Békés Megyei Népújság, 1987. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

NÉPÚJSÁG o 1987. március 14., szombat CSALAD - OTTHON Nemzeti ünnep — családi ünnep Nemzeti büszkeségünk szép, igaz ünnepe közeleg, az 1848-as forradalom ünnepe, március 15. A házakon háromszínű lobogó, a gyerekek, fiatalok — nemritkán felnőttek —. kabáthajtókáján nemzetiszín kokárda. Szép napra emlékezünk: Petőfire, Kos­suthra, a márciusi if jakra, a börtönéből szabaduló Táncsics Mihályra; Länderer és Heckenast nyomdájára, amelyben — úgy­mond — „az erőszaknak engedve” kinyom­tatták a 12 pontba foglalt kívánságokat. Emlékeznek rá az iskolai ünnepélyeken; az úttörők, a KISZ-szervezetek változatos programmal teszik széppé a tavaszcsalogató ünnepet. De ünnep-e a mintegy 3 millió magyar családnak is március 15.? Persze, tudom, hogy időben távolodunk tőle. Az én nagy­mamámnak a nagymamája még ismert 48- as honvédőt, s amikor odahaza minden év­fordulón arra kértük, meséljen róla, akkor mindig elszomorodtunk a mese végén. Ar­ról szólt ugyanis, hogy az öreg, rokkant honvéd egy ideig őr volt a Nemzeti Múze­umban, de később már csak a Múzeum kert sarkán látták ácsorogni, diszkréten maga mellé tett honvédsapkával, vásott egyenru­hában, s aki arra járt, ugyanolyan diszkré­ten hullajtott néhány fillért, azt hiszem, akkor még talán krajcárt, a sapkába. A mai nagyszülők és szülők csak a tör­ténelemből mesélhetnek a gyerekeknek, de jó lenne ezt el nem mulasztani. A magyar történelemnek sokkal több a szomorú lap­ja, mint a vidám, a biztató, a győzedelmes. Azt, ami van, őrizze a család is. Segítségül hívhatja hozzá Petőfit, Arany Jánost, Gyu­lai Pált, Ady Endrét, Babits Mihályt, Juhász Gyulát. Őrizzük a családban is nemzeti büszkeségünket! (sárdi) Hogyan válasszuk el a kisbabát? OlVflT Harmincnyolcas méretre ké­szült az eredetije a képen lát­ható liláspiros-palackzöld buk- lé-moher kombinált pulóver­nek, amelynek szeszélyes vona­lú mintázatát ílitterhímzéssel hangsúlyozzák ki. A rajzról leolvasható módon. 50 szemre kezdjük az eleje, a háta és az ujja darabokat. Az ismert intarziakötés módszeré­vel — a munka bal oldalán a szálakat keresztezzük. tetszés szerinti átlós mintát kötünk moherből a bükié pulóverbe. Amikor a darabok készen van­nak öszehorgoljuk őket. az ele­je-háta alsó szemeit körkötötű- re szedjük, és elkészíthetjük a 6 centiméter magas passzérészt. Különösebb gyakorlatot nem kíván, a modell rendkívül egy­szerű, a csuklópántot hirtelen Dlkalmi pulóver felére fogyasztással szűkítjük, az elején ,.V”-kivágást pedig a leg­egyszerűbb módon minden ötö­dik sorban az ötödik szem fo­gyasztásával alakítjuk ki. Az eleje vállszélességei 20-20 sze­mesek. ezt úgy érjük el, hogy amikor a „V”-kivágást fo­gyasztjuk belül, ugyanakkor a negyedik fogyasztásnál kívül elkezdjük szaporítani. A hátát a válla felé haladva az utolsó harmadnál folyamatosan 50-ről 60 szemre szaporítjuk. A széles vállat válltöméssel hangsúlyoz­zuk! Ne féljünk a különféle ka­rakterű anyagok párosításától, és az úgynevezett vad színek kombinálásától sem, az Idén divatos a meghökkentő. E meghökkentés jegyében díszít­hetjük a már elkészült buklé- moher pulóverünket színes flit­terrel. esetleg strasszal. A mo­dellhez könnyű selyem- vagy bőrszoknya illik. Sokszor az anyának és a gyermeknek egyaránt gondot jelent az elválasztás időpont­ja és módja. Nem lehet elég­gé hangsúlyozni, hogy minél hosszabb időn át szopik a baba, annál jobban fejlődik. Ha szükségessé válik az el­választása, fontos, hogy ne hirtelen történjék. Az egyes szopásokat fokozatosan vált­sa fel az üvegből vagy a ka­nállal való táplálás. Első al­kalommal ízleltessünk meg a babával egy-két kanálka is­meretlen ételt, gyürhölcsle- vet, zöldségpürét vagy más egyebet, s hagyjunk időt ar­ra, hogy a csecsemő megis­merkedjék az étel ízével, sza­gával, sűrűségével. Ha az új étel ellen erősen tiltakozik, egy-két próbálkozás után áll­junk le, s ne erőltessük be­le semmiképpen. Néhány nap múltán ismét megpró­bálhatjuk megkínálni, s csak ha már szívesen fogadja, ak­kor hagyjuk el az egyik szoptatást, s helyettesítsük az újfajta táplálékkal. Korunkban és civilizáci­ónkban meglehetősen korán abbahagyják a szoptatást a mamák. Arra hivatkoznak, hogy kevés a tejük, éhen marad a gyerek. Ez leg­több esetben csak any- nyiban igaz, hogy annak a mamának, aki kedvet­lenül szoptat, vagy aki meg- terhelőnek érzi a mellről való táplálást, valóban csök­ken a tejelválasztása, vagy épDenséggel el is apadhat a teje. Ez tehát lelki okokra vezethető vissza. A világ legnagyobb részében hosszú hónapokig, ritkán még éve­kig is mellről táplálják a csecsemőket, miért éppen nálunk volna más a nők szervezete, miért éppen ná­lunk lenne csökkentebb a tejelválasztás mértéke? Sokan egyszerűbbnek tart­ják a cumisüveg használatát, hiszen az mindig kéznél van, „soha nem mond csődöt”, s a gyermek is könnyen meg­szokja. Elfelejtik azonban, hogy az a gyermek, aki cu­misüvegből is kap tejet, lus­tábban, kedvetlenebből szo­pik mellről, „nem dolgozik meg” a tejért. Ha elhatároz­tuk tehát, hogy mellről táp­láljuk a gyermeket, ne cu- miztassuk közben. Ha idősza­kosan kevés a mama teje, bízza a dolgot a természetre, a baba, ha éhen marad, erő­teljesebben szív, és ez fo­kozza a tejelválasztást. A fiatal, főleg az első gyer­mekes anyáknál figyelhető meg, hogy a baba étvágyát nem tartják kielégítőnek, kü­lönösen akkor, amikor áttér­nek a normális kosztra a kisbabával. Ennek egyik oka az, hogy sokkal inkább el­lenőrizhető; mennyit is eszik a kisgyermek, mint a szopta­tásnál volt. Ügy érzik, alig evett valamit, s csak akkor ürül ki a tányér, ha alig raknak rá valamit. Tudomá­sul kell venni, hogy a kis­gyermek kevesebbet eszik, mint mi, felnőttek, étvágyát nem mérhetjük a magunké­hoz. De a szomszéd kis­babáéhoz sem! Szeren­csére a legtöbb kisbaba jobban tudja, hogy mennyi elég neki, mint a szülő. Amíg a baba egyenletesen, jól fej­lődik, egészséges, nem kell problémát csinálni az evés­ből. Akár mellről, akár üveg­ből tápláljuk a kicsit, sőt, akkor is, ha kanállal etetjük, figyeljünk oda a gyerekre. A taoasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy vannak olyan édesanyák, akik igen „ötlete­sen” kitalálják, hogyan lop­hatnak el egy kis időt gyer­meküktől, még az etetés al­kalmával is. Roppant találé­konynak bizonyulnak, ami­kor felfedezik, hogyan rög­zíthetik az üveget úgy, hogy a baba egyedül is ki tudja szívni belőle az ételt, vagy amikor már fogni tud, egy­szerűen a kezébe nyomják a teli üveget, hadd bajmolód- jon vele egyedül. Ez káros! A kisgyermeknek a táplálko­zás az anyjával való intim, bensőséges együttlétet is je­lenti, ami lelki fejlődése szempontjából legalább olyan fontos, mint testi fejlődésé­hez az elfogyasztott táplálék mennyisége. F. Zs. BARKÁCSOLÁS Gyi, te fakó! Azok az apukák, akik szí­vesen dolgoznak fával, bi­zonyára szívesen készítenek gyermeküknek hintalovat, mert üzletben meglehető­sen borsos ára van. Először az a ábra alap­ján nagyítsuk fel a szabás­rajzot, melyen 1 kocka = 8X8 cm. Pontokkal jelöl­jük meg a nagyítandó áb­ra főbb pontjainak helyét, azután egyik ponttól a má­sik felé haladva, közbül is jelöljük meg a kontúrvonal irányát. Végül az egész vo­nalat határozottan, folya­matosan s minden pontja a minta hálózatának megfele­lő ponton haladjon át. Erről a nagyított rajzról vesszük le külön-külön a törzs, a lábak, a talp raj­zát. A gyalult fenyődeszka a legalkalmasabb alap­anyag. Előbb a lábakat enyvezzük a törzsre (fek­tessük a nagyított rajzra, s helyüket úgy jelöljük ki ; vi­gyázzunk, hogy bal-jobb darabokat készítsünk). A két törzs közé beépített ülés 25 cm hosszú legyen. Az ülést becsapolhatjuk az oldalakba, de lécecskét is enyvezhetünk alá, kisebb szögekkel is rögzítve. Az ülés elé a lábtartót 25 nam­es hengercsaplécbő] készít­jük. Az alsó, b ábrán az össze­építés módját láthatjuk. Amikor a rengőtalpat is rá­szereltük, tömítsük el a csavarfejeket, csiszoljuk, fessük és lakkozzuk le a kész munkát. Madárvédelem a kiskertben A tél elmúltával, mikor nem szórunk ki több nap­raforgót az ablakpárkányra (visszaszoktatva ezzel ma­dárkedvenceinket természe­tes táplálékukhoz), a ma­dárvédelem újabb fogásával kell élnünk. Hogy a télen seregesen megjelenő cinege­csapatok a tavasz folyamán is kedvünket derítsék, meg­felelő fészkelőhelyet kell kialakítanunk számukra. Természetesen a jó gaz­da nemcsak a madarak szépségében gyönyörködhet, hanem az általuk hajtott haszonnak is élvezője. Ha figyelemmel kísérjük egy cinegecsalád életét, és elég türelmesek vagyunk egy kis számolás elvégzéséhez, ak­kor könnyen meggyőződhe­tünk a kívülállóknak gyak­ran hihetetlennek tűnő tényről: ha egy fészekodú­ban csak tíz fióka gub­baszt, ha a cinegeszülők csak napi háromszáz (átla­Hazánk vízrendszerének kutatása, állapotának megőr­zése és gondozása gazdasági kérdés. A természetes élővíz ökológiai egyensúlyát csak úgy őrizhetjük meg, ha megismerjük kémiai, fizikai és biológiai rendszerét, ezek egymást befolyásoló köl­csönhatásait. A vízháztartás Magyarország vízrendsze­rének kialakulása hosszú földtani folyamat eredménye, amelyet az emberi, beavatko­zás napjainkban is tovább gosan 350) alkalommal 2-3 kukaccal szállnak fészkük­re, akkor is az évi két fé­szekalj kirepítéséhez kb. 70- 80 kg rovart kell feletetni­ük örökké éhes csemetéik­kel. És ez csak egy család! Hogyan lehet mindezt el­érni? Csekély anyagi ráfor­dítással, kis kézügyességgel könnyen barkácsolhatunk olyan madárodút, melyet szárnyas segítőtársaink szí­vesen elfoglalnak. A madár­odú olyan doboz, amely vé­di a benne lakókat az idő­járás viszontagságaitól, el­lenségeitől. A megtelepíten­dő madarak életmódja és nagysága szerint a kutatók többféle odútípust kísérle­teztek ki útmutató jelleg­gel. Az általuk megjelölt szempontok figyelembevéte­lével készíthetünk egyedi odúkat is. Miután kertje­inkben legnagyobb eséllyel a cinegék telepíthetők meg, formál. Az egész ország a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik, így földrajzi és vízgazdálkodási helyzeténél fogva csupán néhány fo- lyónkra épül. Hazánk fel­színi vízkészletének teljes mennyisége — csapadékos évet véve alapul — 120 köbkilométer. Közepes szá­raz évben is száz köbkilomé­terre tehető. Ez a vízmeny- nyiség az ország vízgazdál­kodása szempontjából nem kedvezőtlen. Jelen ismerete­ink szerint az ország felszí­ni vízkészletének átlagos el­méleti kihasználtsága 19-20 százalékos. így e helyen csak az ún. „A” és „B” mintájú madár­odút ismertetem. Az „A” (verébmentes) odú csak röp- nyílásának méretében tér el a „B” típustól. Ha a rajz szerint elkészí­tettük a lehetőleg fa alap­anyagú „lakást”, már csak a kihelyezés van hátra. Ennek módját a mindenkori kör­nyezet határozza meg. Ter­mészetesen más és más helyre tesszük a kis épít­ményt, ha macskák is lak­ják a környéket, vagy rosszindulatú emberektől féltjük a madárcsaládot. A betelepítendő kert megszab­ja a célszerű odúszámot. Harminc méternél kisebb távolságokra felesleges azo­nos fajú madaraknak fész­kelőhelyet létesítenünk, ter­ritoriális igényük miatt nem foglalják el a fölös odú­kat. A paraziták fészekben való megtelepedését az évi egyszeri, őszi „nagytakarí­Természetes felszíni víz­készletünk időszaktól függő­en 96-99 százalékban a szomszédos országokból ér­kezik hozzánk. Ez azt jelen­ti, hogy mennyisége és mi­nősége az említett országok területén történő beavatko­zásoktól függ. Ezekből kö­vetkezik, hogy az alacso­nyabb kihasználási százalék ellenére a rendelkezésünkre álló vízkészlet mennyiségé­nek megóvása igen fontos feladatunk. Többek között azért is, mivel kémiai és biológiai közegként az élet szempontjából nélkülözhetet­len. Kémiai-fizikai tulajdonságok A kémiailag tiszta víz színtelen, szagtalan és ízte­len folyadék, vastag réteg­ben azonban kék színű. A környezetünkben lévő vizek színe a bennük oldott leve­gő, valamint a szerves és szervetlen anyagok, továbbá a Nap sugárzása és az ég­bolt tükröződése folytán kü­lönböző színű lehet és más­Magasság: 20-25 cm; szélesség és mélység; 15 cm. Berepülő- nyilás átmérője „A” típusnál 25 mm (csak kék cinegének), „B” típusnál 32 ram. Az ada­tok 1,5-2 cm vastagságú alap­anyag esetén a külső mérete­ket jelzik. Körfúró hiányában a berepülőnyílást más módon is kiképezhetjük tással” gátolhatjuk, ekkor az egész összehordott fé­szekanyagot ki kell dob­nunk. Boldog Gusztáv, MME más árnyalatokat ölthet. Ilyen például a Balaton, amelynek színe kék, zöld, türkisz, vihar idején jellem­ző szürkés-fehéres színű. Ennek oka, hogy hordalék­anyag kerül a vízbe, amitől szürkéssé válik. De számos más álló és folyóvizünk vi­zét megfigyelve más és más árnyalatot mutatnak. A szí­neket a planktonok (vízben lebegő, önálló mozgást alig végző apró növényi és álla­ti szervezetek összessége), a hordalékok és a fényviszo­nyok határozzák meg. Feltűnő fizikai tulajdonsá­ga a víznek, hogy sűrűsége a hőmérsékletnek nem lineáris (egyenes vonalú) függvénye. A víz lehűlés közben 4 Cel- sius-fokig térfogatában egyenletesen csökken, +4 Celsius-fok alatt a további lehűlés során már kisebb sű­rűségű, a hidegebb víz a felszínen marad. Így a jég a víz felszínén jelenik meg először, a víz felülről kezd befagyni. Ennek a tulajdon­ságnak hallatlan jelentősége van a vízben lévő élőlények áttelelése szempontjából. (Folytatjuk) Juhász László Mától új rovatot indítunk, amellyel a vízpartok mással nem pótolható csendjét és nyugalmát, ugyanakkor a horgászás mindig megújuló izgalmát kedvelőknek szeretnénk segítséget, tanácsokat ad­ni. Kérjük, írják meg véleményüket, javaslataikat, sőt; rö- videbb írásokban számoljanak be azokról a saját tapaszta­lataikról, amelyekről úgy vélekednek, hogy azok megérdem­lik a nyilvánosságot. A levélborítékra írják rá: HORGÁ­SZÁT. Amit a vizekről tudni kell O

Next

/
Oldalképek
Tartalom