egyetemet vagy főiskolát végzett szakembereket kereskedelmi tevékenységének irányítására. — baromfitenyésztésben gyakorlattal rendelkező agrármérnököt, üzemmérnököt, termelésszervezői munkakörbe. Jelentkezés: a személyzeti vezetőnél, fizetés megegyezés szerint. ITT FELVESZÜNK MŰSZAKI ÉS VILLAMOSSÁGI SZAKMÁBAN jArtas ELADÓKAT Orosházán a május hónapban megnyíló Univerzál Műszaki Áruházba. Érdeklődés, tájékoztatás: Orosházán az Univerzál villamossági szaküzlet vezetőjénél, Kossuth u. 2. Újkígyóson az Aranykalász Tsz KISZ-eseinek vetélkedőjén 80 fiatal vett részt. A döntőbe négy csapat jutott, akiknek a pártházban tartották meg a vetélkedőt. Végül első lett a Balázs Béla—Tóth Ildikó—Gálik János és Forrás Mihály ösz- szetételű csapat — képünkön, közöttük Nátor János játékvezetővel. — A győztes csapat tagjai oklevelet és pénzjutalmat kaptak flz utak szélére ne hordják ki a szemetet! „Már belefáradtam” Még tavaly történt, 1986 nyarán, körülbelül júniusban, hogy villámcsapás érte a televíziómat. Rögtön bejelentettem Békéscsabán a Gelkának és a Biztosítónak. A Gelka beszállította a készüléket, ígérve, hogy rövidesen megjavítják. Többszöri utánjárásra végül megtudtam, hogy nincs alkatrészük hozzá. Azután körülbelül novemberben elhozták a tévét, letették, és mondták, hogy fizessek. Én arra hivatkoztam, majd akkor, ha minden készen lesz. Sok utánjárással december 12-én aztán felszerelték az antennákat, de még mindig nem lett befejezve a munka, szóltam is, hogy még nem jó a vétel. Majd kimegyünk — ígérték, de a megbeszélt napon nem jöttek, ismét bementem, ismét ígéret, de nem jöttek a megbeszélt időben, csak az utána való napon. Megnyomták a csengőt, de mire kimentem — rokkant lévén nehezen mozgok — csak egy papír volt bedobva. Telefonon is szóltam, de most már belefáradtam a könyörgésbe. Nem tudom nézni a tévét lassan egy éve és kiadtam csaknem 15 ezer forintot javításokért. A tévédíjat viszont fizethetem, ha rossz is a készülék. (Név és cím szerkesztőségünkben) Szerkesztői üzenetek Szőke Lajosné, Orosháza: Köszönjük levelét, és a régi emlékeket idéző, szívszorító írást. Külön köszönjük a lapunknak szóló elismerést és jókívánságot. Ha úgy érzi, „jólesik írni”, fogjon bátran tollat, írásait várjuk, s ha műfajuknál, terjedelmüknél fogva alkalmasak, közzétételükre is váUalko- zunk. * * * Kovács Imréné, Orosháza: Amint a Békés Megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségétől értesültünk, panaszát kivizsgálták, és a választ olvasónk címére elküldték. A tsz belső szabályzata szerint 2180, a közös munkában szerzett munkaóra után részesülhetnek a tagok eredménytől függő részesedésben. Levélírónk férje 2170 munkaórát dolgozott tavaly, így mindössze tíz órán múlott, hogy nem kaphatta meg a pénzt. Sajnáljuk, hogy nem állt módunkban segíteni, miként azt is, hogy a tsz-nek sem állt módjában méltányosságot alkalmazni. Többször olvastam hirdetésben, hogy ilyen-olyan fajta kutya elveszett, és a nyomravezetőjét a tulajdonos pénzjutalomban részesíti. Sajnos a kövesút mentén több helyen kimúlt kutyát lehet látni, és ha nem tá- volítják el, a melegben végtelen bűz lesz. A közlekedők figyelmét felhívnám arra is, hogy az utak szélére ne hordják ki zsákszámra a házban összegyűlt szemetet — toll, pvc-anyagok, akkumulátor, üveg, tévéalkatrész, elhullott jószág stb. Van szeméttelep, ott a helye! Ráadásul a sok szemetet nemcsak mi látjuk meg, hanem az erre járó külföldiek is, s ez nem kelti jó hírünket — ellenkezőleg! Egy kerékpáros (név és cím szerkesztőségünkben) Fltlhorcónnol Kiskorú gyermekemmel maradtam LIIIUGI dCyyCI. egyedül, amikor férjemet 1985 novemberében elveszítettük. Hosz- szú lejáratú kölcsöneim egyhónapi részletének összege meglehetősen magas, így kettőnk megélhetésére alig marad a fizetésemből. A békési Ganz-MÁVAG-ban férjem egykori munkatársai tudomást szereztek a gondjainkról, és úgy határoztak, hogy kommunista műszakot szerveznek, s az ezért járó összeget nekünk ajándékozzák. Az elhatározást tett követte, amelyet szeretnék megköszönni mindazoknak a munkásoknak, akik szabad idejüket feláldozva részt vettek a kommunista műszakon. Így az esztergályos brigád tagjai, a lakatos kísérleti műhely dolgozói és mindazok, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a nem mindennapi elgondolást a férjem munkatársai meg tudták valósítani. özv. Szilágyi Lászlóné, Békés Cserei Pál: Rojtos Beleznai A harmincas évek második felében szerezte meg Beleznai Zoltán jogi diplomáját. Az apja pedig azon a nyáron csődbe jutott, és be kellett zárnia textilkereskedésüket. S az adósság a felesége örökségét is elvitte. És mivel nem talált kiutat, elhagyta családját; búcsú nélkül külföldre távozott, és többé nem adott életjelt magáról. A jó módú családból származó feleségéről nem kopott le nyomban a köztisztelet, s közbenjárására, a kisváros anyakönyvi hivatalába tisztviselőnek jutott be a fia, Zoltán. Bár bántotta az anyját, hogy az ő ivadéka mások parancsára cselekszik most már. De mást nem tehetett, mert a tőlük messze lakó bátyja válaszra sem méltatta, amikor levélben tudomására hozta, hogy milyen katasztrófa érte. S ekkor a lelkében lejátszódott, hogy a bátyja hallani sem akart annak idején a házasságáról, amely most vakvágányra jutott, mert Zoltán apját tehetetlen kereskedőnek tartotta, aki csak elherdálja a készt, nemhogy gyarapítani tudná. Meg a szülei rábízták, mielőtt eltávozta^ az élők sorából, hogy akadályozza meg, ha netán valamilyen mihaszna férfival akarna házasságot kötni. Miután mégis hozzáment a textilkereskedőhöz, a bátyja az esküvőjére sem ment el. A fia, Zoltán ugyan felkereste egy ízben, de már a veranda előtt megállította és azt mondta neki, hogy nincs semmi keresnivalója nála; azonnal távozzon! Vádolta is önmagát, hogyha akkor hallgat a bátyjára, az örökölt bányarészvényeit nem nyelte volna el a textilkereskedés, s a fiának nem kéne tintanyalónak lennie a városházán. Nem is bírta elviselni soká a családját ért csapásokat, s egy éjszaka marólúgot ivott. A mentők ugyan beszállították a kórházba, de már nem tudták megmenteni az életét. De alig temették el, számlával jelent meg a fiánál a fűszeres, majd a herités, a cukrász, a szabó, a fodrász, hogy rendezze a megboldogult tartozását. Csakhogy az anyja sose beszélt a fiának vagyoni állapotukról, és arról sem, hogy közben eladogatta az ékszereit, s a mesterektől türelmet kért, mert a bankba kell mennie pénzért, s aztán kiegyenlíti a tartozást. De hát a bankban egyetlen pengő betétjük sem volt. Úgyhogy akkor döbbent rá Beleznai Zoltán, hogy hová sodorta őket a csőd, hiszen nem találta nyomát az anyja ékszereinek sem, hiába kereste, hogy abból fedezze a mesterek követeléseit. S amikor aztán a koporsós is benyújtotta a számlát, és a sírásók pedig a munkadíjukért jelentek meg nála, végigsimította lobogó szőke haját, és azt mondta, hogy lassan visszanyeri lelkierejét, és ki meri nyitni megboldogult édesanyja kazettáját, melyben ia folyó kiadásokra szükséges összeget tartotta, s elküldi nekik a pénzt. Csak előbb megkeresi a kulcsát, mert ő sose törődött vele, hogy az édesanyja hol tartja. Eközben pedig arra gondolt, hogy csak úgy szabadulhat meg az adósságtól, ha eladja a családi házukat. De mivel el akarta kerülni, hogy emiatt az anyakönyvi hivatalban keressék, ügyvédre bízta az eladást. Meg azt is, hogy minden tartozást egyenlítsen ki, és vásároljon neki egy város széli házat. Amikor aztán beköltözött az egyszobás, város széli házba, önkéntelenül családi házuk szárnyas ajtói villantak fel előtte, mert csak lehajtott fejjel tudott belépni az alacsony ajtón. Majd a szegénység szele még jobban megcsapta, mert hirtelen felvillant benne, hogy havi nyolcvan pengőből nem tarthat bejárónőt. De annyit el kell csípnie a fizetéséből. \
