Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

1987. február 18., szerda

Munkásarcok

Kiváló újító — Sarkadról

Sokan ismerik Sarkadon a most 44 éves Tóth Gábort, a Szellőző Művek sarkadi gyáregységének szakemberét. Korábban a kendergyárnál dolgozott, majd 1975-ben fődiszpécserként került a Szellőző Művekhez. Az elmúlt több mint egy évtizedben jó néhány munkakörben tevékenykedett, volt a műszaki osztály szakembere, később személyzeti vezető lett, s január 1. óta a műszaki osztály megbízott vezetője. Eredeti szakmája esztergályos, később elvégezte a gépipari technikumot. Régóta foglalkozik újítással, erről a szenvedélyéről így vall:

— Még a kendergyárban dolgoztam, amikor több újításom aratott sikert. Rendszeres újítóként többször kaptam tárgyjutalmat. Egy alkalommal a lipcsei őszi vásárra nyertem kiutazást, sajnos, betegségem miatt nem tudtam kimenni az NDK-ba. A Szellőző Műveknél tovább folytattam újítói tevékenységemet, s nemrégiben megkaptam a Kiváló Űjító kitüntetés bronz fokozatát. Ezt az elismerést azok vehetik át, akiknek több mint 25 újításuk van, illetve olyan jelentős újítást vezetnek be,

amelynek magas sági értéke van.

népgazda— Ha már az

újításoknál

tartunk, mondjon néhány

gondolatot a sarkadi gyáregység újítóinak

munkájúról, mivel ön a

gyáregység

újítási előadója is.

— Az elmúlt évben mintegy 50 újítást nyújtottak be dolgozóink, s ezek értéke meghaladta a 300 ezer forintot. A nagyobb jelentőségű újításokat Budapestre küldjük a vállalati központba, ahol elbírálják. Most is van néhány benyújtott pályázatunk Budapesten.

Egyébként nálunk ketten kapták meg az elmúlt időszakban a Kiváló Űjító kitüntetés bronz fokozatát.

— A szorosan vett üzemi feladatai mellett milyen társadalmi munkát lát el Sarkadon?

— A Gépipari Tudományos Egyesület helyi csoTóth Gábor

Fotó: Fazekas Ferenc

portjának a titkára vagyok. Mintegy 15 taggal működik ez a kis csoport. Az idei terveink között szerepel több új, modern gyár, üzem meglátogatása. Tapasztalatokat kívánunk gyűjteni. Az MSZMP-be 1968-ban léptem be, jelenleg pártvezetőségi tag vagyok. Régi keletű a kapcsolatom a szakszervezeti mozgalommal, 30 évvel ezelőtt, 1957-ben léptem be a szakszervezetbe. Ha időm engedi, az MHSZ honvédelmi klub szervezőjeként, propagandistájaként vállalok feladatot a hazafias, honvédelmi nevelő munkából.

— Az év eleje óta a műszaki osztály vezetője. Milyen új munkát ad ez a fel- adat egy korábbi személyzeti vezetőnek?

— Mindig is műszaki beállítottságú voltam, ezért örömmel vállaltam el a megbízatást. A mintegy 300 dolgozót foglalkoztató gyáregységünknél 10 tagú műszaki osztály működik. Szakemberellátottságunk jónak mondható, bár az az igazság, hogy a gmk-k könnyen elcsábítják a legjobbakat. Sokan járnak be Sarkadról Gyulára dolgozni, így nekünk is akad problémánk a szakemberutánpótlással. Az idén szeretnénk bővíteni a KISZvállalkozások adta munkalehetőségeket. Öröm számunkra, hogy egyre több műszaki diplomás érkezik hozzánk. Jelenleg 3 üzemmérnökünk katona, közülük az egyik a napokban szerelt le.

— A mai kor követelménye a számítástechnika mielőbbi bevezetése a hazai iparban. Milyen lehetőségek vannak ezen a területen a Szellőző Műveknél?

— Van gyáregységünknek egy Commodore—64-es számítógépe. Az idén a készlet- gazdálkodásban kívánunk előrelépni, bővítjük az alapprogramokat. A vállalati központtól is vásárolunk több programot, mindezzel igyekszünk segíteni a köz- gazdasági munkát.

— A sok feladat mellett jut-e idő a kikapcsolódásra? Mivel tölti szívesen szabad idejét? A család hogyan fogadja a gyakori távollétet?

— Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a családom sokat segít. Feleségem az Ady Endre Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola szaktanára, két fiam közül az egyik jelenleg katona. Leszerelés után a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karán kezdi meg tanulmányait. A kissebbik fiú, 12 éves, általános iskolás. Mivel mi emeletes házban élünk, igy a kikapcsolódásra csak a szülők kertjében nyílik lehetőség. •

Fölüdülést jelent a met- szegetés, a permetezés, a kapálás. A műszaki témák érdekelnek, szabad időmben gyakran lapozgatom az Ezermestert, a Siker Magazint és más technikai lapokat. Hobbim még a rejtvényfejtés is. Már néhány évtizede foglalkozom golyóstollak gyűjtésével. Jelenleg mintegy 130 különböző típusú golyóstol- lam van. Többek között űr- hajóstoll és homokórás is található a készletben.

Verasztó Lajos

flz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat

felvételre keres

— baromfifeldolgozó, daraboló-, csomagolóüzemébe, valamint vörösáru-, ételkonzervgyártáshoz:

női segédmunkásokat

— hűtőházi rakodáshoz:

férfi segédmunkásokat

Felveszünk továbbá:

— gépkocsivezető (E—D kategória)

— gépkocsikísérő

— lakatos

— kőműves

— elektroműszerész

— gépjárműszerelő munkatársakat.

Munkát vállaló dolgozóknak magas színvonalú szociális ellátást biztosítunk:

— üzemi étkeztetést

— igény szerint gyermekük részére óvodai elhelyezést

— vidéki dolgozók részére saját gépjárműveinkkel munkásszállítást.

Érdeklődni részletes felvilágosítás iránt a vállalat igazgatási és munkaügyi osztályán lehet.

OROSHÁZA, OKTOBER 6. U. 8. TELEFON: 46/125-ÖS MELLÉK.

Orosháza

Gyárak, gyáregységek

E

sztendőkkel ezelőtt az Erdőgazdasági Fűzés Kosáripari Vállalat békési gyárának akkori vezetése nyílt sisakos harcot indított a gyár önállósításáért. A békési gyár már ez idő tájt az országos vállalat termelésének meghatározó hányadát adta, és dolgozóinak többségét foglalkoztatta, de a gyárvezetés döntési joga csak igen szűk körre korlátozódott. Teendőit a Bem rakparton álló nagyvállalati irodaházból szabták meg. A harc eredményeként ma már a békésiek az őket közvetlenül érintő kérdésekben jobbára maguk határozhatnak, bár a termelés és a legfelsőbb irányítás közti földrajzi távolság továbbra is 200 kilométer ennél a vállalatnál.

Nagyjából az előbbi történésekkel egy időben a Szellőző Művek sarkadi gyárában kisebbfajta palotafor- radalóm játszódott le, amelynek élére a gyár elégedetlenkedő újítói álltak. Azt kifogásolták, hogy még a legapróbb ötleteikkel is a vállalat budapesti központjához kellett fordulniuk, ott viszont ugyancsak lassan, nehézkesen ment ügyeik intézése. Napjainkra a sarkadi gyár vezetőinek mozgástere többszöröse a néhány évvel korábbinak, s megnőtt az újítások iránti gyári fogékonyság is ezáltal.

A példák sorának ezzel még egyáltalán nincs vége. Figyelemre méltó jelenséggel állunk szemben. A nagy- vállalati szervezetben dolgozó gyárak, gyáregységek sajátos mozgalmának lehetünk immár fél évtizede szemtanúi. A folyamat megértéséhez onnan kell'elindulnunk, hogy ezek az úgynevezett nem megyei székhelyű termelőegységek többnyire az országos ipartelepítés jegyében fogantak, s a teljes foglalkoztatás igényétől terhesen a telepítésre vállalkozó anyavállalatokéval azonos szintű fejlődés ígérvényével jöttek a világra a ’60-as, majd a ’70-es években. Mellettük jelentek meg azután azok a már korábban létrejött vidéki szövetkezeti és tanácsi üzemek, amelyek eredetileg önállóan termeltek, ám egy idő után már csak a munkát kérők száma gyarapodott, kereteik között a továbbfejlődést lehetővé tevő tőke alig. Ekkor szaporodtak el azok a fajta érdekházasságok, amelybe a pesti vőlegény a pénzt, a vidéki menyasszony a szabad munkaerőt hozta. A gyárak és gyáregységek sorsa a későbbiekben azonban attól függetlenül alakult, hogy miképp jöttek létre. Ez érthető. hiszen ugyanabban a környezetben a magyar gazdaságban kellett felnőniük.

A folyamat eredményeként Békés megyében például még most is — egy sor gyáregység önállósodása után is — mintegy háromnegyed száz ipartelepnek a teendőit a megyén kívül szabják meg. Vagyis, az ipari foglalkoztatottak egyhar- madát, a termelőeszközök 40-45 százalékának a hasznosítását és a megye ipari termelésének csaknem 40 százalékát a helyi vezetés közvetlenül nem befolyásolhatta. Miért baj ez? A népgazdaság végül is szerves egészet alkot, s nem valamiféle jól elkülöníthető, megyegazdaságok önálló építőköveiből összeragasztott táblakép.

Ezt a megyében is nagyon jól tudják. A gondok nem is ebből fakadnak legtöbbször, hanem abból, hogy az ipar- telepítés hozadéka nagy általánosságban nem áll arányban a befektetésekkel. Már csak azért sem. mert az országos nagyvállalatok nem éppen a legkorszerűbbnek számító gépeiket és tevékenységeiket telepítették vidékre. Még akkor sem, ha a kisebb-nagyobb helyi üze- mecskék átvétele helyett új üzem építésére vállalkoztak is, miként többek között az ÉVIG Mezőkovácsházán, vagy a MOM Battonyán.

Így aztán kevés kivételtől eltekintve, az évek folyamán a gyárak, gyáregységek és a vállalati központok viszonyát egyre több érdek-ösz- szeütközés terhelte. A felek — ha kimondták, ha nem — tulajdonképpen csalódtak egymásban. A vállalati központ többnyire a gyáregység teljesítményével volt elégedetlen : úgy érezte, és sokszor nem is alap nélkül, hogy a vidéken megkapott munkaerő nem olyan, mint amilyennek lefestették a háztűznéző idején.

A vidéki gyárak, gyáregységek meg azt tapasztalhatták, hogy — főleg az előbbiekre hivatkozással — a bérek egyáltalán nem akarnak az ígért módon a központi keresetekhez igazodni, hanem attól rendszeresen 5-10 százalékkal elmaradnak. A gyári, gyáregységi kollektívák úgy érzékelték, hogy a náluk alacsonyan tartott bérekkel a vállalati központban dolgozók magasabb kereseteit ellensúlyozzák a fokozatosan szigorított normákkal. A nullára leírt gépekkel vidéken előállított nyereséget pedig a közös kalapba dobva az anyavállalati veszteségeket igyekszenek elfedni. Egy idő után így a vidéki gyárak, gyáregységek egyetlen megoldást láttak

panaszaikra, az önállóság kivívását.

Törekvéseiket a helyi politikai és állami vezetés is szívből és meggyőződéssel támogatta, abból kiindulva, hogy amíg a gyárak, gyáregységek nem a megyéhez tartoznak, a települések fejlődéséért is vajmi keveset tehetnek.

De vigyázat! A dolgok lényegét mégsem szabad a vidék és a főváros ellentéteire egyszerűsíteni. Másról van szó. Arról, hogy a vidéki gyárak, gyáregységek a serdülőkort maguk mögött hagyva, a felnőtté válás különböző fokozataihoz érkeztek. Amit egyébként jó néhány vállalati központban fel is ismertek, miként azt is — legalábbis a Patex meg • a Fővárosi Ruhaipari Vállalat központjában —, hogy a gyáregységek, vidéki gyárak nagyobb önállósága hozhat is a nagyvállalati konyhára. Az ilyen üzemeknek a többsége megizmosodott, képessé vált vagy rövid idő alatt alkalmassá tehető az önálló gazdálkodásra, ahogy ez többek között bebizonyosodott az Unicon, vagy a forgácsoló esetében is Békéscsabán.

Más kérdés, hogy ezt így csak kimondani könnyű, a gyárak, gyáregységek önállóvá válásához az út, mint mindenben, ismét különböző érdekek ütközésén, ütköztetésén át vezet. Attól, hogy a termelőegységek önállóságának növelése népgazdasági érdek, ragaszkodhat még az anyavállalat foggal-körömmel az önállósulni akaró gyárához, mint ahogy a békéscsabai Mezőgép próbálta tenni az orosházi gyáregysége kiválásakor néhány éve, igyekezhet a lazuló kötelékeket különböző megoldásokkal — például leányvállalati forma megteremtésével — továbbra is marokra fogni, ahogy a Budapesti Harisnyagyár a gyulai gyárával kísérletezik: mindezen az idő, a fejlődés úgyis keresztüllép. Mert. amiként az ipartelepítés maga sem lehet egyszeri és lezárt folyamat, aktus, akként a vidéki gyárak, gyáregységek (de maguk a fővárosi vagy nem fővárosi anyavállalatok) is fejlődnek, visszafejlődnek, összeolvadnak, szétválnak, a kor követelményei és lehetőségei szerint.

I

tt és most azt a kort éljük, amikor termelőegységek vezetői, kollektívái — dolgozzanak bárminő szervezeti keretek között is — nem várakozhatnak felülről jövő bölcs utasításokra és sugallatokra mindennapi döntéseikben. A maguk sorsáról mSguknak kell határozniuk, kisebb és nagyobb körben egyaránt — a felelősséget is vállalva döntéseikért.

Kőváry E. Péter

\ Békési Egyetértés Termelőszövetkezetben még javában folyik az általános talajrendezés. A tudomány meliorációnak minősíti azokat a beavatkozásokat, melyek a talaj termőképességének növelésére irányulnak. Az 1980-as árvízi elöntés az addig elkészült meliorált területeken tönkretette a berendezéseket. Ennek felismerése után 1981-ben a teljes felújítás mellett döntöttek. Elkezdődött a tervezés, majd 1982-től a kivitelezés. A munkálatokat eddig 4200 hektáron, 140 millió forint felhasználásával befejezték. A jövőben még 2500 hektáron folytatják, illetve fejezik be a meliorációt Fotó: Fazekas László