Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

1987. január 19., hétfő

SZERKESSZEN VELÜNK!

TÉLEN-NYÁRON KÉT KERÉKEN. Szabadkígyósi lakos lévén sokszor megteszem az utat Békéscsaba és Szabadkígyós között. Csodálattal figyelem Faragó Pali bácsit, aki télen- nyáron a képen látható „szerelésben” rója a kilométereket. Csak annyi a különbség, hogy télen a kalapot kucsmára cseréli. Már megérdemelt nyugdíját tölti, de emellett dolgozik. Szabadkígyósról Békéscsabára kerékpározik, ahol éjjeliőrködik. Elmondása szerint fiatal kora óta így közlekedik. Pali bácsi tehát bőven eleget tett már az „Edzett ifjúságért” mozgalom követelményeinek. Vandlik János> Szabadkígyós

Fotó: Szurovecz Béla

Menetrend — módosítás után

A városias jellegű közlekedés érdekében buszjárataink menetrendjét módosították január 1- től. Indoklásul a periódikus közlekedést jelölték meg. Az új menetrend rendkívül rossz a két műszakban dolgozók, az iskolások, gimnazisták és a vonattal közlekedők számára.

Néhány példa: akik reggel 6- ra járnak dolgozni Endrédről Gyomára, azoknak körülbelül fél S-kor kell otthonról indulniuk, hogy az S kilométerre lévő munkahelyen idejében meg tudjanak jelenni. Munkából hazamenet viszont 15 óra 15 percig várakozni kell, mert a régi járat megszűnt. A régi járat reggei 5.35-kor indult Endrődről, műszak után pedig H.ffi-kor indult Gyomáról. Akik délután 2- re mennek dolgozni, azoknak legkésőbb 12.30-kor el kell indulniuk otthonról. A vonattal

érkezők — például Budapest felől 15.25-kor — 45 percet várakoznak buszra, mert a régi járat megszűnt. Problémánkkal felkerestük a helyi tanácsot, és a Volánt. Azzal indokolták a változtatást, hogy az lakossági kezdeményezésre történt. De vajon miért nem az ingázó diákokat, dolgozókat kérdezték meg, vagyis az utazóközönséget? Szeretnénk, ha a menetrend a vállalatok munkakezdéséhez, a vonatok érkezéséhez igazodna, hogy minél kevesebb Időnk vesszen el a közlekedés miatt. A változtatás óta volt egy tanácsülés, ahol megígérték vezetőink, hogy a 14.25-ös járatot újra indítják. A többi viszont marad.

A gyomaendrődi Kner Nyomda dolgozói

(14 név és cím szerkesztőségünkben)

A BÉKÉS MEGYEI TANÁCS V. B. kereskedelmi osztálya

pályázatot hirdet

a Békés Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál

HIVATALVEZETŐI munkakör betöltésére.

Feltételek:

— szakirányú egyetemi, főiskolai oklevél, vagy

— nem szakirányú egyetemi, főiskolai oklevél és felsőfokú szakvizsga,

— középfokú politikai végzettség,

— egy európai főnyelvből legalább középfokú nyelvvizsga,

— ötéves szakmai vezetői gyakorlat.

Fizetés: a 21/1983. (XII. 17.) ÁBMH rend. szerint.

A pályázatokat részletes önéletrajzzal, az eddig betöltött munkakörök felsorolásával, az egyetemi, vagy főiskolai oklevél, illetve egyéb képesítést igazoló bizonyítványok másolatával a

Békés Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztály vezetője;

Békéscsaba, József A. u. 5. címre kérjük beküldeni.

Beérkezési határidő: 1987. február 5.

A megbízás meghatározatlan időre szól.

Érdeklődni: 23-565 sz. telefonon lehet.

Kálvária,

átalányban

Színes tévét vásároltunk 1980. júliusában. 1983-ban kötöttünk rá javítási átalánydíjas szerződést, havi 140 forintért. Azóta a tévénkkel nem sok baj volt ugyan, de amikor beszólunk a békési Gelka-szervizhez, nem javítják meg rendesen. Legutóbb december 1-én szóltunk a hiba miatt, 2-án kijött a szerelő. örültünk, hogy ilyen hamar megjavítja a tévét, de tévedtünk. Azt mondta, visz- szamegy, mivel nincs nála olyan lámpa, amire szüksége van. Majd délután 4 óra tájban jön. Ez volt délelőtt, 10 órakor. A tévét szétszerelve hagyta ott. Másnap eljött a kapubejáróig, onnan visszafordult. Negyedikén beszóltam, de hiába. Másik szerelőhöz nem mehetünk, mivel vele kötöttünk átalánydíjas szerződést. Szabadságot is vettem ki, hogy ne mondhassa a szerelő, nem vagyunk otthon.

A történet azzal folytatódik, hogy december 10-én jött végre a szerelő a tévét megjavítani, örültünk, hogy nézhetjük az adást, de nem sokáig tartott az öröm, másnap már ugyanúgy pattogó hangot adott a készülék, mint korábban. December 30-án este elment a kép és csak zúgott a készülék. 31-én ismét szóltunk a Gelkának, és kértünk egy másik szerelőt. Azt is hozzátettük, ne vegyék figyelembe az átalánydíjat. Jött is egy másik szerelő, de nem tudta megjavítani — azt mondta, tönkrement egy dióda, amit nem lehet kapni. így a szilveszter este búsulással telt, a gyerekek meg sírtak. A szerelő azt ígérte, január 5-én kijön. Hatodikén ismét bementünk érdeklődni, hogy miért nem jött. Kilencedikén, pénteken a munkahelyünkről érdeklődtünk telefonon. Ekkor már megkérdeztem, hogy egyáltalán szándékukban áll-e az átalánydíjas tévét javítani, vagy csak fizessük a 140 forintot havonta^ Végre 9-én elvitték a készük léket, de azóta sem tudunk semmit. Csak a 140 forintot sajnáljuk, ha nem ezt fizetnénk, talán másként lenne a javítás.

Sztankó Mihály,

Békés

Válaszoltak az illetékesek

Negyven lakó nevében panaszolta Sóra György békéscsabai olvasónk 1986. december 15-én közzétett levelében, hogy az Orosházi út —Wágner utca—Kereki utca —Nagy Sándor utca által határolt területen lakossági utcatársulással kiépítették a gázvezetéket, fűtés azonban még mindig nincs. A Dégáz Békéscsabai Üzemegységének válasza a következő:

„ ... A kivitelezési munka bonyolítását a városi tanács vb városfejlesztési és lebonyolító iroda, a kivitelezést a lakosság (alépítmény) és a Békéscsabai Lenin Tsz gmk- ja (szakipari munka) végezte. A Dégáz kivitelezési munkát nem végzett. A szerződés szerinti befejezési határidő 1986. 09. 01. volt, melyet a kivitelezők nem tudtak tartani. A kiépült vezeték műszaki átadás-átvételére a kivitelezők készre jelentése alapján 1986. 11—27-én került sor. Hiánypótlási munkák december 8-ra egy 20 méteres vezetékszakasz kivételével elkészültek. Ennek kiépítésére december 17-én felhívtuk a beruházók figyelmét. A gázelosztó vezeMajd Benedek...?

A hidegebb napokon 15—16 fok

van Békéscsabán a Kazinczy

utca 18—24. és a Szerdahelyi út 1—3. szám alatt lévő 90 lakásos társasházban. Felelős elméletileg több is van, de a gyakorlatban más a helyzet, mert bárhová megyek, mindenütt továbbgurítják a labdát. Nem irigylem a közös képviselőket, lakóházbizalmiakat ebben a helyzetben. Én is közös képviselője vagyok a társasháznak, így esténként átjáróház a lakásunk,

hiszen a lakók egymásnak adják a kilincset, a fűtés miatt jogosan rekiamálnva.

A lakásoknál megvolt a garanciális bejárás. Ugyanakkor a kazánnál ezt nem tudták végrehajtani, mert a feltárt és felírt hiányosságokat szakember híján a bizottság nem tudta ellenőrizni. Azóta, még a hideg beállta előtt többször jártam az OTP- nél, de sajnos eredménytelenül. A kazán „bejárása”, ellenőrzése a mai napig nem történt meg. Megkerestük a Prometheus illetékeseit is, hogy mérjék be a kazánt. Ok sem foglalkoznak a dologgal, igaz, a FÉG-hez tartozunk, azonban ők sem tudnak segíteni. Pedig mindent megpróbáltak, lecserélték a villanymotort, égőfejet cseréltek, stb., de sajnos, ez sem változtatott a lakások hőmérsékletén.

Szinte közelharcot kell vívni esténként a lakókkal a fűtés ügyében. Ha lehetne, legszívesebben zsákkal hordanám mindenkinek a meleget, de nem vagyok Benedek, egyszóval, ez megoldhatatlan. Miként az is, hogy kazánunk nagyobb meleget továbbítson a lakásokba. A gáz minőségéről és az áráról nem is beszélve. Vajon mi a megoldás, kihez lehetne fordulni, hogy mielőbb legyen meleg? Vagy várjunk türelmesen, amíg beköszönt a tavasz?

Kovács László Békéscsaba

Még egyszer a földosztásról

Egy minisztertanácsi rendelettel kezdődött, és nem egészen két évvel később egy törvénnyel, a földreform végrehajtását szentesítő 1947. V. törvénycikkel fejeződött be. A két jogi aktus között a gyakorlatban zárult le egy ezeréves per; azé lett a föld, aki megműveli.

Kétségtelen, nemzeti történelmünknek valóban az egyik legjelentősebb napja volt 1945. március 17., amikor megszületett a földreformról szóló híres 600/1945. számú minisztertanácsi rendelet, ám ez csak jogi keretet adott egy olyan akaratnak, amelynek a puszta érvényesítéséért is még hosszú harcot kellett megvívni.

Ezúttal egy résztvevő visszaemlékezését közöljük.

Negyven évvel ezelőtti emlékeimet kutatva Kétegyháza nagyközség földosztására gondolok, melynek aktív résztvevője voltam.

Az előzményekről: Kétegyháza község közel 8 ezer holdjával csaknem 10 településsel volt határos. Valamivel kevesebb, mint 5 ezer lakosának kétharmada román anyanyelvű, kisebbségben magyar, elenyészően sváb és egyéb nyelvcsaládhoz tartozó igénytelen, szorgalmas, dolgos népe békésen megfért egymással.

A földön kívül más megélhetési lehetősége nem volt. Földterületének kétötöde az Almássy uradalomhoz tartozott, kétötöde román és sváb 18 középbirtokos kezében, egyötöde a nadrágszí j - parcellás, egyholdas egyházi és községi tulajdonban volt. így a lakosság nagy többsége agrárproletár, napszámos, gazdasági cseléd volt. 1919 hatására és az elégedetlenség nyomására a húszas években átélt egy kényszer- házhelyosztást. A jelenlegi Petőfi telepen vad, szikes, vízállásos helyen 163 telken épült ház. így lett sok ínségmunkása az uradalomnak és

téket december 22-én üzembe helyeztük, a fogyasztói bekapcsolásokat ezt követően megkezdtük, és a gázmérőellátástól függően folyamatosan végezzük. Gázmérőórák hiányában a bekapcsolásokat ideiglenesen átalány formájában végezzük. A fentiekből megállapítható, hogy a lakossági panaszt a kivitelezési munka elhúzódása okozta, ezért nem a Dégázt terheli a felelősség.”

* * *

„Buszpályaudvar jegy nélkül” címmel megjelent levelében egy orosházi olvasónk azt panaszolta, hogy vasárnap a buszpályaudvaron nem tudott jegyet venni. A válasz a Körös Volán orosházi üzemegységétől érkezett, s a következő:

„ . Szombati napokon

6.30-tól 10 óráig az elővételi pénztárnál, valamint a helyijárati autóbusz-gépkocsivezetőknél és kalauzoknál mindkét nap — szombat-vasárnap — állandó jelleggel lehet menetjegyet vásárolni. A panaszos nem tér ki arra, hogy konkrétan melyik járattal kívánt utazni, de november 29-én a szolgálatban levő 4-es helyi vonal gépkocsivezetői, akik üzemegységünk rendes, és becsületes dolgozói, jegykészlettel rendelkeztek. Való igaz, hogy az autóbuszállomáson az Utasellátó újságospavilonja csak az újságcikkben említetteket árulja és menetjegyet nem, de ez az Utasellátó Vállalat központi rendelkezésének tilalma miatt van. Az elővételi pénztár hétvégi egész napos nyitva tartása az alacsony forgalom és igénybevétel miatt nem indokolt. A helyi járati menetjegyek árusításának lehetőségeit az orosházi 1-es számú postahivatal illetékeseivel továbbra is vizsgáljuk és lehetőségeink figyelembevételével az árusítás bővítésére törekszünk...”

* * *

Mindezek után két dolog érthetetlen: olvasónk miért nem tudott buszjegyet venni, ha a gépkocsivezetők „jegykészlettel rendelkeztek”, a másik kérdés pedig: ha az Utasellátó Vállalat az utasok ellátásáért van, akkor ebbe az ellátásba vajon miért nem fér bele egy olyan fontos apróság, mint az autóbuszjegy-árusítás? Buszjegyre ugyanis sokszor nagyobb szüksége van az utasnak, mint például lottóra.

Miért húzná a rövid ebbel?

Egy békéscsabai olvasónk néhány rövidebb túró rudit hozott be szerkesztőségünkbe, ugyanis gyermeke véleménye szerint ez az oly kedves csemege ebben az évben mintha megrövidült volna. Mérlegre tettük a rudacskákat, s valóban valamennyivel kevesebbnél állt meg a mutató. Miután nem a legrövidebbekből kell átlagot számítani, elmentünk a békéscsabai 100-as élelmiszer-ÁBC-be, s találomra a sértetlen dobozokból kiemeltünk 10-10 túró rudit. A mérések egyértelműen azt mutatták, hogy a túró rudi nem ment össze, s nem fogyott le.

Ennek ellenére felhívtuk a Nagybánhegyesi Zalka Tsz

túró rudi üzemét, s megkérdeztük. ml az oka, hogy néha egy-egy súlyhiányos darab is belekeveredik a dobozba? A magyarázat az, hogy a futószalagon a rudacskák vége letöredezhet, s ez néha elkerüli a csomagolóasszonyok figyelmét. Többek között ezért is olvasható minden dobozon a csomagoló neve; így a hibázó mindig felelősségre vonható. Az üzemben — és az élelmiszer- ABC-ben is — azt javasolták, hogy senki se válasz- szón rövidebb rudakat, azok maradjanak ott, az ABC visszaküldi a nagybánhegye- sieknek, s ők jóváírják.

(u)

„Vannak még ilyen bolti eladók’

Már nagyon sokszor Írtak az áruházi eladók viselkedéséről. Velem most kétféle dolog történt: hadd ne nevezzem meg, melyik boltban, kiválasztottam egy árut, ami 20 ezer forintba került. Megkértem egy eladót, tartsa meg az árut, amíg elmegyek pénzért, elintézem az OTP-t. Ám amikor visszamentem, azt mondták, nem volt az áru mellett a „kiválasztva" tábla, és visszaszállították az árut Békéscsabára. Nem tudom, nekem, a vevőnek kellett volna ezt Jelölni?

Panaszommal felkerestem a békéscsabai Univerzál Áruházát, és csodák csodájára, négy nap leforgása alatt az árucikk a birtokomba került. Nem kérdezték, kinek a dolga, hanem intézkedtek. Ezt egy magamfajta nyugdíjas bizony ritkán tapasztalja. Talán ezért is esett nagyon jól a gyors, előzékeny kiszolgálás, a figyelmesség. Hála a sorsnak, vannak még ilyen bolti eladók, és legyenek is, minél többen, akkor talán kiszorulnak azok, akik nem valók kereskedőnek. Trabach Mária

a környező sváb birtokosoknak. Az idősek ma is emlegetik az eleki embervásárt, a cseléd- és tanyás életet és az idénymunka nehézségeit.

1945. január közepén megalakult a Nemzeti Bizottság, amelynek fontos feladata volt az Ideiglenes Kormány 600/1945. M. E. sz. rendeletének végrehajtása, ami ;,A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról” szólt. Ezért 1945 márciusában a Nemzeti Bizottság irányítása alatt a pártok delegáltjaiból a községházán megalakult a 30 tagú földigénylő bizottság, melyből később 5 tagú földosztó bizottság alakult.

Ezen bizottsághoz a rendelet ismertetése és törvényes végrehajtása, az igények és kiosztások nyilvántartása végett kerültem oda jegyzőnek. A bizottság késő délután, éjszaka és nagyon sokszor, hajnalig is ülésezett a számbavételek és az igények elbírálása és az elosztás megvitatása végett. A 600-as rendelet végrehajtása igen sok gondot okozott. Nagyon sok volt az igénylő, és a föld meg kevés. Pl. uradalmi cseléd 42 család 282 fővel, földnélküli 386 család 1575 fővel, hadiözvegy 112 asszony 298 fővel és 1-2 holdas számtalan.

Első földigénylésbe 626 főt rögzítettünk, akiknek minimális földszükséglete 2504 hold volt. A földosztás 3 ütemben történt. Első földosztás 1945. április 23-tól május 2-ig tartott. Ekkor 403 családnak 1932 holdat osztottunk, 1946-ban 442 családnak házhelyet és 165 holdat, 1947 tavaszán 52 családnak 214 holdat osztottunk.

Ezen adatokból is kitűnik, hogy mindenki nem lett kielégítve, mert csak ennyire futotta. Például jómagam is igénylő voltam, de nem jutott, így nem is kaphattam. Földreform elleni támadásról és ellenséges megnyilvánulásról nem beszélhetünk, mert a különböző népi köz- igazgatási szervek és pártok (pl. Nemzeti Bizottság, UFOSZ, MKP, SZDP) tagjai az agrártömegekre támaszkodva a legkisebb ellenséges megmozdulás ellen azonnal egységesen felléptek.

Kalcsó István tsz-nyugdíjas, Kétegyháza