Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-09 / 57. szám

NÉPÚJSÁG o 1987. március 9., hétfő 104 éves lesz a nyáron A munka volt a mindene Szitás Balázs téesznyugdíjast nem lehet egykönnyen elfelejteni. Nemcsak mert 104 éves — azaz pontosan ennyi lesz június 10- én —, hanem azért sem, mivel pátriárka korára is megőrizte egyéniségét. Bélmegye- ren lakik az egyik lányánál, de most még tart a telelése a másiknál, Fodré Ferencné- nél, s ott találkoztunk. — Hogy érzi magát, Balázs bácsi? — Az a baj, hogy jól, de itt a városban nem tudok úgy menni, mint otthon. Üldö­gélek a lakásban, csak néha megyek ki az erkélyre levegőzni, nézelődni. Megyeren mindenki ismer, s ha kilépek a házból, már van kivel beszélgetni. Jobban telik az idő. — Itt hogy telnek a napok? — Kilenc-fél tízkor kelek, mosakodás, reggeli. Két-három óra közt ebéd — a le­veseket nagyon szeretem —, hat óra felé pe­dig lefekszem. Közben csak tétlenkedek. Mi­nek is él az ember, mikor már nem tud dol­gozni! Tavaly még jó időben megpróbáltam kapirgálni a kertben, de nem bírtam, alig tudtam utána két bottal visszamenni a ház­ba. — De még mindig egészséges ... — Három hete majd meghaltam, aztán a doktor segített és jobban lettem. Elmúlt a rosszullét, csudálkozott is. Igaz, a szemem gyönge, nem tudom a tévét nézni, inkább csak hallgatom egy kicsit. Aztán megunom. — A hallása igen jó. Aludni tud? — Nem sokat. Hosszú az éjszaka .... s ilyenkor annyi minden eszembe jut. Mikor gyerek voltam a cár idején Lengyelország­ban, mert az a rész az oroszoké volt akkor. Hatan testvérek, három lány, három fiú, én a legkisebb. Aztán az első háború ... Az nem olyan volt ám. mint a másik, akkor még lovon vagy gyalog ment a katona, és ástuk a lövészárkot. — Hogy került Magyarországra? — Fogoly lettem, ide hoztak. Először ba- rakban voltunk sokan együtt, majd munká­ra mentünk. Parasztokhoz, ahol az ember katona volt, s kellett az asszonynak a segít­ség. Előbb Békésen, aztán Bélmegyeren. Ez már jó volt, mert az asszonyok jól főztek. — Később szerelmes lett, megnősült és itt maradt. — Itt én, mert mire haza lehetett volna menni, feleséges ember lettem. Most vigyem az asszonyt idegenbe, ki tudja mire? Meg jó volt nekem itt, a feleségem szép lány volt, jó dolgos, és nagyon szerettük egy­mást. Tizenegy éve halt meg. — Balázs bácsi, ahogy elnézem a képeket, maga is szép ember volt, s magas, deli ter­metű. Tetszett az asszonynépnek ,ugye? — Hun van az már, talán igaz se volt. — Mindig paraszti munkát végzett? — Azt. Meg kubikoltam. De még árnyék­széket is pucoltam, ha jól megfizették. Sem­mi nem fogott ki rajtam. Dolgoztam az ura­ságnál — a grófnál — tavasszal kapáltunk, nyáron arattunk, csépeltünk. Gazdáknál is. Egyszer épp fűtő voltam a gépnél, tüzeltem cefetül, számban a cigaretta, mikor két csendőr beállít. Amit én kaptam! Nem tu­dom, hogy szalma mellett nem szabad ciga­rettázni? Na, akkor szoktam rá a pipára, de már régen — vagy harminc éve — abba­hagytam azt is. — Mindenre ilyen jól emlékszik? — Nem, nem ... Sokat felejtek. De az, látja, most is eszembe jut, hogy egy másik csépléskor beteg lettem, nagyon rosszul vol­tam, s bementem a városba a doktorhoz. Mire visszaértem a géphez ,a csendőrök ott voltak. A falhoz állítottak, kérdezték hol. miért voltam oda, aztán egy pofon jobbról, egy balról; ez az orvosság a lustaságra — mondták. Hát ilyen világ volt! — De aztán megváltozott... — Meg. hál’ Istennek. Jöttek a szovjetek, beszélgettem a katonákkal, mentem velük, hogy másokkal is szót értsenek. Akkor is nehezen éltünk, de az már milyen más volt! Később beléptem a téeszbe, sokáig dolgoz­tam, onnan van a nyugdíjam. Ezt se gondol­tam valamikor, még jókedvemben se, hogy nekem nyugdíjam lesz. — Szerette a vidámságot, Balázs bácsi? — Nagyon! Danolni, táncolni. Tudja, mi volt a nótám? Az, hogy Sárga rézből van a pipakupakom ... De sokat danoltam és jár­tam hozzá az orosz táncot! Meg dolgozpi szerettem nagyon, az volt a mindenem. A föld, a jószág, a kis ház, a család. Értük él­tem, nekik dolgoztam. — Ez volna a hosszú élet titka? — Nem tudom ..., de lehetséges. Vass Márta (Fotó: Fazekas Ferenc) Veszélyes évszak az utakon A tél múlásával fokozato­san javulnak a közlekedés feltételei. Azt gondolná az ember, hogy ez a baleset- veszély csökkenéséhez vezet. A statisztika ezzel szemben megdöbbentő adattal szolgál. Tavasszal a közlekedési bal­esetek száma mintegy 25 százalékos emelkedést mu­tat a télhez képest. Vajon mi ennek a magyarázata, kér­deztük Balta János rendőr őrnagyot, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság osz­tályvezetőjét. — A téli közlekedés ne­hézségei nyilvánvalók. A csúszós utak, a rossz látási viszonyok óvatosságra inte­nek. Kisebb a haladási se­besség, így az előforduló balesetek enyhébb kimenete­lűek. Aztán a közlekedést akadályozó tényezők meg­szűnnek, s ez megkönnyeb­bülést okoz, ami gyakran túlzott és indokolatlan biz­tonságérzethez, ezáltal meg­gondolatlansághoz vezet. Gyakorta ez rejlik a biz­tonságos sebesség túllépése és a szabálytalan előzések hátterében. — Tavasszal gyakoriak az időjárási frontátvonulások is... — Valóban. Az emberek egy része ezekre érzékeny, és náluk a frontok kedélyinga­dozást, indulati hullámzást okoz. Erre a tömegkommu­nikációs eszközök mindig felhívják a figyelmet, így lehetőség van arra, hogy aki érzékenységének tudatában van. felkészüljön a következ­ményekre. A fronthatás le­küzdésének legfontosabb esz­köze: az önfegyelem. Nyil­vánvaló, hogy aki nem ké­pes indulatait féken tartani, az ilyenkor nem alkalmas a járművezetésre. Ehhez még annyit, hogy célszerű mások frontérzékenységét is számí­tásba venni. Tehát még azok számára is ajánlatos az elő­vigyázatosság, akik maguk nem érzékenyek, hiszen a közlekedési partnerek egy része frontátvonuláskor ki­számíthatatlan. — A balesetek számának növekedésében szerepet kap a tavaszi fáradtság is? — Feltétlenül. A tavaszi fáradtság kisebb-nagyobb mértékben mindenkiben je­len van. Életmódunk télen kedvezőtlenül változik. So­kat tartózkodunk zárt helyi­ségben, a szórakozás passzív módjai kerülnek előtérbe, szervezetünknek hiányzik a szabad levegő és a mozgás, s ez energiatartalékaink ki­merüléséhez vezet. Csökken ellenállóképességünk, gyako­riak a hűléses betegségek, s ezek tünetei, a hőemelke­dés, a köhögés, a tüsszentés vezetés közben rendkívül za. varóak lehetnek. — Többen hosszabb kiha­gyás után ülnek újra a vo­lánhoz ... — Tavasszal sűrűbbé vá­lik a forgalom, ezáltal csök­ken a sebesség, s nemegyszer növeli a járművek menetide­jét. Szaporodnak a forgalmi torlódások, a konfliktushely­zetek. Emiatt a vezetők ide­gi megterhelése fokozódik. Stresszhatás alá kerülnek. Akik télen hosszabb ideig le­állították gépkocsijukat, most fokozottan óvatosan kell hogy vezessenek, hi­szen szükséges egy kis idő míg újra „érzik” motorke­rékpárjukat, gépkocsijukat. A gyalogosok számának növe­kedése is sűrűbbé teszi a ta­vaszi forgalmat. Feltűnnek a kerékpárok, segédmotor-ke­rékpárok, s a járművek nyergében gyakran gyerekek ülnek. — Elkezdődnek a családi kirándulások. Izgő-mozgó gyerekekkel telnek meg az autók. Számolni kell az ő zavarkodásukkal is. — Sose feledjük: a gye­rekek helye mindig a hát­só ülésen van. A kicsik ré­szére feltétlenül szerezzünk be biztonsági gyermekülést. Ne engedjük, hogy a gyere­kek a kocsiban fölöslegesen mozogjanak, hancúrozzanak vagy bármi más módon za­varják a vezetőt. Az e té­ren tanúsított engedékenység helytelenül értelmezett szü­lői szeretetről vall. — Tavaszonként felmérik, hogy a tél milyen károkat okozott az utakon. Az összeg az idén is sok százmillióra rúg. Az utak kijavítása vi­szont nem várható máról holnapra... — A gödrök, repedések nagyon sokszor az addig ki­fogástalan utakon jelennek meg, így feltűnésük még az adott utat jól ismerők szá­mára is váratlan lehet. Ha későn észleljük az úthibá­kat, akkor azok megdobhat­ják járművünket, s megsé­rülhet a futómű. Az előt­tünk haladó és a szembe jö­vő járművek úttartása, eset­leg hirtelen fékezése segít abban, hogy a gödröket ide­jében észrevegyük. Az úthi­bák ráadásul elvonhatják fi­gyelmünket más veszélyekről. Mindazokról, amelyeket az előbb felsoroltam, s azokról, amelyek miatt a közlekedés tulajdonképpen minden év­szakban balesetveszélyes te­vékenység — fejezte be a be­szélgetést Balta János rendőr őrnagy. n T Biharugra és Körösnagyharsány Megyénk északkeleti térségében három szálon függ össze Biharugra és Körösnagyharsány. Ebből a három szálból egy szerves kötődést jelent, mivel a két községben egyázon ter­melőszövetkezetben dolgoznak az emberek: a Biharugra! Szabó Pál Tsz-ben. A másik két szál egyike a hátrányos helyzettel függ össze, a harmadik pedig a gazdasági felemel­kedés útjának keresésével. Itt tehát nagyon is közösek a gondok, nagy vonalakban összefüggnek a feladatok. A két községet csak né­hány kilométer választja el egymástól, de ez a távolság messzebbnek tűnik. Lehet­séges, azért, mert Körös- nagyharsányba Ugra felől kanyargós, szerpentinszerű az út, pedig itt errefelé nin­csenek hegyek. Harsányban szorgalmas, a mezőgazdasági munkát sze­rető emberek laknak. Lehet­nek kilencszázan. Valószínű a megyében ennek a köz­ségnek csökken a lélekszáma a leggyorsabban. Fürj József vb-titkár szerint néhány év­vel ezelőtt még kétszáz gye­rek járt általános iskolába, ma pedig már csak kilenc­ven. A fiatalok ahogyan fel­cseperednek, elhagyják a községet, máshol vállalnak munkát. Haza csak alka­lomszerűen járnak, de mind­egyik itt a szülői háznál tartja lakodalmát. Azután eltávoznak, magukkal vi­szik a násznép és a szülők ajándékát, melynek értékét csak több százezer forintban lehet kifejezni. Hz ország peremén Évente általában egy, nagy ritkán két új házat épí­tenek. Jelenleg 10—15 ház elhagyottan, beköltözhető állapotban üresen áll. Nem vonzó ez a bihari táj. Itt csak dolgoznak az emberek s munkájuk gyümölcsét Haj­dú megye szomszédos közsé­geiben és Berettyóújfaluban költik el. Ezek a megyeha­táros települések ott jobban ellátottak, mint Békésben. A közlekedés minden kri­tikát elbír. Az autóbusz-for­galom hajnalra, a déli órák­ra és esti járatra korlátozó­dik. A járatok Biharugra fe­lé mennek. Ezért, ha vásá­rolni indulnak, akkor Körös­szegapátiba kerékpárral jut­nak át, onnan tovább a Vo­lán debreceni járataival. És este ugyanúgy vissza. Kény­telenek így intézni dolgaikat, hiszen Körösnagyharsány- ban az alapvető élelmiszere­ken kívül mást nemigen árusítanak. Sőt, a tőkehús­ellátás, egyáltalán nincs megszervezve. Itt csak a hatósági húsbolt üzemel. Ha van kényszervágás és a hús fogyasztásra alkalmas, akkor kimérik. Ha nem, akkor he­tekig várják, történjen vala­mi... A boltost mindenki dicséri, mert még egyszer sem hagy­ta a harsányiakat kenyér nélkül. Ha Ugráról kevés kenyeret kap, vagy ha a harsányiak az átlagosnál jobban kenyereznek, beül a kocsijába és a szomszédos Apátiból gyorsan hoz 8—10 kenyeret. Ebben a községben az ál­latok nagy értéket képvisel­nek. A legutóbbi állatszám­lálás során 350 tejelő tehe­net és sok-sok — Viszony­lag — növendékmarhát szá­mollak össze. Tejből származó megélhetés — A mi községünket a tej tartja el. Abból élünk. A te­jet innen a Hajdú Megyei Tejipari Vállalat vásárolja fel. A tejcsarnokot a mike- pércsi téesz üzemelteti. Jel­lemző, hogy a legnagyobb ér­tékre, a megélhetés forrá­sára, a marhaállomány egészségére egy állatorvost foglalkoztatunk. Nincs em­berorvos, gyógyszertár, de már munkába állítottak egy házi beteggondozót, hogy a gyerekek által magukra ha­gyott öregek azért mégsem legyenek annyira egyedül. Mivel ez a település na­gyon távol esik a városok­ban működő kórházaktól, gyakran megesik, hogy a kismamák odahaza hozzák világra gyermeküket. Muzs- lai Imréné. beteggondozó bábaasszonyi vizsgával is rendelkezik, így ezt a fela­datot is elláthatja. A szórakozás lehetőségei is nagyon behatároltak. Ez év februárjától már mozi sincs. Addig volt, de meg­szüntették. A postát még üzemeltetik, de a telefonvo­nal nagyon rossz. A termelőszövetkezet a helyi munkaerő foglalkozta­tására fenntart egy varro­dát. Ezt lehetne bővíteni, de az ilyen rendszeres elfog­laltságot jelentő munkahe­lyekért senki sem áll sorba, mert a háztáji jól szervezett ás jobban is jövedelmez a varrodánál. A teljes körű tájékoztatás­hoz hozzátartozik, hogy Har­sánynak vasútállomása is van. Igaz, hogy ez csak meg­állóhely, de ez teljesen mindegy. A vonat innen Vésztő felé megy, vagy on­nan jön. Nem sokan veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Évekkel ezelőtt meg is akar­ták szüntetni még a meg­állót is. Ez az intézkedés csak Harsányt érintette, mert a vonatok ugyanúgy közlekedtek, mint korábban, de a végállomás nem Har­sány, hanem Apáti lett vol­na. Hátrányos helyzetű ilgra Biharugrán viszonylag kedvezőbb a helyzet. Itt 1500-an laknak, s lényege­sen több a munkalehetőség, mint néhány kilométerrel arrább. A halgazdaság, a Szabó Pál Tsz, a kosárfo­nó és az aranycsemegét elő­állító üzem nem sok sza­bad munkaerőt hagyott, legtöbbjét lekötötte. Szövet­kezeten belül van bizonyos időszakban többlet munka­erő. Ennek foglalkoztatásá­ra különféle elképzelések vannak. Pályázatokat is készítet­tek, hogy a hátrányos hely­zetű települések sorából Ugrát kivezessék. Fiam Fe­renc, a termelőszövetkezet főkönyvelője a gazdaság né­pességeltartó szerepének nö­velésére több helyi kezde­ményezést is említett. Sze­retnék a Szilas nevű határ­részt Ugrához kapcsolni, hogy ide ne egy másik köz­ségen át, nagy kerülővel le­hessen eljutni. Négy kilo­méter hosszú műút építését szorgalmazzák, mert ezzel a juhtelep megközelítése — két ezres telepről van szó — és 1000 hektár szántó jobb hasznosítása lenne el­érhető. Ez a vállalkozás rende­ződött. Különböző támoga­tásokkal az idén az út el­készül. A cukorcsomagoló gondolatát elvetették, vi­szont a talaj termőképessé­gének fokozására tett me­liorációs lépéseiket meg­erősítették. Kereken 1000 hektáron ezzel a munkával már elkészültek. Most egy újabb programot indítanak 500 hektáron. Különben ennek a beru­házásnak örülnek a legtöb­ben. A káros vizek időbeni elvezetésével a szövetkezet kijutott a hullámvölgyből. 1986-ban 3,5 millió forint nyereséggel gazdálkodott. A háztáji is jól szervezett. A szarvasmarha-, a sertés- és az anyajuhtartás 17,5 milli­ós bevételt hozott. Ezen be­lül ötmillió forint értékű választott malacot szállíta­nak el ebből a községből megyén kívülre. A takarmányellátás nem kielégítő. Az igen keresett kondorosi táphoz csak nagy ritkán jutnak. Magyarho- morog segít rajtuk, de nem­csak a tápellátásban, hanem, a tőkehús-forgalmazásban is. Az ottani hizlalda tech­nológiai selejtjét Ugrán ad­ják el — hallottuk Kiss Er­nő tanácselnöktől. Butóbusz a kiszolgáltatottság ellen Az alapvető élelmiszerek­ből kielégítőnek mondották az ellátást. De ezen a télen tüzelőből hiány volt. Gesz­ten és a környező közsé­gekben mindenütt szén- és tűzifahegyek magasodtak, Ugrán pedig a telep üresen állt. Komádiból szerezték be a tüzelőt. Az iparcikkellátás sem megnyugtató. Ugra Berety- tyóújfaluban vásárol. A köz­lekedés feltételeit nem tart­ják kielégítőnek, mert a járatok innen is megritkul­tak. Sőt, hétvégeken a diá­kok csak Zsadányig jutnak, onnan ki hogyan tud, úgy megy haza. De ha a kór­házban szeretnének valakit meglátogatni, számolnak az­zal, hogy Zsadánytól Ugráig gyalogolniuk kell. Talán ép­pen ez a kiszolgáltatottság indította a téeszt arra, hogy autóbuszt vásároljon. A két község közötti munkásszál­lítás mellett a két telepü­lés és a „világ” összekötését látják benne, de erre még nincs fedezetük. Az ugrai tanács a foglal­koztatás javítására varro­dát szeretne létesíteni. Ke­resik a megoldást. Egy má­sik csatornán a Hidasháti Állami Gazdaság, melyhez az egykori halgazdaság is tartozik, a nagyszerűen üze­melő szarvasmarhatelep bő­vítését latolgatja, de ehhez a tulajdonosi jogköröket még rendezni kellene. A te­lepet ugyanis a téesztől bé­relik. De a tanácsnak más gond­jai is vannak. Szeretné az igen nagyszámú nyugdíjast olyan jövedelemkiegészítő forráshoz juttatni, ami nem igényel nagyobb fizikai igénybevételt, de ugyanak­kor a gondosság szép jöve­delmet biztosít. A nyulász- kodás szervezett megterem­tésére gondolnak, amire le­hetőségük is lenne. De vannak itt más lehe­tőségek is. Körösnagyhar­sány valamikor Nagyvárad zöldségeskertje volt. Ebből az időből még őrzik a ha­gyományt. A harsány! ká­poszta még ma is fogalom, ezzel a kertészkedéssel még­sem úgy foglalkoznak itt, ahogyan megérdemelné. Ahol a káposzta jól megy, ott a karfiol is megterem. Ennek lenne piaca, csak ke­resni kellene a feldolgozó vállalatokat, hogy Békés­nek ne a Dunakanyarban, vagy máshol termeljék meg ezt a nagyon fontos export­cikket, hanem itt a me­gyében, a régi történelmi zöldségtermő területen. Mindkét településen je­lentős erők mozgolódnak a népességmegtartó szerepkör betöltéséhez — állapíthat­tuk meg. De a hátrányos helyzetből való felemelke­déshez itt hosszabb út ve­zet, mint bárhol a megyé­ben, vagy a fejlesztésre ki­jelölt 17 településen. Bihar­ugrán és Körösnagyharsány- ban nagyon az elején kell kezdeni minden segítség- adást. Ezért itt több munka és feladat jut mindazokra, akik a két települést Békés megyéhez közelebb akarják hozni. Dupsi Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom