Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-27 / 73. szám
1987. március 27., péntek Egy szarvasi üvegházban „Orchideák, fehér orchideák” Milyen szegényesnek tűnik szókincsünk, ha a virágok színét, tormáját, illatát próbáljuk leírni! Ha ecset lenne a kezünkben, talán még akkor is elszomorodnánk, hogy oly kevés -szín van a palettán. Mert festve sem tudjuk visszaadni az orchideák pompás látványát. S a fotók! Ajaj! Most sajnálja csak fotóriporterünk igazán, hogy nem hozott színes filmet. Egy darabig próbáljuk jegyez- getni, fotózni a látványt, mely a nappaliból elénk tárul, aztán lemondóan ölünkbe ejtjük kezünket, s csak ámu- lunk. Igen! Egyedül a természet kópej ily csodákra. Nincs szó, nincs kép, mely visszaadná, ami a szemünk elé tárul. A nappaliból, ahol ülünk, üvegajtó vezet a melegházba. Csak fel kell emeljük a tekintetünket, s máris a trópusok színpompás virágvilága tárul elénk. A lilák, a fehérek, a sárgák tobzódó színeibe öltöztetett növénycsodák, a legváltozatosabb formagazdagsággal csalogatnak minket. S mi, a hosszú tél után tavaszra vágyódok, nem tudunk ellenállni. Idegenvezetőnk is akad, amint átlépjük a határt. Brazília, Ázsia virágcsodáinak titkaiba a házigazda, a szarvasi Lendvay László avat be minket. Csak ' a természet képes ilyen csodákra — mondtuk az imént —, ám e megjegyzés ez esetben sántít egy kicsit, hiszen Lendvay László az, aki e trópikus környezetet létrehozta. Nélküle, gondoskodása nélkül semmivé válna a csoda .. — Már legénykoromban is szenvedélyem volt a növénygyűjtés. Előbb pálmákat vásárolgattam, nevel- gettem, aztán a broméliák- kal folytattam ... Ezek a ciszternás növények Brazíliában honosak, csak úgy, mint az orchideák. Már nős voltam, amikor az első üvegházat megépítettük. A növények egyre gyűltek, kellett a hely. A 180-féle broméliából 80 volt olyan, melyet az országban sehol másutt nem lehet megtalálni. Érdekes növények ezek. Ciszternájukban olyan tiszta vizet tárolnak, hogy a trópusi emberek azt isszák. Az apró trópusi békák e növények csöpp medencéiben élnek... Szinte hihetetlen, hogy ugyanazt az embert, aki most végtelen türelemmel, élvezettel magyaráz a broméli- ák csodás világáról, az imént_ „civil” foglalkozása helyszínén, egy műhelyben ismertük meg. Mindkét elfoglaltság közel áll hozzá, s mindkettőt igyekszik a lehető legtökéletesebben csinálni ... — Nem is tudnék csak az egyik, vagy csak a másik mellett dönteni. Villanymotor-tekercselő voltam az állami gazdaságban, aztán úgy döntöttem, hogy kisiparos leszek, hogy a virágaimmal bármikor foglalkozni tudjak. Mert van körülöttük tennivaló bőven. Egy órával hamarabb kel, hogy a maga készítette permetezővel bepárásítsa az üvegházat. A ködösítő berendezés segítségével tudja fenntartani a 70-80 százalékos relatív páratartalmat, csak ilyen közegben érzik jól magukat kedvencei, az orchideák. Mert évekkel ezelőtt erre tért át: az orchideagyű j tésre. — Kölyökkoromban ösz- szeismerkedtem az arborétum főkertészével. Neki elárultam, egyszer orchideákat szeretnék termeszteni. Az öreg Misák döbbenten visszakérdezett: „Maga, fiam? Orchideát? Az még nekünk, szakembereknek is feladja a leckét.” És mégis sikerült az álmot valóra váltani, amihez némi szerencse is járult, hisz az első pici virágpalánták a Brazíliában élő unökabátytól érkeztek, levélben ... Később sikerült felvennie a kapcsolatot egy brazíliai orchidea- és bro- méliatermesztő céggel, ők is segítik a gyűjtemény gyarapítását. Lassan komoly ismeretségi körre is szert tett. Tagja lett a Magyar Orchidea- és Broméliagyűjtők Egyesületének, mely szak- irodalommal, vásárlási lehetőséggel, kiállítások szervezésével segíti tagjait e szép szenvedély kiteljesedéseben. — Amikor Svájcban voltam, az összes pénzem erre költöttem. Képzelheti, hogy nézett rám a vámos, mikor hazafelé jöttem ... Az évek során a gyűjtemény egyre gazdagodon, ma már mintegy 320-féle pompás virággal dicsekedhet. Üj otthonát már melegházzal együtt építette, ám a broméliák zöme így is kiszorult. — Azt hiszem, jó mecénás vagyok, hiszen a broméliák jó részét szétosztottam a szegedi, a debreceni botanikus kert és a budapesti pálmaház között. Valamennyi még így is maradt, azt az úttörőháznak ajándékoztam. Csak azt el tudnám érni végre, hogy az arborétumban is legyen egy trópusi gyűjtemény! Ha nagyon nekikeseredem, mindig azt mondom, a gróf volt az utolsó jó gazda. Persze, megértem én — hisz a saját bőrömön tapasztalom —, mennyi szakértelmet, türelmet kíván egy ilyen gyűjteLendvay László párásitással kezdi a napot Fotó: Kovács Erzsébet mény. Azt nem is merem megmondani, mennyi a tüzelőszámlánk havonta... Szemernyi keserűség nincs a hangjában, érezzük, nem panaszképp mondja... s ahogy gyengéden a fényképezőgép lencséje felé fordítja az egyik hatalmas lila virág „arcát”, megértjük: számára mindent megér e hálás növények tartása. Mert előbb-utóbb meghálálják a költséget, s a gondoskodást. — Volt egy cattleya-orchi- deám, 18 évig nem hozott virágot. Egyszer aztán meg- mérgeltem magam, kitettem az ajtó elé: „Szenvedj! Süssön a nap.” Erre kivirágzott, csodálatos, narancssárga virága lett. Minden növénynek megvan a maga története. Az egyik ékszerorchideának szolid, fehér virágocskái épp mostanában nyíltak ki. Biztat, hajoljunk felé. Nem is kell közel menni, úgy is érezzük bódító illatát. Amott a kis „magoncok”. Ezek „hamar” virágoznak, néhány év elég nekik, s ünnepi díszbe öltöznek gondozójuk nagy örömére. — Az illatuk sem egyforma! És legtöbbje csak nappal illatozik. Éjjel nem, pedig a szirmait nem zárja össze. Különös világ ez, Nem csoda hát, ha sokan csodájára járnak. És Lendvay László fáradhatatlan. Tele van tervekkel, álmokkal, ma sem elégedett: — Brazíliába, e növények hazájába mindig szerettem volna eljutni. Csak a fiamnak sikerült. Megteremtettem hát magamnak itt a trópusokat. Életem nagy álma az is, hogy a dél-amerikai kontinensen élő orchideák Cattleya nemzetségének 42 alapfaját megszerezzem. Eddig 30 van, hatalmas munka lesz a további 12-höz hozzájutni. De hátha sikerül! Az országban már híre ment, hogy Szarvason él egy orchideás, gyakran kiállításokon is részt vesz. Fűtött kocsi jön a bemutatásra szánt növényekért, s úgy viszik, hadd csodálják mások is. 1985-ben az ÉLTÉ jubileumi orchidea- és bro- méliakiállításán a nagydíjat és a zsűri különdíját hozta el (többek között). Nemrég a Hajdú-Bihar Megyei Nevelőotthon és Általános Iskola kereste fel levélben. Modern üvegházuk van, szeretnék betelepíteni, tudna-e segíteni? — Jó mecénás vagyok, mondtam. Segítek nekik — folytatja a világ legtermészetesebb hangján. S ha már az országos hírnél tartunk, egy másik példa: — Ha Kibédy Ervin Szarvason jár, mindig beugrik hozzánk is. „Le a függönnyel, Juíika” — mondja a feleségemnek. Ügy szeret üldögélni itt a nappaliban, hogy jól lássa a virágokat. Ő, jobb híján, a lodzsát rendezte be a trópusi növényeknek. Közben hosszú körutazásunk — Dél-Amerikában, Ázsiában jártunk — véget ért. Ismét a nappaliban üldögélünk. Az asztalon, a vázában különös virág vonja magára a figyelmet. — A nőnapra kapta a feleségem. Strelicia, vagy ahogy az angolok hívják, papagájvirág. A banáncsaládba tartozik ... — és kezdődik az újabb virágról az újabb mese. Most egy kicsit irigyeljük Lendvaynét. Névnapra, születésnapra ő kapja a legszebb orchideákat. Hát nem csodálatos? Nagy Ágnes Remekművek Palmyrából A Szíriái Arab Köztársaság Remekművek Palmyrából című kiállítása vendégeskedik a Néprajzi Múzeumban. Egy különös kultúra különös tárgyi emlékei. Dokumentumfotók és szobortöredékek, domborművek, mellképek és reliefek a hajdani virágzó civilizáció emlékei. Palmyra — korábbi nevén Tadmor — fontos kereskedelmi központ és csomópont volt a Kelet és Dél felé vezető ka- ravánutak találkozásánál. A 2. században a Római birodalom részeként tartják számon. A parthus, majd a szassza- nida birodalom szomszédságában gazdasági és katonai fontossága miatt a 3. században függetlenítette magát. Zenpbia királynő vezetésével kiterjesztette uralmát a keleti provinciák nagy részére. Ennek a terjeszkedésnek 272-ben Aurelianus császár állta útját, s elpusztította a várost is. Virágzása idején a római és a keleti művészet sajátos ötvözetet alkotott — akkor épült templomai, védőfalai, oszlopsorokkal övezett utcái nagy hatással voltak a környező területek építészetére. Jellegzetesek a palmyrai sírépületek (sírtornyok) domborműves mészkő alakokkal, amelyeket az e századi feltárások és ásatások során Európa csaknem minden jelentős múzeumába elhordták. (Még a mi Szépművészeti Múzeumunk is büszkélkedhet a kultúra tárgyi emlékeivel.) A palmyrai sírok feliratát — 1753-ban — elsőül az elfeledett holt nyelvek között sikerült megfejteni. A Néprajzi Múzeum kiállítása látványos, szép anyaggal idézi meg a késői antik stílust képviselő Palmyra fénykorát- (k. m.) Férfifej diadémmal — isz. Ifjú mellszobra — isz. II. sz. III. sz. Közgyűlés előtt a szeghalmi múzeumbarátok Ebben az évben lesz Fehér Lajos születésének háromnegyed százados évfordulója. Készülnek a megemlékezésre szülővárosában, Szeghalmon is. Ennek kapcsán beszélgettünk Miklya .Jenővel', a Sárréti Múzeum igazgatójával. — Mindig lehetett rá számítani, amikor a két árvíz miatt kellett segíteni, az akkori Rákóczi Tsz gondjaiban, bajaiban, ha távcső kellett a .gimnáziumba, ha tv-készülék a nyugdíjasklubnak, a gimnázium bővítéséért és a Péter András név visszaállításáért. Ö volt, aki kiállt Hegyesi János füzesgyarmati költő mellett, amikor kellett, és így tovább, folytathatnánk a tettek sorát, amelyekkel Fehér Lajos tanúságot tett a szülőföldjéhez való ragaszkodásról. A beszélgetésre annak kapcsán került sor, hogy a múlt héten tartotta vezetőségi ülését a Sárréti Múzeum Baráti Köre Szeghalmon. Ez alkalommal döntöttek titkos szavazással, hogy kinek adományozzák az idén a Szabó Pál emlékplakettet és oklevelet. Először dr. Maróthy Lászlónak, tavaly Hegyesi Jánosnak ítélték oda, a mostani elnökségi ülésen pedig Fehér Lajosra szavaztak a legtöbben. A Sárréti Múzeum Baráti Köre április 11-én tartja a közgyűlését, ekkor adják át az emlékplakettet és az oklevelet Fehér Lajos özvegyének. P. A.
