Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 5. szám
NÉPÚJSÁG 1987. január 7., szerda Ülésezett a megyei pártbizottság Határozat az ágazati és termelési szerkezet hatodik ötéves tervi alakulásáról és a fejlesztés feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) Az ipar exportvolumene a termelés ütemét meghaladó mértékben, öt év alatt 15,5 százalékkal nőtt, ugyanakkor az export árbevétel-növekedése jelentősen elmaradt az összes értékesítési árbevétel növekedésétől. A külpiaci árak mérsékeltebb növekedése, illetve csökkenése miatt az elmúlt öt évben egységnyi exportárbevétel eléréséhez növekvő meny- nyiségű terméket kellett kiszállítani, különösen mezőgazda- sági termékekből, élelmiszerekből. A vállalatok, szövetkezetek — a nagyobb haszon reményében — növelték a külföldi vevőknek közvetlenül átadott termékmennyiséget, és egyken jelentősen csökkentették a külkereskedelmi vállalatok részére történő értékesítéseiket. Ez a tendencia jelzi azt a feszültséget, amely a termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatában még mindig tapasztalható. Az önálló exportjog előnyeit és hátrányait egy megyei gazdasági egység (Béköt) vállalta. Az ipari szövetkezetekben és néhány gépipari vállalat esetében volt kezdeményezés, illetve eredmény a kölcsönös érdekeltségen alapuló együttműködés fokozására. Az ágazatok exportértékesítésében a nehézipar és a köny- nyűipar súlya növekedett, az élelmiszeriparé — a jelzett gondok miatt — csökkent. Az ágazati sorrend azonban nem változott (élelmiszeripar 54, nehézipar 27, könnyűipar 19 százalék). A nem rubelelszámolású export részaránya kismértékben csökkent. Ebben a relációban az élelmiszeripar súlya tovább növekedett, a nehéz- és könnyűiparé csökkent. Az összes exporton belül öt év alatt nagymértékben emelkedett a hengerelt síküveg, terménybetakarító gép, vágott baromfi és a gyümölcskonzerv kiszállítása. Csökkent a síküveg, a fehér palack, valamint a szárazkolbász exportja. Az export jövedelmezősége a könnyűipar és gépipar egyes alágazataiban viszonylag kedvezőbben alakult, az élelmiszer- iparban általában csökkent. Az elmúlt öt évben mindegyik főágazat növelte nyereségét. Legnagyobb mértékű növekedés az építőiparban volt. A mezőgazdaságban a tervidőszak elején bekövetkezett eredményjavulást az aszályos időjárás lerontotta. Ennek ellenére csak a mezőgazdaság jövedelmezősége nőtt, az építőiparé csökkent, és az iparé lényegében nem változott. Az iparon belüli eredményváltozás jól tükrözi a piaci és árviszonyok alakulását. A nehéz- és könnyűipar eredménye nőtt, az élelmiszeriparé csökkent. Ennek hatása a jövedelmezőségben is megmutatkozott. A könnyűiparban jelentősen, a nehéziparban kismértékben javult, az élelmiszeriparban viszont romlott a jövedelmezőség. Az ágazatok költségvetési kapcsolataiban a támogatások átlagosan jobban emelkedtek, mint az elvonások. A támogatások és elvonások egyenlege alapján a mezőgazdaságban öt év alatt közel megduplázódott a költségvetéshez való hozzájárulás, az iparban 20 százalékkal csökkent. A vizsgált három ágazat együttes költségvetési hozzájárulása öt év alatt így is 31 százalékkal nőtt, amit a mezőgazdaság és építőipar befizetése eredményezett. Az élelmiszeriparban a támogatások közel négyszeresére nőtték, míg az elvonások 13 százalékkal csökkentek. Ennek következtében az ipar költségvetéséhez való hozzájárulása összességében csökkent. A nehézipar és könnyűipar növeli, az élelmiszeripar 1982- től „fogyasztja” a költségvetést. Az élelmiszeripar támogatásának növelését a nyomott árak melletti devizaszerző exportkényszer indokolja. A megyében öt év alatt több mint 27 milliárd forint beruházást valósítottak meg, amely folyó áron az azt megelőző tervcikluséval közel azonos volt, volumenében azonban 23 százalékkal kevesebb. A szocialista szervezetek beruházási részaránya csökkent, a lakosságé jelentősen nőtt, különösen a lakásépítés és közműfejlesztés területén. Az anyagi ágazatok részaránya csökkent, a nem anyagi ágazatoké gyakorlatilag változatlan maradt. A termelő infrastruktúra egyes területein — közlekedés, távközlés, vízgazdálkodás — sikerült előbbre lépni, ezek a területek növelték beruházási részesedésüket, de ez nem volt elég a korábban kialakult feszültségek feloldásához. A vizsgált három fő ágazat beruházásokból való részesedése csökkent, amely hozzájárult a szerkezetváltás lassulásához, a korábbi termelési kultúra konzerválásához. Az ipari beruházások csökkenése mellett a szénhidrogén- bányászat részaránya nőtt, az ipari beruházások 44 százalékát kapta, amelynek döntő hányada építési jellegű. Ilyen arányeltolódás következtében a feldolgozóágazatok beruházása folyó áron is jelentősen csökkent (gépiparban 45, élelmiszeriparban 23 százalékkal). Valamennyi főágazatban romlott az eszközök állapota, különösen a gépeké. A megvalósított beruházás nem volt elegendő még a korábbi műszaki színvonal megtartására sem. A megyei székhelyű vállalatok viszonylag jobb állapotú eszközökkel rendelkeznek, mint más vállalatok megyei telepei. Ez a tény is arra utal, hogy a fővárosból az elavult gépeket telepítik le, illetve elhanyagolják a vidéki egységek fejlesztését, a szükséges eszközöket itt még munkaerővel tudják pótolni. Az ipari vállalatok, szövetkezetek műszaki fejlesztésre fordított kiadása több mint 10 százalékkal növekedett, és abszolút értéke továbbra is alacsony, a termelési érték fél százaléka. Az összeg kétharmadát gyártmány- és gyártásfejlesztésre fordították. A külföldi szabadalom vásárlására fordított összeg öt év alatt nem érte el az 50 millió forintot. A vizsgált időszakban forgalomba hozott termékeknek valamivel több mint 1 százaléka volt új, 3-4 százaléka korszerűsített A gyártmányok átlagéletkora csökkent, de még mindig több, mint 10 év. A termékek minőségének alakulásában szélsőséges tendenciák figyelhetők meg. Egyrészt a kiváló minőségű áruk részaránya nőtt, amely jobb az országos átlagnál. Másrészt nőtt a minőségi károk összege is, amely meghaladta a nyereség 10 százalékát, ez viszont magasabb az országos átlagnál. Az építőanyag-iparban és a könnyűiparban volt a legtöbb veszteség, amely döntően a leminősítésekből ,adódott. A vizsgált időszakban módosult a szervezeti és irányítási rendszer is, az iparban decentralizációs folyamat indult be. A mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek száma kettővel csökkent, egyesülés, illetve szakszövetkezetekké történő átszervezés miatt. Létrejött a Mezőhegyesi Kombinát, és a megye déli részén a szövetkezetek gazdasági társasága, továbbá a két szövetkezeti szövetség egyesült. Legnagyobb változásra az ipar területén került sor. A trösztök megszűnésével négy élelmiszeripari vállalat önállóvá- vált. A Gelka és az Afit átszervezésével összesen hét kisvállalat alakult. A Mezőgép kettévált, a békési gyárat átvette a Ganz-Mávag. A HTV gyára a BHG Híradástechnikai Vállalathoz került. A Fékon megyei telepeiből megalakult az Unicon Ruházati Vállalat. A Forcon tröszti vállalattá alakult. A gép- és köny- nyűiparban három telephelyet, az építőiparban pedig két vállalatot leányvállalattá szerveztek át. Három kisszövetkezet alakult, és a munkaközösségek, illetve szakcsoportok száma meghaladja a hétszázat. A szervezeti változásokkal a megyei székhelyű vállalatok száma tízzel gyarapodott, és nyolccal csökkent a nem megyei központú telephelyek száma. A koordinációs kapcsolatok javítása érdekében a gép- és könnyűiparban egy-egy gazdasági társaság alakult. Minisztériumi kezdeményezésre a tervciklus elején energiaipari, majd azt követően ipari bizottság jött létra Lényeges változás történt a vállalatok irányítási rendszerében is. Az állami vállalatok több mint 80 százaléka ön- kormányzati irányításra tért át. Az elmúlt öt évben az aktív keresők számának csökkenése mellett lényeges szerkezeti átrendeződés ment végbe. A főbb termelő ágazatokban csökkent, az infrastruktúra területén, illetve a nem anyagi ágazatokban növekedett a létszám. A termelés növekedési ütemét a termelékenység javulása meghaladta, de színvonala még jelentős növelésre szorul. A munkaerő-mozgásban továbbra is a spontán elemek játszották a meghatározó szerepet, a vállalatok szervezett átcsoportosítást csak szerény keretek között hajtottak végre. A létszám vállalaton belüli szerkezete .nem mutat pozitív irányú változást. Tovább nőtt a nem fizikai létszámarány, és számottevően nem csökkent a termelést kiszolgáló, anyagmozgató, a közvetlenül nem termelő fizikaiak létszáma. Érzékelhető fejlődés következett be a szakképzettségben, ez azonban csak a megye korábbi helyzetéhez viszonyítva jelentős. Az aktív keresők középiskolai, illetve felsőfokú végzettsége alapján a megyék sorrendjében továbbra is az utolsó harmadban helyezkedünk el. A felnőttszakoktatás létszáma összességében csökkent. Egyre kevesebben vállalkoznak a második szakma megszerzésére. Jelentősen csökkent a felnőtt szakmunkások aránya a középiskolákban is. Az üzemekben folyó képzés szorosan a termeléshez kapcsolódik, és alapvetően betanító jellegű. Csökkent a fizikai dolgozók részvétele az alapműveltséget általánosan fejlesztő művelődési formákban. Még mindig magas az általános iskolát el nem végzettek száma, a 40 éven aluliak körében 10 ezer fő körül van. Sokan közülük a mezőgazdaság munkaerőhiányos állattenyésztési ágazatában dolgoznak, de vannak ipari üzemek is, ahol a fizikaiak 12—15 százaléka nem fejezte be az általános iskolát. Az alacsonyan képzett munkások sok helyütt gátlói a szerkezetváltáshoz elengedhetetlen termelési kultúra minőségi javulásának. Az elmúlt tíz évben az első számú gazdasági vezetők — zömében nyugdíjazás miatt — majdnem teljesen kicserélődtek. Az alkalmatlanság miatti cserék aránya átlagosan 10 százalékos — néhány területen az indokoltnál is alacsonyabb — volt. Itt a hatáskörileg illetékes pártszervek nem voltak elég következetesek, hiányzott a kezdeményezés, túl sok volt a türelmi idő. Az utánpótlás szempontjából gondot jelent, hogy a vezetésben kipróbált fiatalok aránya alacsony, nincs megfelelő választás; lehetőség. A politikai, szakmai végzettség jelentős javulása ellenére még mindig magas, a középiskolát végzett vezetők aránya, különösen a szövetkezeti iparban. Több köz- gazdasági és műszaki vezetőre van szüksége a termelő- ágazatoknak. A megye északi és keleti térségeiben a mező- gazdasági szakember-ellátottságot is javítani kell. Az utóbbi időben a nehezedő gazdasági helyzet egyre több problémát vetett fel a vezetők körében is. Egyre gyakrabban tapasztalható: a fásultság, a lelkesedés hiánya, a pesszimista hangulat. Az egyre jobban terjedő anyagias szemlélet a gazdasági vezetőkre is kezd jellemzővé válni. Növekvő számú szabálytalansággal, visszaéléssel, etikai normákat sértő vezetői magatartással lehet találkozni. Általános tapasztalatok, feladatok Az elmúlt időszakban a nem rubelelszámolású exportnövelés kényszere szigorú importgazdálkodással, gyakran változó szabályozással és növekvő jövedelem-központosítással párosult, amely a vállalatok, szövetkezetek gazdálkodását esetenként a természetes folyamatoktól eltérő pályára terelte. A gyorsan változó piaci viszonyok és szűkülő beruházási lehetőségek átrendezték a termelés szerkezetét. A mezőgazdaság a kedvezőtlen időjárási Viszonyok között is bizonyította életképességét, stabilitását. A megye gazdaságában betöltött szerepe tovább erősödött, de tartalékai jelentősen csökkentek. Az építőipar gazdaságilag rendeződött, de a minőséggel és az árral kapcsolatos kifogások szaporodtak, az erőforrások beszűkültek. Az ipar ágazatai között előtérbe kerültek a bányászat, energiaipar és a gépipar egyes szakágazatai. A híradás- és műszeripar kibontakozása lassú, az elektronikai ipar nem tudott meghonosodni. A könnyűipar volumennövelés nélkül erősítette szerepét az exportban, és a jövedelemtermelésben. Az építőanyagipar pozíciói gyengültek, a termékei iránti kereslet csökkent. Legnehezebb helyzetbe az élelmiszeripar került, központi támogatás nélkül egyes vállalatok gazdálkodása veszteséges lenne. Az egyes szektorok szerepét vizsgálva egyértelmű, hogy a mezőgazdaságban és az iparban a szövetkezetek súlya nőtt, a nagyobb önállóságból adódó lehetőségeiket jól hasznosították. A kisüzemi gazdaságok, és kisvállalkozások gazdasági hasznossága kimutatható, de a szabálytalanságok szaporodásával a társadalmi feszültség is nő. Valamennyi ágazatban romlott az eszközök állapota, a termékek és technológiák megújulása lelassult. Az ipari termékek átlagos életkora magas, a termékcserélődés üteme vontatott, az új és korszerűsített gyártmányok aránya viszonylag alacsony. Nőnek a nem megfelelő minőség miatt keletkezett veszteségek. Nincs megfelelő előrehaladás a kooperációs kapcsolatok javulásában. Mindezek rontják a verseny- képességet, hozzájárulnak az árveszteségek növekedéséhez. A gazdasági szervezetek hosszabb távra nem terveznek, ehhez nem is rendelkeznek megalapozott információkkal, általában „túlélési politikát” folytatnak. A kívánatos megújulást az emberi tényezőkben, a társadalmi viszonyokban tapasztalható negatív jelenségek sem segítették. A képzés nem igazodott kellő rugalmassággal a szakmai igényekhez, a magasabb jövedelemszerzésre alkalmas szakmákban túlképzés van. Egyes szakmák és a műszaki értelmiség leértékelődött. A fegyelem lazult, az anyagias szemlélet erősödött, a második gazdaság felértékelődött, jövedelemszerző szerepe fokozódott. A szerkezetváltás elsődlegesen az anyagi lehetőségek, a beruházásra szánt összegek függvénye. Lényeges elmozdulás nem képzelhető el pénz nélkül. De az elmúlt öt év tapasztalataiból is belátható, hogy az anyagiak mellett nagyon sok múlik az emberi tényezőkön, az általános és szakmai kultúra megújulásán, színvonalának fokozásán. Ebben a munkában a párt- és állami szervek, valamint a tömegszervezetek sajátos eszközeikkel többet tehetnek, ha növelik aktivitásukat, politikai ráhatásukat a felmerülő akadályok elhárításában. A megyei pártértekezleten meghatározott célok és feladatok megadják a fő irányokat a termelési szerkezet VII. ötéves tervi fejlesztéséhez. Az egyes főágazatokban a sajátos ágazati tennivalókat a korábbi pártbizottsági határozatok tartalmazzák. Az elmúlt öt év tapasztalatai nem indokolják a korábbi döntések módosítását, de néhány feladat kiemelése — amelyek végrehajtása nagyobb megyei ráhatást igényel — szükségesv N A megye fejlődésének kulcskérdése a gazdaság dinamikus fejlesztése. A feladat végrehajtásában váljon fő tényezővé a termelési szerkezet változtatásával a jövedelmezőség javítása mellett a termelés volumenének gyorsabb ütemű növelése. Mindez párosuljon a termelékenység, a minőség, a verseny- képesség javulásával, az export fokozásával. Az iparban kiemelt feladat a természeti és ágazati adottságokon alapuló műszaki fejlesztéssel alapvetően az intenzív fejlődés biztosítása. A gazdaságilag hátrányos térségekben — elsősorban az átlagos műszaki színvonalat meghaladó — ipartelepítés célszerű. Indokolt a szervezeti és irányítási rendszer továbbfejlesztése, a gyárak, telephelyek anyagi érdekeltségének, önállóságának növelése, a vállalatok és szövetkezetek közötti együttműködés szélesítése. Az élelmiszer- és nehézipar arányát jiövelni kell újabb, korszerűbb gyártási kultúrák meghonosításával. A szénhidrogénipar kiemelt fejlesztésével az ágazat súlya tovább nő, amely a termelés növekedése mellett a megyei gázprogram kiteljesedését is elősegíti. A gépiparban a gyártástechnológiát kell korszerűsíteni, és meg kell teremteni a kiemelt programokhoz való kapcsolódás feltételéit. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdasági gépek, a járműipari részegységek, a forgácsolószerszámok, az energetikai berendezések gyártását. A fogyasztási cikkeket előállító szervezetek az importM- váltás mellett bővítsék a választékot, fokozzák az exportot. Az élelmiszeriparban technológiai korszerűsítésekkel növelni kell a feldolgozottságot, a jó minőségű, exportképes, jövedelmező termékek mennyiségét és választékát. A mezőgazdasági üzemek és az élelmiszeripari vállalatok kölcsönös előnyökre épülő együttműködésével javítani kell az élelmiszer- termelés hatékonyságát. Továbbra is fontos feladat a nyersanyagtermelés, a -feldolgozás és -tárolás összhangjának javítása, a gabonatárolók, hűtő- és csomagolókapacitások fejlesztése. Az építőiparban kiemelt’ feladat a kapacitások iránti kereslet rugalmasabb követésével az egyensúly megteremtése. Fel kell készülni a felújítási feladatokra. Nagyobb figyelmet kell fordítani a szervezettség és a minőség javítására, valamint az építési költségek csökkentésére. A mezőgazdaságban folytatni kell a gabona és húsprogram végrehajtását. A fajlagos hozamok növelésével, a veszteségek csökkentésével fokozni kell az ágazat jövedelmezőségét. Ebben az integrációs szervezetek fejtsenek ki hatékonyabb segítséget. Tovább kell javítani a termelés anyagiműszaki feltételeit, a tudomány eredményeinek gyorsabb átvételét. A termelési és értékesítési biztonság stabilizálásával növelni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. A lehetőségekhez mérten tovább kell növelni az alap- tevékenységen kívüli tevékenységek arányát. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek termelési szerkezete és technikai feltételei igazodjanak jobban az adottságokhoz, gazdálkodásuk váljon eredményesebbé. Az ágazat dinamikus fejlődését elsősorban a növénytermesztésre alapozottan kell biztosítani. Szolgálja ezt a melioráció ütemes folytatása, a termőterület-csökkenés további lassítása, a talajerő-gazdálkodás színvonalának javítása, a korszerűbb fajták és agrotechnikai eljárások alkalmazásának szélesítése. Az állattenyésztésben mérsékeltebb növekedési ütem mellett javítani kell a minőséget, a piaci igényekhez való alkalmazkodást. v Az iparban és a mezőgazdaságban kulcsfontosságú feladat a termelési tényezők takarékosabb felhasználásával, a minőség javításával fokozni a termelés eredményességét, volumenét és az exportot. Ezt a célt szolgálja jobban a magasabb szellemi értéket tartalmazó termékek bővülésével megvalósuló szerkezetváltás. A szükséges anyagi-műszaki feltételek megteremtését a központi programokhoz való kapcsolódás szélesítésével, a hitellehetőségek bátrabb igénybevételével kell elősegíteni. A szellemi erőforrások biztosításában a szakmai kultúra színvonalának emelésében az üzemi erőfeszítések mellett megyei segítség, ráhatás is szükséges. MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA
