Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-21 / 17. szám

1987. január 21., szerda o A Budapest Sportcsarnok közönsége előtt (MTI-fotók: Friedmann Endre felvételei — KS) Tiidöszüréssel a rák ellen Tízszer ennyi szállodát! Hazánkban a 14 éven fe­lüli lakosság évenkénti ter­vezett röntgentüdőszűrése csaknem negyedszázados múltra tekint vissza. Ez alatt az idő alatt, részben az er­nyőfényképezésnek is kö­szönhetően, sikerült meg­szüntetni a tüdőgümőkór népbetegség jellegét. Ma már a fő gondot a tüdő egyéb megbetegedései okozzák. El­sősorban a tüdőrák, amely­ből az utóbbi években a szakorvosok annyit fedeztek fel, mint a tbc-ből. A beteg­ségek megelőzése, időben történő felfedezése alapfel­tétele, hogy megközelítsük az Egészségügyi Világszerve­zet. a WHO célkitűzésének az „Egészséget mindenkinek 2000-re” megvalósítását. A társadalmi méretű összefo­gás jelentőségét hangsúlyoz­za dr. Kási Gyula, a megyei kórház főigazgató-helyettese, megyei tüdőgyógyász szakfő­orvos is. Hallottuk, hogy az utóbbi időben romlott a szű­rővizsgálatokon való megje­lenés fegyelme. — Igen — tájékoztat Kási Gyula —, főként a városok­ban. Elsősorban az emberek közömbössége az oka az alacsony megjelenési szá­moknak. Az is baj, hogy a tüdőgondozók nem értesül­nek időben a lakossági fluk­tuációról; az elhalálozásról, a születésekről és a költözkö­désekről, Az Egészségügyi Minisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal és az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal közös határozata alapján 1987-től megváltozik a szűrésekre hívás rendsze­re. — Hogyan? — A népesség-nyilvántartó hivatal naprakész számítógé­pes nyilvántartása alapján ismeri az emberek lakóhe­lyét, a változásokat is. A jö­vőben az eddigi névsor sze­rinti beljúvás helyett utca- névsor szerint idézik az em­bereket. Az ABC-sorrendbe rendezett utcanév és a ház­szám lesz a meghatározó. — Lesz-e még másféle változás is? — Ezentúl a mozgó ernyő­szűrőgépekkel szűrt nem vá­rosi lakosság is személyre szólóan fog idézést kapni. Lehetőség szerint délutánra is szervezünk szűréseket, hogy az embereknek ne munkaidőben kelljen vizsgá­latra jönniük. Felhívom a Gyulaváriban és Gerlán lakó emberek figyelmét arra, hogy ez évben a lakóhely szerint illetékes stabil er­nyőszűrő -állomáson, azaz Gyulán, illetve Békéscsabán vizsgálják őket. Kérjük a megye lakosságát, hogy saját érdekükben jelenjenek meg a szűréseken és munkánkat segítve védjék egészségüket. B. Zs. 0 romlótól a tangóig... Hangszerszólók a zenei könyvtárban Tetszetős a sor, ha végig­tekintünk a megyei könyvtár havi műsorajánlatán. Válto­zatos és sok ínyencséget kí­náló programjuk tisztességé­re válna néhány, műsorok szerkesztésével foglalkozó közművelődési intézménynek is. Meghitt és hívogató a környezet is. Ezért is fur- csállottam, hogy 19-én, hét­főn este milyen kevesen voltak a zenei könyvtárban rendezett kamarahangverse­nyen. Jobban mondva, azok voltak kevesen, akik nem „hivatalból” jöttek el. Igaz, hideg van, és síko­sak a járdák, de mégis kis­sé szomorkássá tett, hogy belegondoltam: egy, lassan hetvenezres városban ennyi­re „nem kell’ az ilyen kul­turális „csemege”?! Azt hi­szem, nem a járdákon mú­lik a dolog... De félre, bú! Az est sok apró örömmel ajándékozott meg, az élő zene téli vita­minhiányában. A Bartók Ze­neművészeti Szakközépiskola tanárainak koncertje ezúttal tánctételekből nyújtott egy kis összeállítást — „Táncos hangszerszólók” címmel. Se­bestyénné Farkas Ilona ér­dekes ismeretterjesztő ada­lékokkal kötötte össze a ze- netörténetileg széles körből válogatott táncokat. A tájo­lás nemcsak ismereteinket gyarapította, hanem a befo­gadásban, a gyönyörködésben is segített. Volt is miben gyönyör­ködni ! A szólóhangszeres előadás — nyilvánvalóan — a legmagasabb szintű hang­szeres tudást és intenzivitást követeli. A hétfői koncerten különösen nagy tetszést ara­tott Alföldy Boruss Eszter biztos és árnyalt fuvolái áté- ka és Sin Katalin néhány érzelemgazdag gordonka- interpretációja. Nagy Csaba tiszta és míves oboajátéká­val a hangszer magasiskolá­ját produkálta. Szívből jött a tanítványok tapsa, és a mi­énk is, természetesen! Sok ilyen rendezvényt még a könyvtárban! P. A. Februártól: Teledoktor Teledoktor címmel új, egész­ségügyi tanácsadó-sorozatot in­dít februárban a televízió. Az egészségmegőrzéssel és beteg­ség-megelőzéssel kapcsolatos időszerű és közérdeklődésre szá­mot tartó témákkal, a gyógyu­lás és gyógyítás kérdéseivel foglalkozó műsor egyenként tízperces adásait csütörtök dél­előttönként sugározzák majd. A tudomány legfrissebb ered­ményeit hasznosító, de oldot­tabb és közérthetőbb nyelvezetű műsorok elsősorban a délelőtt otthon tartózkodóknak, így a nyugdíjasoknak, a kismamáknak és a gyesen levőknek szólnak majd, s a szerkesztésben, az egyes témák megválasztásában számítanak a nézők kérdéseire, leveleire is. A február 5-én lát­ható első programban az idős­kori feledékenységről lesz szó, s arra próbálnak választ adni, hogy betegség-e, illetve 'mikor­tól számít betegségnek e jelen­ség. Az első adások a további­akban foglalkoznak majd az idő­sek látás- és hallászavaraival, valamint e korosztály mozgás- szervi panaszaival. A szakértő gerontológussal, dr. Iván Lászlóval a sorozat háziasszo­nya, Moldova Agnes beszélget a stúdióban, s a nézők — a ka­merák segítségével — ellátogat­nak a Gerontológiai Intézetbe is. A különböző témákat, illetve a nézők kérdéseit kisebb riportok és bejátszások illusztrálják. Az egészséges életmóddal és a betegségek megelőzésével foglalkozó tévéműsorok — a Ka­lendárium i987, valamint Az élet él és élni akar Czeizel-sorozat mellett további, orvosi témákat is feldolgozó új programokat tervez a televízió. Ilyen lesz a Magyar Tudományos Akadémiá­val közösen készülő, az életmód és egészség kapcsolatát körül­járó sorozat, valamint a febru­árban induló Prizma című tudo­mányos magazin. Az Ibusz Alföldi Területi Igazgatósága a múlt év ok­tóberében új helyre költö­zött. A Beloiannisz utca 1. szám alatti ház földszintjén korszerű, ízléses, minden igényt kielégítő épületrészt kapott a több mint két éve Békéscsabán dolgozó Igaz­gatóság. Borlai László igaz­gató örömmel mutatja be a most már belakott új ott­honukat, aztán a téma köze­pébe vág: — Kevesen tudják ponto­san, kik vagyunk, s hogyan kerültünk ide. Azt például, hogy ez az igazgatóság terü­letileg a legnagyobb az or­szágban. öt megye tartozik hozzánk: Bács-Kiskun, Bé­kés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szolnok. Létszámában is ez a legnagyobb területi igaz­gatóság: 22 iroda, 255 dol­gozó. — Az adatok meggyőzőek. Pedig az ország ezen része képzeletünkben nem úgy él, mint az idegenforgalmi kí­nálat netovábbja... — Ez látszólag igaz. Mert azzal kár volna vitatkozni, hogy a Magyarországra ér­kező külföldiek legkereset­tebb úticélja Budapest, eset­leg — és ez lehet tán meg­lepően hangzik, hogy na­gyon másodlagosan — a Ba­laton. Budapesttel nem le­het versenyezni. De ne fe­ledjük, hogy ehhez az öt megyéhez fűződnek az ugyancsak közkedvelt pusz­taromantika színterei: Hor­tobágy, Bugac, Kiskunsági Nemzeti Park. Aztán itt van Szeged és Debrecen, no és a fürdővárosok. — Miért van szükség te­rületi igazgatóságokra? — A verseny miatt. Hogy az Ibusz meg tudja őrizni vezető szerepét a magyar idegenforgalomban. így tu­dunk rugalmasan alkalmaz­kodni a belföldi és a kül­földi igényekhez. így tud­juk a legpontosabban fel­mérni, mi kell az itt élők­nek, s megkeresni azt a kí­nálatot, amit az ide érke­zőknek leginkább célszerű megmutatni, amivel szá­mukra a legkellemesebb — Mi a különbség a ré­gebbi és a mostani munkája között? — Azelőtt főleg az idős, elesett emberek gondjait kel­lett — már amennyire lehe­tett — enyhíteni, járási vi­szonylatban, a segélyezéssel, az öregek napközi otthonával, a házi szociális gondozással és az étkeztetéssel. Most vi­szont egy még speciálisabb réteg segítéséről van szó, ugyanakkor szerteágazóbb munkáról. Ügy is mondhat­nám, hogy a családtervezés­től kezdve a temetkezésig mindenről. Talán ezért is veszem hasznát a Gyógype­dagógiai Főiskola szociális szervezési szakán tanultak­nak, különösen a pszicholó­giának, a kapcsolatteremtés, beleélés, megértés szüksé­gességét a mindennapi mun­kában. nem egyszer konflik­tushelyzetben. Mert olyan is van. —• Mi az alaphelyzet? — Az összlétszámnak mintegy kétharmada — 340 személy — a gondozott, a meglepetéseket, a legtöbb újat tudjuk produkálni. Ezt Budapesten nem lehet kita­lálni. — Mit találtak ki? — A magyaroknak olcsó jugoszláv tengerparti üdü­lést. Tavaly száznegyven­Az Ibusz az idén tölti be 85. születésnapját. Azt szinte mindenki tud­ja, mit takar az Ibusz elnevezés, ám azt, hogy a mozaikszó kezdőbetűi miből erednek, már jó­val kevesebben. A teljes név így hangzik: Idegen- forgalmi Beszerzési, Uta­zási és Szállítási Iroda. Amikor a részvénytársa­ság megalakult, akkor még az utazás a harma­dik helyre szorult. Már régóta feltört ez a tevé­kenység az első helyre. Amikor az Ibuszt létre­hozták, foglalkozott még lapterjesztéssel és -kéz­besítéssel is. Egy időben voltak autóbuszaik és szállodáik. Később pro­filtisztítás címén ezektől megszabadították a vál­lalatot. Azóta újból van autóbuszparkjuk és rész- tulajdonosok két nagy budapesti szállodában. Egyébként terveik között szerepel további saját fővárosi szálloda építése is. nyolc csoportot indítottunk Jugoszláviába összesen 5539 résztvevővel. Azt láttuk, hogy a külföldieknek az Al­föld — kivéve az előbb em­lített pusztaromantikát — csaknem ismeretlen. Ezért meghívtunk külföldi utazási szakembereket, hogy ismer­jék meg a tájat. Lengyel, ju­goszláv, svéd, olasz vendé­geink előtt a kínálat jól vizsgázott. Sokan el sem hit­ték, hogy ennyi minden van ebben az öt megyében. Né­hány „apróság” külön meg­nyerte tetszésüket. Mire gon­dolok? Félve mondom, mert az újságban nyilvánosságot kapva esetleg valakik káro­san elbízzák magukat, többiek dolgoznak, beillesz­kedtek. A gondozottak közt az öregek aránya kicsi, an­nál nagyobb a gyermekeké és a fiatalságé. Az utóbbiak helyzete különösen nehéz, és ezt elsősorban a munkára, az elhelyezkedésre értem, de a helytállásra is. A baj ott kezdődik, hogy alig van, aki elvégezte a nyolc osztályt, így szakmát is csak elvétve tanul valaki. Enélkül pedig szinte lehetetlen elhelyez­kedni, mert csak segédmun­kára lehetne, arra meg kis­korút nem lehet alkalmazni. Holott mindenkit csak a munka szocializál igazán. Ez egy „ördögi” kör, amely­ből ki kell törni. — Akkor nincs más, csak az iskola, iskola, iskola? — Igen, de az iskolakapu kulcsa az óvodában van, az iskolai eredmény az óvodai neveléshez nyúlik vissza. Jólesik mondanom, hogy a sok nehézség és kudarc kö­zepette, amikor újból és új­ból elölről kell sokszor kez­deni a munkát, van siker is. ugyanis arról van szó, hogy az „idegenforgalomba bele­fáradt” vidékekhez képest jobbnak ítélték e megyék ételkínálatát, udvariasabbnak a kiszolgálást. Csak nehogy ebben kedvezőtlen változás álljon be! — Mit hozott az elmúlt két év? Erezhető-e már va­lami változás? — Elképzeléseink csak évek múlva válhatnak való­ra. Terveinket azonban már ’85-ben is túlteljesítettük, ta­valy pedig 120 százalékos tervteljesítést értünk el. Ár­bevételünk elérte a 2 milli­árd forintot, a várható nye­reség 60 millió. — Az öt megyéből minket természetesen legjobban Bé­kés érdekel ■ . ■ — Tizenötezer külföldi jött a megyébe, s összesen -40 ezer vendégéjszakát töltött itt. Nagy részük a Szovjet­unióból érkezett, de jöttek Lengyelországból, Bulgáriá­ból, Jugoszláviából és Nyu- gat-Európából. Tizenhárom- ezer belföldi turista látogat­ta meg Békés megyét. Fő­szezonban az’ előbb említett létszámot akár duplájára is növelhetnénk, ha lenne elég szálloda. Gyulán és Békés­csabán egyszerűen fojtogató a szállodahiány. Jelenleg ez szab gátat a beutaztatásnak. Olyan szállodák kellenének, amelyekben — a csoportok miatt — legalább 40 sze­mélynek tudnánk biztosítani 2 ágyas, fürdőszobás szobát. Ennél kisebb és fürdőszoba, nélküli szállodáknak nincs jövője. Az előbb azt mond­tam, hogy kétszer ennyi tu­ristát ide tudnánk hozni, akkor most hadd javítsak: akár tízszer ennyit is. Van a megyében annyi érdekesség, hogy tízszer ennyi szálloda is megélne. Elsősorban Gyu­lán és Békéscsabán kellene szállodákat építeni. A fő vonzerő Gyula fürdővize és városiassága. A megye ide­genforgalomra szánt pén­zeit e két helyre kellene összpontosítani. Ez volna a gazdaságos, és így járna jól az egész megye. Kötelezővé tettük, és sokak meggyőző szavával támogat­tuk az óvodába járást, és az 1985,'86-os tanévben már sikerült 80 százalékos arányt elérni, s az idén pedig a gyermekek 90 százaléka óvo­dás. — Ez olyan nagy dolog, ami nemcsak a jelen, hanem a távolabbi jövő számára is biztató, s hoz majd gyü­mölcsöt. — Feltétlenül, mert a ki- és felemelkedést — a család- tervezésen kívül — ez szol­gálja legjobban. A munká­hoz szükséges tanulás, kul- turálódás. Áz iskola ma már nincs meg óvoda nélkül, itt tanulnak meg magyarul, itt illeszkednek be először a nagyobb és más társadalmi közösségbe, s itt szereznek számtalan egyéb olyan is­meretet, ami szükséges a tanuláshoz. És kedvet is itt kapnak hozzá. S ha a teljes hátrányt nem is lehet lefa­ragni, de jóval kevesebb lesz belőle. — Szívesen járnak óvo­dába? — Igen, és ez jórészt az óvónők érdeme, akik szere­tettel fogadják őket a város minden óvodájában. Ezért hamar megszokják és meg­szeretik a gyermekek az új környezetet, s ragaszkodnak hozzá. Remélem, hogy az óvoda hatására így lesz az iskolával is. Vass Márta Ungár Tamás Legfontosabb az óvoda és az iskola Megyénk 24 településén folyik a tanácsoknál a cigány- családokat segítő munka, s ezt többségében főállású szo­ciális gondozók végzik. Egyik közülük Raj Pálné, Szarvason, ahol a cigány állampolgárok száma 483. Munkakörét a járások megszűnte után vette át, de ad­dig is szociális területen dolgozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom