Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-10 / 34. szám
NÉPÚJSÁG 1987. február 10., kedd 1 _4 I—l -I 1-4 Megkezdődött a csoportos üdültetés a debreceni tsz-üdülőben. Az üdülők Pest, Szabolcs- Szatmár, Heves, Szolnok és Békés megye termelőszövetkezeteiből érkeztek a téli pihenőre. Képünkön: ismerkedés a Debreceni Református Kollégium egyházművészeti múzeumával (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS) Repülőgép műanyagból A Malév és a MÉM repülőgépes szolgálat megrendelésére az idén már csaknem 25 millió forint értékben gyártanak repülőgép- és helikopter-alkatrészeket, valamint fedélzeti utaskiszolgáló és repülőtéri berendezéseket Szombathelyen, az Autó- Aeró Vállalatnál. Az ismert Góbé típusú kétkormányos vitorlázó iskolagépek hagyományos gyártója ebben az évben kapott először jelentős megrendelést a Malévtől. A főleg gépjárműjavítással és -felújítással foglalkozó szombathelyi vállalat a Góbé és a tavaly óta NSZK- kooperációban készülő műanyag vitorlázó iskolagép mellett a tervek szerint hamarosan megindítja egy műanyagból készülő egymotoros repülőgép gyártását. Ülésezett a gyulai szakmaközi bizottság Szerény fejlesztési célkitűzések Már hagyománynak tekinthető Gyulán, hogy a városi tanács elé kerülő fontosabb anyagokat társadalmi vita előzi meg és azokhoz véleményt kérnek a város politikai, vállalati szerveinek vezetői. Különösen fontosnak tartják a szakszervezeti tagság véleményét, amit a városi szakmaközi bizottság képvisel. Tegnap, hétfőn délután a kertészeti vállalatnál tartott kihelyezett ülést a gyulai városi szakmaközi bizottság, amelynek első napirendi pontja volt a tanács elmúlt évi tervének végrehajtása és az idei célkitűzések. Juhász András osztályvezető terjesztette a testület elé a témát, egyrészt tájékoztatás, másrészt véleményezés céljából. A nagy figyelmet kiváltó beszámolóból megtudhatták a bizottság tagjai, hogy 1986- ban, a VII. ötéves tervciklus indító évében eleve szerény célokat határoztak meg — a szűkös anyagi lehetőségek tudatában —; az intézmények üzemeltetésének biztosítását és a korábban indított beruházások befejezését. Sajnos, még a vártnál is nehezebbnek bizonyult az elmúlt év. A tanács gyakran szenvedett pénzhiányban, jelentős volt a bevételi kiesés is. Ez is közrejátszott abban, hogy a tervezett célkitűzéseket nem sikerült maradék nélkül megvalósítani. Ennek ellenére nincs ok a pesszimizmusra, akadnak kiemelkedő teljesítmények — igaz, ehhez hozzájárult a már legendás gyulai patriotizmus is — útalapépítésben, gázvezeték-építésben. Mindösz- sze 55 millió forint jutott fejlesztésre. Ebből elkészült a Szent István úti iskolabővítés, 8 millió forintot a könyvtárépítésre, 22 millió forintot lakásépítés területelőkészítésére fordítottak, befejeződött az észak-törökzugi lakótelepi építkezés és tovább folytatták a Felszabadítók úti építkezéseket. Továbbra is szerények a fejlesztési tervek. Ezek közül kiemelkedik a könyvtár és a piaci rekonstrukció befejezése, valamint a tornaterem építése a Szent István úti iskolához. Az elhangzottakhoz sokan szóltak hozzá és mondták el véleményüket. A vita lezárása után Dö- mény Ferenc titkár ismertette a rövidesen sorra kerülő össztitkári értekezlet napirendjét, majd Kovács Ernő, a kertészeti vállalat igazgatója és Pikó András szb-titkár adott tájékoztatást a vállalat szakszervezeti bizottságának területpolitikai munkájáról. B. O. 0 céh eddig csaknem félmillió Hz Árnyas utcától — egy hűvös kis szobáig Gyulán az Árnyas utca lakói múlt év szeptember 4-én felfigyeltek egy gyanúsan viselkedő nőre. A középkorú cigány asszony idősekhez nyitott be, és pulóvert kínált eladásra. Ugyanaznap az egyik Árnyas utcai lakásból eltűnt 138 ezer forint. Az asszonyt azonban senki sem ismerte, így a feljelentés ismeretlen tettes ellen érkezett. Október 2-án újra feltűnt Gyulán a fekete hajú „pulóverárus”. Ezúttal a Martinovics utcában kínálta portékáit. Az egyik utcabeli hallott a szeptemberi Árnyas utcai esetről — hiszen egy 138 ezer forintos lopás híre gyorsan terjed —, s egyből gyanút fogott. Elautózott az Árnyas utcába, ott felvette ismerősét, akiről tudta, a múltkor találkozott a feltételezett Árnyas utcai besurtranóval. A Martinovics utcában el is érték még a házról házra járó asszonyt. Leszólították, hogy vennének tőle pulóvert, ám ő akkor menekülni kezdett. Korábban a rendőrséget is értesítették, de mire a rendőrség a helyszínre érkezett, az asszony már egérutat nyert. Bevágta magát egy taxiba és Kétegyházára vitette magát azzal, hogy ott lakik. A falu határán kiszállt és elsétált az állomás felé. Nem ment be az épületbe, mert igazi ^profihoz méltóan, sejtette, az állomáson várják már. A Medgyesegyháze felé induló vonatot akkor kérte lassításra mikor az már 300 méterre elhagyta a kétegyházi állomást. Felugrott, átöltözött, és meg sem állt Med- gyesegy házáig. A rendőrök ott is várták. Profizmus ide, alakváltoztatás oda, Medgyesegyházán egyből felismerték a pontos személyleírásnak köszönhetően. Ázóta már nemcsak a „hivatását” magas szinten űző besurranó tolvajt, de a be nem vallás nagymesterét is megismerhették a rendőrök a 38 éves Mackó Jolánban. Bár senkinek nem volt olyan illúziója, hogy a hetvenes években többszörösen büntetett előéletű Mackó Jolánnak mindössze az említett két akcióhoz volt köze, azt megkeresni és bebizonyítani, hogy melyik ügyben „sáros”, rendkívül sziszifuszi munka. Kuzma Mihály főhadnagy, a megyei rendőrfőkapitányság vizsgálója mázsaszámra lapozgatta át az elfekvő jegyzőkönyveket, míg végül 13 olyan esetet talált, amely érzése, tapasztalata szerint Mackó Jolán módszerére vallott. A vizsgáló asztalán tornyosuló hat dosszié szívós bizonyításról tanúskodik, ugyanis Mackó Jolán mindent tagad. Hiába a vitathatatlanul azonosított szagnyom, számára kevés meggyőző erővel bír az egyik lakásban ottfelejtett ujjlenyomat, nem zavarja, hogy a tanúk egyből kiválasztják öt hasonló alkatú nő közül. Igaz a tanúknak nem volt nehéz dolguk, hiszen mindannyian beszéltek vele. Ki a pulóverek ürügyén, ki pedig azért, mert lakásában bóklászva találta. Ha egy kicsit elővigyázatosabbak vele szemben, akkor ma aligha terheli számláját 485 600 forint készpénzben és ékszerben. Mert ő csak ezekre ment. A nyomozati anyag 1982-től fogva 13 besurra- násról tud, amelyből nyolc volt sikeres. Hat gyulai, három magyarbánhegyesi, három muronyi és egy sarkad- keresztúri esete volt. Mackó Jolán azóta is kitartóan tagad. De azért hozzátartozóit nem érte felkészületlenül őrizetbe vétele. Másnap hajnalra udvarukból elsétált úgyszólván minden zárolható vagyon, tételesen: hat tehén, két bikaborjú, két üsző. Adódik a kérdés, miképp lehet, hogy lassan másfél évtizede nem gyűlt meg baja a törvénnyel? Nos, úgy tűnt, jó útra tért, igy nem gyanakodtak rá, bár korábban is besurranásos lopásért volt büntetve négy alkalommal. Otthon, Medgyesegyhá- zán nem volt panasz rá. Egy kicsit dolgozott, aztán szülte gyerekeit, s elvolt a gyesen. Nyolc gyermeke van, közülük négy állami gondozásban nőtt fel. Mackó Jolán utazó tolvaj. Ezt a típust a legnehezebb megcsípni. Különösen, hogy a határozott fellépés, az átöltözések, a frizuraigazítások sosem hiányoztak kelléktárából. No, és még inkább azért, mert akcióit szilárd alapokra építette: az emberi (hadd ne használjunk keményebb kifejezést!) figyelmetlenségre. Nyitott ajtók fogadták (a tulajdonos épp kiszaladt valahová vagy dolgozott a kertben). Készpénz és ékszer várta a legelcsépeltebb, egy perc alatt felderíthető dughelyeken. Mikor Kuzma Mihálytól távozom, a vizsgáló arra kér, hogy főleg az emberi meggondolatlanságra figyelmez- zek. Könnyű szívvel megígérem, hogy megteszepi. De az utcán arra kell gondoljak, hányszor megtették ezt már. Ennek ellenére: az emberek lezserek, a tolvajok lopnak, a rendőrök nyomoznak ... Ez is egy fajtája a társadalmi munkamegosztásUngár Tamás Bizonyítani szeretnénk! Minden rosszban van valami jó — szoktuk mondani. A január a megyeszékhely útjait rovó gyalogosokhoz, gépjárművezetőkhöz nem volt kegyes, ám maradt mégis egy kis örömünk: nem működtek a közlekedési lámpák. Ugyanis az útkereszteződésekben egy-egy sávot részben vagy teljesen elfoglaltak a hókupacok, s nem voltak láthatók az útburkolati jelek, így a lámpák nem adtak volna egyértelmű segítséget. Több mint 3 hétig kikapcsolták őket, és mi tagadás, senkinek sem hiányoztak. Aztán megtisztították az utakat, bekapcsolták a lámpákat, s újra lelassult a csomópontok forgalma. Persze azt senki sem állítja, hogy a lámpákkal gyorsabb a közlekedés, sőt nem is az a lámpák célja; elsősorban biztonságosabbá teszik a közlekedést. Csakhogy a nap bizonyos szakaszaiban a lámpák léte már-már fájóan lassítja a forgalmat, bosszantva ezzel az autósokat. Ezt tudja a közúti igazgatóság szolnoki üzemmérnökségének békéscsabai vezetője, Máté András is, és mint elmondta, a közeljövőben a lámpákat maximálisan összehangolják, másrészt csak csúcsidőben kapcsolják piros-sárga-zöld- re őket. Vagyis elképzelhető, hogy délelőtt 1/2 9-től délután 1/2 4-ig villogó sárga fogad minket a lámpák legtöbbjénél (vagy mindegyikénél). Régóta várunk erre, csak igaz legyen. S még valami: remélem, megalapozottan bíznak majd közlekedni tudásunkban, s a csomópontok biztonsága nem csökken a villogó sárgától. Addig is várjuk a bizonyítási lehetőséget. ut Kit képviselnek a pótképviselők? Beszélgetés dr. Klement Tamással, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának főosztályvezetőjével — Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény új rendelkezései közül a társadalomra és egyénekre gyakorolt hatását tekintve az egyik legjelentősebb a kötelező kettős vagy többes jelölés bevezetése. Ez a megoldás nyilvánvalóan az állampolgárok választói aktivitásának fokozását, választói rendszerünk demokratizmusának növelését, a formalitás kiküszöbölését kívánta szolgálni. Az általános kettős, illetve többes jelölés azonban felvetette a kérdést: mi legyen a választásokon induló, de ott „alulmaradó” olyan jelöltek sorsa, akik a választók — szavazatokban is kifejeződő — széles körének bizalmát, megbecsülését élvezik. Üj törvényünk a pótképviselői és póttanácstagi intézmény bevezetésével válaszolt, s kimondta, hogy az a jelölt, aki az összes érvényes szavazatok legalább egynegyedét megkapta, pótképviselővé, illetve póttanácstaggá válik — mondta dr. Klement Tamás, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának főosztályvezetője, aki kérdéseinkre válaszolt. — Mit várt az Országgyűlés az új választási törvény megalkotása után a pótképviselőktől? — Ennek az új intézménynek a jelentőségét növeli az a tény. hogy megválasztott pótképviselő esetén nincs szükség időközi választások kiírására abban az esetben, ha valamilyen okból (összeférhetetlenség, visszahívás, haláleset) a képviselői hely megüresedik. Ekkor a pótképviselő a választás alapján, a jogszabályokból következően a megüresedett tisztségbe lép. mandátummal rendelkező képviselővé válik. Erre az elmúlt hónapokban már volt is példa. Az új törvényt az 1985. évi választások során alkalmazták először, s a pótképviselőség ma már több mint háromszáz társadalmilag aktív, közmegbecsülésnek örvendő személyiség tisztje. Többségüknél igen szoros eredményt hoztak a választások. Gyakran csak néhány szavazaton múlt, hogy képviselői mandátumhoz jussanak. így indokolt a velük való törődés, pozíciójuk elismerése a társadalmi és az állami szervek részéről. Mindez nem feledtetheti azonban a tényt, hogy a képviselő a választott, ő az Országgyűlés tagja, neki kell képviselnie választói érdekeit. A pótképviselő nem vehet át képviseleti jogokat. Személye kapcsán két célt tűzhetünk ki: felkészítését arra az esetre, ha pótképviselőből képviselővé válik, illetve közéleti tevékenységének biztosítását, szervezését. Ezek a feladatok elsősorban a Hazafias Népfrontra hárulnak. hiszen ez a tömegszervezet megkülönböztetett szerepet játszik a társadalmi szervek között választási rendszerünkben. — A választásokon azt mondtuk, hogy aki „alulmaradt”, nem bukott ember. Mondhatjuk-e ma: nem tétlen ember? — A Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának alkotmányjogi munkabizottságában javaslatot készítettünk a társadalmi és állami szervek számára. Ezekből szeretnénk most néhányat kiemelni: Elsősorban meg kell tudnunk, hogy a pótképviselők milyen közéleti munkát látnának el szívesen, illetőleg milyen társadalmi vagy állami szerv tevékenységéhez kapcsolódnának. A többség vállalt már ilyen jelentőségű feladatokat, azt is jó lenne ismerni — országos ösz- szegítésben —, hogy melyek azok a területek, ahol dolgoznak. Ez a felmérés a területi népfrontbizottságok feladata. Ajánljuk, hogy a megyei, fővárosi népfrontbizottságok évente legalább egy alkalommal szervezzenek találkozót a képviselők, pótképviselők és a népfront aktivistái számára. Ezeken a találkozókon nemcsak a képviselők adnának tájékoztatást munkájukról, hanem alkalom nyílna a terület aktuális problémáiról való eszmecserére is. Számos lehetőség nyílik arra, hogy a pótképviselők aktívan vegyenek részt lakóhelyük társadalmi életében. Példaként említenék egyet: a törvénytervezetek társadalmi vitáinak megszervezésébe be kellene vonni őket. — Milyen tájékoztatást kapnak a pótképviselők? — Ami az informáltságukat illeti: néhány helyen már lehetővé teszik, hogy a pótképviselők megismerkedhessenek a következő ülésszak írásos anyagaival. Valamennyien rendszeres tájékoztatást kapnak az Ország- gyűlés irodájától, az ülésszakok előkészítéséről, a bizottsági ülésekről. Az érdeklődő pótképviselők részt vehetnek az üléseken. Természetesen nem mindannyian egyszerre, mert a hallgatóság részére biztosított helyek száma — sajnos — korlátozott. A tanácsi szerveknek javasoljuk, hogy időnként hívják össze a képviselőket és a pótképviselőket, adjanak tájékoztatást terveikről, eredményeikről és gondjaikról. Jó megoldás az is, ha a tanácsok bizottsági munkájukba bevonják a pótképviselőket is. Célszerű lenne tájékoztatni őket a tanács üléseinek napirendjéről, s kapjanak meg minden olyan információt, amely a választókerület jelene, jövője szempontjából fontos. Az ajánlások összegzése megtörtént, s rövidesen eljuttatjuk az illetékes állami és társadalmi szervekhez. — Joghézag miatt van-e szükség az ajánlásokra? — Erre azért van szükség, mert a pótképviselőkkel kapcsolatban eligazítást sem a választási törvény, sem pedig más jogszabály nem tartalmaz. Tehát joghézag van, amit a kialakuló gyakorlatnak kell betöltenie, s ha ez megtörténik, jogszabályi megfogalmazásra is sor kerülhet. Az ilyen eljárás nem szokásos jogalkotásunkban, de azt hiszem, az adott esetben ez indokolt, hiszen egy új jogintézményről van szó. Javasoljuk, hogy a népfront vállal ja magára a pótképviselőkkel való szorosabb kapcsolattartást, munkájuk figyelemmel kísérését, hiszen a ciklus vége felé e szervezeteknek kell elsőként megtennie ajánlásait a képviselőjelöltekre. Nyilvánvaló, hogy azt a pótképviselőt, aki „öt évre eltűnt”, aligha fogják javasolni akárcsak második jelöltnek. Az viszont lehetséges, hogy a népfront helyi szervezete úgy foglal állást, hogy mivel a pótképviselő jobban ismeri a helyi és országos gondokat, meggyőzőbben érvel és mozgósít a jobbítás érdekében, tehát alkalmasabb a feladatra, mint az, aki „öt évig csak ült” a Parlamentben. Hát már csak ezért is érdemes pótképviselőként (is) dolgozni. Ruttksy Levente
