Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-14 / 62. szám
1987. március 14., szombat KHiWraitl KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Tessedik a tanügy korszerűsítéséért az I79l-es pesti zsinaton Tssedik Sámuel születésének 235. évfordulóján megemlékezünk a 185 évvel ezelőtt tartott pesti ev. egyházi zsinatról. Ezen ugyanis (az ötvenedik évében járó) Tessedik a tanítók társadalmi megbecsülése és a tanügy korszerűsítése érdekében kialakult rendkívül heves vitában képviselte a haladást. Kijelentette — többek között —, hogy ha a régi, elavult hittételek és az ósdi útmutatások szerint kell tanítani, inkább „hajlandó itt, a zsinat színe előtt egyházáról lemondani” (1791); azaz, inkább megválik a papságtól, de — az akkor már tíz éve sikeresen dolgozó, korszerűsített reformiskolájának vívmányaiban is kifejezésre jutó — meggyőződését nem adja fel. A magyar protestáns egyházak — a 210 évvel ezelőtti — első Ratio Educationis Iránt fenntartással, sőt averzióval viseltetnek. Bíráló megjegyzésekkel, jobbító javaslatokkal sem szűkölködnek. Fináczy Ernő szerint „véleményük helyes didaktikai érzékre vall, s oly tanulságos”. A protestánsok iskolai felségfolyamodványának (1783) tanítástani megjegyzései, mindenekelőtt a Felbiger példája nyomán elterjedő „szagani módszert”, helyesebben a technikai sablonokat ítélik el. Az állásfoglalás kritikája szerint ugyanis „az együttes olvasás nem alkalmas arra, hogy a gyermekeket a könyv tartalmának és az emberi lélek különböző érzelmeinek megfelelő, folyékony olvasásra képesítse, hanem az éneklő egyhangúságnak egy neméhez szoktatja őket”. Hasonlóan hibáztatja a nyilatkozat a tanulók „együttes tanulását”. A kórusban való emléztetés, feleltetés — a protestáns elaborátum szerint — azzal a veszéllyel jár, hogy „az életkorban és a lelki adományokban fölötte különböző tanulók felfogásához nem alkalmazkodik és egyúttal a tanítókat, bármennyire figyeljenek is, megakadályozza abban, hogy ... észrevegyék és kijavítsák” a hibákat, a tévesen elsajátított ismereteket. Leghevesebben azonban a „táblázatos” módszert támadják: kifejezetten „visszásnak” minősítvén hatását. Ugyanis a tanulóknak olyan dolgokat kell róluk megtanulniuk, amit még nem értettek meg, amiről még nem tudnak véleményt alkotni. A protestáns iskolai felségfolyamodvány — az említett megállapítások mellett — értékes útmutatásokat is tartalmaz a kor iskolai oktatásának megjavítására: „Minden jó oktatás azon sarkallik, hogy amit a gyermekek tanulnak, teljesen értsék meg és mintegy birtokba vegyék”. A megértést (az értelem fejlesztését) a szemléltetésre alapozzák a felterjesztés szerzői. Az evangélikusok 1784. május 17-én, majd 1790. június 21-én kérik zsinat ösz- szehívásának lehetőségét. II. Lipót a vallási tolerancia nevében engedélyezi. Kiköti azonban, hogy a zsinat helyét és idejét előre jelentsék a kancelláriának; továbbá, hogy egy általa kiküldött „királyi embert, nem ugyan igazgatás, vagy elnöklés, hanem csupán felügyelés végett befogadni tartoznak". Bármennyire is a felvilágo- sultságon alapuló Lipót engedélye, abszolutisztikus uralkodói eszménye és módszere mégis erősebb. Kimondja ugyanis, hogy a zsinaton „így alkotott kánonok és szabályok csak miután a királyi főfelügyelőségen átmentek, bírjanak érvényességi erővel”. A zsinat összehívására — az 1790/91. te. szentesítése után — rövidesen sor került. A 48 küldött (ebből 24 lelkész, 24 világi követ) Pesten tanácskozott, 1791. szeptember 14-től október 14-ig. A zsinat egyik lelkésze — küldötte Tessedik Sámuel is. A munka szervezési kérdések tisztázásával kezdődött. Három bizottságot választottak. Kettő egyházi reformjavaslatok előkészítésével foglalkozott. A harmadikba, „az oskolai küldöttségbe” Tessedik Sámuelt is delegálták. * * * Tessedik Sámuel igen ak- tív tevékenységet fejt ki a zsinaton — annak plenáris ülésén és az iskolai bizottságban egyaránt. A hatodik ülésen tárgyalták a helyi „presbitérium” összetételére vonatkozó előterjesztést. A korábbi gyakorlat szerint „csak patrónusokból, papokból és öregekből” állott az egyházközségek helyi vezetősége. Radvánszky Ferenc felvetette, hogy tanítók is lehessenek a presbitérium tagjai, mert „ezen tanítóknak az egyházi testület körüli érdeme nem csekélyebb, mint a nagyobb iskolák tanáraié”. A javaslat nem tetszett a küldöttek többségének. A tanítók társadalmi rangjának emelése érdekében felszólalt a zsinat ezen ülésén Tessedik Sámuel is. Szug- gesztív erejű beszédéből a következőket emeljük ki: „Vannak a tanítók között tiszteletre méltó egyének ___ K i ezen előnyt a kisebb osztályú iskolák tanítóitól megtagadná, az megfeledkezni látszik, hogy a kisebb oskolák és osztályok voltak, jelenleg azok, és lesznek, nagyobb és legnagyobb oskolák és universitások veteményes kertjei, mind az egyházi rendnél, mind pedig az egész társadalomnál. Ezeket kell-e megvetni, kiknek neveltetésünket, s így egész életünket tudományos és erkölcsi alapját köszönhetjük, s kik iránt a legnagyobb hálával tartozunk. Azok záratnának ki a ta- nácskozmányokból, kiknek ügyességére ifjúságunkat bízzuk, s kiknek tanácsával sok hiányok megjavításánál élhetünk?” A falusi tanító társadalmi szerepének fontosságát, a népoktatás érdekében kifejtett pótolhatatlan tevékenységét meggyőző erővel hangsúlyozza Tessedik. Érdemes azonban megfigyelni, menynyire árnyaltan fejezi ki magát. Ugyanis csak „a tiszteletre méltó tanítók” érdekében emel szót! Ismeretes, hogy a pályára alkalmatlan, képzetlen, méltatlan maga- tartású iskolamesterek eltávolításának szükségességét következetesen hangsúlyozza. A zsinat végül elfogadja Tessedik érvelését. Lehetővé vált, hogy a jövőben a tanítók is teljes jogú tagjai legyenek a presbitériumoknak. A következő ülésen iskolaügyi kérdések kerültek terítékre. Nevezetesen az iskolák felügyeleti látogatásáról, ellenőrzésének módjáról tanácskoztak. Ráth Mátyás szerint az iskolák ellenőrzése „mechanikussá fajult”. A látogatásoknak „kevés, vagy semmi hasznát” nem látja. Tessedik ezzel a megállapítással nem ért egyet. A korabeli jegyzőkönyvben olvashatjuk: „Nagy hasznúak az ilyen látogatások, ha helyesen végeztetnek; helyesen végeztetnek pedig célszerű utasítások (tanácsok) nyomán, milyeneket tényleg készíteni kellene.” Tudjuk, hogy Tessedik meggyőző gyakorlati tapasztalatok birtokában nyilvánít ilyen határozott véleményt. Sok tapasztalatot szerzett (mint dékán) a 14 Békés megye ev. iskola látogatása közben. Tudja, hogyan kell azt „helyesen” végezni, hiszen már kidolgozta a Projectum instru- citonis pro Decano (= Tanítási tervezet, 1788) című tanítási, iskolavezetési, iskola- látogatási tanácsadási útmutatóját. A nagy vita után a zsinat elé került látogatási-ellenőrzési irányelvek lényegesen igénytelenebbek voltak, mint a Tessedik Projectumában kidolgozottak. Érdekes körülmények között kerül szóba a zsinaton a gazdaságtan és az orvosi (egészségi) ismeretek tanításának kérdése. Schwartner Márton javasolja, hogy a „hitjelöltek ne a keleti nyelvekből tegyenek” vizsgát, hanem a gazdászatból és az orvosi pályához tartozó tanokból. A zsinat — jellemző, en a többség konzervatív felfogására — nevetéssel és gúnyos megjegyzésekkel akart kitérni a kérdés megtárgyalása elől. Tessediket — aki e korszerű javaslatnak közismerten meggyőződéses helyeslője és támogatója — nagyon felizgatta a zsinat el- hárító-elutasító hangulata. A hiteles korabeli leírás szerint „Tessedik, kinek kedvére látszott lenni Scwhartner javaslata, az indítványt a lélek nagy megerőltetésével, annyira, hogy szavakat kellett keresnie, nagyban védelmezte”. * * * A másnapi tanácskozást (X. 5.) — Tessediket illetően — a legnevezetesebbnek, a legemlékezetesebbnek tekinthetjük. Ugyanis folytatódott az egyházi (papi) képzés törzsanyagának kialakításával kapcsolatos vita. Többen ellenezték az evangélikus teológiai alapvetést tartalmazó Formula Condor- diae használatát, elavult elvei és stílusa miatt. A konzervatívok viszont hevesen védelmezték a mind az ideig használatos, az egyházi tanokat felölelő, de a reformátusokat mélyen sértő tételeket is magába foglaló alapdokumentumot. A példátlan konfliktust az egyik konzervatív főfelügyelő kíméletlen, kihívó felszólalása váltotta ki. Szerinte „a Formula Concordiea szerint kell az ev. ág. hitv. papoknak tanítani, s amely papnak meggyőződésével azon tanok meg nem egyeznek, szabadságában áll, senki által nem akadályoztatik azon egyházból kilépni”. A zsinat konzervatív tagjai „Vivát!” felkiáltással helyeselték az ultimátumszerű kijelentését. Tessedik nem tűrhette szó nélkül a haladó gondolko- dásúakat pellengérező, gu- nyoros kijelentést. A kortárs feljegyzése szerint: „Tessedik ezt zokon vette, a kifejezést szó szerint értelmezte, s amennyiben találva érezte magát, helyéről fölpattanva a terem közepére hatolt, s ünnepélyesen nyilvánította: „hogy ha a Formula Con- cordiae szerint kell tanítani, hajlandó itt, a zsinat színe előtt egyházáról lemondani!” Tessedik kijelentése nyomán viharos szóváltásra került sor a két tábor között. A ki- békíthetetlennek látszó ellentétet (a zsinat kudarcától is tartva) Torkos püspök próbálta áthidalni, mondván, hogy „a Formula Concordiae nem tartozik oly szigorúan a symbolikus könyvek közé, hogy azok e nélkül ne állhassanak”. A püspök nyilatkozata átmenetileg lecsendesítette a felkorbácsolt szenvedélyeket. * * * A zsinat 12. ülésén került sor „az iskolákat érdtklő küldöttségi munkálat” felolvasására és megvitatására. Váratlanul ismét fellángolt a Formula Concordiae feletti vita. Tudjuk, hogy a zsinat iskolai bizottságának tagja Tessedik is. Néhányan beadványt készítettek a zsinathoz, hogy az egyháziak és világiak esküjéből maradjon ki az inkriminált könyv. A hivatalos krónika szerint így zajlott le az ülés: „Ezen munkát el kellett halasztani (ti. az iskolai bizottság munkájának vitáját), miután Justh szokott ülőhelyéről felugorván, egy 28 egyházi és világi férfiú által aláírt nyilatkozatot kézbesített az elnöknek. Ebben kijelentik, hogy az egyházi törvényeknél egyedül a szent írást és az ágostai hitvallást ösmerik el zsinórmértéknek”. Tessedik aláírása hatodikként szerepel a memorandumban. A két tábor vitája ekkor még szenvedélyesebbé vált. A „tiszteletre méltó aggastyán”, Okolocsányi, „a naturalizmusról, deismusról, socinianismusról” beszélt, és óvta a delegátusokat „a ha- sonnemű német eretnekségektől” — félvén a zsinat belső szakadásától. Szinkovitz püspök Tesse- dikék javaslatát támogatta. Az elnök végül olyan változatot terjesztett elő, miszerint az egyháziak, a saját kerületükben eddig szokásos módon, a világiak pedig — tehát a tanítók is — a Formula Concordiae kihagyásával esküdjenek és munkálkodjanak. A határozat szövege világosan kifejezi Tes- sedikék kezdeményezésének érvényesülését. A zsinat utolsó ülésén „szóba hozattak a követek", akik az állásfoglalásokat, a határozati javaslatokat felterjesztik a királyhoz. Rövid véleményegyeztetés után az elnöklő Balogh Péter egyetemes főfelügyelő és Radvánszky János mellé a követség tagjául még két személyt választottak. Nevezetesen „a nagyon tisztelendő Krúdy Dániel és Tessedik Sámuel urak küldetnek, hogy a zsinat által hozott kánonok kegyelmes helybenhagyását és királyi szentesítését, ő felségénél alázatosan kiesz.- közöljék, valamint, hogy azokat az udvari dicaste- riumoknál és az állam minisztériumánál pártfogásba ajánlják”. * * * A zsinat tehát erkölcsi elégtételt szolgáltatott Tesse- diknek. S ami ennél is több, az általa képviselt haladó szellemű egyházi és iskolai tanügyi javaslatokat lényegében elfogadták. Az ország vezetőihez küldött delegátusként pedig egyenesen igényelték tisztánlátását, európai színvonalú műveltségét, tárgyaló- és érvelőképességét, a haladás szükségességét őszinte meggyőződéssel valló egyéniségét. Személyében látták biztosítékát annak, hogy a deputáció a zsinat állásfoglalásait el tudja fogadtatni a királlyal, és az országos főhatóságokkal. Miként az 1791. évi zsinat története bizonyítja, Tessedik nemcsak szarvasi iskolájának hasznos gyakorlati munkájával, írásainak és beszédeinek meggyőző erejével, hanem a legmagasabb egyházi fórumokat és világi (pl. az 1790/91 évi) országgyűlést is felhasználva, keményen és következetesen küzdött a polgári művelődés megalapozásáért és a tanügy korszerűsítéséért. Dr. Tóth Lajos Tomka Mihály versei: Petőfi sírja Gyémánt késsel karcolom az ég a jeges ég boltozatára (szívemet döfi a dárda mint a lánglelkű szívét) az nem lehet hogy kutyává vált a farkasok vérező királya az nem lehet hogy fényes szemfogát kiköpte és a láncra várt az nem lehet — a szörnyűség mindegyre nőtt — hogy elfeledte gyermekét s a nőt a lángoló hazát az ősz vezért a trikolórra száradt honfivért a legendát bárki elfödheti a költő él átlép határokat sírjából süvölti ki akasszátok fel a cárokat! Negyvennyolcas gumicsizmában március idusán Nem öltünk díszmagyart Petőfi Sándor nem lobogtatunk öles kokárdát istenke ült fölénk s kalapja ne legyen sorsunk bokréta rajta eső szitál ahogy a nagy tavaszkor gumicsizmát húz lábunkra ravasz kor nézik sokan mennyit fial az állat Petőfi Sándor már nem megyünk utánad Várkonyi János: 1848 Zsadányi Lajos versei: Szarvaskő A szarvas a mélybe zuhant csaholtak az ebek büszke vár állt itt ma már emlékezet Merre zubog a patak gyere unokám keressük a fák között gyere szaporán Négysoros Elbicsaklik a toll mert nem válaszol hallgat a múlt bealkonyult
