Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
1987. január 29., csütörtök Lehár Ferenc: Cigányszerelem Operett a Békés Megyei Jókai Színházban Nagyjelenet a Drághy-házban: Zórika szökni készül. Középen Szegedi Dóra és Géczi József Annyiféle szövegkönyvet írtak már Lehár Ferenc Cigányszerelméhez, hogy az eredeti történet, amivel 1910- ben a budapesti Király Színházban játszották, talán már nem is igaz. Az viszont igaz, mert a színháztörténet különös előszeretettel jegyzi fel a nagy bukásokat, hogy a Cigányszerelem azon a hetvenhét év előtti premieren nem aratott tetszést. A finom fogalmazás azonban mindenképpen helyénvaló, hiszen (világ csodája) a bukás után világsiker kerekedett belőle. Érdekes észrevenni, hogy Lehár a kudarcért a gyenge szövegkönyvet okolta, nem is ok nélkül. Hogy később annyit módosult a „Zórika, Zórika, jöjj haza már”, a „Deres már a határ...”, a „Messze a nagy erdő” és a többi, idekomponált Lehár-muzsika körítése, erre vall. Az is színháztörténelem, hogy a Cigányszerelmet a legnevezetesebb átdolgozás az operaszínpadig vitte: ott a történetben Józsi diák, Józsi cigánylegény hegedűművész-garabonciás lesz, és nagy háttere az 1848—49-es szabadságharc... Mondhatnánk: íme a példa, miszerint nem is annyira mese a fontos, hanem a muzsika. Lehár Ferenc igényessége vitathatatlan. Olyan korban hódította meg az operett- színpadot, amikor éppen (és hányadszor azóta is?!) az operett halálát jósolták. Bebizonyította, hogy az operett igenis életképes, mert az operettet a közönség szereti. Minden más a komponistán múlik, és mi sem természetesebb, hogy Lehárt első operettpremierje után „a jövő emberének” nevezték. Az a jövő ma már múlt. Lehár és világhíres operettje, a librettóival • annyit bajlódó Cigányszerelem, azonban ma is gyönyörködtet, dalai szédületes karriert futottak be, és legalább olyan szédületes karrier előtt állnak, már ami a jövőt illeti. Nos, úgy látszik tehát, hogy az operett eltemethetetlen, túlél mindenféle korokat, politikai kurzusokat: túlélt nálunk is, túlélte az ötvenes évek elején a legkülönbözőbb segédlettel megrendezett „hivatalos” temetéseket is, még a kiátkozás sem bírt meg vele. Hogy operett, hogy zenei műfaj, hogy közigény és muzsika : egy operettbemutató ürügyén kínálja magát körbejárni, elemezni, következtetéseket megfogalmazni. A másik műfaj azonban, a szín-, házi kritiká nem egészen arra való, hogy szerzője hosz- szas elméleti eszmefuttatásokra vállalkozzon, annyit azonban meg kell jegyeznie, hogy feltétel nélkül egyetért azzal a most már mind jobban kibontakozó honi (békéscsabai) törekvéssel, hogy „jó operettet jól játszani”, világosan fogalmazva: kötelesség. De csak jót és jól! (Persze, nem így van-e más színi műfajokkal is? Talán rossz drámát szabad játszani? Netán jót rosszul játszani ?) Ha már pedig mindez igaz, akkor kellő együttérzéssel kell kísérni az operettvonulat Szabad szél és Leányvásár utáni újabb vállalkozását, a Cigányszerelmet. Kezdhetjük azzal, hogy ezen a békéscsabai premieren is változott a szövegkönyv, át-, igazításra Rencz Antal, az előadás rendezője vállalkozott. Láthatóan igyekszik egyszerűsíteni a mesét, érthetőbbé és világosabbá tenni. Az igaz, mély szerelem diadala ez a szövegkönyv, amennyiben „igaz és mély szerelemnek” fogadjuk el a „nyughatatlan vándorfecske garabonciás diák” és a gazdag erdélyi földbirtokos Zórika nevű leányának szökését, cigánymenyegzőjét, szakítását és újbóli egymásra találását, az eredeti vőlegény, és az eredeti szerelem (itt) Bállá Jánossal szemben. Pedig ebben a változatban is ő énekli szívszaggatóan. szépért: „Zórika, Zórika, jöjj haza már..hogy a végén elegáns, úri gesztussal maga vezesse Józsihoz Zórikát, mondván: „Legyetek boldogok!" — közölve a megmásíthatatlan tényt, miszerint: „Messze megyek édes rózsám tetőled...” De hát ki tudja, melyik szerelem az igazi? Ki tudja, hogy a színésznő, Körösházi Ilona („Olyan forró ajkamról a csók...”) ügyes női praktikái teszik-e, vagy az élet olyan, hogy a harmadik felvonás végére mindenki megtalálja a párját, Józsi Zórikát. Tivi szivi Jolánkát, még az atya, azaz Drághy Péter is Ilonát, aki végre-valahára Körösházi Ilona és Drághy Péter: Morvay Pálma, Kincses Károly Fotó: Gál Edit eldönti, hogy marad, együtt járják majd az erdei ösvényeket, és talán a, feleség szerepére is vállalkozik... Ilyen'ez az operett! Ilyen — az operett! S ha a meséhez és a világhíres énekes szerepekhez könnyed, ötletes rendezés, jó zenekar és jó szereplők is felvonultathatok, a játék nem az 1910-es bukást idézi. Sőt. Tapsot, hangulatos három órát hozhat. A kérdés tehát az, hogy hozott-e Békéscsabán, a Jókai Színházban? A válasz: igen, még ha némi fenntartások is járulnak ehhez az igenhez. Vegyük sorjában a dolgokat! Ami a sokszor felcsatta- nö tapsot, majd a végén a vastapsot igazolja: az elő1- adás egésze, mely figyel a jelenetek lendelütére; figyel a lehári igényre, már ami a nem könnyű énekesszerepek megszólaltatását illeti; figyel a kiállításra (díszlet- és jelmeztervező Gyarmathy Agnes Munkácsy-díjas); figyel a zenekarra (ritka az ilyen hangzás, tökéletes zenei kidolgozás, színpad-zenekar összjáték, s hogy így van, az a vendégkarmester, Németh Gyula Liszt-díjas érdeme). A szereplők? Első helyen Morvay Pálma Kprösházi Ilonája, ez kétségtelen. A szerep és az énekesszínésznő jelentős találkozása ez az alakítás. Morvay Pálma a Szabad szél óta sokat fejlő- dött-változott, színészi eszközei bővültek, mindez énekesi teljesítményét is megemeli. Színpadérzékeny, temperamentumos Igaz Tünde Jolánkája, Beratin Gábor jó partner ebben; a második szereposztásban pedig Sövény Tibor jeleskedik. A szerelmesek, Zórika és Józsi, a „nyughatatlan vándor- fecske garabonciás diák”: Szegedi Dóra és Réti László m. v. Fejtörést okoz, hogy Zórika miért nem oldódik fel ebben a lírai, könnyed, érzelemgazdag énekesszerepben, és mitől olyan darabos, mi több: harsogó ez a Józsi? Hasonló mondható el Kincses Károlyról Drághy Péter szerepében: nem biztos, hogy az a jó, ha egy vivő hangú énekes többet vár a hangerőtől, mint az éppen szükséges előadásmódtól. Lehet ez leküzdhető, rossz megszokás is, de azért a „Deres már a határ"-hoz mégiscsak illendőbb a böl- cselkedő, elgondolkozó stíl. Géczi Józsefnek (Bállá János, az eredeti vőlegény) csupán a második felvpnás- beli világsláger eléneklésére jut a lehetőségből, annál több viszont Nagy Marinak (Berta, Jolánka gyamja), hogy komikai vénájának megint új oldalait sziporkáztassa. Villanásokra és egy nyíltszíni tapsos „kulacsnótára” telt Gyurcsek Sándor szerepéből, mégis kiváló. A kar a eigónytábor-jelenetekben az igazi, itt a táncok is érdekesek (koreográfus Novák Éva). Kiderül tehát, hogy jó operettet nem is olyan köny- nyű jól játszani. Hogy az operett sajátos műfaj, hogy a siker semmivel sem kevesebb értékű, amikor a szereplőket a vasfüggöny elé szólítja a nézőtéri taps. És kiderül az is, hogy a szép muzsika jótékony szórakozás, mert elhiteti az emberekkel azt, hogy „addig tart az ifjúság, míg a szívben ég a vágy...” Ha nem is költői ez a dalszöveg, de hát dalszöveg. Maga ellen nem változhat. Csak igaza van. Sass Ervin HANGSZÓRÓ Jelenlegi s korábbi munkám során sok úgynevezett „nagy” emberrel találkoztam már. Tudósokkal, neves írókkal, színészekkel, s a tömegkommunikációs eszközök által népszerűsített, favorizált emberekkel is. Ezek a találkozások nagyon sok tanulsággal szolgáltak szárnomra, s mondhatom, legtöbbjük felejthetetlen, mélyen beágyazódott élményként él bennem. Persze előfordult, hogy olyanokkal is együtt kellett lennem — hivatalból — hosszabb-rövidebb ideig, akikre nem szívesen emlékszem vissza — színházi nyelven szólva — fensőbbségesre vett, mindent kifogásoló magatartásukkal, mondvacsinált ilyen-olyan faksznijaikkal — ezekkel .vélték másságukat, „nagyságukat” érzékeltetni. Mindenesetre, hangsúlyozom, ők voltak — s lényegesen — kevesebben. A találkozások során szerzett legfőbb tapasztalatomat azért elmondom: az igazán jeles emberek, szakmájuk kiválóságai sohasem kérkedtek, hivalkodtak, sőt, legtöbbször ők érezték magukat kényelmetlenül, ha jelenlétükben róluk elismerően szóltak. S a közönségtalálkozókon sem a maguk érdemeit tolták előtérbe, hanem inkább az általuk képviselt szakma gondjairól, annak fejlődésének lehetőségeiről meditáltak elsősorban, tisztességgel megválaszolva minden felvetett kérdést is. A napokban újból „testközelbe” kerülhettünk a íádió jóvoltából néhány népszerű emberrel. Sajnos, vasárnap délelőtt elszalasztottam az egyiket, Gát Györggyel készült egy beszélgetés. Csak egyes részeket hallottam belőle, melyből megtudtam, hogy a népszerű Linda-filmek rendezője kemény munkával jutott el odáig, ahol most tart, s még határozottan, magabiztosan .minősítette is magát, persze, felsőfokokban ... A Gát Györggyel való teljesebb találkozást hétfőn pótolhattam egy ugyancsak keményen dolgozó emberrel, Müller Tibor riporter jóvoltából. Akit nem fújt el a szél... Ez volt legalábbis a majdnem egyórás műsor címe, amiből a fiatalok rögtön kitalálhatják, a mikrofon túlsó végénél Fenyő Miklós volt. Ö a hajdani Hungária, azután az Üj Hungária, majd egy breaket játszó együttes, legújabban pedig a Modern Hungária együttes vezetője. Már csupán ez a felsorolás is sokat sejtet, azt hiszem,-példa nélkül áll a hazai könnyűzenei szakmában. Hogy honnan nézzük ezt a nem akármilyen sorozatot, az nézőpont kérdése, attól függ, ki melyik oldalon áll. A korábbi együttesek tagjai mindig a „vezér” magatartása miatt hagytak ott csapat, papot, s lettek külön-külön is — és tartósan — neves zenészek. Fenyő Miklós a riporter kérdésére azt nyilatkozza: sohasem fogadta el, hogy ő nem jó, sohasem ő volt a hibás, hanem a körülmények alakultak úgy, ahogy.- Ismerős fogalmazás, s nemcsak a köny- nyűzenei szakmában használatos ... Mi mindent tudhattunk még meg erről az „örökifjú”, csak a sikert szerető emberről? Igyekezett egy kis legendát kialakítani maga körül: már kisgyerekkoromban szerettem a zenét, kirúgtak az iskolából stb. A kudarcok sem rendítik meg, ám ez már egy kicsit hamisan hangzott. És beszélt legnagyobb erényéről, fanatikusságáról, hogy mindig újra tudott kezdeni mindent. Ezt az egyet feltétlenül el kellett hinnem az egyébként kissé szétszórt, nem kellően átgondolt riport alapján. Iskolateremtő - katedra nélkül Szintén — de csak jóval szűkebb körben — népszerű emberről hallhattunk kedden este a Kossuth rádió egyik műsorában. Dr. Noszkai Aurél urológus sebészprofesszqrra — aki nemrég hunyt el 87 éves korában — emlékeztek. Arról a professzorról, aki egész életét az emberek gyógyításának szentelte, s noha sohasem kapott katedrát egyik egyetemen sem, mégis beszélnek szakmai körökben egy úgynevezett Noszkai-iskoláról. Megszólaltak tanítványai is, akik kemény, következetes munkát követelő emberként ismerték meg a professzort a János Kórházban. Aki arra nevelte őket, hogy sohase elégedjenek meg a megszerzett tudással, hiszen mai világunkban azok gyorsan avulnak. A legemlékezetesebb mégis az a néhány perc volt a műsorban, amikor is magát dr. Noszkai Aurélt hallhattuk néhány évvel ezelőtti hangfelvétel segítségével. Az iskolájáról beszélt: nem, szó sincs arról, hogy ez egy kialakult, egy megvalósított gyakorlatot folytasson, konzerváljon. Hanem a mai eredmény mindig csak az az alap lehet, melyet már holnap tovább kell fejleszteni. Csak így lehet eredményeket elérni. Azt hiszem, ezek a gondolatok nemcsak a Noszkai-iskola további fejlődésének egyetlen lehetséges útját jelölik, hanem más területeken is csak ezek alapján juthatunk előbbre- (pénzes) A Gondolat Kiadó Baráti Köre A Gondolat Könyvkiadó sajátos módon kíván gondoskodni arról, hogy kiadványai — a sikerkönyvek is — biztosan eljussanak a komoly érdeklődőkhöz. Baráti Kört alakítottak, amelynek tagjai lényeges „előjogok- kel” rnedelkeznek. Milyen előnyöket élveznek a Baráti Kör tagjai? Közvetlenül a kiadótól rendelhetnek könyveket utánvéttel, vagy folyószámlára történő Vásárlással (a postai szállítási díjat a kiadó vállalja). A Baráti Kör tagjai megkapják a kiadó féléves, illetve*' egész éves tervét, tehát, a később megjelenő könyvekre előjegyzési lehetőség is van. így bizonyos szakterület vagy speciális' téma iránt érdeklődök tudatosan válogathatják meg a szakterületükhöz, érdeklődési körükhöz kellő könyvet, s azt bizonyosan megkapják. Milyen feltételekkel, kötelezettséggel jár a tagság? Lényegében semmilyennel, a kiadó kulturális szolgáltatásnak fogja fel eme tevékenységét. A jelentkezés egyszerű: a körbe belépni akaró olvasó jelezze szándékát a kiadónak, s megkapja a tájékoztató prospektusokat. A Gondolat Kiadó a kiadáspolitikát illetően is támaszkodni ' kíván olvasóira. Rendszeresen közvéleménykutató lapot küld a Baráti Kör tagjainak, akik kifejthetik véleményüket a kiadó elmúlt évi munkájáról, bírálatokkal, utánnyomási és egyéb javaslatokkal élhetnek.
