Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-05 / 54. szám

NÉPÚJSÁG 1987. március 5., csütörtök o Vészjel Csernobilről Csernobil. Még nincs egy éve, hogy az ukrán város neve kitörölhetetlenül bele­vésődött a világ, s különösen Kelet-Európa történelmébe. Mi, magyarok magyarosan reagáltunk a bizonytalan hírekre. Hittük is, nem is. Egy pillanatig sem voltunk fej­vesztettek, de súlyos szorongásoktól sem voltunk mentesek. Nem is csoda, sok ezer telefont kaptunk nyugatra szakadt rokonainktól egyetlen fontos kérdéssel: élünk-e egyáltalán? Igaz, annyira azért nem gyötört meg minket ez a szorongás, hogy minden szörnyűségen könnyű lábbal fickáló akasztófahumorunk cserbenhagyja szívünket. Csernobil. Fogalommá nőtt a város ne­ve. Senki sem hitte, hogy létezhet ilyen sosem látott szerencsétlenség, melynek se színe, se szaga és semmiféle formája, csak rettenete van. A televízióban tegnap este láthattuk a csernobili eseményekről forgatott szovjet dokumentumfilmet. A Vészjel sokunkat a képernyőhöz láncolt. Nem csak témájával, hanem őszinte oknyomozó szándékával, a film tanulságai régi keletűek, ám ismét­lésük sosem felesleges. A befejező képek alatt a következőket hallhattuk: „Csernobil példája nem az atomtól, ha­nem a könnyelműségtől óv bennünket és arra figyelmeztet, hogy egyszerűbbé kell tenni az ember és a bonyolult technoló­giai berendezések kapcsolatát... Ha Cser­nobilben az aktív anyagnak mindössze három százaléka ilyen nagy bajt okozott, akkor vajon mire képes ugyanennek az anyagnak tíz, vagy húsz százaléka, vagy esetleg három, tíz, vagy harminc atom­töltet?” De legalább ennyire fontos a másik ta­nulság, amit Illyés Gyula idézetével talán legrövidebben így fogalmazhatnánk meg: „...Növeli, ki elfödi a bajt”. Bár a film­ből kiderült, hogy a veszély nagyságáról szinte fogalma sem volt senkinek, az al­kotók által megszólaltatott asszony — aki akkori terhessége ellenére önkéntesként kívánt segíteni az erőmű körüli mentésben — keményen fogalmaz: „Korotkovnak az volt az álláspontja, hogy nem mond ellent főnökeinek, inkább hallgatott a fölötte álló vezetőkre, pedig az adott szituációban kö­telessége lett volna azt mondani, hogy nem, én inkább vállalom, hogy lecsuknak. de elmondom az embereknek, hogy te­gyék meg az összes óvintézkedést.” Korotkov a vádra így válaszolt: „Nem az én hatásköröm, hogy ilyen kérdéseket boncolgassak vagy megvitassak.” Eszembe jutott Dürrenmatt Fizikusok cí­mű drámájának három évtizedes zárógon­dolata. A fizika fizikusok ügye, a fizika hatása mind annyiónk ügye. Ezzel a gon­dolattal nincs ép eszű ember, aki vitába száll. Akkor hogy képzelheti egy tudós, hogy ő nem egy valaki a mindenkiből, s neki a hatással nem kell foglalkoznia. A tudomány hatása neki még inkább ügye kell hogy legyen, mint bárki másnak. Ezen a ponton túlmutat ez a film ön­magán. Mert az atomveszély csak szűk tartománya a ránk leselkedő félelmetessé- geknek egészségünkre, környezetünkre ezer önmagunk által életre hívott ellenség feni fogát. S vajon hány üzem vezetői tudják és hány kutató tud ezekről és hall­gat?. .. A filmesek remek, önfeláldozó tetteknek is emléket állítanak. Közvetetten ilyenkor is a tájékoztatás őszinteségét dicsérik. Hi­szen ezek az emberek tudják, mit vállal­nak: a halálos veszedelmet. Sejthették, mi­ről van szó, különösebb ismeret nélkül is, mikor mindössze perceket, másodperceket dolgozhattak a „forró helyeken”. Mégis ön­ként mentek. Bízva a tájékoztatás pontos­ságában. S ugyancsak a tájékoztatás őszinteségé­hez kapcsolódik a film talán legszebb gon­dolata: .........a sose hallott veszély ... felgyü­lemlik a levelekben, bekerülhet a tejbe, vízbe. Vajon itt jelen van-e vagy sem? Ve­szélyes vagy veszélytelen? Hát mindenki­nek dózismérővel kell élnie? Ebbe bele lehet őrülni! Nem, csak így ne legyen! Nyugalomban kell élni, és abban a tudat­ban, hogy idejében és pontosan figyelmez­tetik az embert, és elmagyarázzák, mit és hogyan tegyen. Föltétlenül, még a kellő időben.” A mi miatt az alkotás megtekintése után még mindig hiányérzetem volt, hogy az utóhatásról nem szólt a Vészjel. Talán azért, mert a legkevesebb okunk sincs a félelemre. Mégis ez az egy mondat hiány­zott. Ungár Tamás Tanácsülés Mezőberényben Mezőberény Nagyközségi Közös Tanácsa tegnap, már­cius 4-én délután Szűcs La­jos tanácselnök vezetésével ülést tartott. Először beszá­moló .hangzott el a lejárt határidejű határozatok vég­rehajtásáról, a tanács által a végrehajtó bizottságra át­ruházott hatáskörben hozott végrehajtói bizottsági hatá­rozatokról, a két ülés között tett fontosabb intézkedések­ről. A következőkben dr. Ban­kó Márton vb-titkár számolt be az egységes pénzalap el­múlt évi bevételi és kiadási tervének teljesítéséről. Az előterjesztésből kiderült: a beruházás célú feladatokra 29,7 millió forintot fordított a tanács. Többek között a diákotthon és a napközis konyha beruházása volt a legnagyobb, több mint 12,6 millió forint értékben. Ezen­kívül jelentős összeget for­dítottak a lakosság jobb el­látását szolgáló létesítmé­nyekre. A falugyűléseken, a vá­lasztói gyűléseken, tanácsta­gi beszámolókon és az egyéb fórumokon elhangzott lakos­sági felvetések teljesítéséről szólt a tanácselnök. A nagy­községben a tanácstagi be­számolókon több mint 1750- en vettek részt. Az érdeklő­dés elsősorban a gázvezeték és a szennyvízcsatorna épí­tésére vonatkozott. A ta­nácstagi beszámolókon el­hangzottakkal kapcsolatban csaknem 180-an mondták el véleményüket. Utolsó napirendi pontként a tanács idei munkatervé­nek elfogadása, a végrehaj­tó bizottság és a tanácsi bi­zottságok 1987-es munkater­vének megvitatása és jóvá­hagyása szerepelt a napi­renden. A tanácsülés a tanácstagok interpellációival és bejelen­téseivel ért véget. Felújítják a záhonyi Tisza-hidat Felújítják a nagyforgal­mú és alapos javításra szo­ruló záhonyi Tisza-hidat, amelyen a Szovjetunióba irányuló közúti határforga­lom zajlik. A munkákat az ukrán Útépítési Minisztéri­um végezteti el. A felújítás kezdetével, előreláthatóan március végén ideiglenesen lezárják a határállomást. A közúti forgalmat Csehszlo­vákián keresztül, a sátoral­jaújhelyi és ungvári határát­kelők irányában javasolják. A hídfelújítás miatti ha­tárlezárást a hazai szakaszon kihasználják a határállomás bővítésére, s a . korszerűbb, gyorsabb vámkezelés érdeké­ben külön sávokat alakíta­nak ki a személygépkocsik, autóbuszok, kamionok részé­re. Várhatóan augusztus vé­gén nyitják meg ismét a ha­tárállomást. Pályázati felhívás! Az Orosháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Orosháza, Táncsics Mihály u. 20. sz., 1987. április 10-től 1987. december 31-ig terjedő időre SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE MEGHIRDETI a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. SZ. tolifelvásárló egységeit Az egységek működési területe: Orosháza város. A versenytárgyalás 1987. április 6-án, 14 órakor lesz, az áfész-központban. A pályázatokat 1987. április 3-ig lehet benyújtani — fenti címen — a szövetkezet felvásárlási -osztályán. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a felhívás megjelenésétől kezdve a szövetkezet felvásárlási osztálya ad. Vésztőn nem állt meg az idő Fazekas István 18 éve a vésztői nagyközségi pártbi­zottság titkára. Igaz, Okány- ban született, de 33 eszten­deje él Vésztőn. Az ötkilo­méternyi távolság egyéb­ként sem jelent sokat, hi­szen ezen a vidéken soha sem volt könnyű a megélhe­tés. A rossz minőségű, víz­zel borított földek, a téesz- szervezés utáni vezetési hiá­nyosságok, a veszteséges évek rányomták bélyegüket a jövedelmekre. Nem volt ipar a községben, az embe­rek éltek, ahogy tudtak, so­kan elvándoroltak. A vala­mikor 12 ezer lelket szám­láló településen ma 8900-an laknak. Elöljáróban megké­rem: mondja el, hogy mikor változott meg az itt élők gondolkodásmódja, sorsa, életvitele? — Községünk életében a minőségi átalakulás a hat­vanas évek végén, a hetve­nes évek elején kezdődött, amely forradalmi változás­ként is felfogható. Részleget hozott létre a Békéscsabai Béköt, a Rutex, a ruhagyár, később a Patex, megalakult a MÁV üzemfőnöksége, ná­lunk kapott helyet az áfész- központ. Mondanom sem kell, hogy mindez meghatá­rozója lett a település fej­lődésének. Ebben az időben jutott el minden házhoz a villany, a vezetékes ivóvíz, kiteljesedett a járdaépítés. Veszteség és nyereség — Mindez gondolom, nem ment simán, küzdelem nél­kül. Mi jellemezte például a mezőgazdaság átszervezését? — Azt hiszem, nem mon­dok újat azzal, ha hangsú­lyozom: a történelmi sors­fordulóknak megvannak a maguk nehézségei. De min­den szónál többet mondanak a tények. Az öt kisebb ter­melőszövetkezet sehogyan sem tudott komoly és tartós eredményt elérni. Az vilá­gosan látszott, hogy az itte­ni emberek akarják a vál­tozást, dolgozni, keresni sze­retnének, a föld sem rosz- szabb, mint a környező fal­vakban. Az egyesülés 1975- ben jött létre és megalakult a Körösmenti Termelőszö­vetkezet. Az első időkben azonban nem sikerült a ki­bontakozás. Elsősorban ve­zetési hiányosságok miatt évekig veszteségesen gazdál­kodtak, a szakemberek el­mentek, a tagok lesütött szemmel jártak-keltek. A fordulat 1982-ben követke­zett be, amikor az új elnök munkához látott. Azóta egy­folytában eredményes a gaz­dálkodás, 1986-ban több mint 25 millió forint nyere­séget értek el. — Ne haragudjon, ha megkérdezem: ki ez az em­ber, aki egycsapásra képes volt lelket önteni az elfásult emberekbe? — Igen, erről akarok be­szélni. Nyilas Károly való­ban lelket öntött az embe­rekbe. Azt mondta: ha rám figyeltek, meglesz az ered­mény! Igaza lett. Tudja, az előző vezetőknek az volt a nagy hibájuk, hogy maguk sem hittek a jövőben, vala­miféle istencsapásnak tekin­tették az eredménytelensé­get és helenyugodtak. A mostani elnöknek olyan el­képzelései vannak, amelyek közgazdaságilag is megáll­ják a helyüket. Első tényke­dése az volt, hogy felszá­molja az évente 3 milliós veszteséget okozó lótenyész­tést, pedig szereti a lovakat. Megszűnt az ugyancsak rá­fizetéses szarvasmarha-ága- Zat, a takarmánykeverőt és -szárítót átadta üzemeltetés­re a gabonaforgalmi válla­latnak, amely tavaly már nyereséget hozott. Visszafi­zették az erőltetett beruhá­zásokból származó hiteleket, javult a bizonylati rend és fegyelem, havonta tudják, hogy hol tartanak a gazdál­kodásban. A személyi jöve­delmek a duplájára nőttek, ma már ott tartunk, hogy a városból is jönnek szakem­berek. Kultúra és ellátás — De mit találnak Vész­tőn a munkán kívül? Gon­dolok itt a kulturális, okta­tási lehetőségekre, a lakás­körülményekre. .. — Mielőtt konkrétan vá­laszolok erre a kérdésre, szeretném leszögezni: Vész­tőn nem állt meg az idő, még akkor sem, ha a nehe­zebb gazdasági körülmények feladják a leckét. Meggyőző­désem, hogy községünkben aktív közösségi munka fo­lyik. A fiatalokat, időseket foglalkoztatja lakóhelyük sorsa. Mintegy 20 ezer kö­tetes könyvtár, ifjúsági ház várja az érdeklődőket. Tár­sadalmi összefogással épül a művelődési ház, amelyet 1988. november 7-én szeret­nénk átadni. A téesz az el­múlt évben 2 millió forinttal járult hozzá az akció sikeré­hez, a téglajegyekből 5 millió jött össze. Az már más kérdés, hogy gondol­kodnunk kell az intézmény minél jobb kihasználtságán, a tartalmas programok meg­szervezésén. A két általános iskola összevonása bevált, az óvodába minden gyereket felveszünk. Évente fejleszt­jük a mágori történelmi em­lékhelyet, a múzeum állandó kiállítása országos hírű. Bő­vítjük a szennyvízelvezető­hálózatot, új kutakat fúrunk, ebben a tervidőszakban öt kilométér hosszú kerékpár­utat építünk. A lakásállo­mány is növekszik, tavaly 60 úgynevezett belvizes lakást hoztak tető alá. De gondo­lunk a fiatalok letelepítésé­re is. Tanácsi költségvetés­ből 12 szolgálati lakást adunk át. Az elmúlt két esztendőben 2 millió, az idén 800 ezer forinttal segítjük az itt letelepedni szándékozó ifjú szakembereket. A tele­pülésfejlesztési hozzájárulás megszavazásával sem volt bajunk. A művelődési ház befejezésére, járdaépítésre, a vezetékes gáz fogadásának előkészítési munkálataira az 1500 család évente egyenként ezer forintot fizet. Van két szép tornatermünk, csak az a bökkenő, hogy nincs ki­használva, a fiatalok ugyan­is szabad idejükben alig- alig sportolnak. — Ugyanakkor az sem közömbös: milyen a keres­kedelmi ellátás, a vendéglá­tás? Úgy tudom, hogy az áfész a mai napig sem talált magára, évek óta tart a sok­kos állapot. — Kétségtelen, a megnö­vekedett igényeket egyedül nem képes kielégíteni a fo­gyasztási szövetkezet, külö­nösen a kisebb környező te­lepülések lakói panaszkod­nak. Vannak ugyebár orszá­gos hiánycikkek, de olyas­mivel is találkoztam már, hogy a megyeszékhelyről, meg Szeghalomból is Vész­tőre jöttek cipőt vásárolni. Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy minden rendben van. Immár 3-4 esztendeje évente másik elnök irányít­ja az áfészt. Az ipari üze­mek, mint „az okányi fa­üzem, a biharugrai baromfi- feldolgozó, csak vitték a nyereséget. Nincsenek meg­felelő középvezetők, alacso­nyak a fizetések. Legalább 12 kisboltot meg kellene szüntetni, mert vesztesége­sek. Ennek ellenére ered­mények is vannak, csak ezek sajnos eltörpülnek a gondok mellett. Oj ABC- áruházak, iparcikkboltok nyíltak meg, reprezentatív éttermet avattak. A szövet­kezet elmúlt évi nyeresége 12 millió forint, amely azért jelent valamit. Politika és közérzet — Van-e cigánykérdés Vésztőn? — Nincs. Még a hetvenes évek közepén felszámoltuk a cigánytelepet, segítettük a letelepedést, a beilleszkedést. Nem volt könnyű, hiszen 130 családról, fél ezer emberről van szó. Ma már 80 százalé­kuk rendszeresen dolgozik, törleszti a lakásépítési köl­csönt, kultúrálódnak, tanul­nak. Évente egyszer minden cigánycsaládot meglátoga­tunk. Ilyenkor látom az óriási változást. Legtöbben jószágot tartanak, megna­gyobbítják az egyszobás há­zat, a lakás berendezési tár­gyait bárki megirigyelhetné. — Az előbb említette a közéleti aktivitást. Ez min­den korosztályra jellemző? — Vésztőn hagyományai vannak a politizálásnak. Gondoljon a földmunkás­kongresszusra, de a felszaba­dulás után is élénk politikai csatározások folytak. Az utóbbi években elért köz­ségfejlesztési eredmények láttán fellendült a közélet. Azt viszont kár lenne ta­gadni, hogy az életmód vál­tozása bizonyos elkényelme­sedéshez vezétett. Falugyű­lésekre, tanácstagi beszámo­lókra leginkább az időseb­bek jönnek el. A fiataloknak kevés az ideje, hiszen sokan építkeznek, különmunkát vállalnak, hogy boldogulja­nak. Jellemző: tavaly 10 ezer hízott sertés került ki a háztájiból, többen kendert, szóját termesztenek. Ezen­kívül ezer ember ingázik na­ponta, akik jószerivel csak aludni járnak haza. Ezért fejlesztjük a Rutex és a Patex helyi részlegét mint­egy 9 millió forinttal, mi­közben az egyik gyulai kis­szövetkezet is letelepedett Vésztőn. Visszakanyarodva a politikához: meggyőződésem, hogy ebben a munkában nagy feladat hárul a párt- alapszervezetekre. A két üzemi pártvezetőségben és a 15 alapszervezetben 560 kom­munista dolgozik. A lehető­ségek adottak a vitára, a dolgok továbbgondolására. Színvonalas, gazdálkodást se­gítő pártmunka van a MÁV üzémfőnökségén, a költség- vetési üzemben, a tanácsi és a pedagógus-alapszervezet- ben. Jelenleg 22 helyen fo­lyik politikai oktatás a köz­ségben. Működik a propa­gandisták klubja, a kihelye­zett esti egyetem és vannak vitakörök is, főleg a terme­lőszövetkezetben. Évente 20- 22 új tagot veszünk fel so­rainkba. — A jó munkahelyi légkör kialakítása, a gazdálkodás függ a vezetők és a beosz­tottak viszonyától. Milyen a vezetői utánpótlás Vésztőn? — A Központi Bizottság és a megyei pártbizottság hatá­rozatot hozott a személyzeti és kádermunka továbbfej­lesztésére. Ennek kapcsán mi is elkészítettük az ötéves tervünket. Őszintén megval­lom: nincs könnyű dolgunk. Csak egyetlen példa. A 100 továbbtanuló gyerekből mindössze tíz jön vissza a községbe. Kevés az értelmi­ségi. Több pedagógusra, mű­szakira, közgazdászra lenne szükség. Nekünk elsősorban az első számú vezetők kine­vezésével vannak nehézsé­geink. Pedig a jól irányító emberek kiválasztása, kép­zése jövőnk megteremtésé­nek egyik legfontosabb zá­loga. — Köszönöm a beszélge­tést. Seres Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom