Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

1987. április 3., péntek Béládi Miklós: Értékváltozások A huszadik századi ma­gyar irodalom egyik leg­jobb kutatója volt Béládi Miklós (1923—1983). Tudó­si magatartásának lényegi vonásait pontosan kirajzol­ják könyvei. A történeti folyamatra és a műre egy­aránt, s egyenlő súllyal fi­gyelt. Kedves témaköre volt az élő irodalom figyelem­mel kísérése, s az új mű­veket mindig történeti ösz- szefüggésekbe ágyazottan elemezte. Pályájának ki­bontakozása egybeesett az irodalomtudomány nagy szemléleti és módszertani megújulásával. E megúju­lásnak — bár elsősorban nem elméleti szakember volt, hanem történész — az egyik legelső és legkövet­kezetesebb képviselőjét is benne láthatjuk. A szerző első tanulmány- kötete, az Érintkezési pon­tok, 1974-ben jelent meg. Ezt követte a Válaszutak 1983 őszén, éppen a várat­lan halál időpontjában. Ad­dig azonban újabb, terje­delmes kötetnyi tanulmányt írt, s most ezek is megje­lentek Értékváltozások címmel. A posztumusz kötet cím­adó írása önmagában is fontos munka. Alaptétele szerint a magyar irodalom­ban korszakváltás zajlik le. Hagyomány és újítás, foly­tonosság és szakítás kér­désköre minden irodalom történetében rendre visz- szatér. Béládi Miklós „kö­zépen” állt: megértette a hagyományt, meg az újí­tást is, de egyiket sem ön- magában, hanem a többivel való összefüggésében szemlélte, s a részvétel, azaz a teremtett érték sú­lyosságának arányában állt ki a különböző törekvések mellett. A posztumusz kötet négy nagyobb ciklusra tagolódik. Az elsőben az irodalom- történet általánosabb kér­dései kaptak helyet. A má­sodik ciklus darabjai egyes írókkal foglalkoznak Mó- ricztól Szabó Dezsőn, Né­meth Lászlón, Illyés Gyu­lán át egészen Pilinszky Jánosig. A harmadik egy­ségben a klasszikus magyar avantgarde elemzése és a vizuális költészet bemuta­tása kapott helyet. Majd az Olvasónapló kritikái zárják a kötetet, amely a modern irodalom kérdései iránt érdeklődők számára megkerülhetetlen olvas­mány. (Szépirodalmi Könyvki­adó) Jövőre hazánkban ülésezik a World SF Országos sci-fi találkozó az űrhajózás napján Budapesten Nehéz lenne megmondani, hogy hazánkban hány em­bert érdekel a tudományos­fantasztikus irodalom, kik a lelkes gyűjtői a fansinok- nak (a sci-fivel foglalkozó, általában nyomtatott kiad­ványok: szövegek, képek, nyomatok, poszterek stb.), sőt még azt is nehéz felmér­ni, hány sci-fi (vagy aho­gyan rövidítik: SF) klub tartja foglalkozásait a fővá­rosban, vidéken. Ez utóbbi­ból — s ez bizonyos — egyetlen sincs Békés megyé­ben. .. Az azonban tény, hogy a Kozmosz-könyvek példányszáma meghaladja a könyvkiadási átlagot: a Csil­lagok háborúja című pél­dául 220 ezerben jelent meg és kelt el szinte órák alatt. A Galaktika című havilap ugyan 45 ezerben lát csak napvilágot, de ezt legin­kább a lapterjesztés közis­mert problémái magyaráz­zák. A legnagyobb hazai SF- klub a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Há­zában tartja foglalkozásait. A tavalyi próba után a há­roméves, Jurij Gagarin ne­vét viselő, száz tagot tömö­rítő klub a világ első űr­utazásának 26. évfordulóján — április 10. és 12. között — Gagarin sci-fi napokat ren­dez a Semmelweis utcai kultúrközpontban — ha­zánkban eddig még nem ta­pasztalt nagyszabású prog­ramokkal. Eddig hatvanan Jelenet H. G. Wells A láthatatlan ember című fantasztikus regényéből készült szovjet filmből vannak csak azok, akik vi­dékről jelentették be rész­vételi szándékukat. Ott lesz­nek a kassai 451 °F elneve­zésű klub tagjai is. A ren­dezvénysorozatban filmősbe­mutatók (egy hazai és több külföldi), alkotó-közönség­találkozók, előadások szere­pelnek. Bizonyára a legna­gyobb érdeklődés a 12-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődő „Elsüllyedt legen­dák nyomában” című több órásra tervezett vitát előzi meg, amelyben az érdeklő­dők az Atlantiszról, a hima- lájai Jetiről és az UFO-król hallhatnak újabb informá­ciókat és cserélhetik ki vé­leményüket. Az űrhajózás napján dél­előtt fél 10 órakor nyílik meg a budapesti Planetári­umban az a kiállítás, amely az elmúlt év őszén meghir­detett ifjúsági képzőművé­szeti pályázat legjobb alko­tásait mutatja be. Több mint négyezer 6—18 éves diáktól összesen 6200 alkotás érke­zett be, amelynek — a hely hiánya miatt — csupán alig egytizedét tudják bemutatni. Április ll-én, szombaton délelőtt 10 órától hajnalig újra jelentkezik a Petőfi Csarnok Csillagfény elneve­zésű, sci-fi jellegű szórakoz­tató műsora, amelynek al­kalmaira az elmúlt két év­ben negyedmillióan (!) vol­tak kíváncsiak. Lesz SF-bol- hapiac és — Magyarorszá­gon először — fantasy kép­zőművészeti bemutató, a helyszínre költözik az Aeli­ta gigantikus szépségszalon, amely a jövő évezred frizu­ra- és sminkdivatját mutat­ja be, elektronikus zene­koncert, E. T. Boogie tánc­verseny. A rendezők tervei szerint este rádió- és (vagy) televíziós kapcsolatot szeret­nének teremteni a Földünk körül keringő Mír szovjet űrállomással is. Akiket érdekel a tudomá­nyos-fantasztikus irodalom, azok biztosan minden hó­napban elolvassák a Galak­tika új számát. Előzetesen annyit, hogy az országos kör tagjai megany- nyi kedvezményben része­sülnek, így terjesztésre nem kerülő könyveket, kiadvá­nyokat, reprinteket, fansino- kat kaphatnak meg. Jövőre, augusztusban, ha­zánk látja vendégül a World SF .elnevezésű világszervezet kongresszusát. A sci-fi író­kat tömörítő szervezet min­dig más országban tartja találkozóit; ez lesz az első alkalom, hogy egy szocialis­ta országot választottak. Ter­mészetesen a nagyközönség számára is rendeznek majd programokat. A tervek sze­rint lehetőség lesz arra is, hogy a magyar sci-fi kedve­lők távoli földrészen élő társaikkal is megismerked­hessenek, véleményt cserél­^enek (nemesi) Gazdag szünidei program a mezőmegyeri iskolában Szemerkélő esőben érkez­tem Mezőmegyerre, Békés­csaba VII. kerületében levő általános iskolába. A szeles, hideg idő ellenére a dél­előtti nagy szünetben önfe­ledten labdáztak, fogócs- káztak a gyerekek a tágas udvar kibetonozott részén, vidám kacagásuktól hangos volt a környék. Erdélyi Mi­hály megbízott igazgató és tagozatvezető tanárt arról faggatom: — Milyen program várja a nebulókat a tavaszi szünet­ben? — MIndannyiunk örömé­re nagyon gazdag, esemény­dús napok várnak a kis­pajtásokra. Mi csak alsó­tagozatosokat nevelünk, a felsősök bejárnak a város­ba. 85 gyermekből 58 a napközis, de minden szülő megoldotta a gyermekek el­látását, felügyeletét. Bezár­hatjuk a napközit is, „iga­zi” szabadságra mennek a gyerekek. Közös programot ajánlunk, de maguk döntik pl, mire jönnek el, mire nem. A nyitány a felszaba­dulási emlékünnepség lesz. Mi is felvonulunk az em­lékműhöz péntek délután, és koszorúzás után a gyerekek szavalnak, énekelnek. — A gyerekek nagyon szeretnek ide járni, sok a játék, szervezhetnek jó programokat az iskolaud­varban, a községben két jól felszerelt játszótér s kispá­lyás focipálya áll rendelke­zésre. Mi annak örülünk legjobban, hogy a gyerme­kek jó része családdal töl­ti a szünidőt. Az előzetes felmérés alapján 25 kispaj­tást meghívtak a nagyszü­lők. Mintegy 15-en a szü­lőkkel mennek kirándul­ni. Nálunk sok a horgász. Húsz gyermek a szüleivel, testvéreivel vízparton, sza­badban, friss levegőn, szép környezetben tölti a szün­idő egy részét. Természete­sen mi sem hagyjuk ma­gukra kisdiákjainkat. Hét­főn és kedden sportnapok lesznek. Jakab Péter képe­sítés nélküli nevelő Mező- berényből jár Megyerre, de szívesen vállalta a foci-, at­létika- és sakkversenyek le­bonyolítását. Szerdán meg­tartjuk a művészeti szakkö­ri foglalkozást, aki itthon lesz, eljön. A szakkör ve­zetője, Zsilinszki Éva ebben az iskolában tanulta annak idején a betűvetés tudomá­nyát. Most örömmel tanít­ja rajzolni, festeni az isko­lásokat. — Lesznek kisdobos cso­portos foglalkozások is. Szervezünk bérleten kívüli filmvetítést, erre 50 gyer­mek jelentkezett. Lázas iz­galommal készülnek a vas- és papírgyűjtő napra. Ta­valy több mint 10 ezer fo­rint értékű hulladékot gyűj­töttek a faluban. — Nagyon hosszú, unal­mas és fárasztó volt a tél, ezért felfokozott izgalom­mal várják a gyerekek a tavaszi szünetet. De szeret­ném hozzátenni: mi sze­rencsés helyzetben va­gyunk, tanulóink nem „lép­csőházi” gyerekek. Nagyon szeretnek egymáshoz járni, önállóan szervezik a játé­kaikat. Bújócskáznak, gombfociznak, „hol az olló komámasszony” és számos más általunk is jól ismert társasjáték tarkítja prog­ramjukat. Szeretnek fára mászni, labdázni. Egyszóval mozgásigényük kielégítésére számtalan lehetőség kínál­kozik. Élnek is a lehetőség­gel, ezért is egészségesek, nagyon elevenek tanulóink. Ary Róza Egy fakult lénykép üzenete Séta Juhász Gyula nyomában Az anakronizmus olykor megbocsájtható... Állunk Szegeden, a hajdani Ipar utca rakparttal ölelkező sza­kaszán, nézzük a Tiszát, a kecses sirályok zuhanórepü­lését, viszonozzuk a szem­közti lakótelep hunyorgó köszöntését és ... az „óriás elődről” beszélgetünk. Juhász Gyuláról, aki 104 évvel ezelőtt kőhaj ításnyira tőlünk, a mai sebészeti kli­nika helyén álló 13-as szá­mú házban született, és 54 év meg két nap múltán, 1937. április 6-án vetett vé­get szenvedésének. A múzeum előtti ravatal­ról készült fénykép főalak­jai, családunk tagjai kris­tálytisztán rajzolódnak ki emlékezetemben. Ha behu­nyom a szemem, látom nagyapám karcsú alakját, amint jobb kévével beleka­rol arcát fátyollal elfedő dédnagyanyámba. A Jókai- lepellel letakart tölgyfa ko­porsó mellett álló édesanyá­mat, és öccsét, aki a hét­évesek őszinteségével az ar­cán kérdezi: emberek, miért szomorkodtok? Csak Simon mester fotográfiájának hol­létéről nem volt sokáig em- lékképem. Még foszlány, töredék sem. Az emlékezet idegesítő fehér foltját a mi­nap nagyapám katonaládá­jának megpillantása oszlat­ta szét. A fakult fénykép bensőséges hangulatú csalá­di összejövetelekre emlékez­tetett. Nagybátyámmal tett palánki sétánk alkalmával több mint száz esztendő krónikáját elevenítettük fel. * * * „ ... apámtól tudom, hogy otthon mindig úgy kezelték Gyula bácsit, mint egy gye­reket — mondja Juhász Endre. — Semmit nem le­hetett rábízni; üzletben so­hasem járt, a pénz értéké­ről fogalma sem volt. Fize­tése kávéházra és szivarra ment el. Villamosra nem szállt, esernyő csupán egy­szer volt a kezében. Kesz­tyűt nem húzott, mert ide­gesítette ...” (Nem mondok ellent, ugyanis különcségéről és félszegségéről én is sokat hallottam. Említem is legen­dás „bevásárlásait”, melyek végén üres zsebbel és sza­tyorral tért haza. A boltba röstellt bemenni, a pénzt a csatornába dobta. Másokkal is kerülte a találkozást. Ke­resztanyám házukba látoga­tó barátnői elől egy alka­lommal az ajtó mögé bújt. Fülig vörösödve vette tudo­másul búvóhelye felfedezé­sét...) „... a zárkózottság az ő esetében csalóka! Rajongá­sig szerette testvéreit, jólle­het 14 évvel volt idősebb öccsénél. Azaz, amikor apám még óvodába járt, akkor ő már az egyetem padjait koptatta. A karácsonyi, a húsvéti és a nyári szünetre sohasem érkezett haza aján­dék nélkül. Leginkább könyvvel szerzett örömöt húgának és öccsének. Kiss József lapjának, a „Hét”- nek minden számában meg­jelent egy-egy vidám karco­lat, gyakorta Molnár Fe­renc tollából. Ezeket ő ma­ga olvasta fel, miközben együtt nevetett velük.” Nagyapám pedig hálából csendben maradt, ha vers­írás következett. Elmondá­sa szerint hosszabb-rövidebb séta után ült íróasztalhoz, majd azt követően gyorsan papírra került a vers vagy egyéb írásmű. A végső for­mába öntés előtt rendszerint még egy kiadós séta követ­kezett a szobában. Volt, amikor csak egy vers ké­szült el, máskor ötöt-hatot is papírra vetett. Bizonyára régebben érlelődő goldola- tok keltek bennük életre. Ezután következett a tisztá­zás, gondosan egyformára vágott fehér lapokra, tiszta, jól olvasható írással. (A Juhász Gyula-témakör­től elszakíthatatlan rejté­lyes betegsége. Valóban kü­lönös kórról van szó. Voltak napok, amikor derű költö­zött az arcára. Ilyenkor mindenki fellélegzett, re­ménykedett, hogy megtört a varázs, ismét alkothat. Ma­kói tanársága idején, a 20- as évek végén egyre re­ménytelenebbnek ítélte helyzetét. Nemhogy a pesti, de még a szegedi áthelyezé­sére sem volt remény.) „Én már a mindig szo­morú nagybácsit ismerhet­tem meg. Náluk lábujjhe- - gyen kellett járnom. Nagy­anyám jelezte érkezésünket, mire Gyula bácsi intett, hogy bemehetek szobájába. Megcsókolt, leültetett, majd sétálni kezdett. Ma is az arcomon érzem szakálla szúrását, látom mélyen ülő szurokfekete szemeit.” * * * (Környezetének többször is kifejtette azon vélemé­nyét, miszerint egy 50 éves lírai költőnek nincs létjogo­sultsága. Ebben a korban már valami nagyot kellene alkotnia, de érzi, erre, egész­ségi állapota miatt, már képtelen. Ilyen és ehhez ha­sonló kételyek marcangol­ták, melyek lassan felőröl­ték idegrendszerét.) .......nem kellett iskolába m ennem, ráadásul kaptam egy csudaszép cérnakesz­tyűt. A ravatal után fekete- pemzlis lovak húzták a ko­csinkat a temetőbe, ahol a cigányzenekar olyan szépen húzta; most van a nap le­menőben. Gyerekként éltem meg a tragédiát...” A Tisza felől tiszta, friss levegő süvít. Köd tekeredik a' hídra, s pillanatok alatt fátylat von a dóm elé. Csend van a parkban és bennünk is. Megint eszembe jutnak a színehagyott fénykép fő­alakjai. Holnap a belvárosi teme­tőben teszünk sétát... Thékes István MOZI Sárga Haj ás az Dranyerfid Talán még vannak olya­nok, akik erőiekének a hatvanas évek mel'án nagy feltűnést keltett es- szlovák westernparódiájára, a Li­monádé Joe-ra, amit aztán ki tudja hányszor sugárzott a televízió is, újra meg újra műsorukra tűztek a mozik. A siker titka röviden meg­fogalmazható : a lehetetlen­ség lehetetlensége önmagá­ban is humoros, nevetésre ingerlő. Hátha még kellően adagolt iróniával is fűsze­rezik ... Ami persze erénye volt és lehetett a csehszlovák pa­ródiának (gondoljunk most csak arra: sok ezer kilomé­terre a helyszíntől és attól a történelemtől!), az nem tel­jesen válik dicsőségére Matt Cimber rendező- és forgató­könyvíró társ Sárga Haj és az Arany Erőd című színes és magyarul beszélő ameri­kai-spanyol filmjének. Már a bonyolult filmcím is fel­lebbenti a függönyt az amúgy is kilógó lólábról: nem több­ről, mint egy üzleti vállal­kozásról van szó. íme a re­cept, hogyan lehet az oly sokak által lerágott csontról még egy kasszasikert hozó filmre valót lemarni. Ne feledjük, a western műfaja — bár nem teljesen efféle hollywoodi mázzal leöntöt­tem de — mégiscsak az Ál­lamokban élő-lakó emberek múltjának része, történelmé­nek egy romantikába vesző darabja. Ok lehet ez is ar­ra, hogy parodizálásra hasz­náljuk fel. A recept már-már bántó­an köznapi: végy egy csú­nya-idétlen, de jól lovagló és kemény öklű, csupán a fodrász székében megszőkülő amazonszerű lányt (szexis nem lehet, mert akkor a zord atyák nem engedik el a moziba zsenge gyermekei-» két), egy még idétlenebb, la­tinos szépfiút (gondolni kell a negyvenes hölgyek ízlésé­re is), mindenféle western- kaland-kivonatot, sok-sok helyzetkomikumot és a szín­tan szerint ellentétes árnya­latnak pár tucat indiánt (szőke-barna jól megy együtt!), no és temérdek aranyat, némi titokkal körí­tetten. Ha jó a stáb, egy­néhány hét alatt össze is jön a film ... Kicsit meghasonlottan írom le ezeket a sorokat. Nem ta­gadhatom, hogy voltak per­cek is, amikor hangos ha­hotára fakadtam sok száz nézőtársammal együtt. Né­ha az új frenetikus erejével hatnak a helyzetkomikumok. Az utánzások és koppintá­sok sora pedig olyan pima­szul tör elő, hogy azon is­mét csak kacagni lehet. Iri­gyelhető az a magabizton­ság, amivel elénk turaksza- nak' a szereplők nagyon is szűkre szabott szerepeikben és ahogyan azokat varrócér­na- és szövetrepesztően fe­szítik szét. Rossz film a Sárga Haj... — valójában. De szórakozta­tó is. Farizeusság lenne le­beszélni bárkit is ennek a... talán a legjobb műfaját te­kintve azt mondani: paró­diamesének a megtekintésé­ről. Amíg a Limonádé Joe paródiája az észre hatott, addig ez az esztrádszerű amerikai—spariyol mű epés­ségünket, mindenáron való kikapcsolódási szándékunkat használja ki. Művészi-esz­tétikai értelemben az ope­ratőri munkát (John Cabre­ra) és a melodikus, olaszos zenét (Franco Piersanti) le­het élvezni. Hogy azért min­denki megkaphassa a magá­ét... (nemesi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom