Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

NÉPÚJSÁG 1986. december 16., kedd Tervek a jövő évre a békési gimnáziumban Páger Untai temetése december 30-án A 81 esztendős korában elhunyt Páger Antal Kossuth- díjas, kiváló művésznek, a Vígszínház tagjának a temetése december 30-án, kedden 11.30 órakor lesz, a Farkasréti te­metőben — tudatja a Művelődési Minisztérium, Budapest Főváros Tanácsa, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Vígszínház. Vasárnap délután — a te­levízió jóvoltából — még láthatta őt a közönség Bán Frigyes Felmegyek a minisz­terhez című filmjében, az esti filmben pedig Laurence Oliviernek kölcsönözte a hangját, amikor megérkezett a hír: elhunyt Páger Antal. Azok közé tartozott, akik nem végeztek színiakadémi­át, tehetségükkel tűntek fel, s azt egyre színesítve, gaz­dagítva váltak a magyar színjátszás kiemelkedő egyé­niségeivé. Hivatásos színészi pályafutása 1919-ben kezdő­dött Székesfehérvárott, s ezt követően számos vidéki tár­sulatnál játszott, míg az 1929—30-as évadban Buda­pestre szerződtették. Az Andrássy úti, a Magyar, ■ a Belvárosi, a Vígszínházban, majd újra a Belvárosi Szín­házban, az Űj Magyar Szín­házban és ismét az Andrássy úti Színházban mind jelen­tősebb feladatokkal bízták meg, s ez jelentette számára az igazi kibontakozás lehe­tőségét. Estéről estére bizo­nyíthatta sokoldalú tehetsé­gét. Vígjátéki vagy drámai szerep, főszerep, vagy karak­terjellem, egyszerű paraszt- ember, vagy arisztokrata, féltékeny ügyvéd, vagy va* gány csavargó — valameny- nyi alakítása azt jelezte: nem voltak műfaji megkö­töttségei, nem volt beskatu­lyázható. S nem volt csak színházi, vagy csak film­színész. Alakításai teljes ér­tékűek voltak a színpadon éppúgy, mint a filmvásznon, vagy a televízió képernyő­jén. Nemzedékek számára maradt különösen emlékeze­tes a Hárman a pádon című Nicólai-darabban Luigi La- pagliaként, a Hattyúdal va­gány csavargójaként, és még számtalan más szerepben. 1944-től 1956-ig távol volt hazájától — 10 esztendeig Argentínában élt családjá­val. Hazatérése után új len­dülettel kapcsolódott be szín­házi életünkbe. A Vígszínház társulatának tagja lett, s haláláig aktívan dolgozott itt, az együttes egyik vezető művészeként. Utolsó szerepe színházá­ban Mrozek Tangójában Eugeniusz alakítása volt. Kevesen tudják a megyé­ben, hogy már ebben a tanévben „tiszta” gimná­ziumként folytatta műkö­dését a békési Szegedi Kis István Gimnázium. Az ipari szakközépis­kolai osztályok átkerültek a helyi ipari szakmunkáskép­ző intézethez. Ezzel a lépés­sel jelentősen megjavultak az oktató-nevelő munka fel­tételei a gimnáziumban. A lehetőséget kihasználva, 1987 szeptemberétől új fel­adatok ellátására vállalko­zott a gimnázium, ami a ma nyolcadik osztályos diákjait már érinti is. Az első és legfontosabb lépés, hogy az induló első évfolyamot három osztályra tervezik. E három osztálynak sajátos arculatot kívánnak adni azzal, hogy az egyikbe a sport iránt érdeklődő, te­hetséges fiatalok jelentkezé­sét várják, hiszen számukra harmadik, negyedik osztály­ban sportszervezési fakultá­ciót szerveznek. Az ide ke­rülő fiatalok alkotják majd az iskola sportéletének mag­ját. A második osztályba a re­ál tantárgyak iránt érdeklő­dőket várják, azokat, akik a matematika, biológia, fizika és kémia iránt éreznek ked­vet és tehetséget magukban. Ebben az osztályban fakul­tációként oktatják majd a számítástechnikát a biológia, kémia, fizika és matematika mellett. A harmadik osztályba az anyanyelv és idegen nyelvek iránt érdeklődök nyernek fel­vételt, hiszen a tervek sze­rint emelt óraszámban — heti ötben — oktatják majd az orosz és angol nyelvet, s emellett a franciát és néme­tet is igény szerint. A megjavult körülmények tették lehetővé azt is, hogy a nagyobb eredményesség érdekében bővítsék a kis­csoportos foglalkozásokat. Tervezik azt is, hogy a bé­késcsabai tanítóképzőre és a szarvasi óvónőképzőre tá­maszkodva pedagógiai fa­kultációt indítanak, ami már érinti a most beiskolázandó elsősöket. A régi, bevált oktatási for­mákról sem mondanak le, így a telexkezelői és állam­igazgatási fakultációról sem, amellyel a környező kistele­pülések tanácsi dolgozóinak utánpótlását kívánják előse­gíteni. Tovább folyik a gép­írás oktatása is szakköri formában, ami eddig a le­ány tanulók körében igen nagy népszerűségnek örven­dett. Mindezek az új formák az általános iskolákban fo­lyó sajátos képzési formák­ra alapoznak, ami azért is célszerű, mert biztosítja a korábban megszerzett isme­retek fejlesztését, magasabb szintre emelését. (bse) Kiszolgáltatott lakásvásárlók Törülköző a cső alatt Bolyongok az alig két hó­napja átadott békéscsabai Dózsa György út 2. szám alatti épületben. Már a lép­csőn kezdett kialakulni ben­nem a lehangoló kép a ki­vitelezők munkájáról. Le­tört szélű, egyenetlen feljá­rón baktatok fel. S ezzel a megállapítással még nem is sejtettem, hogy mi vár rám, ha több lakást is bebaran­golok. Amikor a szerkesztőség» ben megkaptuk a telefonjel­zést, hogy milyen „össze­csapott” lakást vettek át a tulajdonosok, legyintettünk... Lerágott csont... Megírtunk néhány esetet. És nem túl színes képet festettünk ró­luk. De amit itt láttunk, az minden képzeletet felülmúlt. Hadd bocsássam előre, hogy ebben az épületben a lakók 14 ezer forintot adtak ki lakásuk négyzetméteréért. Szép kis összeg. De hát aki lakni akar, fizetnie kell! Csakhogy ezért az összegért azt várnák a vevők, hogy az árnak megfelelő nívójú lakásba is költözhetnek. Jól tudom, hogy a terve­zésnél kell kezdenem! Két lakásban figyeltem meg, hogy az ajtókat már a lakók átfordították (kifordí­tom, befordítom, azaz fre- goli ajtók, ilyet úgysem lát­tunk még), merthogy ere­deti állapotuk minden, ész­szerűségnek ellent mondott. Ügy ütköztek egymáshoz nyitáskor, mint amikor két részeg ember sötétben ösz- szetalálkozik. A csillár zsinórja kon­nektorba dugása után gir­landként lóg a lakók feje fölött..., a szőnyegpadlót darabokból rakták le..., a nyílászárók farésze akár egy térkép domborműve is le­hetne, nincs lecsiszolva, si­mára dolgozva, így aztán a festése is ennek megfelelő, máris pereg ..., a parketta­szegélyt szintén darabokból rakták sorra, mint valami rosszul sikerült összerakó já­tékot ..., a vízboylert telje­sen lehetetlen helyen sze­relték fel, 6 méterre a für­dőszobától. Mire a meleg víz a fürdőkádba jut, sok gáz elfogy. A gáz és víz cső­rendszere labirintust képez a konyha falán, mondhatnám úgy is, hogy cső csövön, cső csővel párosítva.... a falak egyenetlenek, a tapéták a ■ ■■ Potyognak a csempék, mint az érett szilva a fáról legsilányabb fajtából valók, a pvc-k foltosak, már vál­nak a ragasztás helyén ..., a bejárati ajtón olyan rés található, amin a tenyerem minden nehézség nélkül be­fér, a csempék úgy potyog­nak, mint érett szilva a fá­ról. Félek, nem elég a hely .ah­hoz, hogy tovább soroljam, mi mindent rontottak el ezekben a lakásokiban. A fentiekkel csak érzékeltetni akartam, hogy dolgoztak itt a kivitelezők. De ez a fel­sorolás természetesen erősen.» hiányos. A lakók legtöbbjé­nek a vízrendszerrel van igazán nagy problémája. — Ha a Ludas Matyiban kellene megírnom, akkor megcsiklandoznám magam, hogy nevessek, hiszen ha felsorolom, hogy a víz ott folyik, ahol nem kellene és ott nem, ahol szükség van rá ... de nincs jókedvem, pont attól, hogy ezt a drága lakást így készítették el, adták át — mondja Papp Jolán, az I. emelet 4-es la­kás tulajdonosa. Bizony a vízrendszerből lehetetlen helyekről folyik a víz. A fürdőkád, a mosdó­tál, a WC, a mosogató, a vízmelegítő alatt tócsák áll­nak. A csaptelepek köré tö­rülközőt kell teríteni, hogy felszívja a lecsöpögő ned­vességet. A lakók elmondása sze­rint a vízvezeték-szerelők többször ragasztgatták, kóc- cal bugyolálták, gyurmával tömködték, zománcfestékkel lekenték a vízcsaptelepeket. Eredménytelenül. Ahol a víz­nek folynia kellene, ott egy gonosz manó nem engedi folyni, de folyik például a villanykonnektorból. — Azt talán mondanom sem kell — folytatja az I. em. 10-es lakás tulajdonosa, Ondos Mihály —, hogy akár­hányszor ragasztjgatták a vízrendszer csöveit, annyid, szór maradt 12 lakó víz nél­kül a házban. Aztán miután nem találták a hibát, ma­radt a megoldás (?), lesze­relték a fürdőszoba pozdor- jafalát. Ismét ragasztgatás ... gyurmázgatás ... persze eredménytelenül. Amikor szétszedték a für- 'dőszoba falát, döbbenten fi­gyelte az egyik szenvedő fél, hogy pozdorja- és hungaro- pándarabokat dugdostak a levezető csőrendszer alá, ta­lán arra gondolva, ez biztos felfogja a csöpögő vizet. Ki tudja, kinek az ötlete volt? Mindenesetre szomorú, hogy ezt az olcsóbb megoldást választották és nem a ren­des munkát. A falbontási munkálatok miatt persze a lakóknak sza­badságot kellett kivenniük, de ezt talán nem is bán­ták volna, ha végre becsü­letes munkát produkálnak a szerelők. De nem. A konnek­torból megint kibuggyant a víz. És megint mi történt? A szerelők sokadszor kivo­nultak, ragasztgattak, kócol- tak. Az eredmény? A víz folydogál továbbra is — de nemcsak a csapon. A víz­rendszert • azóta sem lehet rendeltetésszerűen használ­ni, mert ha az ember mo­sakodni akar, vagy a mel­lékhelyiséget használni, vál­lalnia kell a következménye­ket, mely szerint az alatta, fölötte lakó érzi a szappa- na illatát, no és persze más kóválygó „illatot” is. Így szigetelték a csőrendszert! Végül hadd írjam le: a Dózsa György u. 2. számú ház kivitelezője a Békés Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat volt. Béla Vali Cső csövön a konyhában Fotó: Gál Edit Szarvas Eredmények és gondok az egészségügyben A jelenlegi állapotnak megfelelő, alapos és tényfel­táró tájékoztatót hallgatott meg a közelmúltban a Haza­fias Népfront városi elnök­sége Szarvason. Ez alkalom­mal dr. Takács Ferenc főor­vos, az egyesített gyógyító- és megelőzőintézet igazgató­ja ismertette az egészségügy; ezen belül a körzeti rende­lés. a beteg- és gyógyszer- ellátás helyzetét. Bevezetőjében utalt arra, hogy az ágazatban végrehaj­tott integráció elősegítette a feladatok megoldását. Elké­szült az úgynevezett 10 mun­kahelyes rendelőintézet. A tanács egészségügyi osztá­lyának felügyelete alá há­rom ilyen jellegű intézmény tartozik. A városban, és von­záskörzetében az ellátási színvonal nem mindig azo­nos. Például: „kihelyezett” gyermekorvos dolgozik Bé- késszentandráson, míg má­sutt „kiszállásos” formában igyekeznek segíteni a szak­orvosi rendeléssel kapcsola­tos gondokon. A központi ügyelet zavartalanul műkö­dik, de az is igaz. hogy az igénybevétel sok esetben nem indokolt. A fürdőben lehetőséget teremtettek a fi­zikoterápiára és a súlyfürdős kezelésre is. Mindent egybe­vetve elmondható, hogy a gyógyításhoz megvannak a személyi és tárgyi feltételek Szarvason. A szülőotthonok további fenntartásának megkérdője­lezése azonban nem számít népszerű elképzelésnek a la­kosság körében. Tegyük hozzá: korántsem megyei kezdeményezésről van szó. Az irányító szervek arra hi­vatkoznak, hogy ma már nem gazdaságos az ilyen lé­tesítmények működtetése, fő­ként az ágykihasználás te­kintetében. A főorvos meg­nyugtatásul azonban hozzá­tette: sem a szarvasi, sem a gyomaendrődi szülőotthon nem szerepel a szanálási tervekben, mivel a megyei kórházak eléggé távol van­nak a két településtől. Az előadó kitért bizonyos negatív jelenségek ismerte­tésére is, és idézett a me­gyei főorvosnak az etikai helyzetről szóló beszámoló­jából. Ebben többek között az olvasható, hogy a közvé­lemény egy része sokszor indokolatlanul marasztalja el az orvosokat. De tény az is, hogy a betegségmegelőző és gyógyítótevékenységet becsületesen és lelkiismere­tesen végző kollégákat mé­lyen sérti néhány társuk eti­kátlan magatartása. De mi­ről is van szó? Arról, hogy akadnak egyesek, akik olyan igazolást adtak ki, amely­nek alapján az illetőt rok­kanttá nyilvánították, s ugyanakkor alapos a gyanú, hogy közokirat-hamisítást és csalást követtek el. Jó né­hány betegnél megkérdője­lezhető a táppénzes papírok kiállításának indokoltsága. Az ilyen *és hasonló esetek­ben nem maradhat el a fe- lelősségrevonás. Különben az idei táppénzes helyzet jobb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A központi rendelő átépí­tése nem sikerült, de elkép­zelhető, hogy a jövőben még sor kerülhet rá. Ami az.évi gyógyszerfelhasználást illeti, különböző képet mutat az orvosi "körzetekben. Van, ahol 9000, s van, ahol 26 ezer forint értékű gyógy­szert írtak fel. .Várható, hogy az %gyes készítmények gyár­tásának (fokozatos) meg­szüntetése nemtetszést vált ki a lakosság körében. Egyébként központi intézke­déssel több mint Tű-féle gyógyszer előállítását szün­teti!^ meg, s a forgalomból mérsékelt ütemben vonják ki majd őket. S hogy milyen fontos té­mát tűzött napirendre a HNF városi elnöksége, jól tükrözte ezt a kérdések és hozzászólások száma. A tes­tület egyetértett a tájékoz­tató megállapításával, ame­lyet újabb észrevételekkel kiegészített. Ezek közé tar­tozik például az a tartha­tatlan helyzet, hogy a be­gipszelt lábú betegek nehe­zen tudnak közlekedni a fo­lyosókon, s főképp a lép­csőkön, mivel nincs lift az épületben. A szanatóriumi beutalások elosztásával sem értenek mindig egyet. Előnytelen az is, hogy most már nem a rendelőintézet, hanem egy, külön erre a célra létrehozott megyei szintű bizottság diszponál az ügyben, s ami a vidékieknek külön utazgatással jár. Saj­nos, ugyanez a helyzet az ortopéd-szakrendeléssel is. A nőgyógyászaton nincs megfelelő öltözőhelyiség a betegeknek. A testület több tagja azt indítványozta, hogy szigorítani kellene a táp­pénzre vételt, mert ez szá­mos visszaélésre ad lehető­séget. örvendetes viszont az, hogy sem a városban, sem a vonzáskörzetben nem jel­lemző a különböző kábító­szerek élvezése. A téma megtárgyalását követően dr. Tóth Lajos, a HNF városi elnöke összegez­te azokat a feladatokat, amelyek megoldásában a népfront a maga mozgalmi eszközeivel sokat segíthet. Bukovinszky István D török háborúk is a képzőművészet Három évszázaddal ezelőtt európai jelntőségű esemény volt Buda visszavívása. Az évfordulón a Képzőművésze­ti Kiadó reprezentatív al­bum közreadásával tiszteleg az egykori dicső emlékek előtt. A 14. század második fele óta Magyarországon minde­nekelőtt az írott szó erejével buzdítottak a törökök elleni harcra. De a képzőművészet­nek is születtek jelentős al­kotásai a török veszedelem szorításában, csak ezek meg­ismertetését eddig kevésbé propagálták. Pedig ezek sa­játos képi nyelven szólva ugyancsak sugallták a török elleni harc szükségességét. Az irodalom különböző mű­fajai mellett igen sokszínű és gazdag a törökök képi ábrázolása. Apró érmektől a monumentális falképekig, uralkodói gyűjteményekben található festményektől nagy példányszámban készült réz­metszetekig, templomi oltár­képtől a síremlékekig és könyvillusztrációkig terjed a török témájú, a török elleni harcra buzdító műalkotások sora. Erősítették, támogatták Zrínyi Miklós harcba hívó kiáltását: „Kössünk kardot az pogány ellen”, amit cí­méül a most megjelent kö­tet is visel. A Képzőművészeti Kiadó — jelentős anyagi áldozattál — gyűjtötte össze Európa nagy részéből annak a 250 kénnek nagy részét, melyet a kötet tartalmaz. A képek egy csoportja a magyar ki­rályként a török ellen hadat viselő Habsburgokhoz kap­csolódik. Galavics Géza, a kötet szerzője, a magyar fő­urak mecénási tevékenységét is ismerteti. G. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom