Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

NÉPÚJSÁG 1987. január 6„ kedd Orosházi Állami Gazdaság Ha 18 millió tonna teremne... Ahol a teljesítményt fizetik meg Az elmúlt években, de kü­lönösen az utóbbi hónapok­ban egyre inkább felerősö­dött az az igény, hogy gaz­daságunkban csak a tényle­gesen elvégzett munkát fi­zessék meg. A vállalatoknál, üzemekben igyekeznek az újszerű követelményekhez alkalmazkodni, természetesen gyors, robbanásszerű válto­zást nem lehet elérni egyik napról a másikra. Különö­sen az állattenyésztésben ne­héz a valóságos termeléshez igazodó bérezési rendszer ki­alakítása. Az Orosházi Álla­mi Gazdaságban többéves folyamat eredményeként ta­valy a második félévben ve­zették be az egységes ala­pokon nyugvó, hozamérték- elszámolási rendszert, amely­nek lényege, hogy összhang­ba kerüljön a vállalati és az egyéni érdek. Dr. Béres József, a gazda­ság állattenyésztési főága- zatvezetője a következőkép­pen fogalmaz: — Az állattenyésztésben, a termelésben részt vevők mindegyike valamilyen for­mában hat az állatokra. Ná­lunk a sertéstelepen a havi fizetéshez kötött érdekeltsé­get teremtettük meg. Ennek lényege, hogy a tárgyhóna­pot követően két-három na­pon belül ismerjük a natu­rális mutatókat. Ezek figye­lembevételével kapják meg a bérüket a telepen dolgo­zók. Tehát nálunk nincsen alapbér, hanem a teljesítmé­nyektől függően részesülnek díjazásban az állattenyészté­si dolgozók. Mondok egy példát, hogy közérthetőbb legyen ez az új módszer. A tenyésztési részlegben 15-en tevékeny­kednek, inszeminátorok és kocagondozók. Optimálisan havonta 4200 malacnak kell születnie a telepen. A te­nyésztési részleg dolgozóinak bére tehát attól függ, hogy a 4 hónappal korábban vem- hesített kocák hány malacot adnak. Korábban az insze­minátorok abban voltak ér­dekeltek, hogy minél több malac szülessen. Csőszi Zoltán fiatal insze- minátor 1981-től dolgozik az állami gazdaságban, időköz­ben katona is volt. Ö így vélekedik a rendszerről. — Most valamennyien ab­ban vagyunk érdekeltek, hogy minél kevesebb kocától ál­lítsuk elő az optimális ma­lacszámot. Ügyelni kell ar­ra, hogy időben válogassam ki a búgó kocákat, hogy kedvező időben történjen a termékenyítés. Nagy gondot fordítunk az egészség meg­óvására, a betegségek meg­előzésére. A nyáron szerel­tem le, s amikor egy hetet lehúztam a telepen, olyan jók voltak a mutatók, hogy naponta több mint 400 fo­rintot kerestem. Jó néhány területen előrelépésre van még szükség, a jelenlegi száraztakarmány-etetésről jó lenne minél előbb áttérni a nedvestakarmány-etetésre. Az Orosházi Állami Gaz­daságban az idén a közgaz­dasági csoporton belül lét­rehoznak egy 2-3 tagú inno­vatív csoportot. Ezeknek a szakembereknek a feladata az lesz, hogy feltérképezzék az országban meglevő, anyagi érdekeltségi. rendsze­reket, megvizsgálják ezek bevezetésének jogi lehetősé­geit. A legfrissebb szakiro­dalom tanulmányozása mel­lett helyszíni szemléken győződnek meg az új eljárá­sok kedvező voltáról. A ké­sőbbiekben majd saját kö­rülményeiket figyelembe vé­ve tesznek javaslatot az egyes rendszerek bevezeté­sére. Az idén előre kívánnak lépni a havi értékelésben és már a közgazdasági számí­tásokon alapuló mutatókat' veszik figyelembe a dolgo­zók bérezésénél. A sertés­telepen a tmk-sok, valamint a takarmánykeverőben dol­gozók is új rendszerű bére­zésben részesülnek. A ko­rábbi órabér helyett a mű­szaki szakemberek az egyes fázisok- eredményeitől függő bért kapnak. A takarmány­keverőben korábban a meny. nyiségi szemlélet uralkodott. Jelenleg a közvetlenül le­gyártott táp mennyisége csak egyharmadát teszi ki a havi jövedelemnek, a többit az ágazatban elért súlygyara­podás és az értékelhető mu­tatók alapján kapják. A műszakvezetők, főága- zatvezetők is mozgóbérrend­szerben dolgoznak, azaz a ténylegesen megtermelt ér­ték alapján részesülnek anyagi juttatásban. Év köz­ben, negyedévenként idő­arányosan megvizsgálják a nettó eredményt, megnézik a ráfordításokat. Ha pozitív el­térés van a tervhez képest, akkor megkaphatják a ve­zetők a prémiumot, ha ne­gatív a mérleg, akkor a kö­vetkező negyedévet ezzel a hiánnyal indítják. Év végén összesítik ezeket a mutató­kat és ennek figyelembevé­telével kapják meg a pré­miumot a dolgozók. Újdon­ságnak számít az is, hogy tavaly a negyedéves prémi­umrendszert a dolgozókra is kiterjesztették. Az egyes szo­cialista brigádok saját szor­zókulccsal szorozhatják fel a mutatószámokat és így kap­ják meg az eredménytől függő pénzt. Ennek az új rendszernek a hatására az első félévben dinamikus eredménynövekedés indult meg, amely a második fél­évben megtorpant. A vissza­esésnek több oka (állat­egészségügyi, takarmány stb.) van. 1983-ban került a fiazta- tóba Széli Péterné gondozó. Tőle arról érdeklődtünk, megéri-e a sertéstelepen dolgozni ? — Megtalálom a számítá­som a telepen. Jómagam 40 kocát gondozok és azok sza­porulatát. Sajnos, a máso­dik félévben hozamelmara­dás volt, de igyekszünk ke­resni, kutatni a visszaesés okait. Mi az elhullási száza­lék és a választási súly alapján részesülünk fizetés­it sertéstelepről A Békés megyei állami gazdaságok társulásos t or­mában, az Orosházi Állami Gazdaság gesztorságával, 1972-ben hozták létre a pavi- lonos rendszerű, holland Big—Dutchmann technoló­giájú sertéstelepet. Később átvette az Orosházi A. G. az egész létesítményt. Kezdet­ben évente mintegy 20 ezer malacot termelt a telep. 1975-től 1980-ig mintegy 40 ezer malacot állítottak elő évente. Korábban több faj­tával kísérleteztek, 1978 óta a Kahybot tartják. 1981-ben álltak rá az optimálisnak nevezhető évi 50 ezer malac előállítására. Több vezetői váltás után 1981-ben alakult ki a jelenle­gi szakgárda. Napjainkban mintegy 180-an dolgoznak a telepen, 2200 kocát gondoz­nak.’ A Gyulai Húskombinát­nak tavaly több mint 10 ezer hízó sertést adtak át, s az állomány 95 százaléka volt I—H. osztályú minőségű, az országos 88 százalékkal szemben. Múlt évi árbevételi tervük 185 millió forint volt, s vár­hatóan mintegy 180 millió fo­rintra teljesül ez a célkitű­zés. Nyereségtervük 36 mil­lió forint volt, GMV takar­mányköltségen számolva. Ezt sikerült túlteljesíteniük, a jelenlegi adatok szerint 36—38 millió forint nyereséget állít elő a telep, s több mint a felét adja a sertéságazat az összvállalati eredménynek. ben. Átlagosan kijött a 6 ezer forint havonta, jelenleg olyan 5700 körül viszek ha­za. Reggel 7-től délután ne­gyed négyig tart a műszak, folyamatos munkarendben dolgozunk, vannak váltósa­ink. Most is már előre meg­egyeztünk, kik dolgoznak a karácsonyi ünnepek alatt. Dr. Béres József főága- zatvezető a továbblépés le­hetőségeiről a következőket mondja: — Ez a teljesítményhez igazodó bérezési rendszer új gondolkodásmódot is igényel a dolgozóktól.. Éppen ezért igyekszünk továbbképezni az embereket. Nem régen feje­ződött be a sertéságazatban a tanfolyam, amelyen 15-en szereztek bizonyítványt. Egy hónapja kezdődött egy ugyanilyen tanfolyam a szarvasmarha-tenyésztés­ben dolgozóknak. Az idén a szarvasmarha-ágazatban sze­retnénk bevezetni a havi teljesítménybérezési rend­szert. Az elképzelések azt a célt szolgálják, hogy növe­kedjenek a teljesítmények, csökkenjenek a költségek. Ha sikerül, már az idén megvalósítjuk a közös koc­kázaton alapuló, . vállalkozói díjjal honorált rendszert a sertéstenyésztésben. A másik elképzelés, hogy a már most alkalmazott teljesítménybé­res rendszert továbbfejleszt­jük, még inkább segítségül hívjuk a számítógépet a költségek optimalizálásánál. Az Orosházi Állami Gaz­daságban a VII. ötéves terv során mintegy 100 millió fo­rintot fordítanak az állatte­nyésztés korszerűsítésére. Már jó ütemben halad a szarvasmarhaprogram meg­valósítása, s az idén meg­kezdik a sertéstelep re­konstrukciós programjának kidolgozását. Az elavult gé­pi berendezéseket, technoló­giát igyekeznek fölváltani egy korszerűbbel, a sertések igényeihez jobban igazodó­val. Várhatóan a tervezett technológiai csere 1988-ban kezdődik. Dr. ’ Násztor Sándor, az ál­lami gazdaság igazgatója így fogalmaz: — Valamennyiünk előtt is­mert pártunk jelenlegi gaz­daságpolitikája, amelynek lé­nyege a teljesítmények fo­kozása. Nálunk a főágazatok nagyfokú önállóságot élvez­nek, saját maguk döntenek arról, hogy hogyan használ­ják fel a meglevő anyagi, műszaki feltételeket. Sertés­telepünkön évente mintegy 40—42 ezer hízót nevelünk, s ezek jelentős része export­képes. Bővítettük a házi vá- góhidunkat, tavaly mintegy 27 ezer állatot vágtunk itt le. Mindez sertésenként 3— 400 forint többletjövedelmet eredményez. Sok fiatal szak­ember dolgozik nálunk, akik hívei az újításoknak, az okos ötletek megvalósításá­nak. Várhatóan ennek kö­szönhető, hogy a több mint 10 millió forintos aszálykár ellenére a múlt esztendőben elértük a 40 millió forintos vállalati nyereséget. 4* Az orosházi példa azt bi­zonyítja, keresni, kutatni kell azokat a módszereket, amelyek megteremtik a dol­gozók anyagi érdekeltségét az egyes termelési folyama­tokban. Természetesen nem lehet receptszerűen alkal­mazni ezt a bérezési for­mát, de a helyi sajátossá­gokhoz igazodva, a körülmé­nyeket figyelembe véve bi­zonyára sok helyen haszno­síthatók a módszer egyes elemei. Verasztó Lajos Hogy mik vannak? Láttam, egy szobrot az Űjkígyósi Aranykalász Tsz-ben Bozó József termelési főmérnök, elnökhelyettes irodájá­ban. Egy Robert névre hallgató törzskant ábrázol. A szo­bor élethű, akkora, mint egy jókora választott malac. Arányos, tehát bármikor az eredeti méretre kinagyítható. Szobrászművész alkotta, Domokos Béla több hasonló tel­jesítményű más állatszobrok hazai készítője. Eddig még mindenki megcsodálta — hallottam a szobor őrzőjétől Rögvest felvetődött bennem: miért tartják ilyen becs­ben Újkígyóson Róbertét? A válasz roppant egyszerű. Ez a Herceghalomról származó kan, süldőkorában került a téesz törzstenyészetébe több társával együtt. Teljesítmé­nyével elismerésre méltó tettet hajtott végre, mert gene­tikai értelemben megalapozta, országos hírűvé tette az Űjkígyósi Aranykalász Tsz sertéstörzstenyészetét. Állami intézményekben ellenőrizték Robert utódait. Az elismerés úgy szállt vissza a téeszre, hogy a legszigorúbb felügyelet és ellenőrzés mellett az utódok 2,50 kiló abrak elfogyasztásával gyarapodtak egy kilót. Kígyóson évek óta jelentős jövedelemtermelő ágazat a sertéstenyésztés és -hizlalás. Tavaly, 1986-ban 30—35 mil­lió forint ágazati eredményt értek el. A háztájiban te­nyésztett és tartott Robert lányai is hasonló jövedelme­zőséget biztosítanak. Hát ezért a nagy becs. Kérdés: lesz-e ebből a Róbertból köztéri szobor? A gondolattal évek óta barátkoznak. Egyelőre tartanak a közvélemény előítéletétől. Lehet, hogy sznobnak kiáltanák ki őket? Nincs kizárva, de azok, akik ilyen véleményre helyezkednek, nem ismerik a világot, melynek több or­szágában a Roberthez hasonló nevezetességekről már ké­szítettek köztéri szobrokat. Hollandiában az egyik város főterén tejelő tehén szobra vonja magára a látogató fi­gyelmét. A szobor talapzatán „ANYÁNK” felirat áll. Ez nyilván átvitt értelemben értendő, mert az életet adó, a megélhetést biztosító anyjukról lehet szó. Űj-Zélandon nemrégiben avattak fel egy juhnyájat őrző kutyaszobrot, szintén valamelyik köztéren. Az avatóbeszédet maga a miniszterelnök mondta. Ilyen távolról nem tudjuk megítélni cselekedetük he­lyességét. De bizonyára igazuk lehet a tehén és a kutya teljesítményének köztiszteletbe állításával. Valószínű, mindkét esetben a tények mögött az ember áll, akin, vagy akiken a szoborrá merevített két állat segített, vagy segít. Emlékeztető ez egészen a javából. Valószínű, hogy Üíklavóson is ilyesmi lehet a dolgok mélyén. Ezért tisz­telettel beszélhetünk róluk. j) k Mit tegyünk a gabonával? Ma már bizonyosra vehe­tő, hogy a gabonatermés mennyisége elmarad a ter­vezettől. Ezt már tavaly nyáron lehetett tudni, hiszen az aszály megtizedelte a ka­lászos növényeket. A kuko­rica termése ugyan valami­vel több lett a vártnál, de a gazdaságok bevételei ösz- szességében kedvezőtlenül alakultak. 1986 a második esztendő, amikor a gabona rosszul fizetett. A cél pedig ennek éppen a fordítottja, hiszen a VII. ötéves tervidőszak végére 17,5-18 millió tonna gabonát kellene termelni. Ennek el­sőrendű oka. hogy a me­zőgazdaság, illetve annak fontos részeként a gabona­termelés a mostaninál is na­gyobb arányban szolgálja a külgazdasági egyensúly ja­vulását. Nyomott árak Ez utóbbinak nemcsak a kedvezőtlen időjárás miatti kár, hanem a világpiac je­lenlegi helyzete is ellent­mond: a felgyülemlett kész­letek miatt ugyanis nyomott a gabona ára. A fejlett or­szágoknak a felesleges, a fejlődőknek a hiányzó ga­bona okozza a gondot. Végül is volna helye a készletek­nek, de ahol a fogyasztás növekedésére lehetne számí­tani, ott nem tudnak az áru­ért fizetni. Magyarország szempontjá­ból a világpiac telített ga­bonával, hiszen mi elsősor­ban a hozzánk közelibb or­szágokba exportálhatunk. A szállítási távolságok növeke­dése ugyanis megkérdőjele­zi az export gazdaságosságát, mert a fuvarköltségek elér­hetik az eladási ár 30-40 százalékát is. Ahová viszont a fuvarköltségek miatt érde­mes szállítani, ott alig bő­víthető a piac, s telítettsége miatt az árak is alacsonyak. Jelenleg a 100 dollárt sem éri el a búza tonnánkénti világpiaci ára, s ez éppen csak fedezi a hazai termelés és a felvásárlás költségeit. A nyugat-európai országokban számottevő bővülésre nem is számíthatunk, lényegében maradnunk kell hagyomá­nyos piacainknál. Az exportból származó be­vételek persze nemcsak a feldolgozatlan termék érté­kesítéséből származhatnak. Gyakori érv az export bőví­tése mellett, hogy eladhat­nánk lisztet, kukoricacsíra- olajat. izocukrot és még szá­mos, gabonából készített ter­méket. A felmérések szerint azonban e termékek piacán is erőteljes a verseny, ugyanakkor a hazai feldol­gozó kapacitás szűkös, és a technológia is elmarad a vi­lágszínvonal mögött. Marad­na még a vetőmagexport nö­velése, de ennek is sok kor­láta van. A kukorica „koz­mopolita-növény”. vagyis a világ számos térségében ter­meszthető, ugyanakkor a ve­tőmagexportot szolgáló ne­mesítésben elmaradunk a világ legjobbjai mögött. A búza nemesítésében élenjá­runk, e növény vetőmagjá­nak exportja viszont csak korlátozott területen lehet­séges. Húshegyek Nyugat-Európában Jelenleg 10 millió ton­na gabonát használnak fel az országban takar­mányozásra, 2,7 millió ton­nát étkezési és ipari célok­ra, félmillió tonna a vető­mag, megközelítően ennyi az éves veszteség. Az összes szükséglet kereken 13,5 mil­lió tonna. Az export eddig is az úgy­nevezett maradékelv szerint történt, vagyis azt a meny- nyiséget adtuk el a külpia­con. amelyre itthon nem volt szükség. Jelenleg a „mara­dék” 2—2J5 millió tonna, amely elegendő arra, hogy a hosszú távú szerződések­ben megfogalmazott kötele­zettségeinket teljesítsük. A tervek azonban a termelés bővülésével számolnak, így változatlan hazai felhaszná­lás mellett növekvő meny- nyiség jut majd exportra, melynek gazdaságos elhelye­zése a nyomott világpiaci árakon nehézkes. A termelés bővítését a vi­lágpiaci árak önmagukban nem tagadják, hiszen a régi paraszti bölcsesség szerint a gabonát „bőrben” is el le­het adni. Vagyis: előbb fel kell etetni az állatokkal, s azok húsából készített ter­mékeket exportálva térülnek meg a gabonatermelés költ­ségei. A legutóbbi években azonban a hús világpiaci ára is csökkent, s egyes ter­mékek gazdaságtalanul ér­tékesíthetők. Mégis szükség van rá Az eddigiekből látszólag az következik, hogy nincs értelme a gabonatermelés fejlesztésének. Mindez csak látszólagos, s a magyar gaz­daság jelenlegi helyzetében az alacsony világpiaci árak­ból nem következik az, hogy a gabona- é? a hústermelést fékezni lehetne. A százmil- liárd forint értékű élelmi­szerexportra ugyanis mind­addig szükség van a külgaz­dasági egyensúly megőrzése érdekében, amíg ennek csök­kenését más népgazdasági ágak nem képesek pótolni. A gabonatermés a mosta­ni feszültségekkel együtt is alkalmas arra. hogy jól szol­gálja a hazai ellátást, vala­mint a szerény gabona- és tekintélyes mennyiségű álla­ti termékek exportja révén a külgazdasági egyensúlyt. Jövője több tényezőtől is függ: befolyásolja a világ­piac alakulása s az egész magyar gazdaság teljesítő- képessége. Ezek mélyreható elemzése, ismerete és egyez­tetése nélkül nem lehet dön­teni a gabona sorsáról, le­gyen az fejlesztés, szinten tartás, vagy visszafejlesztés. V. Farkas József hírek a világgazdaságból ELVÁNDORLÁS AZ EMÍRSÉGEKBŐL. Elvándo­rolnak a vendégmunkások az olajországokból. Az Egyesült Arab Emírségekből például egyetlen hónap alatt — no­vemberről szóló statisztika szerint — csaknem 6 ezer külföldi munkás utazott el. Az elvándorlások fő oka, hogy a lecsökkent olajárak miatt megcsappantak a be­ruházások, és így a munka- alkalmak is. Az emírségek hatóságai korábban be is je­lentették terveiket, hogy mérsékelni fogják a külföldi munkaerő létszámát, ám nemrégiben — attól tartván, hogy a tömeges elvándorlás a fejlesztési tervek megvaló­sítását veszélyezteti — eny­hítettek a külföldiekre vo­natkozó rendszabályokon; megengedték, hogy család­tagjaikat is behozhassák az emírségek területére. IRÁNI—TÖRÖK OLAJ­ÜGYLET. Hatmillió tonna iráni olaj ez évi vásárlásáról állapodott meg Törökország Iránnal és a két ország tár­gyal egy Iránból induló ve­zeték építéséről is. Irán ola­ját az Opec által december­ben Genfben megállapított hivatalos szerződéses áron — hordónként közel 18 dollá­rért — adja. A megállapo­dás egyik jele a jó kétolda­lú kapcsolatoknak, tűnik ki a jelentésekből, miként az is, hogy az iráni miniszter- elnök Törökországba utazik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom