Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
1986. december 6., szombat Bemutatkozás a megyepolitika szolgálatában irta: dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese Meseíró gyerekek E gy hónap telt el azóta, hogy Békés megye bemutatkozott Budapesten, a Vigadóban. Ügy gondolom, hogy az eltelt idő elegendő ahhoz, hogy higgadt értékelést' adhassunk e bemutatkozás lényegéről, az ott zajlott eseményekről, valamint az ezzel kapcsolatban felmerült néhány kérdésről. Bemutatkozásunk újszerű kezdeményezés volt egyrészt a megye, másrészt a rendező és helyet adó Vigadó számára is. E rendezvénnyel e helyen a megyék sorában az elsők ' voltunk, amely kiváltotta mások érdeklődését is. Ügy tudjuk,‘hogy a jövő évben több ilyen program lesz, s minden bizonnyal sor kerül valamennyi megye vigadóbeli bemutatkozására is. Ezen első jelentkezés tanulságait a Vigadó vezetőinek és szervezőinek is meg kell vonniuk, de nyilvánvaló, hogy nekünk is feladatunk ez. Kisebb-nagyobb rendezvényekkel, illetve rendezvénysorozatokkal már Békés megye is szervezett bemutatkozásokat a fővárosban. Mindegyiknek megvolt a maga célja, és viszonylag szűk programja. Ügy hisz- szük, egy, a fővárosban rendezett bemutatkozás nem lehet öncél, nem szolgálhatja az önmutogatást, hanem olyan feladatokat kell magúnk elé tűznünk, amelyek egyetemes és helyi érdekeket is szolgálnak. A mostani bemutatkozás egyik legfontosabb jellemzője volt, hogy előre megfogalmazott célokkal történt, s ennek megfelelően szerveződtek a különböző események, és ez határozta meg a kiállítás tartalmát is. Napjainkban, amikor a társadalmi-gazdasági élet decentralizálási folyamata zajlik, óhatatlan, hogy az ország egyes területei között bizonyos mértékű elkülönülési folyamat is tapasztalható. Ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy adott régióban, akár a gazdasági életben, akár a kultúra és a tudomány területén a saját elgondolások jobban megvalósulhassanak, illetve érvényre jussanak. így szükség van arra, hogy időnként az ország közvéleménye elé álljunk az elért eredményeket felmutatni úgy, hogy a meglevő gondokat se takargassuk. Ezzel is lehetőséget teremtünk ahhoz, hogy mások véleményt mondhassanak munkánkról, amely segíthet benünket további előrehaladásunkban. Azt gondolom, azzal, hogy ily módon egy ország nyilvánossága elé lépünk, gyarapszik önismeretünk, és egyben lehetővé tesszük, hogy az ország egy kisebb tájának eredményeit mások is megismerhessék, vagyis elősegíthetjük a nemzeti önismeret teljesebbé tételét. A nemzeti önismeret minél teljesebb és minél reálisabb, annál inkább hozzájárulhat a nemzeti egység tudatának erősítéséhez, ahhoz, hogy egy megye integráns részének érezhesse magát a magyar nép nagy családjának. Napjaink társadalmi-gazdasági fejlődése az egész országot, s ebben a mi megyénket is arra kényszeríti, hogy gondolkozzunk az előrehaladás útjainak keresése közben azokon az új módszereken, megoldásokon, amelyek életünk minden területén a fejlődés gyorsabb ütemét tudják biztosítani. Aki a mai kihívásokat nem fogadja el, s azok megoldásáért nem tesz meg minden lehetőt, az a fejlődésben lemarad. Békés megye sajátossága, amint azt a Minisztertanács 1980-ban is megállapította, hogy az ország más megyéihez viszonyítva, történelmi lemaradásban van. Ennek okai igen sokrétűek. Ezen okokat az elmúlt években a tudomány segítségével a politika, ha nem is teljeskörűen, de fő vonásaiban értékelte. Olyan határozatok születtek, amelyek ezen helyzet megváltoztatását célozzák. Ma azon kell dolgoznunk, hogy ez az elkövetkezendő években eredményeket hozzon. Természetesen egy megye sem szakítható ki abból a tágabb környezetből, amelyben elhelyezkedik. így Békés megye is része az ország egy nagyobb tájának, az Alföldnek, és az Alföld egészén jelentkező fejlődésifejlesztési problémák e területet is érintették. Ezen túlmenően nyilvánvaló, hogy minden kisebb történelmileg kialakult tájegység is sajátos fejlődési pályát futott be, sajátos eredményekkel és problémákkal rendelkezik. E sajátos helyzetet mindenkor értékelni kellett, mint ahogy ez Békés megyében is így volt az elmúlt évtizedekben. Az előrehaladás útjainak-mód- jainak legfőbb meghatározó fóruma a bizonyos rendszerességgel megrendezett megyei pártértekezletek voltak. Az ott született határozatok alapján a megyei és a helyi párt-, állami és tömegszervezetek olyan határozatokat hoztak, hogy a fő célok megvalósítását azok minél jobban szolgálják. Egy megye politikája mindig az azt irányító legfőbb testületek határozatai alapján születtek meg, s azok végrehajtásában mindenekelőtt a különböző testületeknek, s természetesen bizonyos mértékig az egyes személyeknek is fontos szerep jutott. A megyepolitika kialakítása nem lehetett független az adott időszak általános gazdasági-társadalmi fejlődésétől, mint ahogyan ma sem az. A mai megyepolitikának is a ma támasztott követelményekből kell elindulnia, de mód van arra, éppen a de- mokratizálási-decentrali- zálási folyamat következtében, hogy e politika a helyi sajátosságokat az eddigieknél jobban figyelembe vehesse. Mód van arra, sőt, a kor szükséglete, hogy minél szélesebben a tudomány által feltárt eredményekre támaszkodva szülessenek döntések, de nemcsak mód, hanem ez egyben követelmény is. Ha tehát ma egy új megyepolitikáról beszélünk, ák- kor annak építenie kell az eddig elért eredményekre, őszintén fel kell tárni az előrehaladást gátló tényezőket, építkeznie kell a társadalom egésze előtt álló feladatokból, a megyei adottságokból és a tudomány eredményeiből. Űj tehát annyiban, amennyiben újak a mai kor követelményei, és amennyiben újak azok a források, amelyekre alapozhatja a célok megvalósítását. Az alapjaiban kialakított és új vonásaiban kialakítandó megyepolitika tehát egy folytonosságot jelent, ugyanakkor az új követelmények megfogalmazását is. Mindez folyamat, hiszen a kor a maga követelményeit nem egyik napról a másikra fogalmazza meg, hanem folyamatosan, nem alap nélküliek, hanem figyelembe veszi az előző nemzedékek alkotásait. A „Békés megye bemutatkozik” egyik alapgondolata volt egy reális megyekép kialakítása, és az adott lehetőségeken belül fejlődési elgondolásaink megfogalmazása. Egy reális megyekép kialakításában fontos szerepet játszik a megyén kívül élők véleménye, e vélemények beépítése saját elgondolásainkba. Azt hisz- szük, és a kiállítás tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy jelentős tömegvéleményt sikerült megszereznünk. Ezek közül is különösen becses számunkra azoknak a véleménye, akik itt születtek, de ma vagy a fővárosban, vagy az ország más táján élnek, s akik vigadóbeli bemutatkozásunkat megtisztelték látogatásukkal. Jó alkalmat adott, s egyben a bemutatkozás egyik fontos célja volt, hogy a megyéből elszármazottakkal való széles körű kapcsolatok kiépítésének lehetőségeit keressük, s e kapcsolat- tartásról éppen a leginkább érdekeltek véleményét kérjük ki. Az elszármazottak különböző rétegeivel való baráti találkozások megerősítettek benünket abban a törekvésünkben, hogy e kapcsolatok fenntartása számukra és a mi számunkra is szükségesek és hasznosak, s ennek útjait-módjait a jövőben ki kell építenünk. A rendezvénysorozat egyrészt egy olyan termékbemutatót foglalt magában, amelyen jelen volt a termelővállalatok olyan köre, amelyek termékei a megújulást, a jelenlevő innovációt reprezentálták. E kör közel sem mondható teljesnek, de olyan keresztmetszetnek igen, amely az agrártermeléstől a szolgáltatásig és a turizmusig igyekezett a megye legjobb értékeit felmutatni. A kiállítás fontos tartalmi vonásának tekintettük a megye népművészetének a jelenlétét, amely az itt élő többnemzetiségű lakosság gazdag hagyományait és ma is megújulni képes népművészetét mutatták be. A bemutatkozás harmadik fő vonulatát a megye irodabni- művészeti és tudományos életének pezsdülő, az alkotóképesség meglétét reprezentáló alkotások bemutatása képezte, amely — amint azt a -kiállítás is mutatta — a megye gazdag kulturális örökségéből táplálkozik. A bemutatkozás kapcsán jelentkező kisebb problémák jelentősége eltörpül a mellett a pozitív eredmény mellett, amely összességében az egész vállalkozást jellemzi. Feladatunk most az, hogy a rendezvénysorozat sikere ösztönözzön bennünket további olyan lépésekre, amelyekkel az elért eredményeket beépíthetjük a megyénk fejlődését segítő tényezők közé. E konkrét lépések megtétele feladatokat jelent a megye vezető testületéi számára, feladatokat jelent az egyes intézmények számára azért, hogy az alkalmi rendezvénytől lépést tudjunk tenni az országos folyamatokban való folyamatos jelenlét felé, mindazokon a területeken, amelyekben az átlagostól jobbat tudunk felmutatni, amelyek — úgy hisszük — az új módon való gondolkodást és cselekvést reprezentálják. E zen a helyen köszönetét kell mondanunk mindazoknak a személyeknek és szerveknek, akik e bemutatkozás megszervezésében és propagálásában részt vállaltak. Közülük is mindenekelőtt a Békés megyéből elszármazottaknak és a sajtó, valamint a rádió azon szerkesztőségeinek és képviselőinek, akik segítettek bennünket abban, hogy az ország minél szélesebb közvéleménye ismerhesse meg elgondolásainkat, céljainkat. A nagy névnapok év végi sorában és a karácsonyi ajándékvásárlás fő szezonjában, december első hetében tartják az országos gyermekkönyvhét rendezvényeit. A propaganda, ha tetszik reklám, nemes szándékú: a gyermekek könyvhöz édesgetése. A kilencedik ez a gyermekkönyvhetek sorában, és az első a pompás békéscsabai megyei könyvtár megnyitása óta. Színes és vonzó programok csábítják a kisebbeket és (a meghívó szerint is) a szüleiket, a könyvek és ar játékok meghitt birodalmába. Három pályázatot írt ki a megyei könyvtár gyermekeknek, amelyeknek eredményeit is ezekben a napokban hirdetik ki. Hétfőn, december 1-én „A pacától az elefántig” című képzőművészeti pálvázat legjobbjait díjazták, az eseménysor megnyitójaként. Kiállítást is rendeztek a gyermekrajzokból a könyvtár játszótermében. Másnap, kedden délután pe- dia az „Álmodtam egy mesét” című meseíró-pályázat nyertesei vehették át a megérdemelt — könyv- — jutalmaikat. A pályázatra összesen hetvenegy mese érkezett a megyéből. A vidéki gyermekek jobban kitettek magukért, mint a megyeszékhelyiek, ötvennégyen küldtek be mesét a megye különböző településeiről. A szakmai bíráló bizottság, másodiktól nyolcadikig, osztályonként értékelte az írásokat. Tizenhárom gyermek 16 munkáját ítélték a legjobbnak. Az ünnepélyes díjkiosztáson Gyu- ricza Liliann, a Békés Megyei Jókai Színház színművésze olvasta fel mindany- nyiuk előtt a legsikeresebb meséket. A változatos témájú művek egy része az ismert mintákat, mesei fordulatokat utánozza. Azok az alkotások kaptak kiemelt elismerést, amelyek a saját képzeletre építve tudtak önálló és eredeti mesevilágot teremteni. Ilyen volt a másodikos dévaványai Tóth Ágnes. Csodakonyhája és a hetedikes gyulai Kovács Gábor meseparódiája, a mesebeli farkas mai keserveiről. * * * A díjazottak közül néhány meseíró-növendéket rövid beszélgetésre hívtam az eredményhirdetés után, az egyik játszóterembeli szegletbe. • „Olvassatok mindennap!” — ez a jelmondata a gverrhekkönyyhétnek. Ti mikor tudtok olvasni és menynyit? — Tóth Ági (Dévaványa, 2. osztályos): — Én a hét végén és esténként tudok olvasni. Lefekvés előtt a szüleim megengedik, hogy olvassak még egy kicsit. — Kovács Gábor (Gyula, 7. osztályos): — Én körülbelül egy órát olvasok mindennap. — Gerebenics Zsolt (Gyula, 7. osztályos): — Nem túl sok idő jut a könyvekre, de a kedvemtől függ, és könyve válogatja, hogy mennyit olvasok, mert ha nagyon megtetszik egy könyv, nem tudom letenni, amíg végére nem érek. Most például három nap alatt olvastam ki a Három testőr Afrikában című könyvet. • Mit olvastok? — Szurmai Zsuzsa (Tótkomlós, 3. osztályos): — Én most olvastam a Császár új ruháját, és nagyon tetszett. — Okos Anikó, (Békéscsaba, 8. osztályos): — Hét közben csak arra jut idő, amit az iskolai tanuláshoz kell hozzáolvasni. A többit pedig rakosgatom félre, hogy amikor van időm (főleg a hét végén), akkor pótoljam. — Gerebenics Zsolt: —Én most kezdtem olvasni a Rejtő-könyveket. Nagyon szeretem a leírásait és a humorát. • Mesél-e valaki nektek? — Lóczi Dóra (Tótkomlós, 3. osztályos): — Nekem édesanyám szokott mesélni. — Gerebenics Zsolt: — A családtagok közül nagymamám történeteit szeretem a legjobban. — Okos Anikó: — Én magam olvasom el azt, ami érdekel. — Tóth Ági: — Nálunk én szoktam mesélni idősebb, negyedikes testvéremnek. Azt mondja, hogy szereti hallgatni. • A meseíráshoz felszabadult képzeletre van szükség. Mikor van időtök képzelődésre, fantáziálásra, „álmodni egy mesét”? (A válaszok késnek kicsit. ..) — Gerebenics Zsolt: —Én, amikor hazamegyek, és még nincs otthon a család, akkor szoktam képzelődni és gondolkodni, amikor még egyedül vagyok. • Hogyan születtek a mesék? — Tóth Ági: — A szomszéd gyerekkel labdáztunk, és amikor este lett és befejeztük, akkor kezdtem el gondolkodni a Labdaországon. — Okos Anikó: — Egy tévésdobozról, Mió macskámról és az aznapi házi feladatról jutott eszembe az Álom a dobozban története. • Ahogy a híres íróktól szokták kérdezni: — Min dolgoztok éppen? (—). • -Akkor így kérdezem: — Miről írnátok most mesét? (Ismét rövid tanácstalanság, majd:) — Gerebenics Zsolt: —Ha majd meghirdetnek egy újabb mesepályázatot, akkor fogjuk tudni. (A többiek helyeselnek.) * * * Az utóbbi mondat igazolása és elismerése a könyvtáriak nagyszerű kezdeményezésének. Mindenek felett pedig: a sok, értékes munka önmagában minősíti a vállalkozást. Lehetett valamit hallani arról is, hogy a legjobb meséket kis könyvecskében megjelenteti a könyvtár. Reméljük, ez is újabb ösztönzője lesz az ifjú meseíróknak. ff*. A.) MOZI Mária szerelmei Andrej Koncsalovszkij az egyik legtehetségesebb szovjet filmrendező (volt). A zárójeles múlt idő azért van, mert hét éve nyugaton él, s nem tudni, készít-e még odahaza is filmet? Mindenesetre mióta kinn van az USA-ban, már második filmjét is elkészítette. Most hazánk mozijaiban az elsőt, a Mária szerelmeit vetítik, eddig úgy tűnik, nagy közönségsikerrel. Ennek nyilván az az oka, hogy elterjedt: milyen jelenetek (is) vannak a filmben. De ne vágjunk a dolgok elébe! Andrej Platonov regényét négyen írták filmre, közöttük volt a rendező, és — vélhetően — az amerikai gyártók igénye úgyszintén. A történet röviden így foglalható össze: tragédia, hepienddel. A japánokkal folytatott háborúból hazatér amerikai otthonába Iván. Hamar megtalálja régi szerelmét, Máriát, aki ugyan mással kokettál, de szívében a régi érzelmek hamar felülkerekednek, s össze is házasodnak. A nászéjszakán kezdődnek a bonyodalmak: Iván, aki oly sokat gondolt még a harctereken Máriára, nem tudja teljesíteni férfiúi kötelességét. A szerelemre vágyó fiatalasszony sokáig türelemmel viseli sorsát, később azonban az eseménytelen éjszakák arra késztetik, hogy mással vigasztalódjon. Egy vándorénekes veszi el végül szüzességét. Iván őrli magát közben, hiszen mással el tud jutni a szerelem csúcsára, csak éppen ifjú feleségével, imádottjával nem. Amikor megtudja, hogy Mária gyereket vár, elmegy otthonról. A történet vége: megszületik a gyerek, s Ivánban felébred az apa, elfogadja a gyereket, s csodák csodája, immár arra is képes Máriával szemben, amire eddig nem. A filmhez nagy neveket sikerült megnyernie Kon- csalovszkijnak. Máriát Nastassja Kinski, Ivánt John Savage alakítja. Színészi munkájukkal nem lehet semmi bajunk, el tudják fogadtatni a nézőkkel az általuk alakított figurákat s a meglehetősen szokatlan alaphelyzetet. A rendezőt is csak dicsérhetjük, igencsak profi munkát végzett, még ha alkalmasint vontatottan halad is a cselekmény, nem unatkozik az ember. De ennél több jót nem tudnék mondani erre a filmre. Mert igaz, meggyőz Koncsalovszkij vitathatatlan szakmai tudásáról, de úgy érzem, valami nagyon hiányzik ebből a gyönyörűen fényképezett filmből. Valami, amitől megrázó, katartikus lehetett volna. Talán a rendező egyénisége? Lehet, hiszen gyökereitől elszakadva s más igényekhez alkalmazkodva, különböző kívánságokat is teljesítve forgatta a Mária szerelmeit. S így olyan lett, mint sok más — magas szakmai színvonalon megvalósított —, de egymásra oly nagy mértékben hasonlító amerikai film. Én még mindig nagyon szívesen emlékszem vissza a sok évvel ezelőtt s otthon készült filmjére: Az első tanítóra. Most is szívesebben néztem volna azt. (pénzes) A beszélgetőtársak, hatan a meseíró-pályázat győztesei közül Fotó: Gál Edit
