Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

1986. december 8., hétfő NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Érvényesült a papírforma Szombathelyen Haladás VSE—Békéscsabai Előre Spartacus 2-0 (0-0) (Folytatás az 1. oldalról) Marton 8 méterről ezúttal a jobb kapufát találta el. Két perccel később Schaffer kö­zépre emelt, Marton a ka­putól 14 méterre tovább pöc­költ Elekesnek, aki jól elta­lálta a labdát, és a 1 méter­ről leadott lövés Lcboniczky lába között surrant a hálóba, 1—0. 'A 67. percben Illés cselez­? ;etett, a védők buktatták, a abda tovább pattant Ele­keshez — Így a síp néma maradt —, s a hazaiak csa­tára mintegy 15 méterről megcélozta a kaput, de újra a kapufa, pontosabban a felső léc mentett. A 72. percben ToPor nyar­galhatott egészen a békés­csabai 16-oson belülre, Le- boniczkyt Is kicselezte, a ka­pus viszont utánanyúlt és el­húzta a lábát, 11-es! A bün­tetőt Topor lőtte, s hiába ta­lált elsőre a bal alsó sarok­ba, a játékvezető megismé­teltette a rúgást, mert több Játékos Idő előtt a 16-<»son .belülre lépett. Másodjára is BlkerUIt a szombathelyi kö­zéppályásnak. ugyanazt a megoldást választva a bal alsó sarokba lőtt, 2—0. A le­fújás előtt még Illés hagyott ki helyzetet, amikor Lebo- niczky lábbal hárította lövé­sét. f A vasi fővárosba is bekö­szöntött a tél — időnként havazott —, de ez semmi­képpen sem gátolhatta Mol­nár játékvezetőt abban, hogy megadja a kezdő jelet az őszi szezon zárómérkőzé­sére. A pálya ugyan csúszós volt, de a hónak csak anyo- ’ mait lehetett itt-ott föllelni. A hűvös időben jó néhány meleg percet okoztak a há­zigazdák a békéscsabaiak kapuja előterében, s noha végigtámadták az első fél­időt, nem volt szerencséjük a gólszerzésben. A vendégek szinte minden játékosa a vé­dekezésre összpontosított, s ekkor még kontratámadá­sokra is ritkán futotta ere­jükből. A fordulás után a vendéglátók szempontjából megtört a jég, több kapufa után góllá érett támadásso­rozatuk, s ezután hiába pró­bálkozott sűrűbben a lila-fe­hér csapat, ritkán jutottakéi Hegedűs kapujáig. A Hala­dás kitűnő őszi szereplésére tette föl a pontot e hét vé­gén, s kevés híján a dobo­gós helyre kerülhetett volna, ugyanakkor a békéscsabai­aknak nem sikerült az 50 százalékos őszi teljesítményt kiharcolniuk. Nyilatkozatok. Rátkai László: — Ezúton is szeret­ném megköszönni a játéko­soknak az ősszel nyújtott jó teljesítményt. Csank János: — Az első félidőben nem sikerültek kontratámadásaink, a szünet után pedig érthetően góllá érett a szombathelyi fölény. Gratulálok a Haladás őszi jó szerepléséhez. TOVÁBBI EREDMÉNYEK Ü. Dózsa—Tatabánya 0—2 (0—1) Pécs—Eger 3—0 (2—0) FTC—Videoton 1—0 (0—0) Vasas—Siófok 1—2 (1—1) Dunaújváros—ZTE 2—2 (1—0) Rába ETO—MTK-VM 2—3 (1—3) Bp. Honvéd—DMVSC l—l (1—1) AZ NB I ŐSZI VÉGEREDMÉNYE 1. MTK-VM 10 2 3 28-12 22 2. O. Dózsa 8 4 3 23- 9 20 3. Pécs 8 4 3 14- 5 20 4.Haladás 8 3 4 19-13 19 5. Tatabánya 8 2 5 23-12 18 6. FTC 6 6 3 14- 9 18 7. Bp. Honvéd 6 4 5 22-23 16 8. Videoton 6 2 7 16-14 14 9. Vasas 6 2 7 20-21 14 10. DMVSC 5 4 6 20-23 14 11. Békéscsaba 4 6 5 16-19 14 12. Eger 4 4 7 13-29 12 13. Rába ETO 3 5 7 20-24 11 14. ZTE 3 5 7 14-20 11 15. Siófok 3 5 7 13-21 11 16. Dunaújváros 1 4 10 10-31 6 AZ UTÁNPÓTLÁS­BA JN'OKS ÁGÉRT Haladás VSE—Békéscsabai Elő­re Spartacus 2—1 (1—1). Szom­bathely, 100 néző. V.: Kaibás. Békéscsaba: Baji (Fazekas) — Kiss, Popol, Bánfi, Varga —Né­meth (Lonovics), Hovorka, Bel­von, Hankó J. — Zahorán (Bí­ró). Nagy. Edző: Marosvölgyi Károly. A vendégek szerezték meg a vezetést a 20. percben, de hamar sikerült a vendéglátók­nak az egyenlítés. Kiegyenlített játék után fokozatosan mezőny- fölénybe került a szombathelyi csapat, mind több helyzetet dol­goztak ki, mégis nehezen sze­rezték meg — de megérdemel­ten — a győzelmet. G.: Lakner, Hevesi, ill. Nagy. Jó: Lakner, Wagner, Hevesi, ül. Bánfi, Varga. 1. Düsseldorf—Bochum 0-4 2 2. Nürnberg—Möncheng. 2-0 1 3. VfB Stuttg.—Leverkus. 1-0 1 4. Hamburg—Kaiserslaut. 2-0 1 5. Karlsruhe—Saarbrücken 6-0 1 6. Braunschw.—St. Pauli 1-2 2 7. Solingen—Osnabrück 0-1 2 8. Essen—Stuttg. K. 2-1 1 9. Cagliari—Bologna 0-0 x 10. Messina—Modena 0-0 x 11. Parma—Lanérossi 4-1 1 12. Pisa—Arezzo 1-1 * 13. Taranto—Catania 1-1 x PÓTMÉRKÖZÉS: 14. Schalke 04—B. München 2-2 x A kézilabda VB-n: Magyarország— HDK14—14(5—9) Bravúros döntetlennél fe­jezte be csoportmérkőzéseit Leewardenben a magyar női kézilabda-válogatott, a Hol­landiában zajló világbajnok­ságon. Vasárnap ugyanis két győzelme után, 14—14-re mérkőzött az esélyesebb NDK ellen. Kosárlabda Sz. Főiskola MEDOSZ- Csepel 67:60 (30:22) NB i-es női kosárlabda-mér­kőzés, Szarvas, 300 néző. V.: Varga G., Borsos. Főiskola ME- DOSZ: FRANKO A. (11), Maro­si (2), TÖRÖK (13), FRANKO K. (16), BOZSERNE (23). Csere: Gyebrovszki (2), Kurucz, Veres, Kajári, Tímár. Edző: Szirony Pál, Szalontal György. Csepel: NAGY CS. (15), LEOPOLD (21), HORVATH (IS), Hesser (2), Szincsák (3). Csere: Páris (6), Balogh, Gyukli, Tóth, Csendes Gy. Edző: Komáromi Ede. Az eredmény alakulása: 4. p: 9:5, 10. p: 15:16, 15. p: 26:17, 25. p: 34:32, 30. p: 46:36, 37. p: 60:51. Frankó A. triplájával szerzett vezetést a főiskolás gárda, amit a mérkőzés első részében, első­sorban a jó védőmunkának kö­szönhetően, sikerült megtartani, sőt, néhány szellemes kosárral még növelni is. A félidő köze­pétől néhány eladott labda után felzárkózott a vendégegyüttes, de a csapatkapitány, Frankó Katalin vezérletével a főiskolá­sok mindig meg tudták állítani a csepeli rohamokat. Szünet után újra felzárkózott a Csepel, de a hazaiak Bozsérné jó dobá­saival és Török palánk alatti munkájával rendre megakadá­lyozták az egyenlítést. A félidő közepén Frankó K. a sarokból két duplát dobva újra tíz pont­ra növelte a hazaiak előnyét, er­re a vendégek már nem tudtak válaszolni. NB I-es ifjúsági mérkőzés: Csepel—Szarvas 72:50 (40:30). V.: Kuli, Szalontai. A szarvasi­ak legjobb dobói: Veres (28), Tímár (16). Ny D­Bökfi János országos bajnok három aranyéremmel Sudák Anikó is győzött Nyíregyházán Jól sikerült a Nyíregyházán rendezett felnőttsúlyemelő- bajnokság a békéscsabaiak számára. A 110 kg-osok között, (tehát a megszokottnál eggyel magasabb súlycsoportban) Bökfi János szakításban és lökésben is a legjobbnak bizo­nyult, így természetesen az összetettben is az övé lett a bajnoki aranyérem. A nők nem hivatalos erőpróbáján, az újoncként induló Sudák Anikó az ifjúsági 56 kg-os kategó­riában szintén győzött. Egy kicsit már a jövő felé történő kacsingatást szolgál­ta, hogy az Előre Spartacus reprezentánsa a 110 kg-osok között lépett dobogóra (102,90 kg-ot mutatott a mérleg testsúlymérésnél), és igazán nagy ellenfélnek a vb-t szintén megjárt Sándor István, valamint a veterán csepeli Gere ígérkezett. Bökfinek ezúttal szerencsé­je volt az indulási sorszám­mal, hiszen mindig utolsó­nak lépett a dobogóra, ami a taktikázásra is lehetőséget kínált. A szakításban a két arany­érem-esélyes először a 170- et teljesítette, majd Bökfi a 175-öt „célozta” meg. Ez csak másodszorra sikerült, mert elsőre kicsit húzott be­le, s egyik karja lemaradt. A harmadik gyakorlat vi­szont remekül sikerült ugyanezen a súlyon. Sándor csak 172,5-ig jutott. A lökésben Sándor 202,5- en kezdett, ezt, akárcsak Bökfi — teljesítette —, majd 215-re, a nemzetközi szintű eredményt jelentő súlyra „mentek”, ez ugyancsak mindkettőjüknek sikerült. Végül a 220-szal már egyikő­jük sem bírt — a békéscsa­bai súlyemelő viszont köny- nyebb testsúlyú volt ellenfe­lénél, s ezzel nyert. Eredmények: 110 kg-ban 1986-ban országos felnőtt­bajnok: Bökfi János (Békés­csabai Előre Spartacus.) Ed­ző: Beregszászi Pál, Sudák János.), 390 (175, 215), 2. Sándor (MTK-VM), 387,5 (172,5, 215), 3. Gere (Csepel), 365 (165, 200). A +110 kg-ban induló diósgyőri Jacsó célja az volt, hogy megdöntse a hazai re­kordokat ezen a súlyon is, ez végül lökésben, a 225 kg- os gyakorlatával sikerült. Élete első versenyén sze­repelt Sudák Anikó és 100 kg-os összteljesítménnyel (40+60), és megelőzve a vá­logatott kerettag Duska Ág­nest — első lett. (Magánszá­mítások szerint ezzel az if­júsági 56 kg-ban 6. a világ- ranglistán.) A bemutató jel­legű hölgyversenyen összesen 21-en léptek dobogóra. Holnap a világbajnokságon 6. helyen végzett Bökfi Já­nos Franciaországba utazik, az Európa Kupa gálaverse­nyére, emellett már csak egy hazai juniorverseny vár a békéscsabaiakra. A gyors­mérleg: 1986-ban 4 nemzet­közi pont, 18 olimpiai pont és (amennyiben Farkas is teljesíti) 7 ifjúsági aranyjel­vényes szintű eredmény. A csapat értékelésében a bé­késcsabaiak az OB II. 4. helyén végeztek, de eredmé­nyük óvás alatti, s elképzel­hető, hogy ennél előbbre lépnek, összesítésben ezzel a 10 legjobb hazai szakosztály közé lépnek (tavaly 11., ta­valyelőtt a 10.-ek voltak). O Mindent tudott égy lábbal a labdarúgásban, tizenöt méteren belül nem verte meg senki. Es két helyzetből egyet biztosan berúgott, ön­fegyelme volt. És nagy pofája. Naturbusch. Ha azt mondtad neki, fekete, ő azt mondta, fehér. Vitat­kozott mindenen. Szívember. Újját tudott születni. Har­mincegy és fél éves volt. Egy és fél évig edzés nélkül, gyo- morvérzéssél, odakerült a Real Madridhoz és páratlan kar­riert csinált. A Real Madridnál lett ő nagy, ha hazajön, már nem futhgllozik. És ha más csapathoz kerül, ott is elveszhe­tett volna. REÁLIS-E A REAL MADRID? — Akkoriban, amikor Moldovával és Végh Antallal Deb­recenben kibontottuk az írók focicsapatának, a Szoc-Real Bu­dapestnek a zászlaját — mintánk bevallottan a Real Madrid volt, melynek ön volt a technikai igazgatója. Hogyan műkö­dött az önök üzeme? Mennyire volt reális a Real Madrid? — Nagyon sokat adtunk a propagandára. Kis Real Madrid- jelvényeinkkel és olcsó kis Real Madrid-karóráinkkal mint szóróajándékokkal elárasztottuk a futballvilágot. A jó propa­ganda, a jó játék sok-sok profitot hozott, a nyereségből cso­dálatos stadion épült fel. Futotta belőle még egy káprázatos sportvárosra is, mert a realitás azt követelte, hogy gondol­junk az utánpótlásra, a fiatalságra, a jövőre. Én sose tagad­tam, hogy korunk legnagyobb cirkusza a futball. A cirkusz­előadáshoz sztárok kellenek. Nincs foci sztárok nélkül. (Ak­kor még reális áron.) A Madrid abban is reális volt, hogy a százezres stadion 65 000 olyan klubtaggal rendelkezett, akik éves bérlettel váltották meg a klubtagságot jutányosabb áron, akik hónapról hónapra fizették a tagsági díjat; akik a klubot már csak azért is a magukénak érezhették, mert valójában is az övék volt. ök választották meg a Real Mad­rid elnökét minden negyedik évben. — 65 000 választó és tulajdonos is egy személyben? — Választottak maguk közül háromezret, azok ültek ösz- sze a választásra, a beszámolóra. Santiago Bernabeu 36 évig volt elnök. Csodálatos ember volt. — Mi történik a profittal? — Profit nincs. A klub beruházásra, játékosvásárlásra for­dítja a tiszta nyereséget. De természetesen a nyereségesség is változó. Éppen ezért évente is számot ad a klub a tag­ságának. Évente is kikéri a tagság véleményét és szavaza­tát arról, hogy mit tegyen, mit ne. Minden tag szavaz. Más kérdés, hogy a tagság elveszti a realitásérzékét mindig, ha játékosvásárlásról van szó. Egy-egy világklasszisra való lici­tálásban a tagságnak semmi se drága. A tagságot az sem érdekli, ha a klub deficites lesz, csak jöjjön a sztár. Az angol klubok ebből a szempontból sókkal reálisabbak, mert azok részvényesekből szerveződnek. A részvényesek pedig üzletemberek is. — De hát kié a Real Madrid? Kihez tartozik? — A 65 ezer szurkolóhoz. — Nem az államhoz? — Ha a szurkolók is államalkotó polgárok, akkor így a Real is az „államhoz” tartozik. — Kik vezetik? Kapitalisták? — A megválasztott elnökség. — Kik választják őket? — A 65 ezer szurkoló. — Ki nevezi ki őket? — Választódnak. — A tömeg? — így is lehet mondani, de ez szervezett tömeg. A tömeg­nek győzelem kell. Azért szerveződik a klub mögé. A klub vezetősége pedig tudja, hogy ez egy olyan focicirkusz, ahol a szurkolóknak mindig igazuk van — akkor is, ha nincs iga­zuk. A közönséget ki kell szolgálni ebben a szolgáltató- iparban. A közönséget nem szabad becsapni. És ha száz­ezer néző három-négy esztendő után ráun egy sztárra, ak­kor újról kell gondoskodni. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — Mi az elfogadott szabály? — Nagy csapatoknál minden csapatban két külföldi játé­kos szerepelhet. De ma már a licit nem reális. Maradona 7 millió dollár? — Ezt az összeget már nem lehet behozni a tiszta nyereségből. És hogy hoz-e ennyi tiszta nyereséget Maradona — lehetetlen megállapítani, mert az ember végül is nem egy ipari termék. — A Real Madrid éppen ezért gondolkodott reálisan, amikor fölépítette a maga sport­városát. Ma már öt saját nevelésű kitűnő futballistával ren­delkezik. — Honnan jöttek? — Onnan: a Real Madridnak 30 különböző kis csapata van. Egy fél tucat a 12-14 éveseknek. Fél tucat a 17-16 éveseknek, az ifiknek, az ifibajnokságban, az amatőrbajnok­ságban, fiókcsapatuk a második ligában és a többi és a többi. Sok minden van, amit futballban Spanyolországban nem jól csinálnak, de a futball a leghálásabb. Az emberek a bolondulásig szeretik. Miért? Mert a futballban nem törté­nik semmi. A legnagyobb vereségek is elillannak a rá kö­vetkező győzelmekkel. Ez a játék lényege. Ez a futball­világcirkusz — szórakoztatóipar. — Itt ülök önnel szemben. Mi jár a fejemben? — Végh Antal azt írta: „Hogy engedhettek be egy ilyen embert a magyar csapat öltözőjébe?” — Ki mindenki öltözőjébe en­gedték be, illetve nem engedték be önt? — A Real Madrid után „beengedtek” a Torino öltözőjébe is. A Torino elnöke ugyanis tízszer annyi pénzt ajánlott fel egy évre, mint amennyit a Real Madridnál kaptam. Jött vagy hívták? — Végül is hogy bocsáthatták meg önnek Magyarorszá­gon? — Nem tudom, mit kellett volna „megbocsátani”, de ha megengedi, hát kicsit sorolom még: a Real elnöke azt mond­ta, „itt maradsz, édes fiam, harminc évig, de egy fillért sem javítok.” Jó. Nem akartam eljönni a Madridtól, de minden­ki rábeszélt. Az elnökön kívül mindenki azt mondta: amit ott megkereshetsz, azt itt nálunk csak tíz év alatt keresed meg. — Ezért váltál meg a Reáltól? — Nemcsak ezért. Ennél reálisabb volt. Az az igazság, hogy Di Stéfano és Puskás kiöregedőfélben voltak már. San- tamaria is öreg volt. Szögre is akasztották a futballcsuká- kat. Éreztem, hogy ott hullámvölgy következik. Élmentem a Torinóhoz. Ott voltam két esztendeig. Sokat kerestem való­ban. Most már úgy mehettem vissza Spanyolországba, hogy a pénzemet egy panzió-szállodába fektethettem. Vettem egy harminchat appartmannal épült házat. Kiadtam egy norvég utazási irodának bérbe, használatra. Mellette pedig életem szerelmével, futballal foglalkozhattam. Így engedtek be ez­után az Espanol, az első osztályú barcelonai csapat öltöző­jébe. Négy évig voltam az Espanolnál. Beengedtek valahogy a Valenciához is. Ott is négy esztendő. Dolgoztam a Schal­ke 04-nél Németországban. — ön a legismertebb kapitalista kluboknál működött, ön 1956-ban disszidált, ön annak idején előzetes engedély nél­kül vitte a Honvéd csapatát a dél-amerikai túrára, ön be­lement abba, hogy a Honvéd akkori keresetét a játékosok szétosszák maguk között. Haza mert jönni? — Igen sokára. Igen későn. — Ki biztatta erre? — Nagyon sokan, többek között Szepesi, Szusza Ferenc, Illovszky, Vadas. — Hivatalosan? — A Real Madrid elnökének kérésére egy Real—Vasas meccs után kiengedték Bécsbe az édesanyámat, hogy talál­kozhassak vele. Kiderült ezután, hogy Magyarországon gyö­keresen megváltozott minden. Az első hazalátogatásomkor még féltem, amikor három neves futballista barátom várt rám az Intercontinental előtt, még azt hittem, ez azt jelen­ti, hogy a hármas cellát kapom, aztán a visszautazásom előtti reggelen, amikor kopogtattak, azt hittem: most jön­nek értem — de még csak nem is az én szobám ajtaján ko­pogtattak. — Ezek régi traumák voltak. Elmúltak, habár Végh Antal könyve kissé felidézte bennem. — Keresett ön a magyar válogatotton? — A magyar válogatott keresett rajtam, de- én boldog voltam, hogy velük együtt lehetek. Önköltségi áron adtam ki számukra a szobákat. Eleve lemondtam a nyereségről. Ügyintézőjük lettem. Magyar nosztalgiából? Igen, abból. Szolgálataimat mindig igénybe vették, ha Spanyolországba érkezett egy magyar csapat, vagy ha világbajnokság volt. Szoros barátságba kerültem Mészöllyel, Mezeyvel. Mondjam, hogy a magyarok közül senki nem beszélt spanyolul? Hi­vatkozzak arra, hogy Spanyolországban nem voltam egy is­meretlen valaki? — Végül is ki hívta be a magyar válogatott öltözőjébe? Mezey? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesftő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom