Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

1987. január 12., hétfő Békésszentandráson A mérnöki munka feltételei Ahogy a népfrontelnök látja Nagy mozgalmi múlt van a háta mögött Szalai Dá­nielnek, a békésszentandrási népfrontelnöknek. Techni­kusként dolgozott a vízügyi igazgatóságon nyugdíjba vo­nulásáig, 1979-ig. Életében sokfelé megfordult az or­szágban: 1942-ben a falusi tehetségmentő akció révén került be a csongrádi gim­náziumba. (A felszabadulás után az ösztöndíjalapot a Művelődésügyi Minisztéri­um vette át.) Érettségi után Pécsen kezdett dolgozni, majd Szolnokra ment, ahol vízmesteri képesítést szer­zett. A békéscsabai Híd- és Vízműépítési Technikumot 1960-ban végezte el levelező tagozaton. Mint mondotta, akármerre is járt, szíve mindig visszahúzta szülőfa­lujába, Békésszentandrásra. — Milyen szervezeteknek és testületeknek volt a tag­ja fiatal korában? — Előbb a Madiszban, azután az EPOSZ-ban tevé­kenykedtem, s 1952-ben párttag lettem. Időközben beléptem a szakszervezetbe. Több mint másfél évtizedig magam irányítottam a víz­gazdálkodási társulatot, ami elég sok munkát jelentett. Hosszú időn át voltam köz­ségi, járási és megyei ta­nácstag is. Mindezeken kí­vül még vagy tíz funkciót töltöttem be. Egyebek között a hatvanas évek elejétől kezdve veszek részt a nép­frontmozgalomban. Ennek keretén belül az egyik szak­mérnök kollégámmal kidol­goztuk Békésszentandrás ivóvízhálózatának program­ját. Abban az időben itt volt a megye első zártvezetékes rendszere. Előnyünkre szol­gált, hogy számos szakem­ber bekapcsolódott a nép­frontmozgalomba, és a la­kossággal együtt szívesen vállalták a társadalmi mun­kát. Így hoztuk rendbe töb­bek között a Kossuth utcát; a tanácsot segítve kimértük az árkok helyét, és meg­szerveztük a zártkertekben a villany bevezetését. A 44-es út mellé egy felszabadulási emlékparkot is terveztünk. Sajnos, ez még nem készült el, és ezért is kérjük a tech­nikai eszközökkel rendelke­ző üzemek támogatását. Pél­dául a nyugdíjasklub tagjai szívesen közreműködnének a földmunkáknál. — Milyen teendők ellátá­sához várnak még segítsé­get, közös összefogást? — Községünkben nagy gond a vízellátás. Jóllehet két kutunk is van, de ezek hozama ma már nem ele­gendő a lakosságnak. Szó van arról, hogy kétmillió fo­rintot ad a vízügy, és a hiányzó összeget a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás­ból, valamint állami pénz­forrásból fedezné a tanács. A számítások szerint öt év alatt 3,5 millió forint gyűlik össze a tehóból, amelyet — mint mondottam — a víz­bázis növelésére kívánunk fordítani az elkövetkezendő időszakban. Különben még ebben az évben megalakul a csatornatársulat. Szakem­bereink a települést 8 kör­zetre osztották, és mind­egyikben egy-egy gyűjtő- rendszert létesítenek. Jelen­leg is működik már a tisz­títómű, és egy volt bánya­gödör szolgál a nagyobb­részt közüzemekből kikerülő szennyvíz szikkasztására. A növekvő mennyiséget figye­lembe véve valószínű, ké­sőbb alkalmazni fognak egy másik módszert is, éspedig a nyárfásban való elöntözést. A szemét elhelyezése ná­lunk nem ütközik nehézség­be. A tárolónál a hulladé­kot géppel rendezik el. A környezetvédelemért a la­kosságon kívül a horgász­egyesület is sokat tesz. Évente 4-5 napot dolgoznak azért, hogy megakadályozzák a vizek szennyeződését. — Hogyan látja mint nép­frontéinak az alapellátás és a szolgáltatás helyzetét? — Az alapvető élelmisze­rek beszerzésével nincs gond. Az ABC-be hetente kétszer hoznak friss húst, viszont a perifériákon levő üzletekből hiányoznak a hű­tőpultok. Különösen nyáron, a hétvégeken megnő a fo­gyasztás, amikor az üdülni, kikapcsolódni vágyó embe­rekkel megtelnek a hétvégi házak és a horgásztanyák ... Főként a nőket érintő szol­gáltatás színvonalát kifogá­solja a lakosság. Például előre be kell jelentkezni Szarvason a fodrászatnál. A Patyolat-felvevőhely meg­szűnt, de reméljük, előbb vagy utóbb újra megkez­dődhet ez a fajta szolgálta­tás. — Milyen szervezeti vál­tozás következett be a HNF- választás után? — Elnökségünk a korábbi hét helyett öttagú lett, bi­zottságunk létszáma pedig 41-ről 29-re csökkent. Ta­pasztalataink szerint a ki­sebb testületek aktívabban tudják ellátni feladatukat, mint a nagyobb összetételű- ek. Nemcsak a nemek, ha­nem az életkorok szerint is pozitívan megváltozott a helyzet, ugyanakkor jó szak­mai gárda jött össze. A te­lepülésfejlesztés szempont­jából is lényegesnek tartjuk, hogy a népfront tisztségvi­selői és aktivistái között elegendő számban legyenek olyanok, akik mögött vala­milyen üzemi háttér áll. Egy másik fontos követelmény­nek számít a párt-, állami, gazdasági, társadalmi szer­vekkel, és nem utolsósorban magukkal az állampolgárok­kal való szoros együttműkö­dés, kapcsolattartás. Ebben nem kis szerep hárul a nép­front különböző munkabi­zottságaira. Bukovinszky István Állattenyésztés —1987 A tervek szerint: növekszik a vágóállat,- tojás- és tejtermelés - Belföldi ellátásra: több féltartós tej, vajkrém és zsírszegény termékek A termelők érdekeltségének javítására hozott központi in­tézkedések nyomán az el­múlt év második felében megkezdődött az állatállo­mány — egyelőre lassú üte­mű — gyarapodása. 1987-ben az előirányzat szerint foly­tatódik ez a folyamat; az idei teljesítmények — a terv sze­rint — kisebb mértékben fe­lülmúlják majd az elmúlt évit. Az előirányzat szerint a vágóállat-termelés több mint 2 százalékkal, a tehéntej elő­állítása mintegy 5 százalék­kal, a tojástermelés pedig hozzávetőleg 2,3 százalékkal növekszik. Az átlagosnál nagyobb ja­vulással számolnak a sertés- tenyésztésben. Vágósertések­ből a tavalyihoz képest 4,4 százalékkal többet nevelnek fel a nagyüzemek és a kis­termelők. így a feldolgozó- ipar elegendő alapanyaghoz jut. A termelőszövetkezetek­ben az állomány viszonylag nagyarányú gyarapítását irá­nyozták elő, kiindulva ab­ból, hogy a termelés bővíté­sét, illetve a minőségi köve­telmények kielégítését jelen­tős mértékben segíti a felvá­sárlási árak differenciált emelkedése. Az idén a meny- nyiségi növekedéssel együtt a minőség terén is várhatóan sikerült előbbre lépni az ál­lattenyésztésnek ebben az ágazatában. Ehhez a bioló­giai alapok adottak, hiszen a nagyüzemi gazdaságokban tartott sertésfajták, hibridek és keresztezett állományok a húsipari követelmények ki­elégítésére alkalmasak. A ge­netikai képességeket azon­ban a korábbinál nagyobb arányban kell érvényre jut­tatni ebben az esztendőben, ami feltételezi, hogy az ál­lattartók javítanak a tartási feltételeken, és nagyobb gon­dot fordítanak a takarmá­nyozásra. Javítja a lehetősé­geiket, hogy például a kis­termelők az idén 100 ezer vemhes kocasüldőt és ellen­őrzött tenyészetből származó 2500 tenyészkant vehetnek át, utódaiktól jobb minőségi ál­lományt remélve. A szarvasmarhatartásban a mezőgazdasági nagyüzemek szerepe összességében tovább nő, mivel ezen a területen a kistermelők teljesítményüket — szemben a sertéstenyész­téssel — immár évről évre folyamatosan visszafogják. A szarvasmarha-tenyésztésben mindenekelőtt a húshasznú ágazatban számolnak erőtel­jesebb fejlődéssel. 1987-ben, a terv szerint a minőségi vá­gómarha előállításához 9 szá­zalékkal növelik a húshasz­nú tehénállományt, és elter­jesztik azokat a hizlalási és állattartási módszereket, amelyekkel számos mezőgaz­dasági nagyüzem jó eredmé­nyeket ért el az elmúlt évek­ben. A hazai tejtermelést a fogyasztói igények alakulása határozza meg, mivel na­gyobb tej-, illetve tejtermék- exportra nincsen lehetőség. A tehénállomány kisebb mértékű gyarapodásával szá­mol az előirányzat, ez lehe­tőséget kínál arra, hogy a tejipar tovább javítsa a bel­földi ellátást, mindenekelőtt a féltartós tej, a vajkrém és a zsírszegény termékek gyár­tásának fokozásával. Az idei esztendőben a vágóbaromfi­termelők termékeik jó ré­szét külföldi piacokon érté­kesítik, így az elmúlt évi je­lentős termelési felfutás után az idén további 2-3 százalé­kos termelésnövekedést való­síthatnak meg. A piaci prog­nózis szerint a pulykahúster­melést is növelni lehet, az előirányzat szerint legalább 6-7 százalékkal. A kacsater­melés eredményei is várha­tóan javulást mutatnak majd, ehhez azonban a baromfifel­dolgozó vállalatoknak az ed­diginél nagyobb termelői ér­dekeltséget szükséges bizto­sítani. A juhtenyésztésben alapvető változásokkal szá­mol a terv. A termelői érde­keltség javítására hozott köz­ponti intézkedések nyomán a mezőgazdasági nagyüzemek várhatóan bátrabban vállal­koznak majd fejlesztésre eb­ben az ágazatban. Fontos fel­adat az idén az elöregedett, meddő anyajuhok kicserélése és a tenyésztési feltételek ja­vítása.'Gyorsítani kell ebben az ágazatban is az állattartó­telepek rekonstrukcióját, feb- újítását. A terv különben a juhállomány 6 százalékos nö­vekedésével számol. Irta: dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Gyakran adunk hangot elégedetlensé­günknek, amikor az ipar teljesítményét he­lyezzük nagyító alá. De nemcsak az elége­detlenség lesz úrrá rajtunk ilyenkor, hanem gyakran értetlenkedünk is. Nehezen tud­juk megérteni, hogy a nemzetközi össze­hasonlításban is elismerést kiváltó ipari ve­zetés —vállalati és ágazati egyaránt — mi­ért produkál a lehetséges és elvárható szint­hez képest ilyen gyenge anyagi és szellemi teljesítményt. A vezérigazgatók, igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők 82 százaléka ma már diplo­más. De a következő szinten — a főosztály- vezetői beosztásokban is — 65 százalékban felsőfokú végzettségű szakemberek dolgoz­nak. A kereskedők, konstruktőrök, techno­lógusok, vállalati kutatók is nagy szakmai hozzáértésről tesznek tanúbizonyságot, több­ségük fiatal, jól képzett szakember. Ha egyik-másik munkakörbe — főleg a konst­ruktőri és technológusi szakmákban — egy­re nehezebb szakembert találni, ez önma­gában nem magyarázat értetlenségünkre. Írásomban nem vállalkozom teljes körű helyzetelemzésre, különösen nem tanács­adásra, de szeretnék néhány — a megértést elősegítő — mozzanatot felvillantani. Korszerű géppark Nem ritkák még azok a vélekedések, hogy 50-80 éves technikai eszközbázison, a szá­zad elején meghonosodott technológiával is lehetséges korszerű termékeket előállítani. Nem vitatom, ha egy-két termékről van szó, és időt, fáradtságot nem kímélünk, ki­jöhet ebből a tudásanyagból is néhány jó termék. Ha okos, tapasztalt mesterek „ki­faragják” az anyagból ezeket a művészeti ér­tékkel is bíró remekműveket. Ám az iparszerű technológia, amikor is jó minőségű termékeket kell nagy mennyi­ségben reprodukálni, más eszköz- és isme­retbázist követel. A korábbi esztergapadok, vagy mechanikus szövőgépek, amelyek fal­ják az energiát és anyagot, ma már alig jók valamire. Olyan elektronizált eszköz­bázisok és technológiák léptek a helyükre, amelyek elektronikus adatutakon kapják a technológustól, konstruktőröktől a paran­csokat, és képesek vásárlói, megrendelői igényeket személyre szabottan kielégíteni. A General Motors Manufacturing Automa­tion Protocol néven ismertté vált termelési rendszere például összeköti a kutatás-fej­lesztés, a gyártmány és technológia fázi­sait a terméket előállító rugalmas gyártó- rendszerekkel, egészen a vállalatirányításig, illetve a szervizhálózatig. Múzeumba kell tehát helyezni a technikai matuzsálemeket, helyükre olyan — nem ke­vés pénzbe kerülő — technikai apparátu­sokat kell állítani, amelyek tömeggyártási eszközökkel képesek akár egyedi igényeket is kielégíteni. A papíriparban például a norvég, finn és svéd üzemek alkalmaznak olyan — az egész gyárra kiterjedő — háló­zati felépítésű, irányítási rendszereket —, millwide system —, amelyek automatikusan szabályozzák a papírszalag nedvességtartal­mát. vastagságát, hamutartalmát és átlát­szóságát. A számítógépes energiafelhaszná­lást ellenőrző és optimalizáló rendszerek al­kalmazása révén 10-25 százalékos megtaka­rítások érhetők el. Az említett példák is azt bizonyítják, hogy a korszerű technológia szükséges feltétele a jó minőségű energia- és anyagtakarékos termékgyártásnak, illet­ve szolgáltatásnak. Elektronikus információs bázis A mérnök számára elérhető ismeretbázis sokáig az egyetem padjai közt memorizált információkból állt. Munkája során elsősor­ban ezekre támaszkodhatott. A kutatás- fejlesztés, illetve termelés infrastruktúrájá­hoz mindig is hozzátartoztak azok a talál­kozó-eszmecsere rendszerek, fórumok, ván- dorutak, amelyek bővítették ezt a memori­zált tudásanyagot. Napjainkban azonban lehetőség nyílik a világ különböző pontjain felhalmozott tech­nikai-technológiai eszköztár közvetlen lekér­dezésére. Elektronikus eszközökkel bővíthető a hozzáférhető ismeretek köre. A mérnöki munka szakmai tartalma jelentős mérték­bén növelhető. Magyarországról több száz nemzetközi adatbázis kérdezhető le azok számára, akik úgynevezett on-line terminá­lokkal rendelkeznek. A Magyar Posta Nedix adatátviteli hálózatán, az Osztrák Posta Radaus hálózatán, majd a Tymnet vagy a Telénet nemzetközi hálózatokon keresztül kapcsolatot teremthetünk például amerikai, svájci adatbankokkal. Az információszerzésnek ez a módja a tervező számára sok esetben helyettesíti a szakkönyvet, kézikönyvet. Rövidíthető az információszerzés — ezáltal a kutatás-fej­lesztés — időszükséglete, ami előnyhöz jut­tathatja a szervezetet a versenytársakhoz képest. lói felszerelt laboratóriumok Közismert, hogy a termékek „életében” is megkülönböztetünk bizonyos periódusokat: kifejlesztés, piaci bevezetés, felfutás, telí­tettség, hanyatlás. Az új termékkel realizál­ható jövedelmezőség nagymértékben függ attól, hogy a kifejlesztést milyen gyorsan követi az ipari gyártás. Ha sokat késleke­dünk, a kedvező piaci lehetőségeket kiak­názzák a versenytársak. Az új gondolatok, kutatási-fejlesztési eredmények gyakorlati bevezetését jelen­tősen hátráltatja, hogy nagy különbség van a tömeggyártás és a kutatás-fejlesztés fel­tételrendszere között. A kutatóknak és fej­lesztőknek sok esetben még a konstruktő­röknél, technológusoknál is rosszabb felté­telek között, és elavult, gyakran maguk gyártotta eszközökkel kell dolgozni. Mire ilyen körülmények között eredményt pro­dukálnak, a téma jórészt elavulttá válik. Az iparilag fejlett országokban a helyzet fordított. A kutató-fejlesztő intézetek a hol­napot, a jövőt megalapozó technikákkal, technológiákkal rendelkeznek. Ha az ipar „tudásszintje” mikron, akkor a laborató­riumokban mikron alatt a mérő és környe­zeti rendszerek pontossága. Ebből a jövő- orientált környezetből kikerülő termékötle­tek — a termelő és kutatószféra összehan­golt norma- és feltételrendszere miatt a tö­megtermelésben gyorsan realizálhatók és piacra dobhatók. A rosszul felszerelt laboratóriumokból ki­kerülő innovációs ötletekkel nálunk még évekig bíbelődni kell, mire gyártható ter­mék válik belőle. Megjegyzem — mielőtt szememre vet­nék —, hogy mindehhez nem kevés anyagi erő, rengeteg beruházás, drága csúcstechno­lógia kell. A korszerű termékgyártáshoz más utak viszont nem vezetnek. Kizárólag jó vezetési stílussal, hibátlan szervezéssel mindezeket nem tudjuk elérni. A mérnöki munka szakmai tartalmának bővítése, a kutatási-fejlesztési szféra feltételeinek az ipari követelményekkel szinkronizált javí­tása — „előre-szaladása” — a tömeggyár­tás felé vezető „közlekedési utak” kiépíté­se, és elektronikusan vezérelt, hálózatsze­rűén összekapcsolt technológiai bázisok hor­dozzák főleg a jó ipari teljesítmények tit­kát. Lehetetlen tárgyaink A képünkön látható pezs­gősüveg arról nevezetes, hogy nem lehet kivenni be­lőle a dugót. Pontosabban, a képen látható segédeszközök szükségesek hozzá. Tessék elképzelni, amint a pincér harapófogó, kés, kalapács kíséretében viszi a pezsgős­üveget a vendéghez. Ott az­tán előbb a fogóval próbál­kozik, de mivel ez nem hasz­nál, kalapáccsal ütögeti a dugó oldalát, hogy aztán új­ra a fogóhoz nyúljon, amivel már néhány millimétert húz­hat a dugón. Ám az ma­kacs, és félúton megakad, de sebaj, annyi rés már van az üveg és a kupak között, hogy egy éles késsel el le­hessen vágni a dugót, és máris sziszegve, spriccelve jön a nedű a dugó belső fú- ratán keresztül. Nem tudni, ki örül jobban, a vendég, vagy a pincér? Ennyi az egész. Meg még annyi, hogy az egyébként jóféle pezsgőt a Kiskunha­lasi Állami Gazdaság Tajói Borkombinátja palackozta. Az üveg derekán húzódó keskeny papírcsíkon a kö­vetkező felirat olvasható: Ké­szült a fogyasztási szövetke­zetek kongresszusa tisztele­tére. Ügy látszik, ők már akkor megsejtettek valamit a szeszesital-korlátozásról...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom