Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

---------------------------------------------------------------------------------------------------­n sarkadi-üzem gondjai Lesz-e friss szél a ventillátorok gyárában? 1987. február 23., hétfő Szűcs Imréné FLAX fali ventillátort szerel Fotó: Fazekas Ferenc A gördülékenyebb munka, a nagyobb termelékenység, a jobb szervezettség, a kiváló minőség napjaink gazdasá­gának mindennapos szavai. Vállalataink többségénél azonban nemcsak szavak, ha­nem komoly erőpróbák is, népgazdaságunk talpra állí­tásáért. Még nehezebb a dol­guk azoknak a gyáregységek­nek, melyek központja me­gyén kívül, mondjuk a fővá­rosban van. A központi üzem és a vidéki telephely érdekei gyakran különböz­nek egymástól. Egy-egy kor­szerűsítés, felújítás majd’ mindig az anyavállalatnál történik és esetleg csak az onnan lecserélt berendezése­ket kapja meg a „mostoha gyerek”. Matuzsálemi korú gépekkel még a legodaadóbb munkával sem lehet kitűnő minőségű, exportálható ter­mékeket előállítani. Hasonló körülmények kö­zött próbálnak talpon ma­radni Sarkadon a Szellőző Művek 3-as számú gyáregy­ségében. „Élvezik” a fővá­rosközpontú gyáregységekre nehezedő összes hátrányokat, mégis nemegyszer kimagasló eredményeket produkálnak. A sarkadi üzem tavaly a 220, majd a módosítás utáni 226 millió forintos tervezett termelési értékét 7 millió fo­rinttal teljesítette túl. Az eredménynek ára volt. Az el­múlt év utolsó hónapjában különösen nagyot hajráztak. Megnövekedtek a különmű- szakok, a túlórák és a KISZ- munkák. A későn érkezett megrendeléseket így végül is határidőre teljesítette az üzem. A termelési eszközök elavultságát azonban már nem sokáig lehet élő erővel pótolni. Szükségszerű a kor­szerűsítés, a felújítás, amely nélkül a gyáregység, további léte nagyon is megkérdője­lezhető. Elavult gépek A Szellőző Művek sarkadi üzeme 1975. április 1-én ala­kult a békéscsabai Mezőgép helyi gyáregységéből. Az örö­költ rendkívül alacsony tech­nikai színvonalú gépek mel- lé kaptak ugyan néhány „újat”. Ezek azonban csak Sarkadnak voltak újak, több­ségüket a központi üzem egyszer már korábban kise­lejtezte. A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az akkor telepített hegesztőbe­rendezések valóban újak vol­tak. De azóta több mint tíz év telt el, és jó, ha ezekkel a gépekkel még 1-2 évig le­het termelni. Többségük a leírás határán van. Meghibá­sodásuk miatt gyakran aka­dozik a termelés. Különösen tragikus a fes­tőműhely állapota. Teljesen korszerűtlen, technológiailag megoldatlan a festés előtti felületkezelés. Szinte értel­metlen a termékre felhorda­ni a mázréteget, mivel on­nan az hetek alatt lepereg. A jelenleg alkalmazott techno­lógiával egyszerűen nem le­het megfelelő küllemű ter­méket gyártani. A termékskálán szerencsé­re vannak olyan ventilláto­rok, melyek nem igényelnek festést. Ezekből a típusokból NDK és csehszlovák export­ra is szállítanak. A gyáregy­ség termékeinek egyébként 45 százaléka szocialista or­szágokba kerül. Tőkés el­adásaik 1981 óta nincsenek a sarkadiaknak. De ilyen gyár­tástechnológia mellett még kilátásaik sem lehetnek nyu­gati megrendelésekre. A szellőzőberendezések iránt egyébként is megcsap­pant az igény. A beruházá­sok visszafogottsága követ­keztében, valamint a meg­növekedett építőiparianyag­árak miatt — takarékosságra hivatkozva — éppen a ven­tillátorokat spórolják meg az építtetők. Ennek alátámasz­tására csupán egy példa: 1982-ben FALAX-ventillátor- ból 24 ezret gyártottak, 1983- ban ugyanebből már csak 13 ezerre kaptak megrendelést. A fennmaradó szabad kapa­citásuk kihasználására kezd­ték el gyártani a robosztus méretű (2,5—3 tonna súlyú) szellőzőberendezéseket. Ezt a profilváltást szinte minden fejlesztés, beruházás nél­kül vállalta fel a Szellőző Művek. A termelést jelentősen be­folyásolják a munkakörül­mények. Életünk egyharma- dát, manapság gyakran a na­gyobb hányadát is, munka­helyünkön töltjük, ez a má­sodik otthonunk. A Szellőző Művek dolgozói azonban jobb „otthonra” vágynak. A gyár­egység területén ugyanis nincs megoldva a fűtés. A gáz kivételével szinte min­den fűtőenergia-felhasználás előfordul. Ez amellett, hogy gazdaságtalan és drága, nem is oldja meg zökkenőmente­sen a fűtési gondokat. Janu­árban a kemény tél miatt például három napig volt részleges üzemleállás. A ter­meléskiesést a gyáregység dolgozóinak túlmunkával kel­lett pótolniuk. Csökkenő kereslet A Szellőző Művek behozza a lemaradást, ez kétségtelen. Dolgozóik már többször is bizonyítottak. A nehéz kö­rülmények ellenére vállalják a többletmunkát, a túlórákat. Megszokták. Ha ezt egyálta­lán meg lehet szokni. De a jól szervezett, egyenletes ter­meléssel járó munkának bi­zonyára jobban örülnének. Vajon lesz-e erre lehetősé­gük 1987-ben? Sajnos, csak részben. Az idei 230 millió forintra ter­vezett termelési értékből egyelőre csupán 140 milliós áruértékesítésre van szerző­désük. A fennmaradó összeg­re még szabad a kapacitás. E tény nehezíti az anyaggaz­dálkodás helyzetét is. A ko­hászati vállalatok a szállí­tást megelőzően kilenc hó­nappal kérik az igénylést. A Szellőző Művek azonban még ma sem tudja, milyen meg­rendeléseket kap, s ehhez majd milyen fémanyagokra lesz szüksége. Rendelni pe­dig kell, ha nem akar az üzem anyag nélkül maradni, veszélyeztetve ezzel a fo­lyamatos termelést. Így ugyan emelkedik a raktári készlet, s áll a pénz a gyak­ran szabad ég alatt tárolt vasanyagokban. Fordul-e a ventillátor? Van-e hát megoldás? Van-e jövője a Szellőző Művek sar­kadi gyáregységének? Ma er­re még korai válaszolni. Tény, hogy megmozdult a szél a ventillátorok gyárá­ban. Mint iparilag, fejletlen körzetben működők, pályáza­tot nyújtottak be a Minisz­tertanácshoz, amire a sarkadi gyár 7,5 millió forintot ka­pott. Ezt' új gépek vásárlásá­ra és a munkafeltételek ja­vítására fordítják. A válla­lat is keresi a lehetőségeket a szabad kapacitások kihasz­nálására. Minden vasszerke­zeti munkát elvállalnak. A szegedi szabadtéri játékok nézőterének összerakható széksorait is ők szeretnék el­készíteni. Az elmúlt év augusztusától vállalati tanács működik .a Szellőző Műveknél. A testü­letben öt fővel képviselteti magát a sarkadi gyáregység. Ezzel szorosabbá vált a kap­csolat a nagyvállalat és a vi­déki kisüzem között. Egyút­tal talán a budapestiek is jobban odafigyelnek majd Sarkad gondjaira és megol­dást keresnek a felzárkózás gyorsítására. Bacsa András A Békéscsabai felvesz baromfifeldolgozás és -csomagolás munkaterületekre segéd- és betanított munkásokat két műszakra. Munkaidő: heti 40 óra. Kereseti lehetőség: 26—30,— Ft/óra a teljesítménytől függően. Délutáni műszakra megemelt műszakpótlékot fizetünk. A vállalat a vidéki dolgozók részére utazási költségtérítést biztosít. Az alábbi útvonalakon munkásszállító autóbuszok szállítják be a dolgozókat: — Körösújfalu—Vésztő—Bélmegyer—Tarhos — Csökmő—Szeghalom—Körösladány— Köröstarcsa—Mezőberény — Geszt—Mezőgyán—Nagygyanté—Doboz — Sarkadkeresztúr—Sarkad—Doboz ' — Dombegyház—Kisdombegyház—- Magyardombegyház—Kunágota— ' Almáskamarás—Nagykamarás— Medgyesegyháza—Pusztaottlaka— Csabaszabadi — Dévaványa. Jelentkezni lehet: a vállalat felvételi irodájában, Békéscsaba, Orosházi út 16. Baromfifeldolgozé Vállalat Szellemi termékeink külföldön Sokfelé forgalmazza kül­földön a hazai akadémiai kutatóintézetekben, egyete­meken kidolgozott új talál­mányokat, technológiai, mű­szaki eljárásokat az Aka- dimpex szellemi termékeket értékesítő osztálya. Az 1984-ben alakult osz­tály több mint 800 külföldi céggel tart kapcsolatot, s an­gol nyelvű licencajánlati lis­táján számos országban kí­nálja szellemi portékáját. Rendszeresen részt vesz ki­állításokon, és igyekezett be­illeszkedni a nemzetközi szellemi termékkereskede­lembe, nagyobb francia és amerikai számítógépes adat­bankokkal szorosabbra fűz­ve kapcsolatait. Máris olyan sikeres üzle­teket könyvelhet el magá­nak, mint például a hét év­re szóló szerződés a japán Horiba céggel. A japán fél mintegy negyedmillió dol­lárért vásárolta mgg a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen kidolgozott kálium elektró­daanyag alkalmazásának jo­gát. Hasonlóan sikeres üz­letkötés eredményeként adta el egy francia multinacioná­lis cégnek a Veszprémi Mű­szaki Kémiai Kutatóintézet találmányát, amely újfajta granulálási eljárással töké­letesíti a növényvédő szerek előállítását. Ez az eljárás több más területen és ipar­ágban is jól felhasználható. Indiai partnerek meddő­hányóknál alkalmazható épí­tési-kezelési eljárás jogát, egy osztrák cég pedig a Központi Fizikai Kutatóinté­zetben kikísérletezett, a gyógyászatban hasznosítható lézerberendezést vásárolt meg. Angol nyelvű távokta­tási program eladásával a kanadai piacra is sikerült bejutnia a szellemi terméke­ket értékesítő tevékenysége során az Akadimpexnek. Sándor, József, Benedek Békés lézsef komédiája a lékai Színházban A Sándor, József, Benedek olyan komédia, amelyet kis- és nagyiskolások, de még a felnőttek is élveznek. A ki­sebbeknek mese; arról, hogy a jó győz, elnyeri méltó ju­talmát, a rossz elbukik, megkapja büntetését, arról, hogy Jancsi és Juliska egy­másé lesznek, és a szegény árva lány is megleli boldog­ságát. A nagyobbaknak ta­nulságos történet mélyen emberi vonásokról: őszinte szeretetvágyról, feneketlen kapzsiságról, képmutatásról, butaságról, hiszékenységről, ragaszkodásról, számításról, furfangról, szerelemről, hű­ségről. Kicsinek és nagynak, gyermek- és felnőttközön­ségnek egyaránt mulatság, szórakoztató játék, könnyed zenés színház Békés József komédiája Miszlay István mv. Jászai-díjas rendezésé­ben. A kicsapott diák. a ván­dorló mesterlegény és a tár­sulattól elzavart vándorszí­nész — Sándor, József és' Benedek — találkozása nagyszerű írói ötlet, remek alkalom a komédiázásra. Él­nek is többször ezzel a lehe­tőséggel! Jó vándorkomé­diások, igazi vagabundok, ro­konszenves csibészek. Űjból és újból színre lépnek, más és más szerepeket játszanak el; villognak a szegény ván­dor, a csodatevő szent, majd a gazdag leánykérő família, végül a jegyző, a bíró, az es­küdt, a nótárius szerepében. Játszanak, mert kedvüket lelik a játékban, s mert cél­juk is van vele: meg akar­ják leckéztetni azt, aki meg­érdemli, leleplezni a bűnöst, illetve segíteni annak, aki rászorul. Sok humorral, melegség­gel, kedvesen és választékos, gazdag nyelven megírt da­rab a Sándor. József, Bene­dek. A sok-sok helyzetkomi­kumot, félreértést, pergő tör­ténést, szellemes párbeszédet ügyesen kelti életre a fősze­replőtrió. Beratin Gábor, Árdeleán László és Monori Balázs Sándor, József, Bene­dekje nem jneleget hoz ugyan, de melegséget min­denképp — könnyed, vicces játékával, a fukar, nagyra­vágyó Sóvágóné megtréfálá- sával, az igazságszolgáltatás­sal, a fiatalok összeboroná- lásával. Czegö Teréz jópofa ebben a telhetetlen hárpia szerepben. Külön érdeme, hogy megannyi súlyos bűne ellenére sem az a kimondott fekete figura a fehérekkel szemben, hanem mindig ma­rad közelében résnyi hely egy kis rokonszenvnek is. A legtöbb nevetést (legalábbis a felnőtt néző) Gálfy László Jászai-díjas Sóvágójának kö­szönheti, meg természetesen Kalapos László részeg kán­torának, aki nagy bölcses­séggel megalkotott és súlyos társadalomkritikát hordozó figura — és találó alakítás. Kovács Edit és Mester László ugyancsak hozzájá­rul az előadás hangsúlyai­hoz, ahogyan Madarász Iván zenéje, illetve Kalmár Kata­lin mv. ízlésesen népies dísz­lete, jelmezei. A Jókai Színház szép já­tékkal, ajándékkal kedves­kedik a gyerekeknek. Ez jó érzés. Az viszont rossz, hogy a nézőtérre az osztályok többsége úgy zúdul be, mintha nem is színházban lenne, hogy az elpadás alatt cukroszacskók zörögnek, az v erkélyről papírgalacsinok potyognak, hogy a hangulat cseppet sem ünnepélyes, in­kább játszótérre vagy sport­pályára emlékeztető... Eny- nyit érne csak az élmérty? (N -n) Egy nagyjelenet a sok közül: Benedek (Monori Balázs), Só­vágóné (Czegö Teréz), József (Árdeleán László), Sándor (Be­ratin Gábor) és Sóvágó (Gálfy László) Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom