Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-24 / 70. szám
NÉPÚJSÁG 19S7, március 24., kedd Kamarakórustól az amharatáncig Mit tud egy vidéki gimnázium?! Felhívtuk már olvasóink figyelmét a szeghalmi fiatalok „Számítógépet az iskoláknak” elnevezésű társadalmi gyűjtési akciójára. A városi KISZ-bizottság, a Péter András Gimnázium és Ipari Szakközépiskola közös megmozdulásának célja, hogy az általános iskolákban megteremtsék a számítástechnika alapjait. A városban öt helyen felállított gyűjtőhelyen biztatóan szaporodnak a forintok. Lehet hallani ezer és háromezer forintos hozzájárulásokról is Március 18-án, szerdán este került sor arra a műsorra, amelyet a Péter András Gimnázium diákjai adtak a gyűjtési akció javára. A művelődési ház nagyterme „színig” megtelt nézőkkel, amikor kedves nézőtéri pankrá- cióval, játékra hívó rikkancsok hangoskodásával elkezdődött a műsor. Bámulatos, mi mindenre telik a városszéli középiskola diákjainak idejéből, energiájából és mennyi tehetséges fiatal kerül elő a gondos tanári kezek alól. A citerás lányok pontos és tiszta játékukkal, énekükkel alapozták meg a jó hangulatot. Ezután sokféle hangzás és szín váltogatta egymást az est folyamán : leány-kamarakórus, ének- és hangszerszólók, vers- és irodalmi betétek, fúvósegyüttesek és szalontánc bemutatók. A legforróbb pillanatokat az etióp néptáncegyüttes szerezte a közönségnek. Az iskola öreg diákja, Vadasi Tibor néptánckutató, a budapesti Pataki István Művelődési Központ művészeti vezetője tanította be a 15 lelkes diáknak, mindössze három hétvége alatt az afrikai nemzeti táncokat. Ö hét évig élt Etiópiában, ezalatt tanulmányokat végzett az ottani táncfolklór körében. A bemutatón az eredetit jól mintázó népviseletben ringottak és lejtettek az ifjú táncosok. A Fővárosi Ruhaipari Vállalat helyi telepének segítségével készültek az egzotikus ruhadarabok. Magnóról szólt az abesszin föld muzsikája. Meglepően jó érzékkel idézték meg a fiúk-lányok a távoli föld sajátságos tánckultúráját. Különösen nagy derültséget keltett az amhara rituális táncban a prédikátort szinkronizálva imitáló fiú játéka. Az est másik nagy sikere Lóránt Zsolt és Bodóczki Antal szintetizátor-klarinétkettőse. Ök már az itthoniak kedvencének számítanak, de rá is szolgáltak tüzes ritmusaikkal, ügyes szólóikkal. Magas elismerés illeti a Sárréti Társastánc Klub és az úttörő fúvós együttes színvonalas produkcióját. Rengeteg munka, izgatott előkészület előzte meg ezt az estét — tanárok, diákok részéről egyaránt. Ügy tűnik, a gimnázium ma is meghatározó eleme Szeghalom kulturális életének. A FIN bőséges programkínálatában, az előző nap sikeres divatbemutatót tartottak. Aznap délután a Ma- gyarország-fórumra jöttek el csaknem százan. A hét folyamán KISZ-emlékülést és KISZ-fiatalok bálját rendeztek a művelődési központban. A szép sort és a rendezvények sikerét tekintve, látszik, hogy a szeghalmiak jól „belakják” szép új művelődési intézményüket, és rászolgálnak a 17 milliós költséggel átalakított objektum értékeire, lehetőségeire. A szerdai est végén a gyűjtőládában 5 366,— Ft-ot számolhattak meg a rendezők, de ennél több az élmény, a művészet, a játék öröme, és az összetartozás érzésének pénzben kifejezhe- tetlen értéke. (pleskonics) HNF-vila a kisüzemi sertéstenyésztésről A HNF Békés Megyei Gazdaságpolitikai Munka- bizottsága a közelmúltban megvitatta a kisüzemi (háztáji) sertéstenyésztés tapasztalatait Kunstár Mihálynak, a megyei tanács képviselőjének előterjesztésében. A Gyulai Húskombinát a tervezett 475 ezer vágósertésnek 94,1 százalékát vette át a kistermelőktől, annak ellenére, hogy fokozta a vemheskoca kihelyezését. Az állomány szaporulata nem valósult meg maradéktalanul a vállalat vágósertés- állományában, és várhatóan 1987-ben sem lesz lényegesen több hízósertés. Ennek az az oka, hogy a malac- és süldőtartás nagyobb jövedelmet jelent a kistermelőknek, mint a hízott sertésként való értékesítés. A megyén kívüli vevők a süldőkért és malacokért a megyei szabadpiaci és a húsipari felvásárlási árnál többet fizettek. A takarmány mennyisége elegendő volt, megmaradtak viszont a táptakarmányok minőséggaranciájával kapcsolatos beltartalmi hiányosságok. Különösen a napraforgódara belekeverését kifogásolták a kistermelők. (Ez azzal magyarázható, hogy mintegy százezer tonnával csökkent a szójadaraimport.) A vitában a következő véleményeket ismertették a HNF-ülés résztvevői: jobb a minősítés a hasított állapot esetén. Az élő állatok átvételekor a minősítésre nincs meg a műszeres feltétel. A Gyulai Húskombinát kevesebbet fizet, mint a nem állami húsipari vállalatokhoz tartozó, megyén kívüli és megyén belüli nagyüzemek, termelés; rendszerek és egyéb felvásárló vállalatok, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a kistermelők hangulatát. Voltak, akik azt nehezményezték, hogy a leadott sertésállománynak csak egy csekély hányada felel meg az első osztályú értéknek, viszont a kereskedelemben — néhány kivételtől eltekintve — a hús mint első osztályú áru jelenik meg. A szakemberek szerint a piaci igényeknek megfelelően a minőségre kell törekedni a sertéstenyésztésben. A tanácskozáson részt vevő kistermelők viszont elégedetten nyilatkoztak a nagyüzemek által nyújtott szolgáltatások színvonaláról (fuvar, alom, szalma stb.). —y—n Megy a garázs vándorútra Mennyit ér egy garázs Békéscsabán, a Penza-lakótelepen? Vagy mondjuk a Der- kovits soron? Ügy tűnik, jó ára van. Remek befektetés. A garázsszövetkezet megépíti 56 ezer forintért, a szabadpiacon alig egy év után 110—120 ezer forintért viszik, mint a cukrot. S nemcsak azért, mert a megye- székhely belvárosának kocsihajlékai eleve értékesebbek az átlagnál, hanem azért is, mert a garázsszövetkezetbe nagyon nehéz bejutni. Aki viszont bejutott, volt, hogy kettőt is épített. Esetleg hármat. Például a garázsszövetkezet elnöke. Mielőtt azonban vele megismerkedtem, találkoztam néhányakkal, akik évek óta ott élnek a lakótelepen, de a garázsszövetkezeti tagságról hiába álmodoztak. Ök valahogy mindig kimaradtak. Mert ahogy az elutasító válasz fogalmazott: „A garázsépítési lehetőségek rendkívül szűkek”. Egy darabig próbálkoztak még, aztán látva, hogy elfogytak az utolsó telkek, feladták. Persze, ha tudják szegények, hogy eny- nyire szűkek azok a lehetőségek, talán nem is jelentkeznek. Mert egyrészt ki kellett elégíteni azokat, akiknek itt korábban szanált garázsa volt (még akkor is, ha már közben elköltöztek innen), másrészt azokat, akik több garázst is akartak. Különben még az is csoda, hogy egyáltalán tudtak a garázsszövetkezetről. Mert ez a szövetkezet nagyon halkan, csendesen, szerényen éldegélt, gyarapodott. Soha egy hirdetmény (lásd más esetben az újságokban), soha egy szórólap a postaládában (mint például a Lencsésin), hogy emberek, gyertek, olcsó garázst építünk, az kaphat, akinek a legtöbb oka van rá. Az is igaz, hogy a garázsszövetkezetnek ez a magatartása, a joggal — egyelőre úgy tűnik — nem ütközik. Más a helyzet az etikai kódexszel. Mert amikor valaki megvesz egy lakást, akkor azt minden előnyével, hátrányával együtt veszi meg. Az értékbe sok minden beleszámít. A lakás négyzetméterén tűi az is, hogy miféle a környék, mennyire van messze ABC, a buszmegálló, milyen a negyed presztízse, van-e megbízható játszótér, vagy hogy lehet-e ott esetleg majd egyszer valamikor, ha mindenki úgy akarja és beleegyezik, garázst építeni. Ha pedig ez mind benne van, akkor garázsépítéskor nem megkérdezni az ott lakókat, finoman szólva, etikátlan. De sajnos, ettől még lehet jogszerű a dolog. Az egyik panaszostól mentem a másikig, mindig újabb és újabb címeket kaptam, de hát egy napban csak 24 óra van, így egyszerűbbnek láttam, ha elmegyek a garázsszövetkezet elnökéhez. Ö nem tagadta, hogy a környék lakóit a kutya se kérdezte. Elismerte, igaz a pletyka, hogy volt, aki többet épített. Egyébként sajátos logika szól amellett, hogy valaki több garázst is építhessen. Előbb az ő (újabb) igényét kell kielégíteni, hiszen ő már szövetkezeti tag. Igaz, pont ettől nem léphetnek be újabb tagok, de aki olvasta A 22- es csapdáját, az már semmin sem lepődik meg. Eddig 20 garázst már eladtak. A haszon könnyen kiszámolható. Hogy kiknek van, vagy volt a Penzán és a Derkovits soron több garázsa, azt kitudni szinte lehetetlen. Az egyik panaszos mindenesetre furcsán fogalmazott: — Hogy kiknek? ...AZ URAKNAK!!! A dühös válaszra akkor nem tudtam mit mondani, ezért most üzenem: urak már nincsenek. Ungár Tamás Napirenden a biotechnológia A napokban tartotta Üjkí- gyóson, az Aranykalász Tsz- ben elnökségi ülését a Magyar Agrártudományi Egyesület Békés Megyei Szervezete Horváth Pál elnök vezetésével. Az első napirendi pont keretében egy 9 tagú bizottság beszámolóját hallgatták meg a megye biotechnológiai tudományos eredményeinek hasznosításáról, a további feladatokról. Szerte a vliágban, és hazánkban is olyan új kutatási eredmények születnek, amelyek a jobb minőségű termékek, a nagyobb hozamok elérését szolgálják. Az elnökség úgy döntött, hogy biotechnológiai szakbizottságot alakít, amely évről évre beszámol tevékenységéről. A programban a szarvasi főiskolai kar, a két kutatóintézet szakemberei, az állami gazdaságok Békés—Csongrád megyei szakszolgálati állomása, valamint a Gödöllőn létesülő Biotechnológiai Kutatási Központ illetékesei vesznek részt. Ezt követően az agrártörténeti bizottság számolt be munkájáról, amely évről évre részt vállal a megye mezőgazdasági és élelmiszer- ipari emlékeinek feltárásából. Befejezésül az ifjúsági bizottság elmúlt évi tevékenységéről szóló előterjesztést hallgatta meg az elnökség. v. I. Önkéntes tűzoltók Dévaványán A minap tartotta értékelő közgyűlését a dévaványai önkéntes tűzoltó-egyesület. A megjelenteket Czakó András, az ÖTÉ parancsnoka köszöntötte, köztük Várnagy István főhadnagyot, a szarvasi tűzoltó-parancsnokság képviselőjét és Tóth Já- nosné t, a gyomaendrődi tanács vb igazgatási főelőadóját. Elsőként Pap Tibor, a helyi tanács elnöke, az ÖTÉ elnöke értékelte az egyesület 1986. évi munkáját. Az önkéntes tűzoltók a tűzmegelőzési, tűzoltási tevékenységük mellett részt vesznek a tűzesetek kivizsgálásában, felderítésében, a balesetek, elemi csapások, káresetek következményeinek felszámolásában. A beszámolási időszak alatt eredményesen tevékenykedtek a nagyközség területét ért belvízkárok megszüntetésében, a vizek szivattyúzásában, elvezetésében is. 1986-ban kevesebb tűzeset fordult elő, mint az előző években. A tavalyi 7 tűzeset anyagi kárértéke nem haladta meg az esetenkénti 10 ezer forintot. A tüzet legtöbb esetben a helytelen tűzrakás, anyagtárolás okozta, de előfordult szándékos tűzokozás is. A keletkezett tűzeseteket a lakosság — vagy az állami tűzoltók megérkezéséig az önkéntes egységek eloltották. Az állami tűzoltóság által szervezett versenyeken sikeresen szerepeltek. A beszámoló feletti vitában Bereczki András technikus, önkéntes tűzoltó szólt a közelmúlt lakóháztűz-tapasz- talatairól. Molnár István nyugdíjas tanácselnök az állami tűzoltóság segítségét kérte a technikai fejlesztésekhez. Zergi A. Elek tanár, a 2. sz. általános iskolában dolgozó úttörőtűzoltók munkájáról szólt — kérte a tanács elnökét, hogy a korábbi tűzoltóotthont a tűzoltó pajtások birtokba vehessék, mely nemcsak a gyerekek, hanem az idős önkéntes tűzoltók klubhelyisége is lehetne. A vitát és válaszadást követően Czakó András parancsnok 6 tag felvételét javasolta az önkéntes tűzoltóegyesület soraiba. Á. S. Hollósi Éva (balról) ’58 nyarán Szarvason a megyei ifjúsági találkozón 1957. március 24. „Énekszóval a szakadó esőben” A Magyar Tanácsköztársaság 38. évfordulóján, 1957. március 21-én a Budapesti Városi Színházban a KISZ Országos Szervező Bizottságának vezetője, Komócsin Zoltán bejelentette, hogy zászlót bontott a KISZ, a KIMSZ forradalmi hagyományainak folytatója. Az ezt követő napokban és hetekben a pártbizottságok és a pártszervek támogatásával egymás után jöttek létre a KISZ szervezetei, megyei, járási, városi, kerületi bizottságai. A KISZ 1957. március 24-én — ma 30 éve — bontott zászlót Békés megyében. Erre^a napra, s az első hónapokra emlékezik az egyik résztvevő. * — Szívesen gondolok vissza a régi élményekre, már csak azért is, mert akkor valamivel fiatalabbak voltunk. Persze az idő megszépíti a múltat, de az ifjúsági mozgalomban eltöltött idők még ma is szép emlékeket idéznek — meséli Hegedűs József né, a Békés Megyei Mozi üzemi Vállalat számviteli osztályának vezetője. — Harminchárom évvel ezelőtt még Hollósi Évaként végeztem el a csabai közgazdasági technikumot és mint könyvelő kaptam munkát a Dolgozó Ifjúság Szövetségénél (DISZ), a megyei bizottságon. Az ellenforradalom idején a DISZ tagjai ideiglenesen különböző rétegszervezetekbe tömörültek. Elszámoltunk a DISZ vagyonával — a munkabérekkel, a tagsági bélyegekkel, a bútorokkal — és ’57. február elsejével az Egységes Parasztiljúság Országos Szövetségéhez (EPOSZ) kerültem. Alig egy hónap múlva aztán az MSZMP márciusi határozata alapján Békés megyében is zászlót bontott a KISZ. A régi békéscsabai úttörőházban gyűltünk össze 1957. március 24-én, vasárnap. Minden járásból 10—15 fiatal érkezett. Néhányan kerékpárral, a többség azonban teherautóval — énekszóval — jött. Az ünnepi beszédet Gonda József, az MSZMP megyei bizottságának ifjúsági felelőse mondta. Szót kért Komócsin Zoltán, a KISZ főtitkára is. Az ő alakja még ma is előttem van: beszéd közben kigombolta az inge nyakát, levetette a nyakkendőjét és úgy szónokolt, olyan hittel adva elő mondandóját, hogy mi akkor a tűzbe is követtük volna őt. Feledhetetlen ember ő ma is számomra. A rétegszervezetek ’57 októberére megszűntek, és attól kezdve a KISZ-bizottság gazdasági munkáját végeztem, emellett pedig megyei leányfelelős voltam. Gyönyörű időszak volt, teli lelkesedéssel. A politikai munkával párhuzamosan a leánymozgalommal külön is foglalkoztunk. Kézimunka-tanfolyamokat szerveztük, hímzésmintákat gyűjtöttünk, pszichológusokat hívtunk meg, előadásokat rendeztünk, hogy segítsük a lányok családi életre való nevelését, harcoltunk az egyenjogúságért. Csak zárójelben jegyzem meg, megkaptuk! A márciusi zászlóbontás után május 1-én már egyenruhában, kék ingben, piros nyakkendőben, sötétkék szoknyában vonultunk énekszóval a szakadó esőben. Az ünnep előtti estén a veteránoknak adtunk szerenádot. Nyáron a tsz-ben kapáltunk, s az így szerzett pénzből télen a hegyekbe utaztunk túrázni. Természetesen KISZ-taghoz — az orosházi járási úttörőfelelőshöz — mentem férjhez. A férjem ma Békéscsabán pedagógus, így ő még ma sem szakadt el teljesen a mozgalomtól... H. E.
