Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január péntek JgNilUJ&Td SZERKESSZEN VELÜNK! Tótkomlós és a BASIC Nagyközségünkben már a tavasszal jelentkezett az igény, hogy a felnőttek is megismerkedhessenek a szá­mítógéppel, a programozás alapjaival. Talán nemcsak a munkájukhoz van erre szük­ség, hanem általános emberi igény, hogy szeretnénk a gyerekeinkkel lépést tartani, hogy nem akarunk a kortól lemaradni. Ma már szinte az általános műveltség része az, hogy ne legyen a számítógép „tabu”. A község vezetői és az in­tézmények támogatták eze­ket a kezdeményezéseket, összehangolták elképzelései­ket, és kezdődhetett egy szá­mítógépes tanfolyam. A vál­lalatok jó együttműködését mutatja, hogy a tanfolyam tárgyi feltételeit, azaz a számítógépeket a hallgatók rendelkezésére bocsátották, így kialakítottak a művelő­dési központban egy számí­tógépes oktatótermet. A szá­mítógépek az intézmények (Jankó János Általános Is­kola, szlovák iskola), terme­lőszövetkezetek (Viharsarok, Nagykopáncsi Kossuth Tsz) és vállalatok (háziipari szö­vetkezet, Serköv, tojásterme­lő közös vállalat) tulajdonát képezik, mégis jól járnak ezek az intézmények, mert cserébe 1-2 szakemberük képzését ingyen biztosítot­ták. Ezzel az összefogással meg­teremtették a tárgyi feltéte­leket, a személyi feltételek is ugyanilyen jók. A tanfolyam előadója, vezetője Ábrándi Tamás, a Viharsarok Ter­melőszövetkezet számítás- technikai tanácsadója. Róla elmondhatjuk, hogy a szá­mítástechnika kiváló szak­embere, hiszen 1971 és 1983 között Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen dolgozott, ott kutatással fog­lalkozott. A Magyar Tudo­mányos Akadémia munka­társa. Szívügyének tekinti a számítástechnika népszerűsí­tését, tagja a Neumann Já­nos Számítógép-tudományi Társaságnak. Mint elmondta, célja, hogy a számítástech­nikai alapismeretekkel tisz­tában legyenek a hallgatók, a Basic alapjait szeretné közismertté tenni. Ezzel pár­huzamosan rövid fejlődéstör­ténetet mutat be az elmélet és a gyakorlat váltakozásé - sával. A tanfolyam 27 jelent­kezővel indult, a résztvevő­ket két csoportra bontották.--------------1----------------------------­I deális dolog, hogy két em­ber jut egy gépre. Commo­dore 16-os típusú gépeken tanulnak, hiszen a vállala­toknál is zömében ilyenek vannak, sőt örvendetes, hogy az országban — így Tótkom­lóson is — egyre több szá­mítógép van a családokban. Szinte még alig kezdődött meg a tanfolyam, máris nagy az érdeklődés a környékről is, hiszen Tótkomlósnak nagy a vonzáskörzete. Így felmerülhet egy oktatócent­rum létrehozásának a lehe­tősége. Mivel a személyi és tárgyi feltételek biztosítot­tak, miért ne jöhetne létre egy ilyen kis központ: a számítástechnika iránt egyre nő az érdeklődés, nő Íz em­berek igénye, hogy megis­merjék a jövő útját, bepil­lantsanak a holnap világá­ba! Mi ennek nagyon örülünk, hogy községünk szellemiek­ben is így gyarapodik, fej­lődik. Azt hiszem, az össze­fogás jó példamutatás le­het arra, hogyan lehet közö­sen előrelépni. Ügy érzem, hogy a falu és a város köz­ti különbség valóban csök­ken. S lehet, hogy lokálpat­riotizmusnak hangzik, de büszkék vagyunk, hogy Tót­komlós ebben példát mutat. Tuska Pálné, Tótkomlós Jogi tanácsok Személyi tulajdonú lakások forgalma Az otthonteremtés nem kis gond. Ráadásul legtöbbször nem is egy életre szólóan telepszünk le a végre meg­szerzett „tető” alá. Ha gya­rapodik a család, nagyobb lakásba vándorlunk. Aztán, ha kirepülnek a gyerekek, a szülőknek túlságosan tágas lesz a három—négyszobás la­kás. Mit lehet ilyenkor ten­ni? Magánforgalomban elég körülményes a csere. Sok hir­detésnek kell megjelennie ahhoz, és sok felesleges cse­repartnert kell esténként vé­gigkalauzolni a lakásunkon, hogy végre megtaláljuk az „igazit”. Az Országos Takarékpénz­tár, a tanácsi ingatlanközve­títő szervek, a takarékszö­vetkezetek, az értékesítés céljára lakást építő és épít­tető gazdálkodó szervezetek a nem állami tulajdonban levő lakásokat is megvásá­rolják; feltéve, ha a lakás korszerű, állapota megfelelő és értékesíthető. Ezek nyil­vánvalóan szükségszerű fel­tételek, hiszen a vásárló szerv nem vehet meg olyan lakást, amely a nyakán ma­rad. Ki kell-e azonnal költözni a vételre felajánlott lakás­ból? Sokan a szabad ég alá kerülnének ebben az eset­ben, ,hiszen ma már egy al­bérleti szobának is csillagá­szati ára van. Nagyon ked­vező rendelkezés az, hogy ha az eladó a vételre felaján­lott lakásban benn akar ma­radni addig, amíg az új 'a- kását használatba veheti, megteheti ezt bizonyos fel­tételekkel. Elsősorban akkor, ha a vásárló szervezet közre­működésével történik az új otthon teremtése is. Az el­adónak igazolnia kell, hogy az új lakás építéséhez, vá­sárlásához adottak az anya­gi eszközei. Ezután a régi la­kásban való bentlakás idő­tartamát szerződésben meg­határozzák. A lakást forgal­mi -áron vásárolják meg. Természetesen az a tény, hogy az eladó továbbra is bentmarad a lakásában, vé­telárcsökkentő tényező. Ha az eladó kézhez veszi lakásának vételárát, ebből először ki kell egyenlítenie a pénzintézeti és a munkálta­tói kölcsöntartozást, a taná­csi támogatást, a fiatal pár részére megelőlegezett és még el nem számolt szociálpoliti­kai kedvezmény összegét, és annak kamatát. Ha a pár új lakást épít, vagy vásárol, a kedvezmény legfeljebb az eredetileg vállalt időpontig újra megelőzhető. Az elszá­molás után fennmaradó ösz- szeget az új lakás építési költ­ségeire (vásárlására) kell el­számolni. Ha az eladó az értékesített lakást azonnal beköltözhető­en átadja úgy, hogy nem épít (vásárol) kölcsönnel új lakást, akkor az elszámolás és a la­kás birtokbavétele után a vételárból fennmaradó össze­get egy összegben kell kifi­zetnie. Az állami tulajdonba, OTP-kezeléSbe kerülő laká­sokat úgy értékesítik, hogy az ár megjelölésével meg­hirdetik, és a legtöbb kész­pénzt ajánlóknak adják oda. A megvásárolt lakást az értékesítés időpontjában ér­vényes forgalmi áron kell ér­tékelni. Természetesen az ár magába foglalja az értékesí­tő szervet megillető kezelési költséget. Dr. Kertész Éva Galamb- és kisállatkiállítás A Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének gyomaendrődi csoportja december 20—21-én, a közösség lét­rejöttének 5 éves évfordulója alkalmából kiállítást rende­zett a Déryné Művelődési Házban. Az ünnepi megnyitót Je­néi Bálint, a városi jogú nagyközségi tanács elnöke tartotta, aki elismerő szavakkal méltatta az egyesület eddigi tevé­kenységét. A helybeliek mellett részt vettek a kiállításon szarvasi, bél; és csabai, dévaványai, kondoros!, mezőtúri, cserkeszőlői, gyulai, mezőberényi, füzes gyarmati és törökszentmiklósi te­nyésztők is. Így a szebbnél-szebb disz- és húsgalambok mel­lett pávakákasokat és -tyúkokat, új-zélandi és angóranyula- kat, nutriákat, perzsamacskákat, japán fürjeket és kacagó gerléket is láthatott a közönség. Sztanyik Károly, Gyomaendrőd Köszönöm a véradóknak A békéscsabai Unicon rok­kantnyugdíjasa vagyok. 1986. október 30-án súlyos szív­műtéten estem át, s ehhez a műtéthez sok-sok vérre volt szükségem. Amikor a volt munkatársaim erről tu­domást szereztek, azonnal se­gítségemre siettek, véradásra jelentkeztek. Köszönettel és hálával tartozom nekik, mi­ként a Békéscsabai Generál Szövetkezet dolgozóinak is, ahol rokkantnyugdíjas­ként dolgoztam. A sikeres műtét után a karácsonyi ün­nepeket már szeretteim kö­rében tölthettem. Minden véradómnak és munkatár­samnak jó egészséget kívá­nok. Groska Györgyné Békéscsaba üzenetek Sugár Istvánná, Sarkad. A Dégáz gyulai kirendeltségé­nek tájékoztatása szerint „a Rákóczi utcában 1986.-ban épült meg a gázvezeték, két szakaszban... az utcai ve­zetékek építésével egy idő­ben a lakosok közül azok, akik a belső szerelést is el kívánták készíttetni, bekap­csolási engedélyt kaptak, ar­ra a negyedévre vonatkozó időtartammal, amikorra bel­ső gázszerelésük kész lesz. Az utcai gázvezeték kiépí­tését és üzembe helyezését követően a Rákóczi utcában, de a többi utcában is azok­nak a lakásoknak a bekap­csolását végeztük el, ahol a belső gázszerelések elké­szültek, a kivitelezők a nyo­máspróbákat átadták. Tekin­tettel arra, hogy Sarkadnak ezen a részén több utcában egy időben folytak bekapcso­lások, október és november hónapban az eddig elkészült, és nyomáspróbával átadott lakásokat folyamatosan üzembe helyeztük ... Jelen­leg sem vár senki ebből az utcából bekapcsolásra. A le­vélíró lakását 1986. novem­ber 3-án helyeztük üzembe, melyről bizonylat készült, amit Sugár Istvánná írt alá. Az év hátralevő részében karbantartó szerelőink fo­lyamatosan dolgoznak, ezért ha valaki vár bekapcsolásra, úgy, kérjük, hogy azt a sar- kadi tanács épületében levő hibabejelentőnél vagy ki- rendeltségünkön jelentse be, és a bekapcsolást elvégezzük. Sugár Istvánnét szerelőink felkeresik...” * Többeknek: Levélíróink szíves türelmét kérjük, ugyanis anyagtorlódás mi­att csak később tudjuk kö­zölni soraikat, illetve több panaszt kivizsgálásra to­vábbítottunk az illetékesek­hez, s még nem kaptuk meg a választ. Vigyázat, állampolgár! Nem hiszem, hogy tőlem hallják először azt, miszerint nem az a hír, ha a kutya megharapja az embert, mint inkább az, amikor az ember harapja meg a kutyát. Ho­gyan jutott ez most eszem­be? Mint mindenki, akinek el­romlik valamely háztartási készüléke, felhívtam a szol­gáltatást ellátó szervezetet, de kértem, hogy azon a na­pon, amikor a munkát el­vállalják, csak két órányi időt vegyen igénybe a vára­kozás, a munkavégzés. Váro­son belül ez, úgy hiszem, megoldható. Egyébként is a szemem előtt lebeg, s mind­annyian egyetértünk vele, hogy a munkaidőalap védel­mében ezt nemrég rendelet­tel is szabályozták. Két készülék romlott el, ahogy ígérték, jöttek, s az egyiket meg is javították. Majd telefonálnak, ha lesz a másikhoz alkatrész — mond­ták távozáskor. Rendjén van a dolog — örültem —, majd a konyha pultján megtalál­tam a véletlenül ottfelejtett megrendelőcédulát, amire — feltételezhetően a szolgáltató vállalat központjában — öles betűkkel vésték: újságíró! (így. felkiáltójellel). Mintha azt írták volna rá: „vigyá­zat, oroszlán”, vagy szelídeb­ben: ha valami nem tetszik a megrendelőnek, még képes lesz rá, és megírja a lapjá­ban. Én hiszem, hogy az újság­író a jó ügy érdekében szól! így hát azt szeretném legkö­zelebb olvasni, nagybetűk­kel: állampolgár! Példás társadalmi munkát végzett Szeghalmon Kurpé Ist­ván, a városi Hazafias Népfront környezetvédelmi munkabi­zottságának vezetője, a HNF városi elnökségének tagja, ö tervezte a József Attila-lakótelep parkját, kitűzte a fák, utak helyét és részt vett a gyakorlati megvalósításban is. A Kinizsi utcában egy platánsort ültettek, ahol szintén ő jelölte ki a fasor helyét. Társadalmi munkájának értéke 65 ezer forintot tesz ki. A különböző fórumokon szót emelt Szegha­lom utcáinak szépítéséért, célul tűzte ki az utcák, elsősorban a főutcák egységes fásítását, és szavait tettek követik. Példá­ja követésre méltó: a városban eddig szellemi társadalmi munka szinte nem is létezett, pedig egyre nagyobb igény van erre is. A kép egy faültetési akció közben készült, az előtérben: Kurpé István EUer Ferenc, Szeghalom Az élő múlt A gyermekkor emlékei hi­hetetlenül érzékletesek. A múltidéző csabai percekben nemcsak képek jelennek meg előttem, hanem életre kelnek a hangok, gyakran az illatok is. Itt röppentek el fölöttem a legfogékonyabb évek. A felszabadulás után a mai Sebes György — ak­kor Zsíros — utcában lak­tunk. Iskolából jövet egyik kedvenc utam a Garay ut­ca volt, s a mai szlovák táj­ház fantázianyitogató, mondhatni mesebeli hangu­latot árasztott oszlopos, tor- nácos külsejével. Régen elköltöztünk Bé­késcsabáról, de gyakran el­látogatok ide. Mióta a Garay utcai épület tájház lett, ha csak tehetem, felkeresem, hi­szen a benne található tár­gyak egy része is gyermek­kori ismerős, barát. A kis, udvari szoba falán függő szépen hímzett ABC alkotó­ja, a Z. J. monogram mö­gött sej lő hajdani szlovák asszony nekem személyes is­merősöm volt, Kisiskolás­ként naponta nézegettem a gyönyörűséges betűket, me­lyek minden olvasókönyvnél maradandóbbak emlékeze­temben. De magam előtt lá­tom a fürge mozgású, min- di® korán kelő idős asz- szonyt is. Mennyi mindent tudott ő! Mint egy mesebeli tündéranyó, készítette a cso­dálatos csabai savanyúságot, Apró... A busz egyenletes sebes­séggel halad Mezőmegyer fe­lé. Kevesen utaztak, min­denki ült. Az ajtó utáni ülé­sen egy férfi aludt. A busz fékezett, pénzcsörgés hal­latszott, az alvótól gurult el az apró. Szerencsétlenségére a lépcsőre hullt le. Idős, a hordóban egészben elra­kott jókora dinnyéket, ö ma­ga gyűjtögette össze az íze­sítéshez a titokzatos növé­nyeket is. S egy másik íz: havas téli reggelen arra éb­redek, hogy a reggelim Ju­dit néni hajnali készítmé­nye, a kenyértésztából sült lángos. Ó, a brindzáshordó is emlékezetes! Csabai lakos­ként tanultuk meg a készí­tését, sőt, még egy hordócs­kát is vettünk a kedvéért. A gazdálkodási eszközök, az utcai szoba míves, szép tárgyai között is megannyi ismerős. A szőttes abroszhoz hasonlót én is kaptam, őr­zöm máig. Judit néni művé­sze volt e mintáknak. Idős korában a szövetkezetnek készített ilyeneket, sőt is­merőseitől is ^gyűjtött újabb és újabb formákat. Manapság gyakran fordu­lunk a régiek tárgyai felé. Múzeumokban csodáljuk, vagy ha tehetjük, otthon gyűjtjük ezeket a szépen megmunkált darabokat. Fő­hajtás ez az ősi formák har­móniája, a megőrzött szép­ség előtt. De vajon gondo­lunk-e a tárgyak alkotóira, használóira? Nemcsak fenn­maradt, kézzelfogható alko­tásaik, hanem egész lényük tiszteletre méltó. Munkás életük, teremtő erejük pél­daként állhat előttünk ak­kor is, ha személyes isme­rőseink voltak, s akkor is, ha csak a múzeumokból szólnak hozzánk. Nagy Veronika tanár, Makó munkaruhás férfi vette fel, és nyújtotta az alvó felé. A széken ülő ekkor felébredt, báván bámult, majd hosszas morgolódás közepette kezet fogott segítőjével. Részeg volt. A jóindulatú ember za­vartan tette az ülésre a pénzt. A végállomáson min­denki leszállt. A pénz ott maradt. Tóth Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom