Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-26 / 72. szám

1987. március 26., csütörtök Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Soha semmiből nem tűrtem a silányat Fehér János nyugalmazott tsz-elnököt Csorváson isme­ri a község apraja-nagyja, gyorsan útba igazítják az ér­deklődőt: Rákóczi út 3. szám alatt lakik. Csöngetésemre fekete kucsmás, fényesre vikszolt, kemény szárú boksz­csizmás idős ember nyit aj­tót. Egy pillanatra vissza­hőkölök, úgy érzem, hogy megboldogult édesapám jött elém régi parasztházunk tornácán. Barátságos, meleg szobába invitál, s máris belefeledke­zünk a beszélgetésbe: — János bácsi az Ady Endre Tsz alapító elnöke volt. 18 holdas, jó hírű min­tagazdaként hogyan sikerült átállni a kollektív gazdaság irányítására? — Nagyon nehezen. Sem­miképp nem akartam belép­ni. Olyannyira nem. hogy még 1959-ben is vásároltam két hold földet. A felesé­gemmel együtt nagyon so­kat dolgoztunk. Soha sem­miből nem tűrtem a silá­nyat. Törzskönyvezett lova­im, teheneim, anyakocáim voltak, vérvizsgált baromfik kapirgáltak az udvarban. Beszélgetés közben meg­sárgult okmányok, oklevelek, kitüntetések kerülnek elő a szekrény aljából. 1946-ban a csorvási kiállításon I. díjat nyert Füri, a magyar fél- vér mén, oklevelet kapott Manci és Szellő kanca, meg az anyakoca. 1956-ban mint egyéni gazda az orosházi já­rási-városi terménybemutatón és állatvásáron szintén nagy sikert aratott. A termelőszö­vetkezetben több alkalommal kapott kitüntetést jó mun­kája elismeréséül. — Melyikre büszkébb? — Mindegyikre. Végül is én dolgoztam meg értük. Az úgy történt, hogy 1959 őszén éjjel-nappal jöttek az agitá­torok. Csorvás másik ré­szén már működött a Vörös Október és a Kossuth Tsz, a mi fertályunk még egyé­niek „birodalma” volt. A gazdák azt mondták: csak akkor írják alá a belépési nyilatkozatot, ha én leszek az elnök. A bizalom jólesett, be kell vallanom, de féltem az új feladatoktól. — 1959 karácsony szent estéje előtti napon 23 gazda gyűlt össze az én tanyámon, itt írtuk alá belépési szán­dékunkat. Mire 1960. január 19-én a volt kisgazdakörben összejöttünk, már nagyon so­kan voltunk, itt választottak elnökké. A földünk 3150 hold volt. Minden portán 2—4 lovat tartottak, így az­tán oly sokat bevittünk, hogy egy részét vágóba el­adtuk és a pénzből szarvas- marhát vásároltunk. Én töb­bek között bevittem három szép lovat, három tehenet, aratógépet, vetőgépet, több sertést, nikkelezett lószerszá­mot, féderes kocsit, három igásszekeret és a jó ég tud­ja, hogy még mit nem. — A feleségem nem lé­pett be tagnak. Itt voltak az unokák, a sok jószág gondo­zása is egész embert kívánt. Mivel sokan voltunk tagok, nem erőltettük a nőket, hogy lépjenek be. Most fájdalmas, hogy ők nem kaphatnak nyugdíjat, pedig iszonyúan sokat dolgoztak. — Sem a tagsággal, sem a község más termelőszövet­kezete vezetőivel soha nem volt bajom. Nézeteltérések voltak, de értelmetlen viták soha. Jó volt az együttmű­ködés. Hallgattak rám, dol­goztak szorgalmasan az em­berek. Csorvás határában jól termő a föld, így nem volt probléma. Tizennégy évig voltam az Ady Endre Tsz elnöke. Ekkor Hunyadi né­ven egyesültünk a Petőfivel. Itt már csak elnökhelyettesi posztot vállaltam, elfárad­tam. Időközben Zsámbékra is elküldték elnökképző tan­folyamra. A Hunyadiban Bor Lajos fiatal, energikus ember lett az elnök. így telt el két esztendő. Ekkor Ko­vács János — a mai Lenin Tsz elnökének — javaslatá­ra egyesült az egész falu, s egy közös gazdaság lett. — Én az egyesülésnek nagy híve voltam. Egyéni koromból tudtam, hogy mi­nél több a föld, a jószág, korszerűbb a géppark, annál nagyobb az eredmény. — Ekkor 69 éves voltam, nyugdíjba készültem. Szólt az elnök: — János bátyám, ne men-' jen még el. Legyen az ellen­őrző bizottság elnöke, segít­sen nekünk... — Hát lehetett erre ne­met mondani? Lovas kocsival jártam a határt, segítettem, ahol tudtam. Végül is 75 éves koromban mentem nyugdíjba. Most már ideha­za sem vállalok semmi ko­moly munkát, megöreged­tem. Az elnök manapság is többször kivisz a határba, nézzem meg, mi van, mi tet­szik, mi nem tetszik. Meg­mondom őszintén: büszke vagyok arra, hogy jó kezek­be adtuk át a stafétabotot örömmel olvasom, hogy a Csorvási Lenin Tsz-t a leg­jobbak között tartják szá­mon. Meghívnak különböző ünnepségekre az elnökség­be. Ősszel egyik összejöve­telen mondja az elnök: vár­hatóan 31 millió forint lesz a szövetkezet nyeresége. Vé­gül 41 millió lett. Fájt vol­na, ha fordítva „sikerül”. — A mi gyerekeink is révbe jutottak, miért ne örülnénk mások sikereinek. Nagyon jó gárda irányítja a Lenin Tsz-t. Az elnök ön­kritikus, becsületes ember, sokak véleményét kikéri és azt valósítja meg a javasla­tokból, ami a legjobbnak ígérkezik. — Való igaz, János bácsit én kértem meg, hogy ma­radjon még — magyarázza Kovács János, a Lenin Tsz elnöke. — Józan, okos, tisz­tán látó parasztember volt világéletében. Ami jó volt egyéni korában, azt a maga módján továbbfejlesztette a közösben. Valóságos áldás volt a Lenin Tsz-nek, hogy még hat évig maradt. Sokat segített nekünk, munkája biztonságot adott a vezető­ségnek. Ismeri a határt, mint a tenyerét, az embereket is. Őrá mindig mindenki odafi­gyelt. Sajnálom, hogy elfá­radt, de azért jó tanácsaival még ma is segít. — Tudom, hogy két sze­mélyre a 4965 forint nyug­díj nem sok. De a termelő- szövetkezet ez ügyben nem tud többet tenni a koráb­ban már megkért — s azóta meg is kapott — kiemelt nyugdíjnál. Egyelőre ez a maximális összeg, amit kap­hat. Mi, fiatal vezetők tud­juk, hogy sokkal többet ér­demelne, de a jogszabályokat nem mi alkotjuk. — Erőt, egészséget és hosszú életet kívánok Fehér János nyugdíjas elnöknek... Ary Róza Szirének a világban Akiknek inge... A Szarvasi Szirén Ruházati Ipari Szövetkezet nyere­sége tavaly több mint 40 millió forint volt. A Szirén a megyebeli szövetkezetek dollárelszámolású exportjának egyötödét adta. Ezek az eredmények többek közt a ter­mékszerkezet átalakításának, a külföldi termelési-keres­kedelmi kapcsolatok bővítésének köszönhetőek. A Szirán vállalkozói szel­lemét bizonyítják az évről- évre bővülő külföldi termel­tetői kapcsolatok, melyhez a szövetkezet elsősorban szel­lemi exportot nyújt. Miről is van szó tulajdonképpen? A Hungarotex Külkereske­delmi Vállalat termeltetői kapcsolatot keresett és ta­lált Vietnamban. Magyarán, a külkereskedelmi vállalat által vásárolt alapanyagot a Szirén szolgáltatói munkájá­nak segítségével férfiingek­ké „alakítják” Vietnamban. A Szirén az alapanyag fel­dolgozásához, tehát a gyár­táshoz, műszaki dokumentá­ciót ad, a termelésszerve­zést, az értékesítés lebonyo­lítását intézi. Ezt a munkát a Vietnamban dolgozó szarvasi szakemberek foly­tatják. Tehát nem a Szirén, hanem a szakkülkereskedel­mi vállalat saját számlára és az erre a célra biztosí­tott devizakeret terhére ter­meltet külföldön. A termel­tetéshez a szarvasiak adnak különböző értékű és mérté­kű szolgáltatást. A kapcsolat 1981-ben in­dult, ekkor kezdődött meg a termeltetés a Ho Si Minh- városban. Az itt gyártott férfiingek a Hungarotexen keresztül a szovjet üzletek­be kerültek. Egy évvel ké­sőbb a Konsumex Külkeres­kedelmi Vállalattal bővült a termeltetés. Az általuk ter­meltetett „vietnami-Szirén”­ingek itthon, belföldön ta­láltak vevőre. Két évvel később meg­szűnt a Konsumex-kapcsolat, ám a Hungarotex tartós partnernek bizonyult. Az idén 1 millió 100 ezer „HTex” márkajelű ing készül Vietnamban, amiből 600 ez­ret Kanada vásárolt meg. (Csak összehasonlításképp’: a Szirén hazai kapacitása évi 1 millió 200 ezer ing gyártá­sát teszi lehetővé.) S ma­radjunk még a számoknál. A szarvasi szövetkezetnek tavaly 27 millió forint szol­gáltatási árbevételt hozott a vietnami kapcsolat. Ezzel a' munkájukkal mintegy 300 millió forint érétkű áru lét­rehozásában működtek köz­re. A Hungarotexszel kötött jó szakmai együttműködés­nek köszönhetően sikeres termeltetés folyik jelenleg Törökországban is, s idén májusban Laoszban is elin­dul az inggyártás. A külföl­di termeltetés újabb lehető­ségeit keresik most a világ minden táján a Szirén és a Hungarotex vezetői, bízva abban, hogy a férfiing még jó ideig „nem megy ki a divatból”... „ „

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom