Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
1987. január péntek JgNilUJ&Td SZERKESSZEN VELÜNK! Tótkomlós és a BASIC Nagyközségünkben már a tavasszal jelentkezett az igény, hogy a felnőttek is megismerkedhessenek a számítógéppel, a programozás alapjaival. Talán nemcsak a munkájukhoz van erre szükség, hanem általános emberi igény, hogy szeretnénk a gyerekeinkkel lépést tartani, hogy nem akarunk a kortól lemaradni. Ma már szinte az általános műveltség része az, hogy ne legyen a számítógép „tabu”. A község vezetői és az intézmények támogatták ezeket a kezdeményezéseket, összehangolták elképzeléseiket, és kezdődhetett egy számítógépes tanfolyam. A vállalatok jó együttműködését mutatja, hogy a tanfolyam tárgyi feltételeit, azaz a számítógépeket a hallgatók rendelkezésére bocsátották, így kialakítottak a művelődési központban egy számítógépes oktatótermet. A számítógépek az intézmények (Jankó János Általános Iskola, szlovák iskola), termelőszövetkezetek (Viharsarok, Nagykopáncsi Kossuth Tsz) és vállalatok (háziipari szövetkezet, Serköv, tojástermelő közös vállalat) tulajdonát képezik, mégis jól járnak ezek az intézmények, mert cserébe 1-2 szakemberük képzését ingyen biztosították. Ezzel az összefogással megteremtették a tárgyi feltételeket, a személyi feltételek is ugyanilyen jók. A tanfolyam előadója, vezetője Ábrándi Tamás, a Viharsarok Termelőszövetkezet számítás- technikai tanácsadója. Róla elmondhatjuk, hogy a számítástechnika kiváló szakembere, hiszen 1971 és 1983 között Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen dolgozott, ott kutatással foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Szívügyének tekinti a számítástechnika népszerűsítését, tagja a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak. Mint elmondta, célja, hogy a számítástechnikai alapismeretekkel tisztában legyenek a hallgatók, a Basic alapjait szeretné közismertté tenni. Ezzel párhuzamosan rövid fejlődéstörténetet mutat be az elmélet és a gyakorlat váltakozásé - sával. A tanfolyam 27 jelentkezővel indult, a résztvevőket két csoportra bontották.--------------1----------------------------I deális dolog, hogy két ember jut egy gépre. Commodore 16-os típusú gépeken tanulnak, hiszen a vállalatoknál is zömében ilyenek vannak, sőt örvendetes, hogy az országban — így Tótkomlóson is — egyre több számítógép van a családokban. Szinte még alig kezdődött meg a tanfolyam, máris nagy az érdeklődés a környékről is, hiszen Tótkomlósnak nagy a vonzáskörzete. Így felmerülhet egy oktatócentrum létrehozásának a lehetősége. Mivel a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak, miért ne jöhetne létre egy ilyen kis központ: a számítástechnika iránt egyre nő az érdeklődés, nő Íz emberek igénye, hogy megismerjék a jövő útját, bepillantsanak a holnap világába! Mi ennek nagyon örülünk, hogy községünk szellemiekben is így gyarapodik, fejlődik. Azt hiszem, az összefogás jó példamutatás lehet arra, hogyan lehet közösen előrelépni. Ügy érzem, hogy a falu és a város közti különbség valóban csökken. S lehet, hogy lokálpatriotizmusnak hangzik, de büszkék vagyunk, hogy Tótkomlós ebben példát mutat. Tuska Pálné, Tótkomlós Jogi tanácsok Személyi tulajdonú lakások forgalma Az otthonteremtés nem kis gond. Ráadásul legtöbbször nem is egy életre szólóan telepszünk le a végre megszerzett „tető” alá. Ha gyarapodik a család, nagyobb lakásba vándorlunk. Aztán, ha kirepülnek a gyerekek, a szülőknek túlságosan tágas lesz a három—négyszobás lakás. Mit lehet ilyenkor tenni? Magánforgalomban elég körülményes a csere. Sok hirdetésnek kell megjelennie ahhoz, és sok felesleges cserepartnert kell esténként végigkalauzolni a lakásunkon, hogy végre megtaláljuk az „igazit”. Az Országos Takarékpénztár, a tanácsi ingatlanközvetítő szervek, a takarékszövetkezetek, az értékesítés céljára lakást építő és építtető gazdálkodó szervezetek a nem állami tulajdonban levő lakásokat is megvásárolják; feltéve, ha a lakás korszerű, állapota megfelelő és értékesíthető. Ezek nyilvánvalóan szükségszerű feltételek, hiszen a vásárló szerv nem vehet meg olyan lakást, amely a nyakán marad. Ki kell-e azonnal költözni a vételre felajánlott lakásból? Sokan a szabad ég alá kerülnének ebben az esetben, ,hiszen ma már egy albérleti szobának is csillagászati ára van. Nagyon kedvező rendelkezés az, hogy ha az eladó a vételre felajánlott lakásban benn akar maradni addig, amíg az új 'a- kását használatba veheti, megteheti ezt bizonyos feltételekkel. Elsősorban akkor, ha a vásárló szervezet közreműködésével történik az új otthon teremtése is. Az eladónak igazolnia kell, hogy az új lakás építéséhez, vásárlásához adottak az anyagi eszközei. Ezután a régi lakásban való bentlakás időtartamát szerződésben meghatározzák. A lakást forgalmi -áron vásárolják meg. Természetesen az a tény, hogy az eladó továbbra is bentmarad a lakásában, vételárcsökkentő tényező. Ha az eladó kézhez veszi lakásának vételárát, ebből először ki kell egyenlítenie a pénzintézeti és a munkáltatói kölcsöntartozást, a tanácsi támogatást, a fiatal pár részére megelőlegezett és még el nem számolt szociálpolitikai kedvezmény összegét, és annak kamatát. Ha a pár új lakást épít, vagy vásárol, a kedvezmény legfeljebb az eredetileg vállalt időpontig újra megelőzhető. Az elszámolás után fennmaradó ösz- szeget az új lakás építési költségeire (vásárlására) kell elszámolni. Ha az eladó az értékesített lakást azonnal beköltözhetően átadja úgy, hogy nem épít (vásárol) kölcsönnel új lakást, akkor az elszámolás és a lakás birtokbavétele után a vételárból fennmaradó összeget egy összegben kell kifizetnie. Az állami tulajdonba, OTP-kezeléSbe kerülő lakásokat úgy értékesítik, hogy az ár megjelölésével meghirdetik, és a legtöbb készpénzt ajánlóknak adják oda. A megvásárolt lakást az értékesítés időpontjában érvényes forgalmi áron kell értékelni. Természetesen az ár magába foglalja az értékesítő szervet megillető kezelési költséget. Dr. Kertész Éva Galamb- és kisállatkiállítás A Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének gyomaendrődi csoportja december 20—21-én, a közösség létrejöttének 5 éves évfordulója alkalmából kiállítást rendezett a Déryné Művelődési Házban. Az ünnepi megnyitót Jenéi Bálint, a városi jogú nagyközségi tanács elnöke tartotta, aki elismerő szavakkal méltatta az egyesület eddigi tevékenységét. A helybeliek mellett részt vettek a kiállításon szarvasi, bél; és csabai, dévaványai, kondoros!, mezőtúri, cserkeszőlői, gyulai, mezőberényi, füzes gyarmati és törökszentmiklósi tenyésztők is. Így a szebbnél-szebb disz- és húsgalambok mellett pávakákasokat és -tyúkokat, új-zélandi és angóranyula- kat, nutriákat, perzsamacskákat, japán fürjeket és kacagó gerléket is láthatott a közönség. Sztanyik Károly, Gyomaendrőd Köszönöm a véradóknak A békéscsabai Unicon rokkantnyugdíjasa vagyok. 1986. október 30-án súlyos szívműtéten estem át, s ehhez a műtéthez sok-sok vérre volt szükségem. Amikor a volt munkatársaim erről tudomást szereztek, azonnal segítségemre siettek, véradásra jelentkeztek. Köszönettel és hálával tartozom nekik, miként a Békéscsabai Generál Szövetkezet dolgozóinak is, ahol rokkantnyugdíjasként dolgoztam. A sikeres műtét után a karácsonyi ünnepeket már szeretteim körében tölthettem. Minden véradómnak és munkatársamnak jó egészséget kívánok. Groska Györgyné Békéscsaba üzenetek Sugár Istvánná, Sarkad. A Dégáz gyulai kirendeltségének tájékoztatása szerint „a Rákóczi utcában 1986.-ban épült meg a gázvezeték, két szakaszban... az utcai vezetékek építésével egy időben a lakosok közül azok, akik a belső szerelést is el kívánták készíttetni, bekapcsolási engedélyt kaptak, arra a negyedévre vonatkozó időtartammal, amikorra belső gázszerelésük kész lesz. Az utcai gázvezeték kiépítését és üzembe helyezését követően a Rákóczi utcában, de a többi utcában is azoknak a lakásoknak a bekapcsolását végeztük el, ahol a belső gázszerelések elkészültek, a kivitelezők a nyomáspróbákat átadták. Tekintettel arra, hogy Sarkadnak ezen a részén több utcában egy időben folytak bekapcsolások, október és november hónapban az eddig elkészült, és nyomáspróbával átadott lakásokat folyamatosan üzembe helyeztük ... Jelenleg sem vár senki ebből az utcából bekapcsolásra. A levélíró lakását 1986. november 3-án helyeztük üzembe, melyről bizonylat készült, amit Sugár Istvánná írt alá. Az év hátralevő részében karbantartó szerelőink folyamatosan dolgoznak, ezért ha valaki vár bekapcsolásra, úgy, kérjük, hogy azt a sar- kadi tanács épületében levő hibabejelentőnél vagy ki- rendeltségünkön jelentse be, és a bekapcsolást elvégezzük. Sugár Istvánnét szerelőink felkeresik...” * Többeknek: Levélíróink szíves türelmét kérjük, ugyanis anyagtorlódás miatt csak később tudjuk közölni soraikat, illetve több panaszt kivizsgálásra továbbítottunk az illetékesekhez, s még nem kaptuk meg a választ. Vigyázat, állampolgár! Nem hiszem, hogy tőlem hallják először azt, miszerint nem az a hír, ha a kutya megharapja az embert, mint inkább az, amikor az ember harapja meg a kutyát. Hogyan jutott ez most eszembe? Mint mindenki, akinek elromlik valamely háztartási készüléke, felhívtam a szolgáltatást ellátó szervezetet, de kértem, hogy azon a napon, amikor a munkát elvállalják, csak két órányi időt vegyen igénybe a várakozás, a munkavégzés. Városon belül ez, úgy hiszem, megoldható. Egyébként is a szemem előtt lebeg, s mindannyian egyetértünk vele, hogy a munkaidőalap védelmében ezt nemrég rendelettel is szabályozták. Két készülék romlott el, ahogy ígérték, jöttek, s az egyiket meg is javították. Majd telefonálnak, ha lesz a másikhoz alkatrész — mondták távozáskor. Rendjén van a dolog — örültem —, majd a konyha pultján megtaláltam a véletlenül ottfelejtett megrendelőcédulát, amire — feltételezhetően a szolgáltató vállalat központjában — öles betűkkel vésték: újságíró! (így. felkiáltójellel). Mintha azt írták volna rá: „vigyázat, oroszlán”, vagy szelídebben: ha valami nem tetszik a megrendelőnek, még képes lesz rá, és megírja a lapjában. Én hiszem, hogy az újságíró a jó ügy érdekében szól! így hát azt szeretném legközelebb olvasni, nagybetűkkel: állampolgár! Példás társadalmi munkát végzett Szeghalmon Kurpé István, a városi Hazafias Népfront környezetvédelmi munkabizottságának vezetője, a HNF városi elnökségének tagja, ö tervezte a József Attila-lakótelep parkját, kitűzte a fák, utak helyét és részt vett a gyakorlati megvalósításban is. A Kinizsi utcában egy platánsort ültettek, ahol szintén ő jelölte ki a fasor helyét. Társadalmi munkájának értéke 65 ezer forintot tesz ki. A különböző fórumokon szót emelt Szeghalom utcáinak szépítéséért, célul tűzte ki az utcák, elsősorban a főutcák egységes fásítását, és szavait tettek követik. Példája követésre méltó: a városban eddig szellemi társadalmi munka szinte nem is létezett, pedig egyre nagyobb igény van erre is. A kép egy faültetési akció közben készült, az előtérben: Kurpé István EUer Ferenc, Szeghalom Az élő múlt A gyermekkor emlékei hihetetlenül érzékletesek. A múltidéző csabai percekben nemcsak képek jelennek meg előttem, hanem életre kelnek a hangok, gyakran az illatok is. Itt röppentek el fölöttem a legfogékonyabb évek. A felszabadulás után a mai Sebes György — akkor Zsíros — utcában laktunk. Iskolából jövet egyik kedvenc utam a Garay utca volt, s a mai szlovák tájház fantázianyitogató, mondhatni mesebeli hangulatot árasztott oszlopos, tor- nácos külsejével. Régen elköltöztünk Békéscsabáról, de gyakran ellátogatok ide. Mióta a Garay utcai épület tájház lett, ha csak tehetem, felkeresem, hiszen a benne található tárgyak egy része is gyermekkori ismerős, barát. A kis, udvari szoba falán függő szépen hímzett ABC alkotója, a Z. J. monogram mögött sej lő hajdani szlovák asszony nekem személyes ismerősöm volt, Kisiskolásként naponta nézegettem a gyönyörűséges betűket, melyek minden olvasókönyvnél maradandóbbak emlékezetemben. De magam előtt látom a fürge mozgású, min- di® korán kelő idős asz- szonyt is. Mennyi mindent tudott ő! Mint egy mesebeli tündéranyó, készítette a csodálatos csabai savanyúságot, Apró... A busz egyenletes sebességgel halad Mezőmegyer felé. Kevesen utaztak, mindenki ült. Az ajtó utáni ülésen egy férfi aludt. A busz fékezett, pénzcsörgés hallatszott, az alvótól gurult el az apró. Szerencsétlenségére a lépcsőre hullt le. Idős, a hordóban egészben elrakott jókora dinnyéket, ö maga gyűjtögette össze az ízesítéshez a titokzatos növényeket is. S egy másik íz: havas téli reggelen arra ébredek, hogy a reggelim Judit néni hajnali készítménye, a kenyértésztából sült lángos. Ó, a brindzáshordó is emlékezetes! Csabai lakosként tanultuk meg a készítését, sőt, még egy hordócskát is vettünk a kedvéért. A gazdálkodási eszközök, az utcai szoba míves, szép tárgyai között is megannyi ismerős. A szőttes abroszhoz hasonlót én is kaptam, őrzöm máig. Judit néni művésze volt e mintáknak. Idős korában a szövetkezetnek készített ilyeneket, sőt ismerőseitől is ^gyűjtött újabb és újabb formákat. Manapság gyakran fordulunk a régiek tárgyai felé. Múzeumokban csodáljuk, vagy ha tehetjük, otthon gyűjtjük ezeket a szépen megmunkált darabokat. Főhajtás ez az ősi formák harmóniája, a megőrzött szépség előtt. De vajon gondolunk-e a tárgyak alkotóira, használóira? Nemcsak fennmaradt, kézzelfogható alkotásaik, hanem egész lényük tiszteletre méltó. Munkás életük, teremtő erejük példaként állhat előttünk akkor is, ha személyes ismerőseink voltak, s akkor is, ha csak a múzeumokból szólnak hozzánk. Nagy Veronika tanár, Makó munkaruhás férfi vette fel, és nyújtotta az alvó felé. A széken ülő ekkor felébredt, báván bámult, majd hosszas morgolódás közepette kezet fogott segítőjével. Részeg volt. A jóindulatú ember zavartan tette az ülésre a pénzt. A végállomáson mindenki leszállt. A pénz ott maradt. Tóth Zsuzsa
