Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
NÉPÚJSÁG 1987. március 7., szombat Egy új iskola mindennapi gondjai „A legnehezebb a fegyelem megteremtése volt” AZ ÜJ MEGSZÜLETÉSE, ÜGY LATSZIK, MINDIG NEHÉZ VAJÜDÄSSAL JÄR. ÍGY TÖRTÉNT EZ AZ EÖTVÖS JÖZSEF TÉRI, ŰJ OROSHÁZI ALTALÁNOS ISKOLA ESETÉBEN IS, AMELYNEK BENÉPESÍTÉSE BIZONY KOMOLY VIHART KAVART. A HÁROM ISKOLÁBÓL ÖSSZEVERBUVÁLT TÖBB SZÁZ KISISKOLÁS SZÜLEI NEHEZEN AKARTAK BELETÖRŐDNI AZ ISKOLAVÄLTÄS GONDOLATÁBA. DE AZ ÉRINTETT ISKOLÁK TANTESTÜLETEIBEN IS OKOZOTT GONDOT A PEDAGÓGUSOK „Átigazolása”. AZÓTA AZ INDULATOK LECSILLAPODTAK — AZ IDŐ, A MÁSFAJTA GONDOK JÖ GYÓGYSZERNEK BIZONYULTAK -, S A 70 MILLIÓ FORINTÉRT MEGÉPÜLT INTÉZMÉNY' MEGKEZDTE MINDENNAPOS MUNKÁJÁT. S HOGY MIKKEL KELLETT ÉS KELL MA IS MEGBIRKÓZNIA AZ OTT DOLGOZÓKNAK, ARRÖL AZ ISKOL A IGAZGATÓJÁVAL, ORBÁN JÁNOSSAL BESZÉLGETTÜNK. — Iskolánkba 634 gyerek jár a 23 tanulócsoportba. Van még 10 napközis csoportunk, és délutánonként három szakmunkás-tanulói osztály is jár hozzánk. Az indulásnál komoly gondot okozott, hogy a gyerekek és a pedagógusok többsége nem ismerte egymást. A tantestület fele pályakezdő. Mindezekből következik, hogy első és legnehezebb feladatunk az iskolai fegyelem megteremtése volt. A második félévtől kezdve az épület minden szintjén beállítottunk egy gyakorlottabb nevelőt, ő a vezető ügyeletes a szünetekben, így érezhetően sikerült javítani a tanulók magatartásán. Sajnos — folytatja az igazgató —, nincs udvarunk, a gyerekeknek mindig a folyosón kell lenni az óraközi szünetekben. Elég kitekinteni az iroda ablakán, s máris ott a bizonyosság: az udvaron építkezés folyik, most még csak az ebédlő és a kétezer adagos konyha falait húzzák fel az építők, aztán következik a tornaterem ... — Most meglehetősen hosz- szú időt vesz igénybe a két tanteremből kialakított étkezőben az ebédeltetés. A testnevelésórák pedig az aulában folynak. De fél kilométerre innen, a Thék Endre utcai birkózóterembe is járnak tornászni — sorolja az átmeneti állapot gondjait az igazgató. Pedig az épület igazán szép, praktikusan berendezett. Az osztálytermek otthonias arcot öltöttek a gonA bárom pályakezdő: Birkás Istvánná, Tompáné Mochnanszki Erzsébet és Móricz Márta Fotó: Gál Edit dós gyerek- és pedagóguskezek nyomán, van számító- gépes terem is, ahol délutánonként a gyerekek dolgoznak, délelőtt pedig mint stúdió üzemel, ahol rendelni lehet videofilmeket az oktatáshoz. Az iskolarádió is innen szól a gyerekekhez. Mint most* is, a tízóraizásra kinevezett szünetben csak úgy harsognak a legfrissebb popzenei termékek. Sétánk során megjegyzi Orbán János, hogy náluk a kényszer szülte meg fél év óta a szaktantermi rendszert. Mert egyébként jövőre nem férnének el az első osztályosok. Hiszen, nyolcadikosok most nincsenek az iskolában, távozókra tehát nem lehet számítani. Amikor szünet után az iskolában minden elcsendesedik, a kellemesen berendezett, ám ugyancsak hűvös "tanári szobába is bekukkantunk, ahol három pályakezdő pedagógusnő készül éppen a következő órára. Néhány perces beszélgetést kezdeményezünk, először a pályakezdés gondjairól. Bár itt a fizetésre nem lehet panasz, hiszen a 15 kezdő pedagógus négyezer forint alapfizetéssel rajtolt, a jelesen végzettek pedig száz forinttal többel. Móricz Márta magyar— orosz szakos tanárnő arról beszél, hogy milyen gondot jelent a fiatal magyarosoknak a kezdés. Ugyanis mind a hárman most indultak el a pályán. Szerencsére a szomszédos iskolák tapasztalt pedagógusai szívesen segítenek a fiatal kollégáknak. De tapasztalatszerzés céljából eljutnak bemutató tanításokra is. Birkás Istvánná tanítónő helyzete könnyebb, hiszen az alsóban sok tapasztalt kolléganő segíti a munkáját. Az is kiderül, hogy mindketten pedagógusgyerekek, s otthonról azért rátermettséget is hoztak magukkal. Tompáné Mochnanszki Erzsébet éppen magyar irodalmi dolgozatokat javít, így csak néha kapcsolódik be a beszélgetésbe. Ő is pályakezdő, s bevallja, fárasztó, nehéz, sok otthoni készüléssel járó hivatást választott. Abban pedig mindnyájan egyetértenek, hogy a főiskolai gyakorlótanítás alapján bizony más volt az elképzelésük a mindennapokról... E három fiatal pedagógusnak, s kollégáiknak — hogy új iskolában kezdtek, s nem egy megállapodott tantestületben — bizony az átlagosnál is nehezebb. Most kezdik megismerni egymást, a gyerekeket, most alakították ki a tömegszervezeteket, választottak maguk közül vezetőket. Elmondhatják hát pályakezdésükről, hogy rögtön a mélyvízben rajtoltak. Szóba került búcsúzóul a nőnap is. Az iskola férfi dolgozóinak nem lesz könnyű dolga, hiszen a 61 dolgozóból mindössze tíz férfi, a pedagógusok közül pedig csak hat. A lányok, asszonyok mindenesetre egy kis szendviccsel készülődnek a hétfői ünnepségre ... Az igazgató pedig máris vakarhatja a fejét. A fiatal kollektívában számítani kell a gyarapodásra. Máris ketten jelentették be, hogy szülni fognak. Szerencsére, a nyugdíjasokra lehet számítani, így az iskola százszázalékos szakosellátottsága egyelőre nem szenved csorbát. Űj, szép iskola, a kezdés és a mindennapok gondjaival. A vihar tehát elült, a lelkes nevelőgárda most éppen azon munkálkodik, hogy maga is, a gyerekek is közösséggé váljanak, s hogy tekintélyt, megbecsülést vívjanak ki a városban. Nehéz hagyományt teremteni. De úgy tűnik, ez a nagyon fiatal tantestület képes lesz rá. Az építkezés, a gondok, a kezdés nehézségei közepette is. Persze ehhez bizalom kell. A város, a lakókörnyezet bizalma. S a más iskolákban dolgozó kollégáké is. B. Sajti Emese Hz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat felvételre keres: — számlaellenőr — adminisztrátor — férfi anyagraktár-vezető munkavállalókat, középiskolai végzettséggel. Bérezés: a vonatkozó jogszabályok és a kollektív szerződés szerint. Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat személyzeti és oktatási csoportjánál. Orosháza, Október 6. u. 8. Telefon: 46/108-as mellék. orosházcP Nópdalkörvezetök tanfolyama Az Országos Közművelődési Módszertani Központ, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi önálló osztálya, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, valamint a Kórusok Országos Tanácsa román, illetve szlovák nemzetiségi népdalkörvezetői tanfolyamot indít ez év őszén, működési engedéllyel nem rendelkező, gyakorló együttesvezetők, valamint együttes alapításához, vezetéséhez kedvet érző, a népzene és hagyományőrzés iránt vonzódó tanárok, tanítók és óvónőjelöltek részére. A tanfolyamra jelentkezéshez zenei előképzettség nem szükséges, bizonyos szintű nyelvismeret viszont igen. A C kategóriás működési engedély megszerzésére képesítő tanfolyam foglalkozásait 1987—88-ban az iskolai szünetek alatt tartják. A hallgatók művelődéselméleti, közművelődési, zenei, néprajzi alapismereteket, valamint népzenei ismereteket szereznek. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást a Kórusok Országos Tanácsa nemzetiségi bizottságánál (1370 Budapest, Vörösmarty tér 1.) kaphatnak. Új városi HNF-elnök Békésen A Hazafias Népfront városi bizottsága tegnap ülést tartott Békésen. Ezen — a körzeti és a városkörnyéki HNF-bizottságok tisztségviselői mellett — részt vett Pataki István, a városi párt- bizottság titkára és dr. Ambrus Zoltán, a HNF megyei alelnöke is. Az első napirendi pontban Balogh László elnök beszámolt arról, hogyan valósították meg a népfronttestületek a gazdaságpolitikai feladatokat az elmúlt időben. Ezután Varga Sándor titkár ismertette az 1987. évi munkatervet, amelyet a bizottság jóváhagyott. Majd Balogh László tsz-elnök, országgyűlési képviselő kérte felmentését, mivel a közelmúltban a HNF megyei elnökévé választották meg. A HNF békési városi bizottságának új elnöke Bé- nyei Gábor, a Körös—Berety- tyói Vízgazdálkodási Társulat igazgatója lett. Kiemelkedő szakmai, közéleti és mozgalmi tevékenységéért több alkalommal vehetett át Bényei Gábor, az új városi HNF-elnök kitüntetést. Többek között az ő munkájának is köszönhető, hogy 1980-tól minden évben figyelemre méltó eredményekét ért el az általa vezetett kollektíva. Tavaly az országban egyedül a békési társulat kapta meg a Kiváló Vállalat címet. A tarhosi árvízvédekezés irányításáért 1980-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Bényei Gábort. —y—n MOZI Szállodai szoba Ha Mario Monicelli, csak jó vígjáték lehet — dörzsöltem elégedetten előre a tenyerem. No, és még hozzá Vittorio Gassman, a színész- fenomén, s Monica Vitti, akinél senki sem tud „csám- pásabb” lenni, hát ez már maga az elsöprő siker. Ám a hat évvel később hozzánk kerülő Monicelli-film a rendező pillanatnyi kifáradását igazolja. A történet rengeteg apró epizódokra épül, de ezek az epizódok sehogyan sem akarnak összeállni, még a tönkrement Ursus filmgyár szenzációs vezetője, Mengaroni- Gassman praktikái ellenére sem. Régi ötletet melegítenek fel a szövegkönyv írói — Scarpelli, Monicelli —, a film a filmben ötletét, ami most inkább zavaró, mintsem komikus helyzetek forrása. Van ugyanis egy lelkes triumvirátus a filmben, akik egy szállodai szobában, rejtett kamerákkal felvették az életet a maga valóságában, s ezt a sok tekercsnyi filmet próbálták eladni „bombaként” az öreg filmrókának, Mengaroninak. A dörzsölt filmszakember folyton szé- pítgetni akar rajta, de ehhez az eredeti szereplők kellenek, hát felkeresik őket egy kis újrajátszáshoz. A bonyodalom innen kezdődik, s a film — egy-két ragyogó ötletet leszámítva — innen kezd kicsit unalmassá válni. A több, olykor befejezetlen epizód közül a kukás-diák Fausto (Enrico Montesano játssza) és Flannina (Monica Vitti) szerelmi története áll a középpontban, természetesen nem hiányzik mellőlük a felszarvazott férj sem. A szerelmi háromszög kialakulásához a film teremti meg az alkalmat, ezért nem csoda, hogy a szarvait tapogató férj, Césare a film végén puskával ront a műterembe. No, és innentől bajban van a jegyzetíró. Mert a történet, ami igazából elmesélhető, ezzel véget ér. Pedig a filmben, a cinema verité sok-sok epizódjában még jócskán feltűnnek emberek, élethelyzetek, parádés, villanásnyi sztorik, de e villanások között gyakori az üresjárat, alattomosan előkúszik a nézőkből az unalom minden jele — ásítás, papírcsörgés, beszélgetés —, mígnem ismét jön egy jó poén, szellemes dialógus. Apropó, dialógus. Mintha a szövegkönyv írói kizárólag Vittorio Gassmant tisztelték volna meg szellemes, ötletes mondanivalóval. Az elváltoztatott arcú színművész persze élt is a lehetőséggel, s egy kicsit a szereplőgárda fölé nőtt. öt vártuk, hogy felüdülhessünk, mert minden mozdulata, reagálása élményszámba ment. Azért nem kell gondolni, hogy a Szállodai szobára nem érdemes jegyet váltani. Csak a rendezőhöz, Monicellihez képest kénytelen a néző is megállapítani: közepes, olykor unalmas olasz—francia vígjátékot lát. Most még a film zenéjének szerzője, Det- to Mariano is mintha spórolt volna a tehetségével, legfeljebb Tonino Delli Colli operatőri munkájában lehet eredeti ötleteket felfedezni. Persze lehet, hogy a rendező csak azt akarta velünk megértetni, hogy nincs érdekesebb, ötletesebb, szellemesebb dolog, mint amit maga az élet produkál. De akkor minek körített mellé egy fékező hatású kerettörténetet? A film, akár az élet útjai, kifürkészhetetlenek... B. S.E.
