Békés Megyei Népújság, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-14 / 88. szám
1987. április 14., kedd NÉPÚJSÁG Óvatos várakozás Hazánkba érkezett a dán miniszterelnök Lázár György üdvözli a vendéget Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Poul Schlüter, a Dán Királyság miniszterelnöke. A dán kormányfőt magyar- országi útjára elkísérte felesége. A dán és magyar nemzeti lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren katonai tiszteletadással fogadták a magas rangú vendéget. Elsőként Lázár György és Vár- konyi Péter külügyminiszter üdvözölte Poul Schlütert, aki ezután vendéglátója társaságában fogadta a felsorakozott díszszázad tisztelgését. A dán miniszterelnök a délutáni órákban megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén, majd Poul Schlüter és Lázár György vezetésével hivatalos magyar—dán kormányfői tárgyalásokat tartottak az Országházban. A megbeszéléseken jelen volt Hans Kühne és Király And- rásné. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a megbeszéléseken áttekintették a kétoldalú kapcsolatok alakulását, majd véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről. Mindkét részről megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—dán kapcsolatok az élet minden területén egyenletesen, jól fejlődnek, s további bővítésükben nem jelent akadályt a két ország eltérő társadalmi rendszere sem. Az elmúlt csaknem egy évtized során most harmadízben tartanak találkozót a két ország kormányfői. Ezzel kapcsolatban a - tárgyaló- partnerek kölcsönösen hangsúlyozták a magas szintű látogatások jelentőségét. Ezek a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése mellett — mutat-1 tak rá — a nemzetközi légkör javításához is hozzájárulnak. A magyar—dán kormányfői tárgyalások után az esti órákban Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese szállásán kereste fel Poul Schlütert. A megbeszélésen jelen volt a két nagykövet is. * * * Lázár György és felesége este díszvacsorát adott Poul Schlüter és felesége tiszteletére a Parlamentben. Felelősségteljes, komoly tárgyalásokat várunk, és abban reménykedünk, hogy az amerikai vendéggel folytatandó megbeszélések középpontjába valóban a súlyponti, nemzetközi szempontból is lényeges problémák, és nem az utóbbi napokban Washingtonban előszeretettel felhozott „kémhisztéria” vádjai kerülnek. így foglalható ösz- sze az a várakozás, amely az amerikai külügyminiszter, George Shultz tegnap kezdődött moszkvai látogatását megelőzte. Szó sincs tehát arról, hogy a szovjet fővárosban túlzott optimizmussal követnék a washingtoni diplomácia irányítójának vizitjét. Ellenkezőleg, Moszkvában tisztán látják, hogy a két nagyhatalom közti viszonyt jó néhány olyan ellentét, érdek- ütközés, és mélyen gyökerező bizalmatlanság terheli, ami aligha ad lehetőséget a gyors előrelépésre. Mégis — amint azt a Gorbacsov főtitkár múlt heti prágai útja során tett javaslatok is jelzik — maximális rugalmassággal és a béke védelme iránti elkötelezettséggel igyekeznek megtalálni azt a találkozási pontot, azt az áttörési lehetőséget, amely a kölcsönös kezdeményezések, vagyis a szavak után végre tettekhez, a tényleges fegyverzetkorlátozási megállapodások megkötéséig vezethetne. Moszkvában azt sem titkolják, hogy az elvileg az idei évre előirányzott újabb szQvjet—amerikai csúcstalálkozó éppen ettől, egy, legalább kezdeti lépést jelentő leszerelési egyezmény kidolgozásának sikerétől függ. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az európai közép-hatótávolságú nukleáris eszközök témája lehetne az a terület, ahol a két fél véleményének közelítésére a legnagyobbak az esélyek, ám (lásd például a washingtoni törvényhozásban folyó vitákat, vagy a Pentagon ellenvetéseit) még e kérdéskörben is számos buktatóra kell számítani. Nem indokolatlan tehát a moszkvai várakozást jellemző óvatosság. Ez persze nem jelent elzárkózást az egyéb napirendi pontok megvitatásától, legyen szó akár az atomkísérletek ügyéről, az űrfegyverkezés problematikájáról, a bécsi utótalálkozóról vagy különböző kétoldalú kérdésekről. A lényeg — emlékeztetnek diplomáciai és sajtókörökben egyaránt Moszkvában —, hogy amerikai részről is megnyilvánuljon az a felelősségtudat, és konstruktív, építő szándék, amely feltétele bármely jövőbeni megállapodásnak. A vádaskodások épp ezért nemigen tekinthetők másként, mint tudatos próbálkozásként arra, hogy a világpolitikai jelentőségű ügyeket mellékvágányra csúsztatva, a szembenállás és terméketlen viták folytatásának veszélyét növeljék. Szegő Gábor Shultz amerikai (balra) és Sevardnadze szovjet külügyminiszter Newsweek a I I -ban olvastuk Műgyűjtési láz 1889-ben, egy évvel ön- gyilkossága előtt az idegbeteg Van Gogh még azt bizonygatta bátyjához intézett levelében, hogy Napraforgói 500 frankot érnek. Ma viszont, mikor egy aránylag kevésbé jelentős festmény, mint például Manet Mos- niers utca kövezőkkel című műve, több mint tizenegy- millió dollárért kelt el tavaly decemberben, Van Gogh híres Napraforgói minden bizonnyal csillagászati árat érnek el. Néhány további példa: Rembrandt egyik festménye 10,3 millió dollárért, Jacques Louis Davis Telemakhosz és Eukharisz búcsúja című képe, melyet egyes kritikusok közönséges giccsnek minősítettek 4,1 millió dollárért került kalapács alá. „A piacot nem a műérték érdekli, hanem a pénz’’ — mondja Sir William Rees-Moog, a. londoni The Times volt szerkesztője, a Brit Művészeti Tanács elnöke. „A magas árak arról tanúskodnak, hogy a világ tele van pénz-, zel, amelyet az emberek nem tudnak okosabban elkölteni.” Egy New York-i műkereskedő szerint „a művészet pénzeszközzé lett”. Világszerte vagyonosok ezrei fektetik be a pénzüket műtárgyakba abban a reményben, hogy jó üzletet csináltak, és sikeresen védekeznek az infláció és az ingadozó valutapiac ellen. Az ingatlanon kívül műtárgyakba fektetnek be legtöbb pénzt azon az alapon, hogy a régi mesterek és az impresszionisták többé már nem alkotnak, ellenben a műveik iránti keresiet évről évre nő; természetesen mindebben van egy kis kockázat is, főleg ami a kevésbé jelentős művészeket és műveiket illeti, de hát mi ez azoknak, akik a kultúra által szeretnének gyorsan meggazdagodni? Az árverések egykor exkluzív gyülekezete az idők folyamán igencsak demokratizálódott, hebehurgya fiatal amerikaiaktól komoly japán üzletemberekig (a japánok jelenleg a nagy nemzetközi árverések résztvevőinek 10 százalékát teszik ki) sokféle népség megfordul a patinás termekben, ahol Tiziano festményeitől ódon játékmackókig rengeteg tárgy cserél gazdát, önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy a befektetőknek nem több-e a pénzük, mint a józan eszük? Egyesek aggodalmukat fejezik ki, hogy változik a remekművek látásmódja, és hogy egy híres festményre lassan úgy tekintünk, mint egy versenylóra, vagy egy raktárházra, amelybe érdemes pénzt fektetni. Ezek az aggályok azonban egyáltalán nem újkeletűek: már a Szung dinasztia korabeli nagy gondolkodót, Csao Taőt is hasonló kételyek kínozták. „A művészet szeretete és élvezete mindenfelé divatba jött, és a műalkotásokat árunak tekintik, vagy megvesztegetésre használják; ez korunk nagy átka” — írta 800 évvel ezelőtt. Nemcsak a régi mesterek és az impresszionisták műveit vásárolják nyakra-főre: szinte minden művészeti irányzatnak jó ára van, különösen keresettek a XIX. és XX. századi amerikai festmények, melyeket mindeddig sokkal kevésbé értékeltek. Persze ezek sem olcsók. George Caleb Bingham A vidám tutajosok című képe például hatmillió dollárért kelt el januárban; amerikai műért ez az összeg rekordárnak számít. Sok műgyűjtő valóságos megszállottá válik: ez történt A. Alfred Taubannal, egy amerikai ingatlanügynökkel is, aki Jackson Pol- locfc-tól a kínai bútorokig mindent megvásárolt, sőt három évvel ezelőtt odáig ment, hogy megvette magát, a kétszáz éves hagyományra visszatekintő árverezési céget, a londoni Sotheby’st is. Mások csak azért vesznek, hogy vegyenek. Szeidzsiro Macuoka japán ingatlanmágnás például bevallja, hogy amit már megvett, az nem nagyon érdekli többé, jobban élvezi magát a vásárlást — a birtokába kerülő képeket egyszerűen bedugja raktárába, vagy egy tulajdonában lévő tokiói múzeumba. Más nagystílű gyűjtők is tartanak fenn magánmúzeumokat, de nagy. számban vannak olyanok is, akik a rablóktól való félelmükben még az árverésre se mernek személyesen elmenni, és miután megszerezték a kívánt műtárgyat, különlegesen őrzött rejtekhelyen tárolják. Az egetverő kikiáltási árak háttérbe szorítják a nagy európai múzeumokat, mivel egy-egy nagyobb vétel esetében az igazgatóság döntése legtöbbször hónapokig is elhúzódik, míg a magángyűjtők megengedhetik maguknak, hogy olykor pillanatok alatt határozzanak. Az olyan világhírű intézmény is, mint a londoni Tate Gallery, évenként mindössze 2,7 millió dollárt fordíthat képek vásárlására, ami elég szomorú még akkor is, ha tudjuk, hogy a legtöbb múzeum máris több művet birtokol, * mint amennyit ki tud állítani. Constable A Waterllo- híd megnyitása című festményének megszerzése érdekében például országos gyűjtést rendeztek, a kép névtelen tulajdonosa ugyanis, bizonyos adókedvezmények ellenében, hajlandó lenne egy általa elfogadhatónak tartott áron — 6 millió dollárért(!) — átengedni a művet a Tate-nek. Az összegből még mindig hiányzik majdnem 800 000 dollár, a határidő pedig egy hónap múltfa lejár. Ha a Taté nem is tudja most megvenni a képet, a brit törvények értelmében, ha külföldi vásárló jelentkezik, a galériának még hat hónapot adnak, hogy össze tudja gyűjteni a rávalót. Nem minden országban vannak azonban ilyen törvények, és még ha vannak is, sokszor a határidő meghosz- szabbítása sem tudja az országban tartani a képet. Gondoljunk például Olaszország felbecsülhetetlen értékű műkincsállományára, amelyből még mindig igen sok távozik külföldre, bár valamennyire sikerült megfékezni a csempészetet. A japánok óvakodnak a mai művészettől, de nem úgy az amerikaiak. Abban a reményben, hogy talán egy új Picassót fedeznek fel, sokan vásárolják mai művészek alkotásait is — például Jean Michel Basquiatét, aki néhány éve még metrókocsikra firkált, de mióta a pop-art nagy öregje, a nemrég elhunyt Andy Warhol a Szárnyai alá vette, úgy veszik a képeit, mint a cukrot. A piac szeszélyei kiszámíthatatlanok — legutóbb a közel-keleti olajválság idején, 1973—1974-ben volt nagy árapály a műkincspiacon — sokan rá is fizetnek, de vitathatatlan, hogy a korszakalkotó mesterműveknek mindig megmarad az értékük, valószínűleg pénzben is... HEROIN A GRAPE FRUIT ALATT Egy török teherautóban néhány tonna grape fruit alatt a nyugatnémet rendőrség 51 kiló heroint fedezett fel, a heroin piaci értéke 50 millió márka. Ez a nyugatnémet rendőrség eddigi legnagyobb sikere a kábítószer elleni harcban. MILLIÓ RÓZSASZÁL Harmincötmillió szál virágot exportál évente Lengyel- ország, főleg szegfűt, ezenkívül rózsát, tulipánt, fré- ziát, gerberát és krizantémot is. Legnagyobb megrendelői a Szovjetunió és Csehszlovákia. CSAK A MÁSODIK? Edmund Hillary, az Everest első meghódítója, nem csodálkozik egyes amerikai szakemberek nyilatkozatán, miszerint a csúcs, amelyet 34 évvel ezelőtt elsőként mászott meg, nem a világ legmagasabb csúcsa. Hillary egy ausztrál újságírónak kijelentette, hogy hallott már ilyen kijelentéseket. Arra a kérdésre, hogy mit érezne, ha tényleg igaznak bizonyulnának a kijelentések, azt felelte: már eddig is túl sokat örült az Everestet meghódító első ember hírnevének. Amerikai szakemberek bejelentették, hogy a himalájai „K 2” csúcs jelek szerint néhány méterrel magasabb az Everestnél. Ezt az amerikai műholdakon elhelyezett speciális technikával és rendkívül érzékeny műszerekkel állapították meg. Az eddigi mérések szerint az Everest 8848 méter magas, a „K 2” pedig 8611 méter magas volt. Az illető szakemberek viszont azt állítják, hogy a világ legmagasabb csúcsa a „K 2”, amely méréseik szerint 8852 méteres. VÉRBŐL RAGASZTÓ Az amerikai orvosok szerint az emberi vérből nyert ragasztót kitűnően fel lehet használni egyes operációknál a klasszikus cérna helyett. Dr. Robert Weissmann amerikai sebész a vérből készült ragasztót egy középfülműtétnél használta fel, ezenkívül alkalmazható szaruhártya- átültetésnél, bőrátültetésnél és más sebészeti beavatkozásoknál, amelyeknél a klasszikus cérna nehezen használható. PÉNZ HELYETT REVOLVER Kétmillió dollár értékű ékszert rabolt el két felfegyverzett bandita New Yorkban. A rablók tettüket délután követték el. Előzőleg megegyeztek egy ékszerüzlet tulajdonosával nagyobb ösz- szegű ékszer vásárlásában. A megbeszélt találkozóra pontosan megérkeztek, azonban pénz helyett revolvereket rántottak elő, átvágták a telefonzsinórokat, megkötözték a személyzetet, majd a széfből 272 kilogramm ékszert vittek el. TlZKILÓS TUMOR Egy kínai orvoscsoport Zambiában kétórás műtéttel egy tízkilós tumort távolított el egy nő hasából. A megoperált nő 41 éves és két gyermek anyja. Az asz- szony jó ideig azt hitte, hogy másállapotban van. A NIKOTIN ÖSZTÖNZI A RAK TERJEDÉSÉT Amerikai tudósok megállapították, hogy a nikotin ösztönzi a rák terjedését azoknál, akik már megkapták ezt a betegséget. A nikotin ugyanis megbolygatja a szervezet természetes ellenállóképességét, amely megakadályozza a ráksejtek elterjedését a szervezetben. A leghosszabb aluljáró Az utolsó simításokat végzik Bukarest leghosz- szabb aluljárójának építőtelepén. Az Ilié Pintille és a Nicolae Titulescu sugár- utat összekötő Victoriei téri közúti aluljáró hossza 700 méter, ebből 300 méter fedett, a kétszer két közlekedési sáv között az aluljáró központi részén 200 személygépkocsi számára létesítenek parkolóhelyet. Eredetileg az aluljáró megépítéséhez 36 hónapot irányoztak elő, de tekintettel az érintett sugárutak nagy forgalmára, az építők megszervezték a folyamatos tévé" kenységet, vasárnapokon, ünnepnapokon is a legnagyobb mértékben kihasználták a rendelkezésükre álló eszközöket, s így sikerült mintegy a negyedére csökkenteni a kivitelezési időt A hatalmas munkálat jellemzésére álljon itt néhány adat: megmozgattak 110 000 köbméter földet, 25 000 köbméter betont és 10 000 tonna aszfaltot öntöttek. Pályázati felhívás! A Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége (Békéscsaba, István király tér 5.) PÁLYÁZATOT HIRDET közgazdasági titkárhelyeflesi munkakör betöltésére. Feladata: a szövetségnél folyó közgazdasági munka irányítása, a tagüzemek közgazdasági, számviteli tevékenységének segítése. Biztosított juttatások: bér a 25/1983. sz. rendelet, illetve az elnökség döntése szerint. Azok pályázhatnak, akik: — felsőfokú végzettséggel és szakirányú képesítéssel rendelkeznek — legalább 4 éves nagyüzemi, felsőszintű vezetői gyakorlatot szereztek — pályázatukat legkésőbb május 5-ig eljuttatják a .szövetséghez. A pályázathoz mellékelni kell: — önéletrajzot — kitöltött személyi adatlapot (beszerezhető a szövetség titkárságán). Részletesebb felvilágosítást adnak a szövetség vezető beosztású dolgozói.
