Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-03 / 28. szám

1987. február 3., kedd NÉPÚJSÁG Napirenden a GYSE szakosztályi munkája Ma: ülést tart a Körös csoport versenybizottsága Ma délelőtt tartja soron következő ülését a területi lab­darúgó-bajnokság Körös csoportjának versenybizottsága. A testület a Gyulai Városi Tanács vendége, miután a fő napi­rendi pont ezúttal' a város labdarúgósportjával kapcsolatos. Közelebbről: a Gyulai SE labdarúgó-szakosztályának mun­kája. Emellett Szula István, a versenybizottság elnöke tart tájékoztatót a csoportba tartozó csapatok felkészüléséről, a versenybizottság tavaszra vonatkozó elképzeléseiről, tenni­valóiról. „Bácsi, kérem...” - február 20-ig Meghosszabbította a Békés Megyei Labdarúgószövetség a „Bácsi, kérem, hol lehet itt focizni” tehetségkutató akció jelentkezési határidejét. Február 20-ig még lehet jelentkez­ni Békéscsabán, a Kórház utca 4. szám alatt levélben, tele­fonon, vagy személyesen. Emlékeztetőül a fontosabb feltételek: Az MLSZ, a Képes Sport és a Magyar Rádió által meg­hirdetett akcióra 1973. augusztus 1. és 1975. július 31. között született fiúk' jelentkezhetnek — amennyiben nem igazolt játékosai valamelyik NB-s egyesületnek. Jelentkezni természetesen nemcsak a megyei szövetségnél, hanem a kiiró szerveknél is lehet! Csak Katarina Witt? Keddtől szombatig Szarajevó­ban rendezik meg az idei mű­korcsolya és jégtánc Európa- bajnokságot. Húsz országból több mint 120 versenyző már a jugoszláv városban, a Skende- ria sportcsarnokban készül a nagy erőpróbára. A hírügynök­ségi jelentések szerint a Zetra sportkomplexum jegén nagy szovjet sikersorozat várhátó. El­képzelhetőnek tartják, hogy a lehetséges 12 éremből tizen­egyet megszereznek. S nem alaptalanul értékelik nagyra a szovjet műkorcsolyázók tudását, hiszen a tavalyi koppenhágai EB-n a párosban és a jégtánc­ban mind a hat érmet begyűj­tötték, a férfi és női számban pedig a 2—4. helyet foglalták el. Akkor az NDK-beli Katarina Witt és a csehszlovák Jozef Sa- bovcik szerezte meg az arany­érmet a szovjet versenyzők előtt. A magyar színeket Téglássy Tamara, Száraz András, vala­mint az Engi Klára, Tóth Attila és a Wertán Kinga, Demeter János jégtánckettősök képvise­lik. A szakvezetés leginkább En- giékben bízik, tőlük hatodik hely körüli szereplés várható. Mit fizet a totó? A sportfogadási és Lottóigaz­gatóság közlése szerint az 5. heti totónyeremények az illeték levonása után a következők: 13 + 1 találatos szelvény 8 darab. / nyereményük egyenként 499 833 forint; 13 találatos szelvény 19 darab,, nyereményük egyenként 235 239 forint; 12 találatos szel­vény 2818 darab, nyereményük egyenként 1503 forint; 11 talála­tos szelvény 30 073 darab, nye­reményük egyenként 141 forint; 10 találatos szelvény 158119 da­rab, nyereményük egyenként 40 forint. SPORT SPORT SPORT SPORT Az elnök nem fene föl a kezét, hanem minden kérdésre válaszolt Miért ment el az elnökhelyettes? • Huszonkilenc munkatársnak mondtak búcsút • Szabó Károly és’ Pataki György * Felemás kézilabdás igazolások Kovalik-, Varga-, Vigh-iigy • Mi lesz a Trabanttal? Emelkednek a belépöjegyárak • Eltűnő szakosztályok Létesitménykörkép Megjelent a tfborfomfő idei első száma, amely már az új felelős szerkesztő, El­bert György irányításával készült. A vezércikk címe: Mindent a gyermekért!(?), s mint a kérdőjel is utal rá, a szerző. Ruszkai Katalin el­mélkedése nem pusztán arra irányul, amit a cím az első pillanatban sugall. A Vita­fórum rovatban Szervezet és hatékonyság címmel olvas­hatunk cikket, míg a köz­gyűlések előtti időszak ak­tuális kérdéseivel Halmai Levente foglalkozik. Ezúttal is a szerzők között találjuk dr. Frenk Róbertét. Végül, de nem utolsósor­ban egy Békés megyei vo­natkozású cikkre is felhív­juk a figyelmet. A Bertalan Sándorral készült interjú­ban a megyei propaganda­központ egy esztendőjéről mondja el tapasztalatait a megyei tanács ifjúsági és sporthivatalának csoportve­zetője Marthy Gábornak. Diáksport Huszonhét vívópalánta küzdött az elmúlt hét végén a városi úttörőolimpiai baj­noki címért Békéscsabán, a Kórház utcai teremben. A legjobb nyolc a megyei döntőig jutott. A versengés­ben néhány egészen színvo­nalas csörtét is láthatott a sok, szülő és a piros nyak­kendőt már kinőtt kisszá­mú, de lelkes szurkolótábor. Az eredményhirdetés utáni hócsatába viszont már azok is vidáman vetették magú-1 kát, akik előzőleg egy-egy vesztes csörte után bizony el-elpityeredtek. Eredmények. Fiú tör: 1. Si­mon (10. sz. isk.), 2. Fekete (1. sz. isk.), 3. Szucby (1. sz. isk.). Leány tör: 1. Márton (10. sz. isk.), 2. Nándori (Szabó Pál té­ri isk.), 3. Harangozó (4—8. sz. isk.). (Folytatás a 7. oldalról) forint lesz. A katona-, nyug­díjas- és diákbelépők ára változatlan marad, vagyis 20 forint. A szurkolók jobb ki­szolgálása érdekében ősztől bevezetjük azt is, hogy nem­csak éves, hanem félszezo­nos bérletet is válthatnak. Minderre azért volt szükség, mert anyagi lehetőségeink nem bővülnek az idén sem, s a lakossági bevétel sokat segíthet rajtunk. • Szünetel a vízilabda­szakosztály tevékenysége, s nyílt titok, hogy további szakosztályoktól is megvál­nak. Miért? — Az 1985-ös közgyűlésen már bejelentettük, hogy vég­legesíteni akarjuk a szak­osztályok számát, a 12 sok. Ennek egyik oka anyagi. Az idén .például már nem kap­juk az ÁISH-tól az ifjúsági aranyjelvényes sportolók után a juttatást, ami körül­belül félmillió forintos ki­esést jelent. A másik ok szakmai eredetű. Vannak olyan szakosztályok, ame­lyeket nem kívánunk fej­leszteni. mert vagy nincs létjogosultságuk a klubon belül, vagy nincs megfelelő háttér hozzá. Nemcsak a ví­zilabdázókról van szó, pél­dául februári elnökségi ülé­sünkön a kerékpározók át­adása lesz az egyik napiren­di pont. Esetükben annyi könnyebbség van, hogy őket hajlandó átvenni a Békés­csabai Állami Gazdaság, legalábbis előrehaladott tár­gyalások folynak ez ügyben napjainkban. Az lenne az ideális, ha 6-8 szakosztályt működtetnénk, s azokat mi­nél eredményesebben. • Miért vették át a lé­tesítményeket a Sportléte­sítmények Igazgatóságától? — Erre roppant egyszerű a válasz, s ezt már koráb­ban meg kellett volna ten­ni. S most kritikát gyakor­iok magam felett is, ugyan­is nemrég még én voltam annak a vezetője. A gyakor­latiasság miatt van erre el­sősorban szükség. A jövőben ugye nem kérni, hanem kö­vetelni lehet, hogy például szárazság idején locsolják meg a füvet, vagy ha a fu­tófolyosón elromlik a fűtő­test, azt rögvest javítsák meg, ne egy hét múlva. Egyébként nem „örökbe”, hanem üzemeltetésre kap­tuk meg a városi tanácstól, az üzemeltetési költségekkel együtt. S az sem utolsó: nem hivatkozhatnak a jövő­ben az edzők arra, hogy nem megfelelőek a tárgyi feltételek. • Mindezt mennyiért csínul ja? — Tizenkétezer forint a havi fizetésem. • Végül egy utolsó kér­di és most hogy van? — Maradjunk abban, 24 óra múlva megmondom. Jávor Péter © Hogyha a labdarúgás ma már szórakoztató­ipar, akkor: vezetői legyenek vérbeli menedzserek. De van-e szórakoztatóipar, amely nélkülözi a szen­zációt? Sztárok nélkül létezik-e zsúfolt ház? Kiemelkedő előadás? — Ahhoz pedig önálló klubok kellenének, önálló vállalkozások. Pénz, pénz, amit a mecénás vesz ki a mel­lényzsebéből. Pénz, pénz, amit részvényesek szavaznak meg. Pénz, pénz, amit akár a pártoló tagság éves bérleteiből tesznek a klubkasszába, önálló. Rentábilis, önelszámoló szocialista egységekké kellene válni a kluboknak profittal és a tiszta profitból való állandó kutatással és fejlesztéssel. Beleférnének-e a senkik? A talpnyalók? Miért kedvez manap­ság inkább a középszernek a felülről szervezett, szubven­cionált labdarúgó szórakoztatóipar? Miért nem felel meg ma a mai követelményeknek a már csak látszólag „terv­utasításos”, vagyis csak látszólag központilag szabályozott labdarúgó tröszt? Nem ezt kellene végiggondolni és nyilvá­nosan vitatni ahhoz, hogy innen is kiessenek a senkik, a talpnyalók? Hogy mindez ne maradjon üres beszéd: vesz- szen a király, éljen a király?! Bárcsak a 0—6 vereségének lendítőereje alapvető változást hozna, mert ha sorozatmérkőzéseken kell győzni, akkor már kiderül, hogy az alap korszerűtlen, ugyanúgy, mint az ipar­ban, ahol világszínvonalon és folyamatosan nem tudunk árukat exportálni kitűnő, tartós minőségben, mert a jónak el kell tartania a rosszat is. Azt a profitot, amit a jól mű­ködő üzemek megkeresnek, át kell adni a veszteségeseknek. A rosszak nem lesznek jobbak, de a jók is lesüllyednek á rosszak színvonalára. Volt, és van ipari padláslesöprés. Így van ez a „labdarúgóiparban” is, melyben a középszer ural­ma nyilvánul meg hétről hétre az ország pályáin. A tehet­ségek nem áramolnak fölfelé, nem koncentrálódnak. Nincs dinamizmus. A sportban nincs humánusan kemény és egész­séges kiválasztódás. Nincs piacgazdaság. Nem érvényesül­nek az objektív piaci törvények. Ha eladás van, nincs vétel. Az áruk árai nem fejezik ki értéküket. Nem értékükön cse­rélődnek. Már nem hat totálisan a föntről jövő utasítás, de még nincs meg a piaci mechanizmus. Mit ér a félreform? — Reform az. ha kiengedik Nyilasit, de összeomlik a Fradi Nyilasi nélkül? Ha a Fradi nem tud újítani!? A félreform néha rosszabb a semminél is: a Fra­di „Csáki szalmája”, mert hiába a „nagy pénz” — nem schillingben, nem dollárban, hanem forintban —, mit kezd­jenek vele, ha nincs mit viszontvásárolni? Ha a Pécsnek, a Videotonnak, a Rábának vagy éppen a Dunaújvárosnak esze ágában sincsen jó játékosait más magyar egyesületnek el­adni. Kik vitatták meg a nyilvánosság előtt, hogy mit ta­karnak a szép elvek? Aki végighajtja a magyar bajnoksá­got, az 30-31 éves korára nyugati csapatnál szerezhesse meg azt a vagyonkát (évi 30-40 ezer dollárt), amit már a további életének éveire kell elosztani, mint a labdarúgóknak is ki­járó nyugdíjat. — Nem szép elv? Nem dicséri Szepesiéket? — De, minden reformoperáció újabb operációk sorát köve­teli meg, ha már egyszer „belevágott” valaki. Hiába adnak el játékosokat a csapatok, ha nem tudnak azért a pénzért — sem többért — újakat vásárolni. Miért, hogy így csak magukat csáklyázzák meg a csapatok? — Mily szép elv eladni Détárit fiatalon, hogy igazi nagy profi futballistává nője ki magát, hogy a válogatott rendelkezésére álljon — de ki emeli ki utána a Honvéd süllyedő ladikját? Ha reform — ne álljon meg a reform, mert nem lehet megállítani. Mindenkori vezetőink azonban csupán csak fölfelé tekintenek: mikor, mennyi reformot engedélyez a felsőbbség. Ez a tragédia! Mert a „felsőbbség” nem fönt van. A felsőbbség a magyar labdarúgás igazi érdeke: lent van. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak Az emberek újat akarnak. Nemcsak új embereket akar­nak, hanem új szellemet akarnak. Valakit, aki mer és nyer. Ma Verebest, aki fanatizálja az MTK-t. Akinek van mer- sze feltételeket szabni, de van ereje és tehetsége teljesíteni a feltételeket. Valami bizonyosság jelenik meg az emberek előtt; Verebes az MTK-val is (bizonyít. Verebesnek hite van, és a hitét át tudja plántálni másokba is, hogy higgyenek magukban. De elkelt volna Mexikóban is! Mi történt az MTK-val? Fradi-drukkerek járnak át a „libásokhoz” meg­nézni, mit csinált velük a Verebes. Persze, szorongok, hogy meddig tarthat a hit ereje, az önbizalom ereje? Verebes valamit szétrombol az álamatőr klubokban. Az álságot rom­bolja szét. A nem hivatottakat szégyeníti meg anélkül, hogy rossz szót szólna, mert ő a hivatott. Mi a Verebes-jelenség? Ki ez a nehéz ember a magyar labdarúgásban? Milyen feltételeket szabott Verebes, és mit ért el? Nem a zsebekbe akarok belenézni, hanem a szívekbe. Verebes mintha nyíltságot hozna. Verebes húzza a pártolókat a klub köré, a klubhoz, a klubba. Nem mondja, de egyértelmű, hogy új klubokra van szükség. Becsületes, nyílt átigazolási rendszerre van szük­ség. Arra van szükség, hogy a játékos ára kifejezze a játé­kos értékét. Hogy azoké legyen az egyesület, akik megve­szik a jegyet. Akik holnap talán majd éves bérlettel vásá­rolják meg a tagsággal a szavazati jogukat, beleszólásukat mindabba, aminek nemcsak pénzükkel részesei, hanem szívükkel és eszükkel is. Szenvedélyükkel is. Mert a szur­kolók nemcsak anyagilag tarthatják el majd klubjukat, ha lesz jövője a magyar focinak, de erkölcsileg már nem is eltartói azoknak. Hallom a rosszallásokat. Félelemből focizni? Hogy legyenek önállóak a klubok? De nekem ne mond­ják, hogy a klubok nem tudják magukat eltartani, mert ez igaz és nem igaz. Azért igaz, mert a felülről lefelé szerve­zett, odahelyezett, lehelyezett és áthelyezett vezetők a klu­bokat tönkretették. A szurkolókat a kluboktól elverték. Csapatukat közönségétől elidegenítették. Miért nincsen hajtás? Miért nincs igazi foci az NB I-ben? Elemi emberi érdek, hogy valaki a legkisebb befektetéssel a legnagyobb haszonra tegyen szert. Miért hajtson, ha ezt a focit így is megveszik tőle?! Ezek az „áruk” persze nem exportképesek, vagy ha mégis sikerül egy-egy labdarúgót eladni, mélyen a világpiaci ár alatt adjuk el őket. Verebes mágus? Talán az is. Verebes hite a focistában önbizalommá válik. A játékos maximálisan ki tudja hozni magából azt, ami benne van. Verebes akkor lesz igazán nagy edző, ha a játékosba azt is bele tudja majd tenni, ami még nincs meg benne. De Verebes sikere mégsem ebben áll ma Magyarországon, hanem abban, hogy a háta sose védtelen. Sosem szegődik olyan helyre, ahol energiái javát a saját főnökeivel való harcok emésztik fel, mint mindenütt másutt. Verebes klubjában mindenekelőtt az tisztázódik, hogy kinek meddig terjed a valamibe való beleszólás joga, kinek mi a kompetenciája. De sehol nincs igazi főnök. Sehol nem tisztázódnak a jo­gok és kötelességek. Keringenek a döntések, mint a lelá­tókon a moraj, a javaslatok bekiabálások maradnak. Kis ország vagyunk. Az utánpótlás apadóban van. de a tehetségek nem koncentrálódnak három-négy vezető csapat­ban. Az NB I-et- a középszer uralja. Ilyen gazdagok vagyunk a fociban is? — Hagyjuk végre-valahára, hogy játékosaink külföldre szerződjenek, de az érettük való pénzből nem vá­sárolnak a klubok új játékosokat, hanem a jót az éppen ott lévő rosszal pótolják. Így süllyed a nívó itthon, és észre­vétlenül költődik el a pénz: ilyen gazdagok vagyunk a foci­ban? Hiszen, a labdarúgásban is értékek cseréjéről van szó, de mi lesz az értékcseréből, amíg a dollár forinttá válto­zik? Mit kezdhetnek a hoppon maradt egyesületek a forint­tal, ha az eladottt klasszisért nem vehetnek három jó játé­kost? Ha a presztízszempontok előbbre valóbbak a bázis­szervek vezetőinek, mint az anyagiak? Hogyan kell, hogyan lehet ma Magyarországon labdarúgó­csapatot, -klubot szervezni: miért nem példa a győri modell? Csupán csak azért nem, mert a már korszerűtlen átigazolási rendszer buktatta -meg a sikeres vállalkozást? Mert ahhoz, hogy a klubok önállóan alkotni tudjanak, le kellene bontani a láthatatlan drótakadályokat, melyek tüskéin a legtehetsé­gesebb kezdeményezők is fönnakadtak. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pl.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítö postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrziink meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom