Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

NÉPÚJSÁG 1987. február 9., hétfő Táncvizsgázók Békésen 1947-ben alapították meg a békéscsabai zeneiskolát Jubileumi hangverseny a színházban (Folytatás az 1. oldalról) szédben sürgette a zeneisko­lák felállítását, városi szim­fonikus zenekarok szervezé­sét, egyáltalán azt a közmű­velődési célt, hogy „minden törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy komoly ze­nére neveljük az emberek minél nagyobb tömegét.” Az emlékezetes tanácskozás után tizenhét évvel, 1947-ben érkezett el a lehetőség, hogy a békéscsabai zeneiskola megszülessen. Dokumentu­mok bizonyítják, hogy már 1942 júliusában is foglalkoz­tak Békéscsabán zeneiskola létesítésével, sikertelenül. 1947-ben azután dr. Südy Er­nő kapott megbízást a város vezetőitől a zeneiskola taná­ri karának megszervezésére, a zeneiskola munkájának be­indítására. Tevékenységét teljes siker koronázta, a bé­késcsabai zeneiskola eredmé­nyekben és hírben gazda­godva, évről évre magasabb színvonalon kapcsolódott be az ország zenei életébe. Negyven év telt el az ala­pítás óta, négy évtizedre em­lékeztek szombaton délután a békéscsabai Bartók Béla ze­neiskola tanárai és a meghí­vott vendégek. A nap prog­ramjában kora délután a ze­neiskola igazgatója, Rázga József és többen a tanári karból megkoszorúzták dr. Südy Ernő, Gulyás Mihály, dr. Matusovszky Andrásáé sírját, majd délután 5 órakor ünnepi tantestületi ülésen idézték fel az iskola négy évtizedét. A tantestület ülé­sén szeretettel köszöntötték a zeneiskola egyik első zon­goratanárnőjét, dr. Farkas Edéné Földes Lilit, és az egykori tanítványokat, akik közül sokan zenetanárként dolgoznak. Dr. Virág László, a városi tanács művelődési osztályának vezetője a városi tanács nevében mondott kö­szönetét a zeneiskola tanárai­nak, vezetőinek, majd töb­beknek pénz- és tárgyjutal­makat adott át. Ott volt az ünnepi tantestületi ülésen Körber Tivadamé, a Műve­lődési Minisztérium főelőadó­ja is, aki a minisztérium és a szülőföldről elszármazott ze­nepedagógusok nevében szólt a jubiláló iskola ünnepének jelentőségéről, arról a sike­res és színvonalas munkáról, amelyet a magyar zenekultú­ra szolgálatában Békéscsa­bán betöltenek. „Ez alapozta meg —■ mondotta a továb­biakban —, hogy a zeneis­kola mellett létrejöhetett a zeneművészeti szakközépis­kola is, mely néhány év alatt példamutató sikereket ért el.” A tantestületi ülés után este 6 órakor a Jókai Szín­házban ünnepi hangversenyt adtak a zeneiskola tanárai és a volt növendékek. A zenei programot megelőzően virág­csokorral köszöntötték dr. Farkas Edénét, Brózik Já­nosáét és dr. Sárhelyi Jenőt, az iskola nyugállományú igaz­gatóját. Fekete Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese ünnepi beszédében feleleve­nítette a békéscsabai zeneok­tatás, az iskola kezdő éve­it, megemlékezett a volt igazgatókról, Hess Irénről, Gulyás Mihályról, méltatta dr. Sárhelyi Jenő munkás­ságát, aki igazgatói beosztása mellett a békéscsabai szim­fonikus zenekar megszerve­zésében is érdemeket szer­zett. — Amikor 1947-ben meg­kezdődött városunkban a tömeges zeneoktatás — mondotta —, már akkor is a kodályi és bar­tóki cél lebegett a zeneis­kola tanárainak, vezetőinek szeme előtt: az énekes Ma­gyarországért tevékenykedni, dolgozni, vállalva a zenei ne­velés nehéz útjait. Iskolán­kat ma a társadalmi nyitott­ság jellemzi, a zeneművészeti szakközépiskolával együtt mindig jelen vanak a vá­ros életében, külföldi sze­repléseiken pedig Békéscsa­ba jó hírét viszik szét a nagyvilágba. A jubileumi hangverseny jeles zenei élménnyel szol­gált a színháztermet zsúfo­lásig megtöltő közönségnek. Az iskola tanárai és volt nö­vendékei közül többen vál­lalkoztak arra, hogy a hang­verseny fényét emeljék. Nagy ünneplésben részesítet­te a közönség a műsort kez­dő fúvósötöst, mely Sárhelyi Jenő Dal és körtánc című, lírai hangulatú szerzeményét adta elő; ritka csemege volt Horváth Elek és Mészáros János nagybőgő-duettje; a volt tanítvány, Homoki Anetta szereplése, aki Hoff­meister D-dúr brácsaverse­nyét adta elő, Marik Erzsé­bet, a szintén volt békéscsa­bai tanítvány, ma egri főis­kolai tanár Bartók zongora- szvitjével (Opus 14) tette emlékezetessé a jubileumi hangversenyt, melynek záró­számaként a zeneiskola ta­náraiból alakult septett Beethoven remekművét (Septett L) játszotta lendü­letesen, játékos kedvvel, ki­tűnően. A hangverseny után foga­dást rendeztek a jubilálok tiszteletére a zeneiskola egyik koncerttermében. Az ünnepségsorozat holnap, február 10-én folytatódik, ekkor a zeneiskola mostani növendékei adnak ünnepi hangversenyt iskolájuk tisz­teletére a zeneiskolában. A zeneművészeti szakközépis­kolások ünnepi hangversenye február 12-én, csütörtökön este 7 órakor kezdődik a városi tanács dísztermében, ahová a belépés díjtalan. A Bartók Béla nevét vise­lő zeneiskola és zeneművé­szeti szakközépiskola igazga­tója Rázga József így össze­gezte az utolsó tíz évet: „Fontos feladatunknak érez­tük, hogy elődeink szellemé­ben, a mai kor követelmé­nyeinek megfelelően tanítsuk és neveljük a zene szereteté- re városunk ifjúságát, hogy muzsikáló gyermekeink és tanáraink egyre többet ve­gyenek részt a város és a megye zenei életében.” Ezek a szavak az újabb évtizedek feladatát is vilá­gosan megjelölik: az elődök szellemében, a kor követel­ményeinek megfelelően. Sass Ervin A Békési 2-es Számú Ál­talános Iskola tornatermé­ben február 6-án, este ren­dezték meg a városi műve­lődési központ kezdő társas­tánctanfolyamának vizsga­bemutatóját. A folyosón gyülekező gyerekek arcán a lámpaláz jele. A fiúk egy­forma nyakkendőt viselnek, a lányok pedig ahányan, annyifélében. Van akin sö­tét szoknya, világos blúzzal, van akin kicsit még esetle­nül áll a butikos ruha. Mindannyian nagyon ünne­pélyesek. Van még néhány perc a kezdésig, ezt kihasz­nálva kérdezem meg Fel­ezőn Béla táncpedagógust: — Mit tanulnak manap­ság a fiatalok a tánctanfo­lyamon? — A háromhónapos tanfo­lyamon a 7-8. osztályos gye­rekek elsajátíthatják néhány hagyományos és divattánc alaplépéseit. Tanulnak töb­bek között csárdást, jive-ot, keringőt és persze a nagyon népszerű diszkótáncféléket. Ami nagyon fontos, hogy az első órákon az alapvető ud­variassági szokásokat is át­ismételjük: hogyan kérünk fel valakit táncolni, ki nyújtja előbb a kezét, ki mondja a nevét, és így to­vább. Ezekkel a dolgokkal tisztában kell lennie min­denkinek. — A mai fiatalok legked­veltebb szórakozási formája a diszkó, ahol nem igazán szükségesek az udvariassági formulák. Talán még külö­nösebb tánctudás sem. . . — Én arra törekszem, hogy minél inkább megszerettes­sem a tanítványokkal a pá­ros táncokat, és megismer­tessem velük a tánc örömét. Igazán csak akkor élvezheti valaki a táncot, ha eljutott arra a fokra, amikor már nem kell állandóan a lábá­ra figyelni, hanem berögzül­tek a lépések. Örömmel mondhatom el, hogy a most vizsgázó gyerekek majd 75 százaléka jelentkezett a ha­ladó tanfolyamra, tehát ké­szek arra, hogy új lépéseket, új táncokat tanuljanak meg. A tanár úr után két vizs­gázót, Nagy Tündét^ és Bá- der Attilát kerestük meg: — Miért jár egy mai ti­zenéves tánctanfolyamra? — Szerintem nagyon fon­tos, hogy a legismertebb táncok alaplépéseit tudjuk; — kezdi Tünde —, a csár­dást épp úgy, mint a mo­dern táncokat. Nekem pél­dául a shake a kedvencem, de szívesen keringőzöm is. — Nagyon szép rajtad ez a rózsaszínű ruha. Erre az al­kalomra készült? — Igen, anyukám varrta, a vizsgára. — Lehet ismerkedni egy tánctanfolyamon? — kérdem Attilát. — Persze. Talán nincs is jobb alkalom, mint egy tánc­óra arra, hogy hazakísérjek egy lányt. Aztán egy-egy lassú tánc közben is kiváló­an lehet ismerkedni. Az egy kicsit kellemetlen, hogy majdnem kétszer annyi lány járt, mint fiú, de aki szeret táncolni, annak ez sem je­lent gondot. Tündi mamája, Nagy Ká­rolyné épp most érkezett, kezében virággal. Utolsó kérdésem neki szól: — Mit jelent egy édes­anyának a lánya táncvizsgá­ja? — Nagyon készültünk er­re a bemutatóra, és most örülök, hogy végre itt lehe­tünk. Én sajnos nem jártam tánciskolába, de Tündinek már tavaly is javasoltam, hogy jelentkezzen. Ügy lát­tam, hogy szereti a táncot, élvezte az órákat. Otthon so­kat gyakorolta a lépéseket és élvezettel mesélt a tanfo­lyamról. Bevonulnak a táncosok, kezdődik a vizsga. Itt-ott szögletesebbek a mozdula­tok, esetlenebbek a lépések, de úgy hiszem, az alapokat mindenki elsajátította, már­pedig a kezdő tanfolyam si­kerét ez jelzi. Ezután pedig: „Haladó csoportba léphet...” Gajdács Emese Fotó: Kovács Erzsébet Vonalban voltunk Utastájékoztatás - Megállni vagy nem megállni?- Menetrend- Zsúfolt járatok - Jármű a sétálóutcán Február 2-án délután a Körös Volán igazgatója Vándor Pál volt a vonalban, és válaszolt a vállalatot érintő minden kérdésre. Összesen 112-en (!) hívtak minket, illetve, békési, gyulai és orosházi telefonszámunkat. Vándor Pál és csa­pata örömmel nyugtázta a számos elismerő véleményt, és a dicséreteket eljuttatták a címzettekhez. A telefonálók alapvetően elégedettek a Körös Volán dol­gozóinak munkájával. Sok használható javaslat is érkezett. A válaszadók nem estek kétségbe a bíráló szótól sem. Elnézést kértek a hibákért, de azt is elmondták, hogy néhány gond megoldására a feltételek híján még várni kell Sok hozzászólás a januári hideg napokkal volt kapcso­latos. A késéseket, a kimara­dásokat, a nehéz útviszonyok okozták. Etttől borult néha a menetrend. Amire viszont nem kerestek mentséget a volánosok, az a tájékoztatás hiánya. Mert az utasok pon­tos tájékoztatására ilyenkor van a legnagyobb szükség. A gépjárművezetők rendszeres oktatást kapnak a munkahe­lyi magatartásról, s aki a vállalati szabályok ellen vét, azt fegyelmileg felelősségre vonják. A járatkimaradások okának vizsgálatát elrendel­ték. Az állomásfőnököket utasították, hogy jobban fi­gyeljenek az információ- adásra, a gépjárművezetőket kötelezzék a hangosbemondó használatára, a megállóhe­lyeken történő megállásra, még akkor is, ha a járat nem tud több utast felven­ni, mert az autóbusz meg­telt. Ilyenkor a gépjármű- vezető köteles a várakozókat tájékoztatni a busz telített­ségéről, és a legközelebbi au- tőbuszállomáson be kell je­lentenie az utaslemaradást. Egyébként a menetrend­táblákat a megállókban még ezen a héten felülvizsgálják, és intézkednek a hibás táb­lák kicseréléséről. Gyula és környékének buszközlekedé­se feltehetően javulni fog, és kevesebb lesz a járatki­maradás az új műszaki te­lep üzembe helyezésével, ami a közeljövőben megtörténik. Kifogásolták a gyulai 1-es és 3-as kimaradását, amely­nek az volt az oka, hogy a helyi járatból a buszokat helyközi járatra vezényelték át. Az állomásfőnököt utasí­tották, hogy kimaradás, vagy jelentősebb késés esetén a főmenetirányítástól igényel­jen tartalékautóbuszt. Néhányan új megállóhe­lyeket hiányoltak. Oroshá­zán, a Birkás-lakótelep he­lyijáratú megállóhely hiá­nyát a Volán igyekszik meg­oldani, s ez ügyben tárgyal­nak majd az orosházi ta­náccsal. Február 14-től, a Békéscsa­ba és Eger között közlekedő járat, szombaton és vasárnap feltételesen megáll a pamut­szövőnél, tekintettel arra, hogy az éjszakás műszakban dolgozóknak Mezőberénybe nincs más hazautazási lehe­tőségük. Gyulán, reggel fél 6 óra­kor egy szerződéses busz, amelyik az állomásra üresen megy, mostantól a Béke su­gárúti megállóknál, ha utast lát, akkor megáll. Mások a járatok útvonalát vitatták, esetleg új járatot látnának szívesen. Békéscsabán a 8 V járaton kívül más közvetlen össze­köttetést nem terveznek a Kulich-lakótelep és a vasút­állomás között. Azt viszont megvizsgálják, hogy vasár­naponként 9 óra körül az is­kolacentrum és a vasútállo­más között létesítsenek-e egy újabb helyi járatot. Saj­nos Békéscsabán a Kun Béla utcai orvosi rendelőt a jö­vőben sem érinti buszjárat, mivel azt az ottani forgalmi feltételek ezt nem teszik le­hetővé. A rendelő jól meg­közelíthető a Bartók Béla útról, a Beloiannisz, és a Petőfi utcai megállóhelyek­ről. Igaz, időseknek, betegek­nek esetleg néhány méter is számítana, ám ezt a kérést a Volán nem tudja orvosolni. A Szerdahelyi út átépítésé­vel a 10-es helyi járat újra a régi úton közlekedik majd. Addig is, amíg a kerülő út­irányon jár a busz, kérték, hogy legyen a Tinódi utcá­ban is megálló. Erről a Vo­lán a városi tanáccsal tár­gyal. A menetrend apróbb mó­dosításait ugyancsak sokan kérték, nem is eredmény­telenül. Azt azonban a válaszadók nem ígérhették meg, hogy a békéscsa­bai buszok a vonatok indulásához, érkezéséhez csatlakoznak. Erre a békés­csabai helyi járatok periodi­kus közlekedése nem ad le­hetőséget. Az 5-ös helyi já­rat viszont február 16-tól nem 20 óra 50 perckor, ha­nem 5 perccel később indul, s így a budapesti gyorsvonat érkezését — amennyiben az pontos — a busz megvárja. Kedvezően változik a Mokri-lakótelep 6-os és 16- os járat egymáshoz viszonyí­tott menetrendje is. Kifogá­solták, hogy Békéscsabán az 5-ös a 6-os helyi járat a kö­zös szakaszon hét végén egy időben közlekedik, így an­nak a környéknek csak óránként van busza, igaz, akkor kettő is. Az egyik járat indulási idejét ezért hamarosan megváltoz­tatják. Hét végén nem lehet Nagyszénásról Békéscsabára utazni, mivel az autóbusz 20 óra 30 perckor érkezik Orosházára, de onnan Bé­késcsabára már 20 óra 12 perckor elmegy a csabai já­rat. A menetrendszerkesztők biztosítják a csatlakozást az új menetrendben. Jelenleg még nincs meg a lehetőség arra, hogy a Mezőkovácsházáról 7 óra 50 perckor Battonyára induló busz 1 órával korábban jár­jon, mivel ez a busz Mező­hegyesre műszakos járatot végez. Viszont így elkésnek a diákok. A megoldást min­denesetre keresik, akárcsak a Nagyszénás—Orosháza kö­zött 6 óra 55 perckor indu­ló járat 10 perccel korábbi indításának lehetőségét. Ám e pillanatban még egyik ké­résre sem tud a Volán meg­nyugtató választ adni, hi­szen plusz járat beállítását az utasszám nem indokolja. Az Orosházi Üveggyár tiszt­viselői szeretnék, ha Csorvás felé 15 óra 35 perckor in­dulna járat, mert jelenleg 16 óra 40 percig várniuk kell. Ilyen igényt a gyár eddig nem jelzett. Csúcsidőben a járatok né­melyike zsúfolt. Ez ügyben különösen Gyuláról és kör­nyékéről jött sok panasz. Emiatt a Kétegyháza—Gyula közti járaton a Volán utas­számlálást végez, és ennek eredményétől függően dönt a rásegítő járatokról. Ugyan­csak rásegítő járatot indíta­nak a legzsúfoltabb gyulai helyi járatok mentesítésére. A békéscsabai Szabadság tér lakóit zavarja a buszok és az utazóközönség zaja. A jelenlegi forgalomszervezés mellett a járművek indítá­sát a Volán nem tudja a város más területén megol­dani. Volt, aki a taxitarifáról érdeklődött. A Volán taxik jól működő taxaméterrel közlekednek. A helységjelző táblán belül a mutatott vi­teldíjat kérik kiegyenlíteni. Ha a kocsi túlmegy a hely­ségnévjelző táblán, a gépjár­művezető kötelessége az utast tájékoztatni a taxamé­ter állásáról, és arról, hogy a tarifahatártól a díjakat — a fennálló rendelkezések ér­telmében duplán kell fizet­ni. Arra a kérdésre, hogy Bé­késcsaba kap-e valamilyen járművet a sétálóutcára, Vándor Pál széttárta kar­ját, hiszen ez már nem csu­pán a Volán döntésköre. Felhívtuk Vozár Imrét, a vá­rosi tanács főépítészét, meg­kérdeztük a vasútállomás és a Csaba-sarok között elkép­zelhető-e valamilyen tömeg- közlekedés céljait szolgáló jármű? Mint a főépítész el­mondta, ennek megoldásán már többen gondolkoztak, de konkrét ötlet mindaddig nem várható, míg a sétálóutca el nem nyeri végső arcát, vagy legalábbis nem közelít ah­hoz. Hogy mi lenne a leg­alkalmasabb jármű, arról majd idejében megkérdezik a lakosságot. Autóbuszról semmiképpen sem lesz szó, hiszen a sétálóutcában csak környezetkímélő jármű „te­heti be a lábát”. S talán tényleg a lábát, hiszen, né­hányan a konflisra gondol­tak. De az sem kizárt, hogy valamilyen elektromos jár­mű könnyíthetné meg a „legtehetségesebben” az állo­más és a bevásárlóközpont között közlekedők dolgát. Lejegyezte: Ungár Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom