Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-06 / 55. szám
1987. március 6.,péntek o Értékelés az 1986-os évi zöldségtermesztésről Várható-e növekvő hozam? Interjú Szabó András megyei főkertésszel Az idei, termelőknek, forgalmazóknak, feldolgozóknak tartott, 1986-os zöldségtermelést értékelő, érdekegyeztető megbeszélésen nem az egymásra mutogatás, a felelősség ide-oda tologatása volt a jellemző, hanem ehelyett valamiféle köz- megegyezés alakult ki az érdekeltek között. Ez a tapasztalat akkor ér igazán sokat, ha emlékszünk még az egy-két évvel ezelőtti, hatalmas árvitákra, no meg arra. hogy a megtermelt áru kivándorolt a megyéből, míg megyei feldolgozó üzemek más megyékből fuvarozták ide a növényi kultúrákat, hogy abból konzerv, mirelit legyen. Az egyes üzemekben az egyszerű újratermelés forgott koekán egyik esztendőről a máa termőterület. Közös gondolkodás a felelősségről Dz ENCI pártértekezletének tapasztalataiból síkra, s rohamosan csökkent Tavalyelőtt és 1986-ban aztán 10 ezer hektárnál alább nem esett. Igaz, Békés megye nem' egy kifejezetten zöldség-, gyümölcstermelő megye, de az elmúlt esztendők hagyományai jónak értékelhetők, az országos ranglista 5-6. helyezését újra kivívta az ágazat. Milyen változások segítették ezt elő, mivel magyarázható ennek az ágazatnak a termelőüzemekben elért kedvező megítélése? Erre Szabó András, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főkertésze válaszol: — Az egységnyi területre eső árbevétel nagyobb, mint más ágazatokban. A gondos növényápolás, a betakarítás, az elfogadható árak jól jövedelmező ágazattá tehetik a zöldségtermesztést. Ahol a háztájiban termesztik főként a kézimunka-igényes kultúrákat, ott a kiugró árbevételt is elérhetik. A nagyüzemi növénytermesztésben a zöldségek kedvezőbb helyzetét az is segíti, hogy az évközi pénzügyi gazdálkodásban komoly szerepe van az ebből származó bevételnek. Jó néhány gazdaságban bebizonyították a szakemberek, hogy a paprika, a zöldborsó ps a többiek jól megférnek a búza, a kukorica és egyéb takarmánynövények mellett. — Ezt látszik igazolni az a teng is, hogy az elmúlt évben 10 ezer hektár körüli területen termeltek zöldségnövényeket, s a megyén belüli termékmennyiség 80 százalékát, az 1985. évinél mintegy 10-10 százalékkal többet dolgozlak fel a konzerv- és mirelitüzemek. Ezek a pozíciók tarthatók és javíthatók? — Az 1986-os év eredményes, hiszen a 110—115 ezer tonna áru zöme itt maradt, a termelés helyzete jobb, mint a korábbi esztendőkben. Legalábbis kevesebbszer hallani azt a korábban jogos érvet, hogy nem jut az egyszerű újratermelésre a nyereségből. Az is biztos, hogy még mindig lehetne beszélni a termesztéstechnológia megtartásáról, arról, mindent megkap-e a növény, amire fejlődéséhez, a nagy hozamhoz szüksége van. Az lendíthet a helyzeten, hogy az öntözésre mind több üzemben lehetőség van. ösztönzőbb a szabályozás is. — S a minőségi követelmények növekedése mellett a termelési költségek még mindig magasabb indexszel jelennek meg a termelésben, mint az árak. Ebben az esztendőben máris nyilvánvaló, hogy mintegy 8—10 százalékkal emelkednek a nö- vényvédöszer-árak. A konzervgyárak és a hűtöház pedig alig 3—3,5 százalékos áremeléssel tervez. Hogy a lehetőségek mégis közelítenek egymáshoz, annak nyilvánvaló jele, hogy a minőségi áruért magasabb árat is ki lehet harcolni. Mindig időben történik az árkarbantartás? — Van azért arra példa, hogy veszélybe kerül egy- egy termék, mert későn jutott el a felvásárló üzem a költségek figyelembevételéig, az árban való elismerésig. De a helyzet sajnos az, hogy így is magas ezeknek a termékeknek a feldolgozás- és utáni támogatása. Tehát ebből a szempontból azt célszerű ösztönözni, hogy egységnyi területről minél több, minőségben is kiváló áru kerüljön a feldolgozó- iparba. Ez befolyásolja az árkérdéseket is. — Az 1986-os esztendő mérlege tehát pozitív, mi várható 1987-ben? — A feltételrendszerek jól szolgálják a termeltetést. A szerződésekben körülbelül a tavalyival azonos mennyiségű és nagyobb minőségi követelményeknek megfelelő termékre kötöttek a tavalyinál magasabb árakon megállapodást. A feldolgozó üzemek igyekeznek a fogadókészségüket javítani, hiszen ez komoly minőségrontó tényező. A borsónál egy-két óra állásidő is nagymértékben befolyásolhatja a késztermék minőségét. Az egyes termék- csoportok aránya alig változik, nő a sárgarépaigény, csökken viszont a zöldbab vetésterülete, mintegy 30 százalékkal. Űj termék a szamóca, ahol jelentős területnövekedésre számíthatunk, ugyancsak így van ez a spárgatelepítéssel is. Az új termékek telepítésére állami támogatás is igényelhető. — Ezekből a tényekből levonható az a következtetés, hogy nő a termelési kedv? — Annak ellenére, hogy a tavalyi betakarítás sem volt gondoktól mentes, a folyamatos borsóéréshez nem igazodott a feldolgozók fogadó- készsége, az a tapasztalatunk, hogy megéri az üzemeknek a zöldségnövényekkel a nagyüzemben és a háztájiban, a kisgazdaságokban foglalkozni. Az a készség, hogy a feldolgozó- üzemek növelik is és javítják is a fogadókészséget, arra enged következtetni, hogy az érdekek találkoznak. Már a tavalyi vetőmag- és gépalkatrész-ellátottság is jobb volt. s ez figyelemre méltó. Igaz, hogy mindig akadnak hiányosságok, mert tavaly a zöldborsó-betakarító gépekhez nehezen volt beszerezhető az alkatrész, hiányoztak import növényvédő szerek. Emellett az aszály is rontotta a termelési körülményeket, de az idén ismét bizakodhatunk, hogy több kedvező termelési tényező segíti a munkát a nagyüzemekben. a kiskertekben. — Az idei, eddigi kilátások milyen termelési évre engednek következtetni? — Nagyon nehéz március elején az egész évre „fogadni”, de az biztosnak látszik. hogy a termelőüzemek, a feldolgozó vállalatok felkészülése megfelelő. Kevés volt az elmúlt évi csapadék, így a kora tavaszi növények vetésénél vigyázni kell a víz megőrzésére. Nem lehetünk optimisták az alkatrészellátás dolgában, a műtrágya- és növény védőszer-forgalomban az idén is várhatók hézagok. Számadó Julianna KÖZLEMÉNY A GELKASZERVIZ LEÁNYVÁLLALAT Békés megyei területén FÖLDGÄZÜZEMÜ és PB-GÁZOS készülékek garanciális és fizetőjavítását végzi. GÁZSZERELÉS, KÖZPONTIFÜTÉS- SZERELÉS, tervezéstől a beüzemelésig. Értesítjük ügyfeleinket, hogy PB-gázos készülékek ötévenkénti kötelező felülvizsgálatát vállalatunkái kell megrendelni. Telefon: (66) 26-471. Békéscsaba. Lencsési út 18. Gellai László, a pártszervezet titkára beszámolójában kiemelt feladatként említette a párttagság tájékoztatásának jelentőségét, fontosságát. Az utóbbi időben ugyanis sok minden történt az ENCI-ben, a Gyomaend- rődi Cipőipari Szövetkezetben, amiről a párttagságot nem értesítették, nem tájékoztatták, s nem kérték a segítségét a szövetkezetét foglalkoztató gondok megoldásában. Éppen ezért itt nemcsak a tájékoztatás megjavítása tartozik az elsőrendű és -rangú feladatok közé. hanem a párttagság napi, manuális munkáját is hozzá kellene igazítani az MSZMP KB 1986. novemberi határozatában megfogalmazott követelményekhez. A küldöttértekezlet résztvevői visszafogott lélegzettel, a tanácskozás színhelyét elárasztó nagy csöndben hallgatták egyik társuk, Kovács Lajos felszólalását. Nemcsak ők döbbentek meg a nyílt, őszinte szavakon, az elevenbe vágó gondolatokon, hanem mások is. „Húsz éve dolgozunk a jelenlegi szervezetben. Ami akkor jó volt. nem biztos, hogy még mindig jó. Sok a tartalékunk, s mi 1986-ban is csak elmentünk mellettük. A 49 milliós nyereség, amit a szövetkezet a múlt esztendőben elért, csak részben a mi munkánk eredménye. Ennek a reális értéke 35-38 millió forint. Ezt tudjuk saját magunk erejéből biztosítani. Ha ebben az évben úgy dolgozunk, mint tavaly, ettől a teljesítménytől is elmaradunk. Tehát magunkat jobban összeszedve kell helytállnunk a ránk váró feladaltengerben.” Valójában ennyire kritikussá vált a helyzet az ENCI-ben? Hiszen 1986-ban a termelésből kiesett 62 műszak ellenére 952 ezer pár női cipőt gyártottak, 464 millió forint árbevételt értek el. A termelés 63,5 százaléka exportra került, a tőkés piacokon 1.1 millió forint értékű árut értékesítettek. A szövetkezet nyeresége, amint említettük, 49 millió forint. Ez a termelés napos oldala. Az árnyékos oldalon csak két számot említünk. Az egyik: az exportra szállított cipőkből 1986-ban 68 százalékkal küldtek vissza többet minőségi kifogással, mint 1985-ben! A másik: az üzem általános költsége 75 millió forint, amit a küldöttértekezlet egyértelműen soknak ítélt, de évek óta a szövetkezet vezetése semmit sem tett azért, hogy ez csökkenjen. Ezt erősítette meg Krezinger György is. aki az 1987. évi feladatokról szólva az ezzel összefüggő aggályairól beszélt. Azt mondta. hogy az 1987. évi nyereséget két tényező: a munka minősége és a költségek alakítása befolyásolja a legjobban. Lassan csak a saját üzletbe gyártanak cipőket, mert olyan a minőségük, hogy csak a saját dolgozók veszik meg. De miért következett be ez az áldatlan helyzet? Gellai László párttitkár szerint a pártvezetőség a múlt évben áttekintette a műszaki és az anyaggazdálkodási osztály, továbbá a meó munkáját. Több intézkedést javasolt a a gazdasági vezetésnek. S amikor egy idő múltán visz- szatértek észrevételeikre, a hibák, hiányosságok megszüntetésére, a szakmai vezetés intézkedéseivel nem találkoztak. Ezután a pártvezetőség különböző intézkedéseket javasolt a munkahelyi fegyelem javítására. Ezeket a szövetkezet vezetése elfogadta ugyan, de közülük egyet sem valósított meg. A titkár elmondta, hogy a szövetkezeti élet minden területén pazarló módon bánnak a munkaidővel, anyaggal és energiával. Ilyen körülmények között kevés a kezdeményezés, sőt a dolgozók, de még a párttagság jó része is a túlélést kiváró passzivitás hangulatában él. Kegyetlenül őszinte ez a megállapítás. de ma. amikor a tettek iránt növekszik az igény, bűn kívülről szemlélni a dolgokat még a kapun belülieknek is. Voltak olyan párttagok, mint Nagy Pálné is, akik felismerték a minőségi munka jelentőségét és ennek úgy adtak hangot, hogy amíg a szövetkezet teheti, ennek viselje gondját. Valamilyen veszélykiáltásféle érződött gondolataiból. Azután hallottuk Németh János művezető szavait, melyekből arra lehetett következtetni, hogy a dolgozók együtt éreznek a szövetkezet gondjaival és keresik a kibontakozás útjait. de hát a vezetés sok mindennel adós e tekintetben. Ökrösné Dusek Katalin főkönyvelő nagyon reális hangvételű hozzászólásának az volt a lényege, hogy az 1986. évi munkateljesítménynyel 1987-ben csak az előző év nyereségének töredék részére lesznek képesek. Kőris György, a városi jogú nagyközség pártbizottságának első titkára a vezetésben uralkodó egyenetlenségeket, az összhang hiányát és az ebből levezethető szervezetlenséget mind a szellemi, mind a fizikai állomány körében a szövetkezet számára végzetesnek minősítette. Valójában ennyire kedvezőtlen az ENCI helyzete? Abból kellene kiindulni a megítélésben, hogy a dolgozók tulajdonképpen mit akarnak, hogyan vélekednek munkahelyükről, a szövetkezetről. Ezzel kapcsolatban csak egy tényre hivatkozunk: az ENCI dolgozói 1986-ban készek voltak két műszakot is végigdolgozni, hogy pótolják a kiesett munkaidőt, ami rajtuk kívül álló ok vagy okok miatt következett be. Áldozatkészségükkel próbálták ellensúlyozni az anyagbeszerzésben, a gyártás-előkészítésben és a gyártásban kialakult hátrányos helyzetet. Nem rajtuk múlott ennek eredménytelensége. ,\hol ilyen lelkes és odaadó a kollektíva, ott valójában a vezetésnek kellene magát összeszednie, és azokról a feladatokról, melyek rátartoznak, úgy gondoskodni, hogy a termelő- munka a technológiai előírásoknak megfelelő minőségben, hatékonyan, jövedelem- termelően folyjék. * Kárpáti József, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának osztályvezetője azt a következtetést vonta le a pártértekezlet hangulatából, hogy az ENCI-ben minden párttag. minden kommunista igényli a változást. A hatékonyság irányába való elmozdulás a szövetkezet létkérdése! Itt a korábbi évek mulasztása miatt megsokasodtak a feladatok. Ezek megoldása nem tűr további halasztást. A pártértekezlet felelősségérzetét át kellene vinni az egész üzemre, hogy mindenki igényelje a változás szükségességét, mert az egységes akarat a záloga az ENCI megújulásának. Fiatalok, figyelem! 8. általános iskolát e tanévben végző fiatalokat felveszünk szakmunkástanulónak az 1987 88-as tanévre. Elsősorban a tiszántúli megyékből, az alábbi szakmákra: — JUHTENYÉSZTŐ — BAROMFITENYÉSZTŐ — LÓTENYÉSZTŐ (csak fiúk) t — BAROMFIHÚS-FELDOLGOZÓ, az eleki kihelyezett tagozatunkra: — SZARVASMARHA-TENYÉSZTŐ — SERTÉSTENYÉSZTŐ. A tanulók diákotthoni elhelyezésben részesülnek. Ösztöndíj érdem szerint: 50—1000 Ft között. Az iskolát végzettek igen keresettek, így mód nyílik társadalmi ösztöndíjas szerződés megkötésére is. A fenti szakmák mellett 4 éves BAROMFITENYÉSZTŐ SZAKKÖZÉPISKOLA is indul az anyaiskolán. Jelentkezés, felvilágosítás: levélben, telefonon vagy személyesen. Cím: Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet. Gyomaendrőd, Hősök u. 40. Telefon: 31-028. Dupsi Károly Szerelőszalagon a nyári modellek Fotó: szőke Margit
