Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-19 / 42. szám
1987. február 19., csütörtök 0 Két cukorgyártási idény között Sarkadon Megyénk egyes területei különösen alkalmasak cukorrépa-termesztésre. A kedvező talaj szerkezetet kihasználva sok termelőszövetkezet, állami gazdaság tekintélyes mennyiségben termeszti is ezt a fontos növényt. Nem véletlen tehát, hogy a répa feldolgozását végző 11 hazai cukorgyárunkból kettő is található megyénkben. Az egyik Mezőhegyesen, a másik Sarkadon. Ez utóbbi igazgatóját, Kára Kornélt kérdeztük az 1986—87-es év eredményeiről, terveiről. — A Sarkadi Cukorgyár elsősorban a vonzáskörzetébe tartozó mintegy 30 mezőgazdasági üzemmel áll szerződéses kapcsolatban. Az elmúlt év kedvezőtlen időjárása miatt a tervezettnél kevesebb, csupán 7 ezer 972 hektár cukorrépa termését kellett feldolgoznunk. Az utóbbi években nem volt még ilyen nagy kiesés a termeltetésben. Valamelyest javított eredményeinken, hogy a hektáronkénti termés nagyobb volt a tavalyinál. A környékünkön termesztett répa cukortartalma is magasabb (16,78 százalékos) lett 1986-ban. A mintegy 100 napos folyamatos feldolgozás során sikerült 40 ezer 300 tonna cukrot gyártani. Szá- munki’a különös öröm, hogy az egy kilogramm cukor előállítására fordított önköltségünk hosszú évek után végre csökkent. A vállalat eredményei a napokban válnak ismertté. Előzetes becslés alapján 39 millió forint körüli nyereséggel zárhatunk — mondta az igazgató. A továbbiakban arról szólt, hogy a gyár életében 3-4 hónap alatt zajlik le a szezonális munka. Az év többi részében karbantartás, felújítás folyik. A Sarkadi Cukorgyár történetében 1985-ben fejeződött be egy jelentős rekonstrukció, így a gépsorok, berendezések műszaki állapota jó. Mégis elengedhetetlen az aprólékos, minden részre kiterjedő karbantartás, javítás. Hanyag, pontatlan előkészítés esetén egy napi termeléskiesés egymillió forint veszteséget okozna a gyárnak. Ez azonban szerencsére nem következett be az elmúlt évben. Jelenleg is azon dolgoznak a szakemberek, hogy az őszi kampánymunka kezdetéig minden rendben legyen. — Az alapanyag, azaz a cukorrépa termeltetésére már erre az esztendőre is megkötöttük a szerződéseket — mondta Kora Kornél. Az idén 9200 hektár terület termését szeretnénk feldolgozni. Ehhez gyárunkban megvannak a feltételek. Folyamatos beruházásaink révén pedig úgy tűnik, sikerül majd végérvényesen megoldani az ipari szennyvíz kérdését is. Négy éve kaptunk 70 hektárnyi területet a helyi Lenin Termelőszövetkezettől. A tereprendezés, alagcsövezés hiánya miatt nem tudtuk megfelelő tisztasággal a szennyvizet visz- szaadni a természetnek. Ezért jelentős bírságot is fizettünk. Célunk, hogy a nyárfával beültetett területünkön átvezetett talajszűrt szennyvizünket visszavezethessük a Körösbe. Védve ezzel a környezetünket, a nyárfákkal pedig csillapítva hazánk cellulózigényét. Bacsa András A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat felvesz baromfifeldolgozás és -csomagolás munkaterületekre segéd- és betanított munkásokat két műszakra. Munkaidő: heti 40 óra. Kereseti lehetőség: 26—30,— Ft/óra a teljesítménytől függően. Délutáni műszakra megemelt műszakpótlékot fizetünk. A vállalat a vidéki dolgozók részére utazási költségtérítést biztosít. Az alábbi útvonalakon munkásszállító autóbuszok szállítják be a dolgozókat: — Körösújfalu—Vésztő—Bélmegyer—Tarhos — Csökmő—Szeghalom—Körösladány— Köröstarcsa—Mezőberény — Geszt—Mezőgyán—Nagygyanté—Doboz — Sarkadkeresztúr—Sarkad—Doboz — Dombegyház—Kisdombegyház— Magyardombegyház—Kunágota— Almáskamarás—Nagykamarás— Medgyesegyháza—Pusztaottlaka— Csabaszabadi — Dévaványa. Jelentkezni lehet: a vállalat felvételi irodájában, Békéscsaba, Orosházi út 16. A megújulás sajátos sarkad! példája Jó ízűt beszélgettünk Béhr Attilával, a Sarkad és Vidéke Áfész elnökével a szövetkezet életében beállt változásokról. — Ezek tulajdonképpen 1980 táján kezdődtek — mondja derűsen fiatalos lendülettel, majd így folytatja —, ekkor ismertük fel a lépni kell elodázhatatlan szükségességét. Ha most azt kérdezné: milyen irányba léptünk, akkor és erre a kérdésre azzal válaszolnék, hogy nyitottunk a tagság soraira. A szövetkezet gondjait, örömeit megosztottuk az emberekkel, s próbáltuk megnyerni őket a fejlődés ütemének felgyorsításához. Az elnök feljegyzések és táblázatok között lapoz. Az elmondottak bizonyítására fel is hoz néhány igen figyelemre méltó adatot. — Működési körzetünkben 19 ezer ember él. Napi ellátásuk nem okoz különösebb gondot, hiszen jól szervezett üzlethálózatunk van Sarkadon, Sarkadkeresztúron, Kisnyéken, Kötegyánban, Méhkeréken, Üjszalontán. A tar- tósfogyasztási-cikk forgalmunk is jól megoldott. A vendéglátásunk iránt az utóbbi időben egyre több elismerést hallunk vissza. A termeltetés és a felvásárlás korábbi színvonala országos hírű volt, erre most is kényesen vigyázunk. — A legfontosabbról, a bizalomról, a szövetkezet szövetkezeti jellegéről mit mondana el legszívesebben? — Talán azt, hogy mindenben szövetkezetinek igyekszünk lenni. Ezért napi munkánkat a tagsági érdekek szolgálatába állítjuk. Azt mondjuk, hogy a tagság a tulajdonos, mi csak a szövetkezet alkalmazottai vagyunk. A demokratikusan választott tisztségviselők és a választott testületek munkáját kielégítőnek, mozgósító jellegűnek tartom szövetkezeti céljaink elérésében. A bizalom. Ez az, ami éltet bennünket. Nagyra értékelhetjük körzetünkben a 4200-as taglétszámot. Tavaly 268 új taggal gyarapodtunk. Soha még ennyivel! A legtöbb új tag egyik évben sem haladta meg a 160-at. De ide nem üres kézzel jöttek az emberek, s akik már régebben eljegyezték magukat a mozgalommal, azok is megmutatták áldozatkészségüket. Célrészjegy- és részjegyállományunk meghaladja a 20 millió forintot. Ez a szám 1980-ban csak 5-6 milliós nagyságrendű volt. Tehát az utóbbi években, ahogyan nyitottabbá váltunk és amilyen módon megosztottuk gondjainkat az emberekkel, felcsillantak a szebbnél szebb szövetkezeti áldozat- vállalások. Az emberek, a szövetkezet tagjai megértették, hogy a szövetkezeti munka jobbátételének kulcsa az ő kezükben van. Ha ők erre anyagiakat fordítanak, maguk látják hasznát. Az iroda falán három díszes oklevél vonja magára a figyelmet. A legutóbbin még alig száradt meg a pecsét és az aláírás. Az 1985. évi kiemelkedő munkáért kapták a Kiváló Szövetkezet címet. Ezt alig egy éve vették át, amikor az ország valameny- nyi áfészének munkáját megmérték, ök a kiválasztott kevesek közé tartoztak, s 1986-ban azon dolgoztak, hogy a tagsági igények még jobb és még következetesebb kielégítésével szép gyűjteményük 1987-ben újabb elismeréssel gazdagodjon. Ezekben a napokban már tagértekezleteken beszélnek 1986. évi munkájukról, a hatékonyságról, a jövedelem- termelő képesség tartalékainak mozgósításáról, a tagsági igények kielégítéséről a peremterületeken, a kisközségekben és a tanyavilágban. Sarkad térségében ilyen tekintetben csak az áfész kereskedik. A szövetkezeti kereskedelem a meghatározó annak ellenére, hogy a községi tanácsok engedélyeztek néhány magánkereskedői boltnyitást. Sőt, újabban a községi tanácsok is a szövetkezet mellé álltak, igen jelentős tanácsi anyagiakat mozgósítva segítik a szövetkezeti vállalkozásokat céljaik elérésében. Ez a bizalom újabb jele, amit csak megerősít az 1986. évi árbevétel, amely itt 550 millió forint. A nyereség 20,5 millió forint. — Ezeknek a tényeknek a birtokában most mégis a továbblépés gondolatával foglalkoznak. A megújulási folyamat milyen új állomásai következnek? — A kistermelés szervezése olyan cikkek előállítására, amilyenekre a népgazdaságnak feltétlen szüksége van részben az exportárualapok növelésére, részben a lakosság ellátására, melytől 10-12 millió forint árbevétel-növekedést várunk. Ugyanakkor az egyéb bevételeink meg- háromszorozását várjuk az ipari ágazatoktól. A Taurus- szal létesített közös gumiraktár a körzet ellátásán javít. A palackozóüzemre is így számolunk, melyet a VOSZK- kal együttesen üzemeltetünk. A kukoricapehely-készítő üzemünk is jól segít elképzeléseink valóra váltásában. Azután meg itt van a gumiüzem. Ebben személy- és tehergépkocsik tartozékait állítjuk elő. Közvetlen szállítunk a nagykereskedelmi vállalatoknak. Ez egy teljesen új ágazatunk, mivel megkaptuk a jogot a nagykereskedelmi tevékenység folytatására is. — Milyen hálózatbővítéseket programoztak 1987-re? — Méhkeréken kis ABC-t építünk. Ez egy 10 milliós fejlesztés lesz. A helyi tanács és a lakosság 800 ezer forinttal, illetve ennek megfelelő társadalmi munkával támogat bennünket. Ez az ABC már nagyon hiányzik a községben. Jól érzékeli ezt a megyei tanács, a Szövosz és a Mészöv is. Ezektől a szervektől igen tekintélyes összegű támogatásban részesülünk. Valószínű, aíért került ez az építkezés sokak gondolkozásának középpontjába, mert a Sarkad és Vidéke Áfész az elmúlt években sikeresen birkózott meg a kistelepülések bolthálózatának korszerűsítésével. Azután meg mindenki láthatja, hogy ez a szövetkezet nemcsak a markát tartja, hanem a tagság erőit és belső tartalékait is mozgósítja a terület népességmegtartó szerepének mind eredményesebb betöltésére. Dupsi Károly Még álomnak is messze tűnt a sarkadi új ABC 58 millió forintos évi forgalma. Pedig ez az egység ennyit teljesített az ott dolgozók lelkes munkája nyomán. így közkedvelt bevásárlóhellyé vált Fotó: Fazekas László Meliorációs szakemberek továbbképzése Ismét megszervezik a meliorációs szakemberek továbbképzését Békés megyében. A március 2-án kezdődő egyhetes tanfolyamnak Szarvason, a DATE mező- gazdasági .főiskolai kara ad helyet. Részvételüket jelezték szakembereink mellett Szolnok, Csongrád és Sza- bolcs-Szatmár megyéből a meliorált területek hasznosításával foglalkozó szövetkezeti és állami gazdasági üzemek mérnökei. A tanfolyamot a Békés Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szervezi. Borbély László igazgató ezzel kapcsolatban elmondta, hogy 1981-től csak Békésben 53 ezer hektáron fejezték be az általános talajrendezést abban a reményben, hogy a talaj termőképességének növelését ezzel is biztosítják. Az eddigi tapasztalatok szerint ezek a beavatkozások valamennyi helyen jelentősen növelték a talaj termőképességét, fokozták a terület népességeltartó képességét. A melioráció fenntartása és működtetése, illetve ezek megítélése több üzemben eltérő véleményt hozott a felszínre. Éppen ezért szükségessé vált az e területen dolgozó szakemberek integrálása egy olyan szakmai tanfolyam segítségével is, mint amilyen a március 2- án Szarvason nyíló is lesz. Ide szívesen várják a fővagy mellékfoglalkozásban dolgozókat. A továbbképzést egy fórum rendszerű programmal zárják, illetve függesztik fel nyár derekáig, amikor is a hallgatók részére bel- és külföldi tanulmányutat szerveznek. Az idei tanfolyam szakmai érdekességet is kínál. Ekkor értékelik először a drén- rendszer kettős hasznosításában szerzett tapasztalatokat. Egy-két mezőgazdasági üzemben kísérletet tettek a őréneken történő visszaöntö- zésre. Ehhez a témához tartozik majd Bánki Horváth Dezső előadása is, aki az Orosházi Űj Élet Tsz-ben 10 év alatt összegyűjtött megfigyeléseit tárja szakembertársai elé. A továbbképzés sikerét MÉM-szakemberek, egyetemi tanszékvezetők, tudományos osztályvezetők és a Békés Megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás szakemberei nyújtják. Disznóügy A Magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz zárszámadásárr Tóth Sándor, gépesítési főágazat- vezető szenvedélyesen szólt arról, hogy a sertéstenyésztés és -hizlalás szükségességét mennyire nem egységesen ítélik meg az országban. A múlt évben meghirdetett változásoknál lényegesen nagyobbak következtek be, melyek a termelési kedv újbóli romlását okozták. A takarmányköltségek rohamos növelését említette, melyek Magyarbánhegyesen és máshol is lassan kérdésessé teszik a sertéshizlalás szükségességét. De ugyanerről beszéltek Nagyszénáson is. Nem hallottunk ellenkező véleményt szinte sehol. Egyes felszólalók addig mentek, hogy az ágazat vezetését kérdésükkel válaszút elé állították: kell-e, szükséges-e ebben az országban sertést te nyészteni, hizlalni? Mindenféle tévedés megelőzésére sietünk kijelenteni, hogy a sertéstenyésztésre, -hizlalásra, a hízottsertés-kibo- csájtás növelésére minden eddiginél nagyobb szüksége van az országnak. Tehát szó sincs a termelés esetleges visszafogásáról. A hús nemcsak exportcikk, hanem fontos népélelmezési célokat is szolgál. Valószínű ebből a megközelítésből származnak azok az erőfeszítések, melyeket a megye politikai, állami és gazdasági vezetése 1986-ban is tett a kocalétszám minőségi gyarapítására. Ismeretes, hogy jelenleg Békésben 80 ezer tenyészkocát tartanak, s ezek utódait felhizlalva már az idén csaknem egymillió vágósertésre számol a húsipar. A megye gazdasága lendületben van. És most ezt a lendületet kissé megtörték azok az ellentétes intézkedések, melyekre az ágazat vezetése mindenféle előzetes bejelentés nélkül vállalkozott. A közmegegyezésben nem erről volt szó, hanem a sertéstenyésztés és -hizlalás anyagi érdekeltségének javításáról. Mert ez a korábbiakban hiányzott, esett vissza az ágazat termelése a nem kívánt szintre. Most, hogy visszaáll a létszám a korábbi szükségesre, csavartak egyet-kettőt a jövedelmezőségen. így most ismét ott vagyunk, ahol voltunk két évvel ezelőtt. Ilyen cikcakkos vezetési módszerrel nem valószínű, hogy eljutunk égető gondjaink megoldásához. A termelők termelési biztonságot kérnek kiegyensúlyozott munkájuk folytatásához, nem pedig amolyan kapkodásfélét. A bal kéz nem tudja, mit csinál a jobb? Ez nem visz előbbre. De ha mindkét kéz segítő szándéka félreérthetetlen, a társadalom termelő része megoldja ezt a disznőügyet. —sik D. K.
