Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

o 1987. március 14., szombat JENilUl-fíTd Nyolcvankét éve avatták fel a békéscsabai Kossuth-szobrot Orosházán már állt a Kossuth-szobor, amikor Bé­késcsabán is megkezdődött a mozgolódás, hogy Kossuth Lajosnak szobrot kellene ál­lítani. A község elöljárói — feltehető — több várost és községet is felkerestek (nyilván Orosházán is jár­tak), hogy megnézzék; mi­lyen Kossuth-szobrokat emel­nek máshol? A „Szerződés”-ből — me­lyet a község Horvay János szobrászművésszel kötött — kiderül például, hogy „a szobor alakja 2,70 méter ma­gas (legyen), teljesen akko­ra és olyan erős, mint a czeglédi Kossuth-szobor”. A neves szobrász (született Pé­csett 1873-ban, meghalt Bu­dapesten 1944-ben) Buda­pesten, Bécsben, Franciaor­szágban, Olaszországban és Amerikában tanult, illetve járt tanulmányúton. Kezdet­ben Róna József műtermé­ben dolgozott, és ez időben nyerte el a megbízást a ceg­lédi Kossuth-szoborra, mely első nagyobb műve volt. A New York-i Kossuth-szobor is Horvay János alkotása, s a sorban ott van a békés­csabai, melyre 1905-ben ka­pott megbízást, és amelyet 1905. szeptember 19-éh, nyolcvankét évvel ezelőtt, Kossuth Lajos születésnap­ján avattak fel nagy ünne­pélyességgel, elhatározva, hogy azontúl minden évben a szobor felavatásának év­fordulóján „megkoszorúztas- sék”... A Szerződés és a néhány hónappal később keletkezett községi közgyűlési jegyző­könyv teljes szövegét közre­adjuk, emlékezve ezzel is Kossuth Lajosra, aki New York-tól Békéscsabáig bronz­alakban (is) figyelmezteti a szemlélőt az 1848/49. dicső és dicstelen napjaira. A levelezőlapon, mely (mint fotográfia) a szobor Minden nemzetnek megvan a maga kultusza. Miénk a Kossuth-kultusz. Varázslatos ez a név, mely regél dicső­séges napokról, hevületbe hozza a szíveket, együvé for­rasztja az érzéseket és a ma­gyarság évszázados küzdel­meinek egy olyan változatos és bűbájos, de egyszersmind megható és tanulságos pa­norámáját állítja szemünk elé, amilyen kevés nép életé­ben van. És ez a dicsőséges kultusz csak terjed, bevésődik már a kisdedek szívébe, hogy tet­tekre erősítse a férfit ko­porsója bezártáig. A Kos- suth-kultusz terjedésével szaporodnak annak büszke szimbólumai is, a Kossuth- szobrok, hogy időtlen időkig hirdessék Kossuth Lajos nagyságát, az ő eszméit. Mit jelent az az érctömeg, amely Kossuth Lajost ábrá­zolja? Amint a nagy ember nagy nevű fia, Kossuth Fe­renc mondta, azt, hogy „Kossuth Lajos nem halt meg, noha eltemettük, ha­nem időtlen időkig él. Szimbóluma annak a halha­tatlan eszmének, amely hite, lelke minden igaz hazafi­nak, amely eszme örökké él, és eget kér magának. Szel­lem, amely messze távolban, a múltban teljesült Árpád­ban, Bocskayban, Rákóczi­ban, és meg fog testesülni a jövőben is mindenkor, ha a haza veszélyben forog. Hal­hatatlan a szobor, amelyben élet és lélek van. Halhatat­lan, mert az ő dicső eszméi terjednek, szelleme szétárad mindenfelé. Ott lebeg kuny­hóban, palotában, boldog családi tűzhelynél, benne re­felavatásának napján ké­szülhetett, nem éppen hízel­gő szöveg olvasható. Vácra címezte az ismeretlen levél­író a következőket: „Fárad­tan, álmosan érkeztem meg ebbe a poros, piszkos falu­ba. ..” A postai körbélyeg­zőn a dátum: 1912. Olyan ez a lap, mint ha az élet min­denkori minőségét adná: egyfelől színes, szalagos ko­szorúerdő Kossuth szobrá­nak talapzata körül, másfe­lől a „poros, piszkos” falu, ahonnan az utazó szíveseb­ben ment el, mint ide érke­zett. .. A Szerződés és a közgyű­lési jegyzőkönyvrészlet is a kort, a századelő hangulatát, levegőjét hozza vissza, kis­sé hivatalosan bonyolult, ne­hézkes nyelvezettel, de azért világosan és érthetően. * * * „Szerződés. Amely egy részről Áchim Tamás közsé­gi bíró és Korosy László el­ső jegyző, mint Békéscsaba község elöljárói és Horvay János szobrász budapesti la­kos között Kossuth Lajos, hazánk nagy fiának Békés­csabán felállítandó szobra elkészítése és kiállítása fe­lett a mai napon, s alulírott helyen következőleg kötte­tett. 1. Horvay János szobrász az építendő szobor felállítá­sát, elkészítését ezen szerző­désben foglalt feltételek szi­gorú betartása mellett elfo­gadja; Áchim Tamás bíró és Korosy László első jegyző Békéscsaba község képvise­letében pedig Horvay János szobrászt megbízza hazánk nagy fia, Kossuth Lajos szob­rának elkészítésével. 2. A szobor főalakja 2,70 méter magas, teljesen akko­ra és olyan erős, mint a czeglédi Kossuth-szobor. A szobor főalakja a legfino­mabb ágyúbronzból lesz öntve, a felállítás Békéscsa­bán, az úgynevezett Kős­zeg a dalban, mit gyermeké­nek dúdol az anya, benne az ifjak lelkesedésében, tűz- lángra gyújtva; az aggok szívében, akiket boldogság­gal tölt el a múlt feledhe­tetlen dicsősége.” Az orosházi szabadságoltár ünnepélyes leleplezésénél hallottuk e szókat. És nem­sokára hallani fogjuk Csa­bán. Mert testet öltött az eszme. Horvay János buda­pesti szobrászművész budai várkerti műtermében készen áll a csabai Kossuth-szobor agyagszobra, amelynek a fe­lülvizsgálata Kossuth Ferenc és az alkotó művész, vala­mint a Kossuth-szoborbi- zottság tagjainak jelenlété­ben vasárnap történt meg. Részt vett továbbá a fölül- vizsgálaton lapunk részéről Palatínus József is. A szoborbizottság Szalay József elnök vezetésével szombaton délután utazott föl a fővárosba. A bizottság részéről Achim Gusztáv fő­mérnök, Balázs Ádám és Rell Lajos főgimnáziumi ta­nárok és Wagner József mű­építész utaztak föl. A kül­döttség vasárnap délelőtt Horvay János szobrászmű­vészt kereste föl Zöldfa ut­cai lakásán, ahonnan a szo­bor megtekintése végett át­mentek a művész várkerti műtermébe. Szalay József és Rell Lajos dr. pedig elhaj­tottak Kossuth Ferencnek, az országos függetlenségi párt vezérének lakására, ahol Szalay József szép be­szédben kérte fel a nagy ve­zért a szoborvizsgálaton való részvételre. Kossuth Ferenc örömmel adta beleegyezését, és aztán Budára hajtattak. Tizenegy óra volt, mikor suth téren, a megjelölt he­lyen történik. A kivitel a pályázaton 2-ik számmal je­lölt minta szerint történik. 3. A szükségelt feltöltési munkálatokon kívül — mely a község kötelessége, s mely­nek méreteit a vállalkozó szobrász a kellő időben kö­teles a községgel közölni, minden egyéb s így a talpa- zati munkálatok és a felállí­tás, szállítások is kizárólag Horvay János szobrászt illeti. 4. A vállalati összeg, illet­ve tiszteletdíj 16 000 (szóval is) Tizenhatezer koronában állapíttatik meg. Ezen ösz- szeg a következő részletek­ben fizettetik ki: a) Horvay János szobrász a szerződés aláírása után 3000 (szóval is) Háromezer koronát kap. b) A gépszminta elkészül­te és felülvizsgálta után 3000, azaz Háromezer koro­nát. c) A bronzszobor átvétele után 3000 (szóval) Három­ezer koronát. c) A fennmaradó 7000 ko­rona a szobor felállítása, s annak a község részéről tör­tént végleges átvétele után. 5. A szobor legkésőbb az 1905. évi szeptember hó 15- ig felállítva átadandó. Ezen időn túl minden napi kése­delemért szobrász által 100 korona kötbér fizetendő. 6. A talpazat kövezetének mintája szoborbizottságnak bemutatandó, s annak elfo­gadása után kezdhető meg az építkezés. 7. Békéscsaba községe ki­köti, hogy a szobor építését ellenőrizhesse, s szakértők közbenjárását vehesse igény­be. Minden fizetési részlet csak abban az esetben telje­síthető, ha a már elkészített részmunkálatok a szerződés feltételeinek megfelelnek. 8. Áchim Tamás bíró és Korosy László első jegyző Kossuth a műterembe ért, ahol lelkes éljenzéssel fogad­ta a kis társaság, amelynek részéről a művész üdvözölte. A bizottság ezután azon­nal beható vizsgálat alá vet­te a szépen sikerült szobrot, amelyen a művész a tett észrevételekre több lényeges javítást eszközölt. Az arc — különösen Kossuth Ferenc észrevételeire — néhány perc alatt egész új, természetes kifejezést nyert. Maga Kos­suth Ferenc is modellt ült, miután tudvalevő, nagy ne­vű apjának számos jellemző arcvonását örökölte. De leg­érdekesebb kép volt, mikor maga Kossuth Ferenc vette Békéscsaba község nevében kikötik, és Horvay János szobrász kijelenti, hogy a feltöltési és alapozási mun­kálatokon kívül Békéscsaba községe többet, mint a kikö­tött 16 000 korona díjat — nem fizet. Ha tehát a szobor felállítása és elkészítése bár­mi, ezen szerződésben nem említett pótmunkálatot kí­vánna meg — annak telje­sítése Horvay János szob­rász kötelessége, s azt tíé- késcsaba községe külön dí­jazni nem köteles. 9. Szigorúan kiköttetik, hogy ezen szoborról a szob­rász sem másolatot, sem az eredetihez hasonlót senki ré­szére nem készíthet. 10. Ezen szerződésből szár­mazó netaláni peres kérdé­sek elbírálására a sommás eljárás a békéscsabai kir. já­rásbíróság illetékessége köt- tettetik ki kölcsönösen. 11. Jelen szerződés bélye­gét a község, a nyugta és illetéket pedig Horvay Já­nos szobrász viseli. — Fel­olvastatván helybenhagyva aláíratott. Kelt Békéscsabán, 1905. március 8-án. Békéscsaba elöljárói; Korosy László s. k. első jegyző, Achim Tamás s. k. bíró, Horvay János s. k.” (Egy megjegyzés tintaceru­zával az utolsó lap alján: „1905. május végén vagy jú­nius elején 3000 kor. minta megtekintése után.”) * * * A jegyzökönyvrészlet: „Ki­írt cikk Békéscsabán, 1905. november hó 23-án a köz­ségi képviselőtestület által tartott rendes havi közgyű­lésben felvett jegyzőkönyv­ből. (393/1905. Kgy.) Előterjesztetett a Kos- suth-szoborbizottság jelen­tése és végelszámolása tel­jesített működéséről, s ja­kezébe a vésőt, és a művész tudásával, értelmével és ügyességével, érzésével ala­kított, formált a szobron. Kossuth, a politikus, az ál­lamférfi? — kérdeznék so­kan. Igen, Kossuth Ferenc, aki maga is szobrászművész. Még olaszországi tartózko­dása alatt megcsinálta aty­jának mellszobrát, carrarai fehér márványból, amely megszólalásig hű szobor ott látható lakásán. Horvay János különben nagy szerencsével oldotta meg a csabai Kossuth-szob­rot, amely dicséretes törek­véséért az elismerés leg­szebb pálmaágát fogja neki A Kossuth-szobor ma vaslata a szobor elkészítése, a leleplezési ünnepély törté­netének kinyomtatása, s a szobornak a leleplezés év­fordulóján minden évben való megkoszorúzása iránt. Véghatározat A képviselő-testület hálás köszönetét és elismerését jegyzőkönyvileg fejezi ki a szoborbizottság önzetlen, ha­zafias munkálkodásáért, s erről a bizottság tagjait jegyzőkönyvi kivonat kap­csán értesíteni határozza. Az előterjesztett javaslat alapján felhívja a közgyűlés az elöljáróságot, miszerint a Kossuth-szobor megfelelő el­kerítésére nézve ide terve­zetet és költségvetést mutas­son be, a leleplezési ünne­nyújtani Csaba községe. És az elismerésre rászolgál Hor­vay, aki fáradságot nem kí­mélve, valósággal lelket ön­tött a szoborba. A művész közel fél esztendeje dolgo­zik az agyagszobron, amely most már teljesen kész. Más- félszeres nagyságban ábrázol­ja Kossuthot (2,80 méter), aki födetlen fővel szónokol, jobb kezét szívén tartva, ki­feszített bal keze pedig kardja markolatán nyugszik. A póz igen ügyes és termé" szetes, valamint az atilla és a csizma, s általában a ru­haviselet. A szobor a grá­nittalapzattal együtt 6 mé­ter magas lesz, s a bronzba öntését a jó nevű, budapesti Haraszty József cég fogja megcsinálni. Horvaynak ez a huszadik Kossuth-szobor alkotása, ö a mestere a ceglédi, hajdú­nánási, orosházi szobroknak, pélynek a közgyűlés jegyző­könyvében megörökítése tör­ténetét könyv alakjában ki­nyomtatva jutalomkönyv gyanánt osztassa ki az isko­lákban, s végül tegyen in­tézkedést az iránt, hogy a szobor a leleplezés évfordu­lóján (1905. szeptember 19.) mindenkor megkoszorúztas- sék. Végül hálás köszönetét és elismerését fejezi ki a kép­viselő-testület Kossuth Fe­renc, dr. Fábry Sándor kir. tanácsos alispán, dr. Várady Antal és Koren Pál urak­nak a leleplezési ünnepélyen való hazafias működésükért. Kiadta: Korosy László első jegyző.” Közzétett^: Sass Ervin és egész sereg Kossuth-mell- szobornak. A szoborvizsgálat 12 óra­kor ért véget, mikor Kos­suth Ferenc elbúcsúzott a tagoktól, akiknek nevében ismét Szalay mondott kö­szönetét a megjelenéséért. A pártvezért Szalay és Rell kí­sérték a lakására. Itt még megemlítjük, hogy a vizsgálat után Szalay Jó­zsef, a szoborbizottság és Csaba közönsége nevében fölkérte Kossuth Ferencet a szobor leleplezésén való megjelenésre. Kossuth szíve­sen vette a meghívást, és határozott ígéretet tett, hogy a szoboravatö ünnepen leér­kezik Csabára. Ez lesz Kos­suth Ferencnek harmadik csabai látogatása. A pártvezér a vizsgálat után még néhány percig ba­rátságos beszélgetést folyta­tott a küldöttség tagjaival. Leginkább a lefolyt képvise­lőválasztásról, a csabai álla­potokról kérdezősködött, és arról, hogyan választották meg Áchim L. Andrást kép­viselőnek. A küldöttség tagjai a bi­zottság nevében teljes meg­elégedésüket fejezték ki Horvay Jánosnak, és hétfőn délben visszautaztak Csabá­ra. Legközelebb megbeszé­lik a művésszel az alapozás és felavatás részleteit, és mihamar hozzáfognak ezen munkálatok előkészítéséhez. A leleplezési ünnepséget az eddigi megállapodások sze­rint Kossuth Lajos születése napján, szeptember 19-én tartják meg, országra szóló ünnepségek mellett. Az ün­nepségre a bizottság, illető­leg Csaba, meghívja a vár­megyét, a megye községeit, testületéit és egyesületeit, a törvényhatóságokat, pártkö­röket, a kormányt és a tör­vényhozást, mint annak szá­mos jelesét. A békéscsabai Kossuth-szobor 1905-ös avatási képe, korabeli színes levelezőlapon Budapesti tudósítás a Békésmegyei Közlöny 1905. június 1-i számában A szoborbizottság Horvay műtermében

Next

/
Oldalképek
Tartalom