Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

o NÉPÚJSÁG 1987. február 2., hétfő SPORT SPORT SPORT Méltó ellenfél volt a Szarvasi Vasas Szarvasi Vasas-Wismuth Aue 0-0 Nemzetközi barátságos labdarúgó-mérkőzés. Szarvas, 200 néző. V.s Bogyó. Szarvas: Hanyecz — Paulik, Plástyik, Filyó, Alberti — Már­ton (Karaffa), Somogyi, Vigh L., Demjén — Kanyári, Durucskó. Edző: Szűcs Mihály. Wismuth Aue: Schmidt — Reickmann, Münch (Wilde), Färber, Konik — Weis, Bittner (Zweigier), Balek — Einsie­del, Jacob (Reypka), Bemme (Georgi). Edző: Hans Speth. Dicséret illeti a szarvasi szervezőket azért, mert kitű­nően előkészített pálya fo­gadta a csapatokat. Remek iramú mérkőzést láthatott a közönség. A Szarvasi Vasas úgy játékban, mint erőnlét­ben teljesen egyenrangú el­lenfele volt az energikus né­met csapatnak. Jó: Paulik, Somogyi, Demjén, ill. Fär­ber, Weis, Einsiedel. Cs. P. * * * A békésszerrtandrási Hu­nyadi Kupa első fordulójá­nak eredményei: Békés—Bé- késszentandrás 4—2, Szarvas —Szentes 1—0. Röviden ^ S/.cLjhalmon bcLojezoctóu az, 1986—87. évi városi kosár labda­bajnokság, melynek küzdelmeit a gimnázium tornatermében bo­nyolították le,' öt férficsapat részvételével. A kétfordulós, kör­mérkőzéses rendszerben lebo­nyolított bajnokság végeredmé­nye: 1. Péter András Gimnázi­um ifi 16, 2. Fehér Lajos Mgtsz 13. 3. Teniszezők 13, 4. Körösla- dány 11, 5. Péter András Gim­názium serdülők 8 ponttal. A legjobb dobó címet Valastány László (Fehér Lajos Tßz) érde­melte ki. ® Budapesten, az Olimpiai Csarnokban rendezték meg a hét végén a felnőtt fedettpályás Bu- dapest-bajnokságot, amelyen a 3 km-es női gyaloglásban a sza­badtéri csúcstartó, a békéscsabai Kosza Mária végzett az élen, mindössze négy tizeddel elma­radva Hudiné eddigi legjobb ma­gyar eredményétől. A másik bé­késcsabai, Ilyés Ildikó ugyanitt ezüstérmes lett. Totóeredmények 1. Empoli—Ascoli ve. l-ü 1 2. Empoli—Ascoli I. fi. 1-0 1 3. Brescia—Intern, ve. 0-1 í 1. Brescia—Intern. I. fi. 0-1 2 5. Milan—Verona ve: 1-0 1 6. Milan—Verona I. fi. o-0 x •7. Roma—Atalanta ve. 1-2 1 8. Roma—Atalanta I. fi. 1-2 2 9. Sampdoria—Fiorent. ve. 3-11 10. Sampdoria—Fiorent. I. fi. l-i x 11. Torino—Como ve. 1-0 1 12. Torino—Como 1. fi. 1-0 1 13. Udinese—Napoli ve. 0-2 2 PÖTMÉRKÖZES: 14. Avellino—Juventus ve. 1-1 x A főiskolások az A csoportért A Népújság Kupáért Szarvasi Föiskola-Medosz-DVTK 64:62 (35:26) (Folytatás az 1. oldalról) ám a DVTK nem adta fel. Izgalmas volt a hajrá. Fran­kó K. büntetőből 5 pontra növelte a főiskolások elő­nyét, mégis a befejezés előtt néhány másodperccel Áron- nénak lett volna lehetősége egyenlíteni, de az „egyet- egyért” dobást elhibázta, és a szarvasiakhoz került a láb-1 da. Ritkán látható, nagy küz­delemben megérdemelten nyert az egységesebb hazai együttes, s győzelmével óriá­si lépést tett arra, hogy a rá­játszásban az A csoportba való feljutásért küzdhessen. A jó egyéni teljesítmények mellett az igazi öröm mégis a fegyelmezett csapatjáték volt, amelyet méltán jutal­mazott vastapssal a hálás hazai közönség. Ny. D. Frankó Kati kosárra db. Akik szemlélik (balról): Aronnc (le- hér 9-es), a szarvasi Kurucz és a diósgyőri Megyeri A XXX. Népújság teremkézilabda-torna tegnapi forduló­jában újabb 10 mérkőzést játszottak. Az összecsapásokra a sok gól volt a jellemző, ami azt is jelenti, hogy az együtte­sek a védekezéssel keveset törődtek. A kondorosiak javítot­tak mérlegükön azzal, hogy a tavaly még egy osztállyal föl­jebb játszó újkíigyósiakat legyőzték. Férfiak. NB-s csoport. Kondo­ros—Újkígyós 33—29 (19—12). Sportszerű mérkőzés, megérde­melt kondoros) siker. Ld.: Len­gyel 8. Szrnka, Skultéti. Zvara 6—6. ill. Kovács Z. 7, Bene 6. Megyei csoport. Mezőhegyes— Gyomaendrőd 30—21 (17—10). A végére elfáradt a lelkes gyoma- endrődi csapat. Ld.: Kozák. Ko­máromi 9—9, Gergely 3. ill. Bel­la 6, Kardos 5. Békés—OMTK 26—14 (12—6). A higgadtabban játszó és jobb ka­pusteljesítményt nyújtó békésiek megérdemelten nyertek, noha az eredmény túlzott. Ed.: Bakuez 8. Paulcsik, Nyeste, Szatmári 3 —3. ill1. Szöllősi 5. Ifjúságiak. Üjkigyós—Mezőhe­gyes 24—11 (10—5). A jobbik csa­pat nyert. Ld.: Csányi 7. Fekete 5. Elek, Varga 4—4, ill. Csaná­di 4. OMTK—Békés 24—16 (14—7). Végig kemény, helyenként dur­va mérkőzésen a magabiztosabb OMTK megérdemelten . győzött Ld.: Dávid 9, Sülé 5, ill. Szilá­gyi 6, Nagy T. 3. Serdülök. Mezőhegyes—Gyoma­endrőd 37—16 (19—5). A magas­sági és erőfölényben levő me- zőhegyesiek biztosan nyertek. Ld.: Magyar 10. Karancsi 8, Ju­hász 7, ill. Kovács. Kelemen 5 —5. Újkígyós—Bcs. Volán SC 46—6 (20—3). Az eredmény önmagáért beszél. Ld.: Mohácsi, Csányi 10 —10. Jarabek, Harangozó 7—7, ill. Bánfi 2. Nők. NB-s csoport. Bcs. Előre Spartacus II.—Bcs. Előre Sparta­cus I. 33—16 (22—6). A nagyobb tudású csapat kiütéses győzel­met aratott. Ld.: Hohrajter R. 10, Oláh 6. Hohrajler 1. 3. ill. Csontos 7. Megyei csoport. OMTK—Doboz 21—9 (8—6). A doboziak csak az első félidőt bírták erővel. Ld.: Tóthné 10. Soós, Szöllősi 3—3. ill. Tóth 5. Serdülők. Szirén SE—OMTK 16 —12 (11—7). A lelkesebben ját­szó szarvasiak biztosan győztek. Ld.: Mikolik 6. Csery, Hajdú 4— 4. ill. Demartsik 6. A játékvezetők: dr. Szekeres, Zsilák, Harangozó. Medovarszki, Giezey, Varga J., Kékes- Cs„ Ké­kes P. A jubileumi év jegyében Megyénk legnagyobb és országosan kiemelt egyesülete, a Békéscsabai Előre Spartacus, idén ünnepli megalakulá­sának 75. évfordulóját. Mint ismert, igazán az élvonalbeli klubokhoz zárkózott fel az elmúlt időszakban, hiszen NB I-es a labdarúgó-, a férfi- és női kézilabdacsapata, de az egyéni sportágakban sem kisebb személyiségek öregbítik e klub hírnevét, Thint Bökfi János, Zsilinszki Tünde, Ko­vács Kriszta, Ónodi Henrietta, Rosza Mária, Ilyés Ildikó.., Nos, az egyesület méltóképpen szeretné megrendezni az idén ünnepségsorozatát, ami jelentős anyagi támogatást igényel. Ezért a nagy múltú lila-fehér klub elnöksége kéri a megye vállalatait, üzemeit, hogy amennyiben lehetősé­gük van „Jubileumi év” megjelöléssel az OTP-nél vezetett 259-98002 (581 315) számú egyszámlájára felajánlásokat, utaljanak át. Az egyéni fizetők is jelentkezhetnek, szá­mukra a klub székházában adnak csekket. Nincs terv. Nincsen központi elképzelés arra, hogy mit é*> hogy ki kap pénzt és felhatalmazást, mert tisz­tázatlan a MLSZ hatásköre. Ahogy én látom, az AiSH-é is. — A gazdasági év diktatúrája teszi tönkre a fut­ball természetes őszi-tavaszi időszámítását. De egy efféle lé­nyegi kérdésben sincs hatalma az MLSZ-nek. Tönkre vannak tiporva a társadalmi aktívák, mert permanens módon ve­szik semmibe döntéseiket. Legyen drágább a csapatoknak a saját közönsége, mint az idegen bunda! Kasszájukat féltsék a klubok! Legyen érde­mes nekik a fizető szurkolók megőrzése! De ehhez gazdál­kodási önállóság kellene, ami elvágná a felsőbb telefonok zsinórjait, a már-már feudális függőségeket. A labdarúgásban éppoly hazug az árképzés, mint a gaz­daságban. Nincs értékpiac. Nincs értéktőzsde. Farizeus mó­don állapítják meg a játékosok „eszmei értékét”, melynek semmi köze ahhoz a valóságos értékhez, amit aztán csak fe­ketepénzekkel lehet kiegyenlíteni. Mi az erkölcstelenebb: ez az alaphelyzet, vagy az, hogy a focisták a juttatásokat és a dugott pénzt elfogadják? Miért erkölcsös az a közhangulat, amely csak a dugott pénzek összegére kíváncsi? Akik csak az emberi irigység mélyére ásnak, ahelyett hogy az okokat szüntetnék meg? Nyugodtan fizessenek — mondja a megyei hatalmasság a klubelnöknek. — Ne törődjenek semmivel, hanem csak hoz­zák az eredményt. — De ha megfordul a fociszerencse és csak háromszor is kudarcot hoznak eredmény helyett, akkor botrány. Akkor revízió. Akkor „hová ment a pénz?” — Ak­kui- a megyei hatalmasság már senkit sem fedez. Mi a diagnózis? — Hiába írja le Zalka András, hogy a Testnevelési Főiskolán a labdarúgóképzés semmivel sincs a külni labdarúgó-iskola színvonala alatt — ha a magyar is­kola eredményeit nem látni sehol a pályán?! Ha egyenesen •katasztrofális az edzőkiválasztás. Ha az a hiedelem, hogy jó edzők csak válogatott játékosokból lehetnek, holott ez nem igaz. Igaz: hogy rengeteg edzőtehetség megy tönkre a kiscsa­patoknál. Képtelenek feljebb jutni. — Volt székháza az MLSZ-nek, teli élettel. Kihalt az élet belőle. Volt magyar modell. Más modellt vettünk át és mi még akkor is ahhoz fogunk ragaszkodni, amikor ott, ahonnan átvettük, már más les;, a modell. Félő, hogy Somogyi se hoz az MLSZ-nek ön­állóságot. Félő, hogy önállóságot hoz, de a klubok kárára. Az MLSZ fő feladata a bajnokságot üzemeltetni, erősíteni a nemzetközi kapcsolatokat. Mért ne kaphatnának az egyesületek üzemeket, melyek üzemeltetéséből tartanák fenn a labdarúgást. Abból fejlesz­tenék tovább magasabb nívóra. Érzelmi húrokat pengetek? Détáriért 1 millió dollárt ígér­tek Franciaországban a Mundial előtt. Üres csekkel csábítot­ták a szerződésre, amit a világbajnokság után 100 ezer dol­lárra mérsékelt az értékorientált érzékeny börze. Mezey fél­milliója is 100 ezer alá szállott. — Ha a labdarúgás nálunk egy kicsit is üzleti vállalkozás volna, akkor a gazda (aki nincs), nem engedte volna elmenni Mezeyt mindaddig, amíg be nem bizonyította Európának ezzel a csapattal, hogy a se­lejtezők eredményei nem voltak véletlenek. És most el kell árulnom egy titkot: a magyar futball nem beteg. A magyar futball utoljára 1954-ben, akkor volt a világ élvonalában, amikor még a foci játék volt, sport volt, s még nem volt üzlet. A magyar futball közérzete olyan, mint ami­kor valaki álló vasúti kocsi ablakán kitekintve azt veszi ész­re, hogy vonatsor indul meg mellette nagy kezdősebességgel, amit ő úgy érzékel, mintha hátrafelé menne vele a vonat. Nem megy hátrafelé, de előre sem. Mások haladnak el mel­lette. A világfoci üzletágába „beszállt” a pénz, óriási pénz­alapok működnek, s működtetnek orvosi „csapatokat” is. Ku­tatásokat és fejlesztésekét. Igen. Ezekkel szemben hiába te­Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak szí fel Végh Antalnál Dalnoki a magyar Himnuszt a lemezre — már megbocsásson. — A mi Sándor Imre masszőrünk is elkiáltotta magát az alagútban a magyar—szovjet meccs előtt: A hazáért! A családért! — A szovjetek (nem értve a magyar szavakat) ki is rohantak a pályára ijedtükben, és ha hatot kaptunk tőlük — biztos, hogy nagyon megijedhettek... A mi anyagi alapunkat össze nem lehet hasonlítani a kül­földiek színtiszta üzleti vállalkozásaival. — Miről beszélünk idehaza tulajdonképpen? Milyen „tésztával” etetnek meg bennünket „hozzáértő” emberek? — Mi csak mint dögre a legyek, rá a kudarcra? — Ha egyetlen doppingvizsgáló ké­szülék háromszázezer dollárba kerül, ha orvosi „háttéripa­runk” felszereltségét tekintjük, akkor a, kép szomorúbb, mint a 0—6. SZEMFÉNYVESZTÉS VAGY GYÖKERES REFORM? A középszer uralma A struktúra korszerűtlen. A struktúra az ötvenes évekből hagyományozott korhadt szerkezet. De erős, mert friss erők­kel újítják meg időről időre. Nem tud összeroskadng mert á rozsdás váz kicserélődik. A struktúrának ugyanis nem az anyaga korszerűtlen, hanem a szerkezete. Lesz-e változás eb­ben: az itt a kérdés. Meg az, hogy csak negyedig-félig le­bontva sem jobb. Felemás. Néha még rosszabb. Van amatőr erkölcs, és van profi erkölcs. De milyen le­gyen az erkölcs, ha ez a két erkölcsiség összegabalyodik? Ha az oroszlántól azt kérik, hogy békésen bégessen — mi lesz abból? Labdarúgóhibrid. Nyúlszívű tigrisek és tigrisszívű nyulak? Ki kérdezi meg nyíltan és egyenesen: a labdarúgás kinek a tulajdona? Ki felelős, ha senki se felelős? Ha a „tulajdon­jogon” Biszku Bélától Kutas Istvánon keresztül, az MLSZ- en, a bázisszerveken át mindannyian osztozhattak régen is — és osztozhatnak ma is. Mindenkinek van beleszólási joga, csak a fizető közönségnek, a fizetett futballistáknak nincs? Felülről kell-e irányítani azt, ami felülről nem szervez­hető? Ami nem múlik felső kapcsolatokon, hanem éppen el­lenkezőleg?! Csak helyeselhetem, hogy tízévek után leírattatik: „Kutas Biszku Béla embere volt.” — De még örvendetesebb volna, ha Végh Antal azt írná le, hogy ma Deák „kinek az embe­re” — Somogyi „kinek az embere”. — Mert mi kifogásolni­való van abban, hogy a vezetők munkatársakat választanak maguknak? Miért lengi körül nálunk a kapcsolatrendszert még ma is a ködös misztika? De Végh Antal miért most üt Biszku Bélán azzal, hogy „nem fedezett fel óriást”? Miért nem mondja Deák Gábornak most, hogy Somogyi nem alkal­mas, vagy tán alkalmasnak tartja? — Az szomorít el, hogy nálunk még tíz évek múlva is bátorságnak számít megállapí­tani a halott oroszlánról, hogy halott oroszlán. Nem gúny­nyal mondom, fájdalommal. Mert itt még a halott oroszlá­nokba se mernek belelőni. Nálunk ma még ez is „dicsőség". — Reform? Nálunk nem edzenek igazán a játékosok se focidiktatúrá­ban, se -demokráciában. 'Miért? Mert játékosuralom van. A középszer uralma. Kutas legalább megpróbálta a „diktatú­rát”. A „követelményrendszert”. Kutas követelt. Kutas igenis tudni akarta, hogy végrehajtják-e? Nem inkább dicséret ille­ti őt ezért, mint gúny? Szepesi megpróbált mindent a csapa­tokra bízni — de nem Kutasban, nem Szepesiben bukik meg, váltódik meg a magyar labdarúgás. Abból a WC-ablakbóI, melyből Száger György leste a Fradi-pályát, messzebbre kel­lene látni: nincs Magyarországon egyetlen ember sem, aki sportközgazdasággal foglalkozna. Aki végiggondolná, hogy hogyan, hova kellene eljutni. Végh Antal foltozott balatoni útszakasza legalább rendszertanilag tökéletes. A foltok irá­nya megfelel .a haladási iránynak, de a labdarúgás „útépí­tői” összevissza fogják foltozni a „pályákat” ezután is, ha nem vitatjuk meg, ha nem tudjuk: mit akarunk. Hogy hová kellene eljutni. Legyenek-e önállóbbak a klubok? Váljanak-e el gazdaságilag a többi sportág könyvelési és gazdasági bü­rokráciáitól? Nincs elképzelés. Nincs terv. Mindenki improvizál. Mi a Verebes-jelenség? „Ki a labdarúgásból a tehetségteleneket, senkiket, talpnya- lókat!” — Ki ne értene egyet ezzel az általánosítással? De ki mondja meg, hogy ki a senki? A talpnyaló? Maga a talp? Nem kellene inkább arra törekedni, hogy egészséges legyen a kiválasztódás? Hogy ott és azok között választódjanak a nem senkik, nem talpnyalók, akik a pályákon és a lelátó­kon vannak. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz. 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesltő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom