Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

IZldilUktitö 1987. január 14., szerda o Munkásarcok II malőr-fűző Nagyon fiatalon került a mezőberényi szövőgyárba. S már 19 éve lépked olykor sietősen a gépek között. Itt volt ipari tanuló is, tehát a szakmát is jelenlegi munka­helyén tanulta. Amikor szakmunkásbizonyítványt kapott, másnap egyből a munka legmélyebb vizébe dobták: hat szövőgépet bíz­tak gondjaira. Számára így kezdődtek a munkásévek. Akkor kissé meglepődött, mert hat gép az csak hat gép volt. Fiatalosan ugrált egyiktől a másikig, ha va­lahol valamilyen hibát jel­zett az automata. Gyorsan megjavította, és máris re­pült a vetélő tovább. — Éva az első napokban is ügyességével vonta magá­ra a műszakvezető figyel­mét — hallottam Mayer Andrásnétól, aki a technoló­giai osztályt vezeti. — Már akkor olyan kézügyessége volt, ami egy szövőgyárban aranyat ér. Tudja, amikor a szálak elszakadnak, s kötni kell, vagy ha összekuszálód- nak és bogozni kell, egy ügyes kezű ember nagyon sokat és gyorsan tud segí­teni. A szipogó, szuszogó gépek közé megyünk. — Ezek csehszlovák gyárt­mányúak — magyarázza Ma- yemé. — Sűrített levegő hajtja ide-oda a vetélőt. Nem is látszik, hogyan re­pül a szál, annyira gyors itt minden mozdulás. Csak azt látom, hogy az anyag üte­mesen nő a hengeren, ahová szintén a gép tekeri fel. Az egyik szövőgép mellett ta­láljuk Wagner Józsefnét. A gép áll, a szálakat egy kü­lönleges kis szerkezet kötö­zi. Mivel nagy a zaj, Ma- yemé indítványozza, men­jünk be a műszak irodájába. Wagnerné lesöpri a ruhá­jára ragadt pihéket, megiga­zítja haját és indulunk. Az iroda tágas és meleg. A főnöki asztal mögötti fa­lon egy sorozat zászló. A munkateljesítmények elis­merése. A zászlók felső sar­kában jelzés: kék. sárga, pi­ros. Ez a műszakok színe. — Most melyik műszak dolgozik? — A piros, ez a mi jelzé­sünk — mondja Wagnerné, majd leül és egy nagyot só­hajt. — Reggel óta talpon vagyok, jólesik ez a néhány perc pihenő. Elmondom, hogy eddig mit tudtam meg róla Mayerné- tól. Kérem, mondjon vala­mit magáról. — Tudja, nem sokáig dol­goztam hat gépen. Látták győzöm, s adtak még ket­tőt ... Most meg 32 gépem van. Igaz. ezeket nem egye­dül hajtom, mert minden gépcsoportnak megvan a maga kezelője, én csak fel­ügyelem, ha valahol hiba adódik, odamegyek és nyom­ban elhárítom az akadályt. Ez ai malőr-fűző feladata. — Ezt is tanulni kell? — Tanulni kell természe­tesen, mint mindent. Nekem nagyon jó munkamódszer­átadóim voltak. Szekeres né­nitől meg Erdősnétől sokat tanultam, ők is malőr-fűzők voltak. Most már nyugdíja­sok. — Mennyit keres? — Nézze, mi három mű­szakban dolgozunk, s attól függ, hány éjszakai műsza­kot teljesítünk. A fizetésem különben 5-6 ezer forint kö­zött alakul rendszeresen. — A férje mivel foglal­kozik? — Korábban a Volánnál dolgozott, most meg vala­melyik munkaközösségben autóvillamossági szerelő. — Gyerekük van? — Igen, van, - egy fiú és egy lány. — Ezt programozni sem lehetett volna jobban — je­gyeztem meg, mire jókedvű­en elneveti magát. — A fiam most hetedikes, a lányom pedig Békéscsabá­ra jár a közgébe. A számító­gépekről tanulnak. — S hogyan élnek? — Most már anyagilag megelőzve, összeszedtük ma­gunkat. Szegényesen kerül­tünk össze. Akkor anyóso- méknál laktunk. Sokat segí­tettek. Most már van önálló lakásunk. Három szobás. Tavaly fejeztük be az épít­kezést. Minden évben egy ki­csit csináltunk, a házon, úgy, ahogyan a kevés pénzű em­berek építkeznek, minimális kölcsönnel. — Szeret itt dolgozni? — Szeretek. Az itt töltött 19 év is ezt bizonyítja. Az üzem vezetői jók hozzánk. Keresik a módját, hogyan könnyíthetnének a gyári meg az otthoni műszakon. Az üzemben gépesítenek, a házi munkán pedig beszer­zési lehetőségekkel , segíte­nek. Különböző akciókat szerveznek. Ékkor vásárol­juk meg a burgonyát, a zöldséget, a gyümölcsöt, de fehémeművásárt is szoktak szervezni. A múltkoriban ci­pőkből válogathattunk. Szó­val jó itt. Az üzemcsarnokban szi­pognak. szuszognak a gépek. Sustorog minden. A levegő párás és tele pihével. Szok­ni kell, és főleg szeretni an­nak, aki itt megragad. A szövőnők helyzete sohasem volt könnyű, de most a sok automata géppel csak köny- nyebb, mint 40 évvel ez­előtt. A textiles szakszerve­zet kezdeményezésére ebben a szakmában minden ledol­gozott 4 év ötnek számít, a második négy év ledolgozása után. Így innen korkedvez­mény nélkül, korábban men­nek nyugdíjba. Nagy vív­mány ez, aki sokszor négy évet itt ledolgozik, meg is érdemli ezt a megkülönböz­tetett bánásmódot. Elköszönök, viszontlátásra, Mayerné, viszontlátásra, Wagnerné. A gyár kapujá­ban egy pillanatra megállók. Előttem egy tábla, melyen a műszakok előző napi telje­sítményét tudatják. Aki ide belép, láthatja, hogy aznap, vagy valamelyik műszaknak mennyire kell ráhúznia a munkában, hogy a napi tel­jesítménnyé] a gyár havi és éves terve teljesüljön, a za­katoló, szuszogó, szipogó gé­pek között, a párás, nedves, pelyhes levegőjű csarnokok­ban. D. K. Gyulán a Kner Nyomda Dürer üzeme a könyv-, címke- és ügyviteli nyomtatványok gyártása mellett lakossági igénye­ket is kielégít. Az esküvői értesítők, névjegyek készítésén túl ezekben a hónapokban megszaporodott a megrendelés a különböző báli, zárszámadási meghívókra. Mikéné Farkas­halmi Ilona épp ez utóbbi szedését végzi Fotó: Szőke Marsit HÍREK 11 MOGYflR GAZDASÁGBÓL KELTETŐBEN A LIBA- TOJÁSOK. Berakták a kel­tetőkbe az idei első libatojá­sokat az Egerszóláti Ho Si Minh Termelőszövetkezet­ben, amely a Debreceni Ba­romfifeldolgozó Vállalat ter­meltetési körzetéhez tartozik. A következő hetekben Püs­pökladányban, Hajdúnáná­son és a Hortobágyon is megkezdik a libatojások kel­tetését, hogy mire bekö­szönt a tavasz, megfelelő mennyiségű napos állatot kaphassanak a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok. Eb­ben az esztendőben mintegy kétmillió kislibát keltetnek ki a vállalat termeltetési körzetében. Ezeknek na­gyobb részét úgynevezett húslibaként dolgozzák fel, a többit pecsenyelibaként érté­kesítik, emellett továbbra is feldolgoznak májra hizlalt, valamint zabbal etetett libá­kat. Az ÉPlTÖANYAG-IPAR a mérsékelt hazai keresletnö­vekedésnek megfelelően, az idén összességében 1 száza­lékkal bővíti termelését. Ezen belül az alapvető épí­tőanyagoknál az átlagosnál kisebb, a szigetelőanyag­iparban viszont jóval gyor­sabb a fejlődés, hogy kellő­en megalapozza az energia- takarékos házak és egyéb lé­tesítmények építését. A ter­melő berendezések korszerű­sítésével tovább növelik a kőzetgyapot-termelést, a szi­gorú technikai szabványok­nak megfelelő gázbeton-fala- zóanyagokból csaknem egy­millió köbméternyit gyárta­nak az idén, mintegy 250 ezer köbméterrel többet a tavalyinál. VETÖMAGBORSÖT feldol­gozó üzemet hoztak létre a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátban, ahol már ne­gyed százada foglalkoznak hibrid kukorica és búzavető­mag termesztésével. A jól fizető és dollárelszámolású piacokon kedvezően értéke­síthető vetőmagborsó fel­dolgozására mintegy 40 mil­lió forintos költséggel évi 3500 tonna kapacitású üze­met létesítettek, ahol az ezer hektáron termelt vetőmagot előkészítik értékesítésre. SZERVEZETI ÁTALAKU­LÁS. Üj szervezeti keretek között működik az idén ha­zánk egyetlen feketeszén-me­dencéjének legnagyobb bá­nyaüzeme. A mecseki szén­bányák mélyművelésből származó termelésének több mint a felét adó komlói bá­nyaüzemben megszüntették az aknák eddigi viszonylagos önállóságát, s a korábbi te­rületi szervezetet úgy alakí­tották át, hogy jobban meg­feleljen a természeti adott­ságoknak és a gazdasági kö­vetelményeknek. A vízszin­teshez közeli, úgynevezett lapos telepek fejtésére az abban leginkább járatos zo- báki, a meredek dőlésűekre pedig a bétát bányászok „szakosodnak”. Az eltérő termelési módszerek alkal­mazását igénylő széntelepek művelését irányító két új üzemrész létrehozásától a termelés hatékonyságának javulását várják. HASZNÁLT NYUGATI SZEMÉLYAUTÓK beszer­zését, forgalmazását kezdi meg líamarosan a Fóti Vö­rösmarty Tsz a Construmex fővállalkozási betéti társu­lás lebonyolításával. Egyelő­re devizaszámlával rendel­kezők élhetnek ezzel az au­tóvásárlási lehetőséggel, mert csak az autók vámkölt­ségét lehet forintban kifizet­ni. Az elképzelés szerint há­rom évnél nem idősebb, kis fogyasztású személygépko­csik, elsősorban Fordok, Volkswagenek, Audik és Opelek behozatalára kerül­het sor, Évente mintegy ezer-ezerötszáz kocsi forgal­mazását tervezik. Az autók szervizelését, alvázvédel­mét, előkészítését a fóti tsz fogja ellátni, ahol erre a cél­ra szakképzett gárda áll rendelkezésre. A behozott autók szemlézésére, tárolásá­ra Rákospalotán alakítanak ki telephelyet, s március vé­gén kívánják megkezdeni a forgalmazást.­Mit tervez a Fogyasztók Országos Tanácsa A Fogyasztók Országos Taná­csa idei első illésén azt vizsgál­ja, hogy a testület miként kap­csolódhatna be aktívabban az árellenőrzés és a piacfelügyelet munkájába. Ez évi programjaik között szerepel még a szabvá­nyok korszerűségének, a ter­mékek osztályba sorolásának, csomagolásának, a termékekkel kapcsolatos információk feltün­tetésének vizsgálata is. Az im­porttermékekről és azok alkat­részellátásáról, valamint a hasz- náltclkk-kereskedelemről is ta­nácskoznak ebben az évben. Mintegy 180 fogyasztói érdek­védelmi szervezet működik az 'országban a Hazafias Népfront bizottságai mellett, több mint 6 ezer társadalmi aktivista közre­működésével. A FŐT elnöksége havonta ülésezik. Idén a szak­mai együttműködés bővítésének lehetőségeiről tárgyalnak töb­bek közt az ágazati szakszerve­zetekkel, a Fővárosi Tanáccsal, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottsággal. Felmérik a fogyasz­tói érdekvédelem jogi szabályo­zásának helyzetét, napirenden tartják, hogy a lakásvásárlók a jótállás szabályai szerint intéz­hessék reklamációikat. Az el­nökség foglalkozik majd az ingatlankezelő vállalatok, a Mer­kur, az Állami Biztosító és a Hungária Biztositó munkájával, a közszolgáltatás, a vendéglátás színvonalával; emellett előkészí­tik az országos szolgáltatási, valamint az országos kereske­delmi fórumot. A FŐT szakértői bizottságai munkatervükkel többnyire kap­csolódnak a már említett té­mákhoz, de önállóakat is vá­lasztanak. Az árszakértői bi­zottság például már február ele­jén megvitatja az 1987-es árter­vet és a fogyasztói árpolitika időszerű kérdéseit. Következő ülésükön a belkereskedelmi vál­lalatok ármagatartásáról és az 1986-os kiskereskedelmi árala­kulásról tartanak megbeszélést. A vendéglátó szervezetek ár­magatartása, a ruházati cikkek árának alakulása szintén a vá­lasztott témák között szerepel. Az élelmiszer-szakértői bizott­ság a múlt évhez hasonlóan is­mét foglalkozik a diabetikus és gyógyhatású élelmiszerek kíná­latával, s külön vizsgálati téma lesz a tej és tejtermékek minő­sége, választéka. Az iparcikk és a szolgáltatási szakértői bizott­ságok főként a FŐT, valamint a FŐT elnökségi ülésein sze­replő témákat készítik elő. A jogi szakértői bizottság a gyógyászati segédeszköz-ellátás jogi szabályozását tűzi napirend­re, a lakásépítési és -fenntartási szakértői bizottság az építési perek tapasztalataival, a lakás­építés anyagainak minőségével, az energiatakarékos építőanya­gok, szerelvényeik választékával foglalkozik majd. A vendéglátó és idegenforgalmi szakértői bi­zottság egyebek között a kisebb utazási irodák munkáját is ér­tékeli. Egyensúlyjavító gyógymódok Görögország és Jugoszlá­via fogadott el minap olyan gazdasági tervet, amely az országok megbomlott fizetési mérlegének helyreállítását tűzi ki középtávú feladat­ként. A fejlődő országok so­kasága, de számos szocialis­ta ország is fő feladatának tekinti, hogy kiigazítási, gaz­daságszanálási tervet vigyen véghez, és ezekkel egyen­súlyba hozza a külkereske­delem mérlegét, egyidejűleg biztosítsa a gazdaságoknak tartós, stabil növekedését. Mi az oka annak, hogy a gazdaságok lényegében azo­nos feladatokat tűznek ma­guk elé, mégis sokszínűek a megvalósításukra mozgósí­tott eszközök? Hogy az egyik országcsoport főként a költekezések visszafogására, a beruházásokra, a fejlesz­tésekre fordított pénzek megnyirbálására, a másik az ellenkezőjére, a hitelkínálat növelésére, a kamatok leszo­rítására helyezi a hangsúlyt. Melyik módszer kedvezőbb gyógymód az akut egyen­súlyhiányok felszámolására, és euWiltalán van-e biztosí­ték arra, hogy valamelyik eljárás garantáltan sikerre vezet? „Lázcsillapítók” Egy mindenesetre bizo­nyos: akárcsak Magyaror­szág, egyetlen más ország sem mondhat le az alkal­mazkodásról, hiszen ha a külső fizetésekben tartósan elmarad a gazdaság, az romló versenyhelyzetet je­lent, és a gazdasági lemara­dás. a még súlyosabb eladó­sodás, a fizetésképtelenség árnyékát vetíti előre. A közgazdászok a háború utá­ni, még inkább az elmúlt év­tized gazdaságpolitikai ta­pasztalatai, a gazdaságsza­nálási programok általános­sá vált kidolgozása alapján körvonalazták, mik a jel­lemzői a szóba jöhető terá­piának. A kereslet visszafo­gása a hagyományos iskola gyógyszere, amelyet rendsze­rint azok a latin-amerikai- országok alkalmaznak elő­szeretettel, amelyek azon­nali „talpon maradást” kívántak elérni. A rest­riktiv pénzpolitika min­den eszközét bevetik, be­fagyasztják például a beru­házásokat, bérstopot rendel­nek el, vagy korlátozzák történetesen az importot, a hitelhez jutási lehetősége­ket. Az országok fejlettsége, piaci kapcsolatai és számos más körülmény indokol­hatja. hogy az adott ország főként ezzel a megszorítási politikával operál, ezek kö­zül a legfontosabb szem­pont, hogy mennyire súlyos a gazdaság állapota. Azok az országok, amelyek az elmúlt években átüteme­zésre kényszerültek, még ez előtt a rendkívül súlyos konzekvencióval járó lépés előtt mindent megtettek az azonnali válság elhárítására, restrikciós intézkedéseket léptettek életbe. Tudatában voltak persze ők is annak, hogy a megszorítások csak az akut válsághelyzet csilla­pítására szolgálnak — nem az alkalmazkodás, csak a pillanatnyi veszélyelhárítás­nak lehetnek az alkalmas eszközei. Közismert az ösz- szefüggés: a behozatal erő­teljes lefékezésével javítható ugyan a kereskedelmi mér­leg. de csak átmenetileg, hi­szen importalkatrészek, a be­rendezések működtetéséhez szükséges anyagok, félkész­termékek hiányában a maj­dani export kerül veszélybe. Szerkezeti változtatások Ha "csak egy mód van rá — nincs túl nagy bajban a gazdaság —, a vezetők igye­keznek az előbbre tekintő, a kevésbé nagy veszteségekkel járó szanálási módszerek kö­zött választani. Az azonnali hatást hozó, de sokba kerü­lő beavatkozás helyett ilyen­kor a gazdaság kínálati Ol­dalát befolyásolják. A kiin­duló gondolat ez esetben is ugyanaz: megbomlott az egyensúly a pénzkereslet és a kínálat között, csakhogy főként a kínálat, a gyártás hiányosságai miatt. Más szó­val a termékek nem eléggé kelendőek, elavultak, vagy minőségileg kifogásolhatóak az exportra kínált gyártmá­nyok. A „kínálatszabályozó” iskola úgy akarja jobb ex­portteljesítményre ösztökél­ni a gazdaságot, hogy szabad utat enged a piaci mecha­nizmusok érvényesülésének, a termékek, a hitelek, az anyagok árának alakítását a piacra bízza. E megoldás a termelési potenciál fejlesztését, a nö­vekedést állítja az első hely­re, egyben a gazdaság nyi­tottságát fokozza a világpia­ci árakhoz és pénzügyi fel­tételekhez való alkalmazko­dással. A restrikciós módsze­rek az átmeneti bezárkózás « kényszerét vállalják. A sza­badpiaci mechanizmusok — akárcsak a többi módszer — persze nem tekinthetők cso­daszerek. Éppen a pálya- módosításra szoruló gazda­ságok a legkevésbé rugalma­sak, a termelés szerkezete itt a legkevésbé képes a gyors változásra, a sebezhe­tőség miatt könnyen előfor­dulhat tehát, hogy a szabad­piaci mechanizmusok az el­lenkezőjét váltják ki, inflá­ció, a hitelek drágulását idé­zik elő. A legtöbb ország ezért tartja alkalmasabb esz­köznek a kínálati oldal sza­bályozását, a gazdaságszer­kezeti változásoknak állami \ eszközökkel is történő befo­lyásolását. Ellenőrzik az ára­kat, a hitelkamatokat, az árfolyampolitikát sem enge­dik szabadjára, mint az elő­ző módszereknél, és az állam­nak általában is nagyobb te­ret engednek a holnap gaz­dasági szerkezetének kialakí­tásában. Öszvér módszerek Magától értetődő, hogy <a nincs olyan gazdaság, amely általában véve rugalmatlan, legfeljebb egy-egy szektora lehet az, és”nincs olyan sem, amelynek minden iparága az állam közvetlen beavatkozá­sára szorulna. A megefősö- dött, versenyeztethető terüle­teken célszerű teret engedni 'a piaci erők játékának, má­sutt viszont nem lehet le­mondani az állami eszközök­ről. Az elmúlt évek tapasztala­ta szerint a gazdaságkiigazí­tási programjában a legtöbb ország „öszvér módszert” al­kalmazott — egyidejűleg élt valamennyi eljárással. Egy­magában az állami gazda­ságszerkezet-átalakítási programok sem üdvözítőek, hiszen tartósan nem cél­szerű a termelőket megkí­mélni a valóságos piaci hely­zet hatásaitól. Az árstabili­zálás tehát csak részeleme lehet a szanálási programok­nak azzal, hogy azt a későb­biekben a rugalmas árkép­zéshez való visszatérés köve­ti majd. Nyilvánvaló, hogy e két eljárás szöges ellentét­ben áll egymással — és ez egyben azt is érzékelteti, milyen nehéz helyzetben van a gazdaságpolitika, amikor igyekszik a lehetséges esz­közök közül a legkedvezőbb módszerek kombinációját hadrendbe állítani. Marton János

Next

/
Oldalképek
Tartalom