Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK Békéscsaba egészségügyi szervezetének megalapítója: dr. Réthy Pál Korabeli felvétel az első csabai szegényeket ápoló- és kórintézetről (Reprodukció) Békéscsaba népesedésének növekedése a 19. század egymást követő évtizedeiben meggyorsult, de nem volt zavartalan. Ennek egyik fő oka az egészségügyi viszonyok kezdetlegessége, nagy elmaradottsága; komoly veszteségeket okoztak a különböző gyermekbetegségek (himlő, vörheny, kanyaró), valamint a nagy kolerajárványok, amelyek 1831-ben 2019, 1849-ben 1000, 1855:ben közel 500 ember halálát okozták. Hozzájárult mindehhez a nagyszámú szülési és csecsemőhalandóság. Az idősebb korcsoportoknál a „morbus hungaricus”, a gü- mőkór minden más halálokat megelőzött: a század első évtizedeiben Csabán 1877 embert pusztított el. Ebben az időben szervezett egészségügyi ellátásról beszélni nem lehetett. Kevés volt az orvos, kórház nem volt, a szüléseket háznál, többnyire képzetlen bábák vezették le. Gyógyszertár nem lévén, a betegek legfeljebb a „házi patikára” számíthattak. A megelőző közegészségügyi és járványügyi intézkedések fogalma ismeretlen volt. 1846-tól az Európa „legnagyobb falujának” nevezett Csaba a tőkés fejlődés útjára lépett. Elkezdődött a városiasodás. Változott a település képe, változott az életmód és többé-kevésbé átformálódott a közgondolkodás is. A fejlődő mezőgazdaság és az ipar, az országos vasúti hálózatba való bekapcsolódás szükségszerűen maga után vonta a kommunális ellátás alapjainak lerakását, az infrastruktúra fejlesztését is. Az egészségügyi Üj látványosság Pécsen, a székesegyház előtti téren: nemrég megnyitották a nagyközönség számára az ókeresztény sírkápolna és mauzóleum restaurált maradványait bemutató múzeumot. A mauzóleum nyomára dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum tavaly elhunyt főigazgatója, Pécs római kori régésze bukkant 1975 nyarán, amikor a székesegyház előtti Séta tér nevezetes vízlépcsőjét helyre akarták állítani, de előbb a téren ásatásokat kezdtek. A Séta tér utcaszintje ma négy méterrel van magasabban, mint az egykori római kori térszint. Ezen az eredeti szinten láthatók ma a kápolna kiásott és helyreállított alapfalai. Az épület egy ha jós templom volt íves szentéllyel: mérete 18,2X9,5 méter. A kápolna alatt van a sírkamra, amelyben dúsan díszített márvány szarkofág látható, sérült állapotban. A régészek megállapították, hogy annakidején- az építők félig készen Rómából hozták a szarkofágot, faragását itt fejezték be, majd a sírkamra elkészülése után építették föléje az itt eltemetett vértanú emlékét őrző templomot. Az építés idejét a IV. század ötvenes-hatvanas éveire teszik, a romok között ebből az időből való pénzeket találtak. A kápol-„ na és a sír a népvándorlás korában sérült meg. Miközben a kutatóknak viszonylag pontos képük van az építményről és koráról, maradt még megfejtendő rejtély: így például a kápolnához ellátás kialakításának szentelte életét városunk nagy orvosegyénisége: dr. Réthy Pál. Dr. Réthy (Schlotterbeck) Pál — második gyermekként — 1809-ben Szarvason született. Apja Würtenbergből, Stettin városából került az Alföldre az 1700-as évek végén. Iskoláit Szarvason, Me- zőberényben, majd Pozsonyban végezte. Orvosi pályára Pesten képezte magát. Kiváló tanuló volt, kimagasló adottságaira hamar felfigyeltek. Fabini Teofil János pesti szemész professzor asz- szisztense lett, aki kiváló mestere volt. Réthy tanárától nemcsak szakmát, hanem orvosi elhivatottságot, a tudomány szeretetét, a szervezés tudományát is elsajátította. A pesti egyetemről 1836-ban került Csabára — a községi tanács meghívására — városi orvosnak. Itt hamar megkedveltette magát és rövidesen a város egyik legjobban tisztelt polgára lett. Sokoldalú tevékenységet végzett. Harcolt a város közegészségügyi és járványügyi viszonyainak megjavításáért és fejlesztéséért. Állandóan foglalkoztatták a szociális kérdések, szívén viselte az elesett nincstelenek tragikus helyzetét. Érdekükben mindent megtett: tanácsüléseken, egyházi gyűléseken, tehetős polgárokat felkeresve érvelt, agitált és gyűjtött a szociális intézmények építése érdekében. Jelentős közéleti tevékenysége során talán a" város és a megye nyomdaiparának megalapozása is neki köszönhető: öccsét, Li- pótot hazasegíti, aki külföltartozó temetőben 36 sír került elő, s ez mai ismereteink szerint túlságosan nagy temető az egykori Sopianae nagyságához képest. Elfogadott magyarázat erre még nincs, csak különböző hipotézisek. A sírkamra falait meglepően jó állapotban fennmaradt bibliai témájú festmények díszítik. A helyreállítás arra törekedett, hogy a dön tanulta a nyomdászatot és saját vagyonával fedezi a nyomda alapítását. Az egészségügy szervezése terén a legmaradandóbb tette a csabai kórház megalapítása volt. Ennek érdekében hosszú éveken keresztül szívós harcot folytatott. 1843- ban egy evangélikus egyházi gyűlésen többen felszólaltak az akkoriban roskadozó félben lévő „koldusok háza” átalakítása érdekében. Itt nemcsak koldusokat fogadtak be, hanem mindenféle ápolásra szoruló betegeket is. Réthy felszólalásában képet festett, meggyőző érvekkel, a rendkívüli nyomorról és ínségről és a tehetősebb emberek ezzel kapcsolatos kötelességeiről. 1847-ben a gondolat gyakorlati megvalósítására is sor került. A város elöljárósága egy bizottságot hozott létre, amelynek feladata volt, hogy megállapítsa a valóban szűkölködők számát és bírálja el a segélykérők „nyomorát”. A bizottság elnökhelyettese Réthy Pál lett. Ez inspirálta, hogy megírja első fontos művét: „Szegényeket ápoló és kórintézet felállításáról Békéscsabán” (Szarvas, 1847.). Ez a 34 oldalas kiadvány szakkönyvnek is megfelelt, amely már kórházi alapszabály-tervezetet is tartalmazott. A tanulmány körültekintő felépítése és indoklása arra utal, hogy Réthy már a megbízás előtt is tudományosan foglalkozott a kórház és „szegényház” felállításának szervezeti és működési kérdéseivel. Ennek ellenére a városi kórház kérdése csak 1854- ben, a szabadságharc bukászakmai érdek a legkevésbé se csorbuljon, de minél többet megmutathasson a nézőknek, és hogy az építmény ne zavarja meg a Dóm tér, a Séta tér kialakult építészeti rendjét. A munkálatokat az Országos Műemlék-felügyelőség irányította Bachmann Zoltán és Vezér Csaba tervei szerint. A bazilika alapfalait és a lejáratot félkörben budafai sa után, került ismét napirendre. Réthy Pál harcolt, hogy érvényt szerezzen a főszolgabíró jóváhagyásának és rendelkezésének: Csaba város saját erejéből állítson fel kórházat és amíg ezt megtenni képtelen, addig ideiglenes épületről gondoskodjon. Az ügy érdekében, a pénzügyi alap megteremtésére a városban gyűjtést szervezett. Kezdeményezésére a város tulajdonát képező épületet erre a célra használhatóvá tették és itt 1864-ben vették fel az első beteget. Ez a kezdetleges kórházi épület romladozóvá vált és a betegek ápolására alkalmatlan lett, ezért 1880-ban a képviselőgyűlésnek új kórházi épület felállítását indítványozta. A testület a javaslatot elfogadta és a tervek elkészítésével dr. Réthy Pál városi orvost és Sztraka Ernő városi mérnököt bízta meg. Időközben a gyűjtésből származó alap 1900 forintra szaporodott és a kórház felépítésének már nem volt akadálya. 1882-ben a műszaki átadás meg is történt. Békés megye főispánja 1889- ben a csabai kórházat „nyilvános kórháznak” minősítette. Az orvosi teendőket dr. Réthy Pál, dr. Bende Albert és dr. Reisz Miksa városi orvosok látták el. Szolgálatukért fizetést nem kaptak. Réthy a kórház szervezésének gondjai mellett nem feledkezett meg a szegényekről sem. Javaslata alapján a kórház nagy kiterjedésű telkén 1869-ben felépült a „szegények gyámoldája”. Az intézet avatásakor megállapítást nyert, hogy „.. .az intézet létezését leginkább Kiss Péter kórházbizottsági és közbiztonsági testület elnöke, valamint dr. Réthy Pál városi tiszti orvos fáradhatatlan tevékenységének köszönheti.” Réthy Pál sokat tett a járványos betegségek leküzdése terén is. Ezekben az időkben különböző járványos betegségek tizedelték a lakosságot. Életének legnehezebb időszakát az 1873-as kolerajárvány jelentette. Ekkor, 11 hét leforgása alatt 4000 ember betegedett • meg Csabán. A halálos áldozatok száma 2104 volt. A járvány idejére az összes orvost — a magánorvosokat is — szolgámészkőből kiépített díszes támfal határolja, a sírkamra előterébe vezető lépcsők fölé üvegtetőt építettek. Az előtérben a város korabeli történetét ismertető és az ásatásokat bemutató kiállítás fogadja a látogatót. A sírkamra megóvása, a helyreállítás folyamata izgalmas vállalkozás volt, amely számos technikai érdekességet hozott, nem új, de a hazai gyakorlatban ritka megoldásokkal. A sírkamra falai mellől eltávolították a földet, föléje vasbeton boltíveket építettek, de előbb az egészet ólomlemezekkel elszigetelték a talajtól. A sírkamra fala és az új boltív között helyezték el a klímaberendezést, amelynek tervei a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán készültek. A szerkezet szűrt friss levegőt szív be a felszínről, ezt ultraibolya sugarakkal sterilizálja, a hőmérsékletet és a páratartalmat állandó szinten tartja. A sírkamrában tartózkodó látogató testének kipárolgásától üvegbura védi a falakat. A festmények a feltárás idején vesztettek keveset eredeti színükből, de a Restaurálás — Pintér Attila munkája — és a klímaberendezés segítségével meg lehet óvni a további romlástól. Az ókeresztény mauzóleum közelében, a dóm előtt tavaly nyáron nagy munkák folytak: a korábban már feltárt korsós sírkamrát állították helyre úgy, hogy majd a közönség számára is megközelíthetővé váljék. A tervek szerint a következő években fokozatosan restaurálják, és megnyitják a látogatók előtt az ókeresztény kultúra itt található becses emlékeit. G. T. lattételre rendelte. Kötelező szabályrendeletet alkotott, amelyben biztosította a gyógyszerellátást és fertőtlenítést. A kolerajárvány idején tanúsított áldozatos tevékenységéért a „Koronás Arany Érdemkereszt” kitüntetéssel jutalmazták. 1881- ben ugyanígy szervezte meg az 1500 beteget érintő vör- henyjárvány megelőzését és leküzdését. Magyarországon elsők között vezette be a himlőoltás alkalmazását. Tudós orvos, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának tagja és előadója volt. 1869-ben tanulmánya jelent meg „A növények, állatok, emberek őseredeti keletkezése” címmel, amelyben igen haladó gondolatokat vetett fel. Munkásságáért a „vármegyei tiszteletbeli főorvosi” címmel tüntették ki. Dr. Réthy Pál szívvel-lé- lekkel közéleti ember volt. Szakmai munkájának magas szinten való ellátása mellett részt vett a város közügyeinek intézésében is. Több bizottságnak tagja volt. A csabai elöljáróságon lelkes szószólója volt annak az indítványnak, hogy a megye székhelyét helyezzék át Csabára és ennek érdekében a városnál „nagyobb áldozatok meghozatalát” sürgette. Szorgalmazta a kommunális létesítmények építését. (Csatorna, híd, kutak, járdák, közutak, stb.) 1891-ben ment nyugdíjba 54 évi szolgálat után. Tevékenységét a képviselőtestület jegyzőkönyvileg méltatta: „hivatalát mindenkor lelkiismeretesen és buzgalommal folytatta, s megválására kizárólag azért A helységnév -földvár eleme egy földsáncokból álló várra utal. A Pusztaelőtag azzal van összefüggésben, hogy a község elnéptelenedett területen, pusztán épült újjá. Lényegében ugyanígy magyarázza a település néveredetét Karácsonyi János is a Békésvármegye története című munkájában: „Hajdan Orosházától csaknem délre, ama szöllősi sánczoknak vagy „nagy ta- társánczoknak” nevezett földvártól nyugat felé esett egy Földvár nevezetű falu, melyet a XV. században Fekete-Földvárnak, a XVI. században pedig Varjas Földvárnak hívtak, hogy a többi ily nevű falvaktól megkülönböztessék ............ a m últ század elején Orosháza vidékén a határjelek nagyon el voltak mosódva, s a hódmezővásárhelyi pásztorok, csakhogy a tőlük bérelt Me- ző-Szőllős határa még nagyobb legyen, a régi földvárat elkezdték szöllősi sánczoknak nevezni, s ekként a földvári határnak nagyobb részét el is foglalták. A kincstár, mely a múlt szákerült sor, mert előrehaladott korában megtört egészsége, kimerült ereje mellett hivatalát folytatni nem képes.” 87 éves korában, 1896-ban halt meg és testét a kegyelet jeléül az általa oly nagyon szeretett kórház kertjében helyezték örök nyugalomra. Emlékére a mai Kórház utcát 1945-ig Réthy utcának nevezték. Szerette Békéscsabát, s a kórházat, amely szinte egyet jelentett nevével. Haladó gondolkodású ember volt, telítve mély humanizmussal és szociális törekvésekkel. Az elesettek, a szegények, az elnyomottak érdekében minden tőle telhetőt megtett, hogy nehéz helyzetükön enyhítsen. Ezen igyekezetének sokszor útjába álltak korának társadalmi gátjai, amelyeket ő egyedül nem törhetett át, de így is nagy dolgokat valósított meg. Az utókor mostohán bánt dr. Réthy Pál tevékenységével, emlékével, megfeledkeztünk róla, pedig egész életével a város egészségügyi ellátásának megszervezését, kialakítását szolgálta. Pesti egyetemi intézetet cserélt fel egy nagyon kezdetleges fejlettségű község tiszti orvosságáért. Egyénisége, életműve méltóvá teszi, hogy nevét megörökítsük, ahogyan Szombathelyen Markusovsz- ky Lajossal, Gyöngyösön Bugát Pállal tették: időszerű, hogy a Békéscsabai Egyesített Egészségügyi Intézmény dr. Réthy Pál nevét vegye fel! Dr. Sonkoly Kálmán zad elején mint uratlan birtokra, Földvárra is rátette kezét, úgy segített magán, hogy a régi varjas-földvári határnak birtokába jutott, északkeleti csúcsához vett egy jó részt a régi tompái pusztából, meg a régi Apá- oza falu határából, s így alakított 7437 kataszt. holdra terjedő pusztát. Ezt aztán Puszta-Földvárnak nevezvén el, Csanád-megyéhez csatolta.” A 15—16. századi Földvár az idők folyamán — valószínűleg a török hódoltság idején — elnéptelenedett és csak 1841-ben települt újjá, dohánytermesztés céljából. Pusztaföldvárnak 1855-ben 496 lakosa volt, de 1891-ben már 2510-en éltek ott, s a múlt század végi lexikonok szerint akkor már vasútállomása és gőzmalma is volt a falunak. A községet 1986. január 1-én 2228-an lakták. Pusztaföldváron született többek között Szimonidesz Lajos (1884. november 4-én) művelődéstörténész, evangélikus lelkész, a demokratikus hadsereg vezérőrnagya, tábori püspök. Fotó: Szőke Margit Ókeresztény sírkamra Pécsen
