Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

1987. január 26., hétfő o Gimnáziumi KISZ-éiet Sarkadon Mint mindenki, aki elő­ször jár valahol, én is této­ván néztem körül a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi -Szakközépis­kola folyosóján, hátha talá­lok valami útba igazító fel­iratot. Nem kellett sokáig keresgélnem, két diáklány rögtön segítségemre sietett, s egyikük egészen az igazgatói irodáig kísért. Csausz Vil­mos, az iskola igazgatója, miután hellyel kínált, kezé­be vette az iskolarádió mik­rofonját, és így hívta össze a tíz lányt, akivel majd be­szélgetünk. Az igazgató sze­rint jobb, ha a gyerekek mutatják be a gimnáziumot. Igazán demokratikus döntés, de amíg a lányok megérkez­nek, mégiscsak felteszek egy kérdést az igazgatónak. — Harminc éve, hogy elő­ször az országban, itt, Sar­kadon alkottak szervezetet az ifjú kommunisták. Az önök iskolája azóta is sorra nyeri el a különféle elismerő okle­veleket, legutóbb a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezete let­tek. Mi ennek áz eredmé­nyességnek a titka? — A legfontosabb talán az, hogy igyekszünk a KISZ-t a nevelőmunka fo­lyamatába építeni. A moz­galmi munkát csak szíwel- lélekkel lehet csinálni, igaz­gatói eszközök alkalmazásá­val nem megy. Tanár kollé­gáim közül többen nálunk érettségiztek, ők is hasonló­an gondolkodnak, s majd folytatják, amit mi elkezd­tünk. Munkánk eredménye persze a gyerekeken mérhe­tő le. Erről csak annyit, hogy nálunk a nem KISZ-tagok is rengeteget tesznek a kö­zösség érdekében. Időközben megérkeztek a lányok, és az igazgató ettől kezdve a gondjaikra bíz: „Beszélgessenek csak, aztán nézzék meg az iskolát!” Tí­zen vannak, és egymást ki­egészítve mondják el vála­szaikat, mutatják be az is­kolát. — Mitől jó nálatok a KISZ-élet? — kérdem.* Rö­vid csend, összenéznek, az­tán megindul a szóáradat, és nekem már csak jegyeznem kell. — Először is rengeteg jó programon veszünk részt, amiket természetesen előbb meg kellett szervezni, de ez is izgalmas. Nagyon készül­tünk a január 18-i évfordu­lóra, 30 éves volt a KISZ- szervezetünk. Minden no­vemberben megrendezzük az Ady-napokat. Ekkor adjuk oda a legjobb sportolóknak az Ady Kupát. Szavalóverse­nyeken, irodalmi pályázato­kon veszünk részt. A rajz­versenyen irodalmi művek illusztrációit kell elkészíteni, a kézimunkázok pedig kiál­lítást rendeznek saját alko-' fásaikból. Az utolsó Ady-na-- pon a diákság átveszi a ha­talmat a gimnáziumban, di­ák az igazgató, a tanár és a takarító is, egy napon át. A legjobb tanuló ilyenkor ve­szi át az Ady-dijat. 1977-ben indította el gim­náziumunk az Ady Intézetek Országos Találkozóját, amit idén márciusban Nagyatádon tartanak majd. De ezeken a nagyszabású rendezvényeken kívül is rengeteg progra­munk van. A testvérosztá­lyok egész évben tartják a kapcsolatot, együtt szervezik a Télapó-ünnepségeket és az ismerkedési esteket. A kol­légiumban Arany János-he- tet tartanak, ilyenkor több a sportverseny, a vetélkedő, le­het diszkózni. Jó a kapcso­latunk a községi KISZ-szel is, minden ünnepségen, meg­emlékezésen részt veszünk énekkarral, szavalókkal, el­járunk a rendezvényeikre. A szabad időnket 44 diák­körben tölthetjük el, van mi­ből válogatni. Diákújságunk, az Ady Szemle mellett ez év­től oPvashatjufe á Suli Lapot is, de ezt nem nyomtatás­ban, hanem a minden osz­tályban elhelyezett tv-készü- lékrőb Nagyon büszkék va­gyunk az iskolai • tv-láncra és a számítógépes mikroklubra. Most épp azon dolgozunk, hogy egy országos pályázat­ra elkészítsük az elektroni­kus iskolanaplót... Nem is próbálkozom az­zal, hogy mindent leírjak, amiről a beszélgetőtársaim meséltek. Lehetetlen felso­rolni a számtalan eseményt, programot, a KISZ-élet min­den területéről. Ehelyett in­kább elindulunk, és körbe­járjuk a gimnáziumot. A lá­nyok minden terembe be­visznek, minden faliújságot megmutatnak. A folyosó fa­lain nem sok üres felület van, mindenhol dekorációk, hirdetőtáblák, tablók. Az egyik sarokban szépen ren­dezett Petőfi-emlékhely, Arany János-szobor a másik helyen. A szobrokból még az udvarra is jutott, nem minden iskola büszkélkedhet szoborparkkal, itt az is van. Útközben kiderül, hogy a su­li-büfét is a gyerekek veze­tik, és még könyvet is áru­sítanak egy kis fülkében. Végül az Ady-múzeum- ban kötünk ki. Egy pici szo­ba tele a költőt idéző képek­kel, kötetekkel, de még ere­deti kézirat is látható a gon­dosan elhelyezett vitrinek­ben. Sétánk közben arról fag­gatom kalauzaimat, milyen a viszonyuk tanáraikkal. Ügy *' érzem, őszintén válaszolnak. — Mindenhol van tanár— diák ellentét, de szerintünk tanáraink többsége nagyon megértő. Bármiben fordulha­tunk hozzájuk, ha tudnak, segítenek, az osztályfőnök éppúgy, mint a szaktanár, vagy az. igazgató elvtárs. Délutánonként például ügye­letet tartanak, s ha valaki­nek problémája van a más­napra feladott anyaggal, se­gítenek. Valahogy hangulata van az egésznek, mindenki egyet akar, szóval jó jde járni... hát, ez a lényeg. - Gajdács Emese Fotó: Fazekas Ferenc Eleki tervek Milyen programok, ren­dezvények várják a közön­séget? — erre adott választ az eleki művelődési ház igazgatója, Topa Sándorné. A helyi termelőszövetke­zettel közösen kétfordulós közművelődési vetélkedőt szerveztek, amelyre II szo­cialista brigád nevezett. Az első fordulóban tesztlapokat kell kitölteniük a brigádta­goknak, majd február 27-én a szóbeli fordulón kül-, bél­és helyi politikai, sport-, gazdaságpolitikai, irodalmi és művészeti, valamint szak­mai kérdésekre kell választ adniuk. A farsang heteiben több bálát is tartanak a több nemzetiség lakta Eleken. Január ,utolsó napjának es­téjén pótszilveszter lesz, majd február 7-én a román, 28-án pedig a sváb bátyus bálnak ad helyszínt a műve­lődési ház. Február 11-én tartják szalagavatójukat a szakmunkásképző iskola végzősei. A farsangot az idén is hagyományosan, mókás utcai felvonulással zárják március 3-án. A „Farsangzáró kedd” este bál­lal zárul. Február 22-én még egy nagyszabású rendezvény lesz Eleken. Itt tartják meg ha­zánk román nemzetiségi klubjainak seregszemléjét. (N. L.) I II köz szolgálatában Ma is aktívan dolgozik a körzetben Sokah ismerik Orosházán a 73. évében járó, ma is fiatalos mozgású Garai Bé­lát. A város szélén lévő egyik utcában, a József At­tila utcán áll a csinos, taka­ros, háromabiakos háza. Szinte egyedülállónak mond­ható az a teljesítménye, mely szerint 49 év és 12 nap munkája után ment nyug­díjba 1978-ban. Jelentős fel­adatokat kapott munkahe­lyén, a postánál. Több mini három évtized távlatából így emlékezik a lapterjesz­tésben a kezdetre. — Orosházán járási szer­vező voltam 1953-ban az OTP-nél. Amikor különvált a posta az OTP-től, a hír- laposztály-vezető felkért szervezőnek. Békés megyé­ben akkoriban mintegy há­romezer előfizetője volt a Viharsarok Népének, ezt kel­lett emelnünk a társaimmal. Fontos feladatunk volt a pártsajtó terjesztése. Hét kollégámmal együtt jártuk a gyárakat, üzemeket, és a munkásoknak cikkeket ol­vastunk fel a Szabad Nép­ből. De eljutottunk a nyár folyamán a mezőgazdasági munkásokhoz is, ilyenkor az aratóknak, cséplőknek tar­tottunk felolvasást. Szarvas, Orosháza és Mezőkovácshá- za térségében jártam a fal­vakat, sokszor mostoha idő­járási körülmények közepet­te szerveztük a pártlapokat. — Negyed századig volt a postánál hírlapterjesztő. Ez alatt az idő alatt hány fiatal tanulta öntől a szakmát, mit tart a legfontosabbnak a terjesztési munkában? — Elöljáróban azzal kez­deném, hogy erre a szakmára születni kell. Az elmúlt 25 év' során, amikor aktívan dolgoztam, 23 embert taní­tottam meg a szakmára. A legelemibb követelmény, hogy becsületesen, senkit be nem csapva lehet eljuttatni az emberekhez a sajtótermé­ket. Amit megígérek, azt tel­jesíteni kell. Jó megjelenés, emberismeret, a párt- és gazdasági vezetőkkel, a dol­gozókkal megfelelő munka- kapcsolat kialakítására kell törekedni. Akkor is be kell menni az üzemekbe, ha ép­pen nincsen konkrét felada­tom, és tájékozódni kell ar­ról, megkapják-e a lapokat. A panaszokat, gondokat idő­ben kivizsgálni, mivel csak így alakulhat ki kölcsönös bizalom. Garai Béla napjainkban is részt vállal az orosházi pos­ta lapterjesztési munkájá­ban, A városi pártbizottság felkérésére augusztustól de­cemberig részt vesz az őszi Népszabadság-akcióban, de a többi pártlap, valamint a magyar nyelvű szovjet lapok terjesztésében is fontos fel­adata van. Ebben a munká­ban jó segítőtársra talált a városi pártbizottságon, ahol minden támogatást megkap felelősségteljes munkájá­hoz. Áz elmúlt év őszén Orosházán 110 Népszabad­ság-előfizetőt szervezett, ez a szám 18-cal haladja meg a tervet. Jó munkájáért miniszteri elismerést nyert el, s a Ma­gyar Posta Kiváló Dolgozója címet két alkalommal kapta meg. Ma is emlékezetes ma­rad számára az az utazás, amelyet Jaltába kapott azért, mert jelentős eredményeket ért el a megyében a magyar nyelvű szovjet lapok ter­jesztésében. De tárgyjutal­mat kapott a szlovák nyel­vű lapok terjesztéséért, va­lamint más baráti országok kiadványainak jobb megis­mertetéséért. A lapterjesztés mellett ak­tív közéleti tevékenységet folytat. Körzetében, mint ta­nácstag, több társadalmi munkát szervezett. A Haza­fias Népfront városi bizott­ságának egyik leglelkesebb aktívája még ma is, túl a hetedik X-en. — Hat esztendeje vagyok a városban a népfrontnál a második körzet titkára. Mű­ködési területemen 42 üzem található, közülük csak a legjelentősebbeket említem: az üveggyár, a Mezőgép, az AKG, az Új Élet Tsz, vala­mint a Dózsa Tsz. Jó a kap­csolatom a körzeti párttit­kárral. Az eltelt időszakban 19 utcában szerveztük meg a gázvezeték lefektetését. La­kásonként 3 ezer forinttal járultak hozzá a fővezeték kialakításához a lakók, emel­lett jelentős társadalmi mun­kát végeztek. Orosházán nem vezették be a településfejlesztési hoz­zájárulást, ehelyett közmű­társulásokat szervez a ta­nács, és így lényegesen na­gyobb összeghez jut. Nyolc utcában szilárd burkolatú utat építettünk, közös össze­fogással. A megyei tanács pályázatát is elnyertük az egyik utcában elvégzett tár­sadalmi munkánkkal, vár­hatóan az idén betonozott utat alakítunk ki a tanács­tól kapott pénzen. Tovább folytatódik Orosházán a gáz­vezetékhálózat bővítése, a VII. ötéves terv során vár­hatóan több mint 40 utcában juthatnak vezetékes gázhoz az ott lakók. Garai Béla a Hazafias Népfront körzeti titkáraként több bizottságot is létreho­zott körzetében. A szociális bizottság tagjai évente fel­keresik az idős embereket, meglátogatják a szociális se­gélyezetteket, érdeklődnek gondjaikról, életkörülménye­ikről. A környezetvédő bi­zottság tagjai rendszeresen figyelemmel kísérik a kör­zetben a természet védelmét, felkeresik a nagyüzemeket, és tájékozódnak az ott folyó munkákról, a környezetvé­delemért hozott intézkedé­sekről. Az emúlt évben kiemelke­dő társadalmi munkájáért a megyei tanácstól Garai Béla megkapta a „Településfej­lesztésért” kitüntetést. A Ha­zafias Népfronttól az elmúlt időszakban a Kiváló Társa­dalmi Munkás elismerésben részesült. Orosháza város 1986-ban elnyerte a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának Nemzeti Zászlaját. Ezt a magas kitüntetést a város lakóinak jelentős tár­sadalmi munkájáért kapták meg. Hogy Orosháza város ebben az elismerésben ré­szesült, abban szerepe van a HNF második körzetének, ahol Garai Béla irányításá­val a lakosság több, a kör­nyéket gazdagító társadalmi munkát végzett. Az alacsony termetű, fris­sen mozgó férfi már az idei terveket állítja össze otthon. Gyakran felkeresi a Hazafi­as Népfront városi bizottsá­gát. és ismerkedik az új fel­adatokkal, segít a szervező munkában. Nem feledkezik meg azonban régi szerelmé­ről, a lapterjesztésről sem. Orosházán jó kezekben van a pártlapok, a Népszabad­ság, a Népújság és más ki­adványok terjesztése. A szakképzett, nagy tudású nyugdíjas még sokáig szeret­ne aktívan részt venni eb­ben a munkában. Veras ztó Lajos A Gyulai Kötőipari Vállalat olasz importfonalból készít pulóvereket belkereskedelmi vállalatok megrendeléseire, amelyeket a vállalat BNV-kollekciójából választottak ki. A leg­utolsó divat szerint készült, mintás, akryl-gyapjúkeverék pulóverek folyamatosan kerül­nek a belföldi üzletekbe. A belkereskedelem eddig húszezret rendelt, 12 millió forint értékben Fotó: Szőke Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom